Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-14 / 215. szám
1962. szeptember 14. 3 Péntek Kukoricatörők között Nagyszénásra igyekeztünk, s szokás szerint nézegettünk az út jobb és bal oldalára, figyeltük, hogy hol mit dolgoznak. A szénási határban kukoricacső-csomókat pillantottunk meg a levágott kukoricaszárak között. Csakhamar észrevettük a kukorica törökét is. Heten voltak, főleg idősebb emberek, s ki szalonnát sütött, ki nyers szalonnát falatozott, merthogy éppen déli idő volt. — Jó étvágyat! — köszöntünk rájuk, s megkérdeztük, hogy mikor láttak hozzá a kukoricatöréshez, s miért csak ilyen kevesen. — Ez csak afféle, nyugdíjasokból alakított kisegítő munkacsapat — válaszolta Kaczkó Mihály, akiről megtudtuk, hogy ő a munkacsapat vezetője. Elmondta azt is, hogy ez még nem általános kukoricatörés. Onnan törnek naponta 35—40 mázsát a hízósertéseknek, ahol jobban megérett, főleg a csipp-csuppba vetett volt tanyahelyeken, vagy tanyák közelében. — Nem nagy öröm, hogy már az újat kell etetni... — Mit csináljunk, ha elfogyott egy hónappal ezelőtt a tavalyi kukorica. Enni kell a sok hízónak. — Aztán mennyi az a sok? — Hát azt mi nem tudnánk pontosan megmondani. Mert az ilyesmiről leginkább csak gyűléseken van szó. Mi meg már nem nagyon kívánkozunk munka után gyűlésre menni, mert odahaza, a/ ház körül is akad mindennap egy kis tenni-, igazítanivaló. , Lekuporodtunk a szalonnázgató nyugdíjas szövetkezeti gazdák közé és ismerkedtünk, beszélgettünk velük. Figyeltük az arcukat, alakjukat, igyekeztünk leolvasni, hogy milyen idősek lehetnek, de bizony ez nem sikerült. Idős Tömösvári Mihályról nehéz volna megállapítani, hogy már 78 éves, Pömeki Istvánról, hogy 73, Molnár Jánosról, hogy a 74. évét tapossa. Annál is inkább, mert elég jól haladnak, hiszen heten 40 q körüli csöves kukoricát törnek le naponta, s mindjárt levágják, kúpba rakják a szárat. Meg aztán azzal dicsekedtek, hogy a kukorica és az egyéb növények kapálásában 130—150 munkaegységet gyűjtöttek össze egyenként, s azon igyekeznek, hogy lehetőleg elérjék a nyugdíjasoknak megengedett 200 munkaegységet K. I. Otszázkét tsz-tag szakképzése a szarvasi járásban A szarvasi járás termelőszövetkezeteiben még a nyáron elkezdték az ezüstkalászos tanfolyamok szervezését. A szervezésben a kondorosa Vörös Október és a Lenin Termelőszövetkezet jár az élen. Mindkét termelőszövetkezetben 40—40 tsz-tag jelentkezett az 63-as oktatási évben 134 tsz-tag, brigádvezető és munkacsapatvezető szerzi meg a szakmunkásképesítést. Az ezüstkalászos és szakmunkásképző tanfolyamokon öszszesen ötszázkét termelőszövetkezeti tag vesz részt az 1962/63-as oktatási évben a szarvasi járásezüstkalászos tanfolyam I. és II. évfolyamára, s 34—35 a szakmun. kósképzőre. A járásban kivétel nélkül minden termelőszövetkezetben szerveznek valamilyen mezőgazdasági szakoktatást. Az 1962/ gyerekre. Minden reggel fél árával élőbb ott volt a munkán. Azelőtt gyakran borotválatlan, rendetlen, kialvaüan volt — most mindig sima képpel érkezett, frissen, pihenten, úgy állt ott előttem feszesen, várta a napi utasításokat. Először nagyokat hallgatott, leste a szavamat: később egyre bátrabb lett, sőt az is előfordult, hogy vitába szállt vélem. És — most figyeljen jól! — nem is mondott butaságot. Csak néztem rá a szemüvegem felett. — Ejnye, Sanyi — mondom —, hát te honnan értesz ilyen jól ezekhez a dolgokhoz? Csak nem szeretted meg ezt a mesterséget? Egy pillanatig állta a tekintetemet, s futó mosoly lebbent át az arcán. Aztán megrázta a fejét. — Szereti a nehézség! — mondta keményen. — De hát amit muszáj: azt muszáj! — Azzal sarkon fordult. — „Karakány legény..." — mondtam magamban. * Elmeséltem az esetet Böröcznek. — Igen — bólintott —, járt néhányszor nálam a gyerek. Különösen az elején, amikor nyakába szakadt az a fenenagy megtiszteltetés. Egyszer-másszor tanácsot kért tőlem.. Elköszöntem Böröcztől, mert ezt nem szerettem hallani. Sose vettem jónéven, ha a tanulóim idegen oktatóknál kóricálnak. ban. Az oktatást lényegesen megkönnyíti az, hogy a tanfolyamokat a termelőszövetkezetek agronómusai> mezőgazdasági mérnökei vezetik, s az előadások nagy részét is ők tartják. Ahány mester, mind másként fújja: aztán főhet a gyerek feje, hogy melyikre hallgasson. Ezentúl jobban ügyeltem a fiúra, hogy véletlenül se legyen ideje Böröczcel társalogni. Az hiányzik még, hogy együtt beszéljék ki a csoportomat... Múltak a hónapok, közeledett az év vége. Sanyi a legelsők közé verékedte fel magát a tanulásban, színötös volt minden felelete, ahogy mesélték. A keze is úgy járt, mint a motolla, százhetven százalékra teljesítette a tanulónormát, s ez bizony az országos normában is egészen szép teljesítmény. Eljött a vizsgák ideje. Sanyi — talán mondanom sem kell — ötösre vizsgázott. A vizsgák utón egyik este elmentünk a fiúkkal megünnepelni a nagy napot. Meghívták az intézet igazgatóját, az otthon vezetőjüket, egy-két tanár is ott volt, s mi, oktatók, valamennyien. Én éppen Böröcz mellett ültem. Jó kedvem volt, megittam már tán két fröccsöt, s most büszkélkedni akartam az én „nevelt fiammal”. — No, Sanyi — szólok oda hozzá, jó hangosan, hogy mindenki hallja —, hát meséld el, kinek köszönheted, hogy ember lettél, s annak is a legemberebb, mert kőműves? Sanyi felállt, ahogy megszokta az iskolában, körülnéz, aztán rákacsint a pajtásaira. Öt nap alatt három halálos és egy súlyos baleset Három ember vesztette életét, egy súlyos sérüléseket szenvedett. Valamennyi a mezőgazdaságban történt. S mindez rövid öt nap alatt. A tragédiák ismét megerősítik azt a korábbi tapasztalatot, melyről nemegyszer szóltunk már lapunkban: a mezőgazdaságban még mindig gyenge a munkásvédelem, kevés gondot fordítanak a biztonságos munkafeltételekre, az óvórendszabályok betartására és betartatására. Nem ritka még a meggondolatlanság, könnyelműség, virtuskodás, ami leggyakrabban súlyos balesettel vagy még tragiikusabban: halállal végződik. Sajnos az újságíró már csak a szomorú tényeket tudja közölni, pedig ehelyett szívesebben írna az élet derűsebb eseményeiről, a munka nagyszerűségéről. Szeptember 6-án Gogolák Péter, a füzesgyarmati Aranykalász Tsz tehenésze este 7 óra tájban a Pázmány-majorban fejéshez kezdett. A baleseti jegyzőkönyv szerint a tehén hasba rúgta. Volt még annyi ereje, hogy a gondozószoba elé vánszorogjon. Jajgatására gondozótársai: Vida János és Szántó Imre kisiettek hozzá. Egy pohár vizet kért. Érdeklődésükre, hogy hívjanak-e orvost, nemmel válaszolt. Ám később, amikor rosszullét fogta el, ő maga kérte, hogy vigyék orvoshoz. Meg is történt. (Talán helyes lett volna, ha azonnal kórházba szállítják). Gogolák Péter állapota súlyosbodott. Szeptember 8-án mentővel a berettyóújfalui kórházba szállították. Sajnos nem tudtak már rajta segíteni, még aznap délelőtt belehalt sérüléseibe. E héten hétfőn két újabb halálos baleset történt a megyében. A gádorosi Petőfi Tsz 2-es számú üzemegységében Horváth János erőgépvezető és Szíjártó Ferenc ORKÁN—15-ös típusú silózóval napraforgót silóztak. A 21 esztendős Szíjártó Ferenc a pótkocsiban igazgatta a silót. Amikor a pótkocsin a magasítónál fél méterrel magasabb volt a rakomány, megtörtént a baj. Egy zökkenőnél megbillent a pótkocsi és Szíjártó Ferenc a silózó és a pótkocsi közé esett. A vezető azonnal leállította a gépet. Ám a tragédiát így sem tudták elkerülni. A silózó kanalai és kései hatember 10-én délelőtt fél tíz tájban történt a baleset. Az U—28-as pótkocsis vontatóval 15 mázsa 30 kilogramm vöröslucerna-magot szállított a gazdaság központjába. A Tarhos környéki csatorna árvízvédelmi gátján közlekedett. Amikor útközben a lelakatolt gátlezáróval találta magát szemben, gondolt egy merészet. Könnyelmű tettre szánta el magát, s bizony ez az életébe került. Ki akarta kerülni az akadályt, ezért merőlegesen leereszkedett a pótkocsis vontatóval a gátról. Amikor azonban leért és el akart fordulni, a pótkocsi lendülete felborította a vontatót, amely maga alá temette vezetőjét. A baleset után egy óra múlva találtak rá. Ekkor már halott volt. Miért kell gáton közlekedni? Jó lenne, ha ezt szigorúbban ellenőriznék. Lehet, hogy azért, mert a pótkocsi fékberendezése üzemképtelen volt? Talán így próbálták az ellenőrzést elkerülni. Ki tudja. Mindenesetre, ha a fékberendezés jó lett volna, akkor lehetséges, hogy a baleset sem történik meg. Két héttel ezelőtt a járási rendőrkapitányság figyelmeztetése, amikor a fékberendezések elhanyagolt műszaki állapotát tették szóvá, úgy látszik, nemigen használt. íme a következménye! A virtuskodás Iáira sebezték az áldozatot. A 21 esztendős fiatalember másnap reggel belehalt sérüléseibe. A súlyos gondatlanság, a munkásvédelmi előírások be nem tartása egy ember életébe került. Ugyanis a járvasilózóknál tilos a pótkocsin tartózkodni. Kinek a hibája, mulasztása — az majd a tárgyaláson kiderül. Ez azonban már nem segít Szíjártó Ferencen. Előbb kellett volna erre gondolni. Könnyelműség és mulasztás áldozata lett Domokos László, a Vizesfási Állami Gazdaság 25 esztendős traktorvezetője is. Szepelőbb-utóbb megbosszulja magát. Erre fizetett rá Szabó Imre, a füzesgyarmati Aranykalász Tsz tagja is. Szeptember 10-én délután 3 óra tájban Erdős Károly raktáros kérte, hogy két gázolajos üzemanyagos hordót hegesszen meg. Szabó Imre, akinek megvan a hegesztői képesítése, korábban gépállomáson is dolgozott, és mintegy hatéves gyakorlata van, nem volt elővigyázatos. A jóakaratú figyelmeztetések ellenére sem járt el körültekintően, a hordókat nem mosta ki, nem töltötte fel vízzel. Pedig mennyire kellett volna, hiszen a szemtanúk állításai szerint hegesztéskor a hordó beöntőnyílásából gáz tódult ki. Szécsi József kovács figyelmeztetését kurtán, ennyivel intézte el: Ne törődjön vele Szécsi bácsi, így szoktam ezt csinálni. Szécsi József még be sem ért a műhelybe, amikor robbanást hallott. Szabó Imre súlyos szem. és arcsérülést szenvedett, s az orvosi elsősegély és vizsgálat után azonnal kórházba szállították. Az ő esetében súlyosbítja saját felelősségét, hogy nemcsak most, korábban is nemegyszer figyelmeztették az előírások betartására. Mégsem hajlott a jó szóra. S ha nem ment szépen, talán nem ártott volna, ha büntetéssel döbbentik rá felelőtlenségére. Talán akkor jobban ügyelt volna magára, és nem történik meg vele ez a súlyos baleset. Vétkes könnyelműség — Kinek köszönhetem? — kérdi ártatlan arccal. S a világ legtermészetesebb hangján teszi hozzá: — Hát Böröcz szaktársnak . „ No, lett erre nevetés, hogy még a pincérek is beszaladtak. Most aztán rajtam volt a sor, hogy a nyakamig vörösödjek. De ez még nem volt elég: a fiú szemlátomást folytatni akarta. Most bezzeg megfizet nekem a gézengúz! — gondoltam, félig nevetve, félig bosszankodva. Már folytatta is: — Nekem nagy volt a szerencsém, mert két oktatóm volt. Az egyik — s itt rám mutatott — Teknős szaktárs, aki megtanított rá, hogyan kell elvadulni a munkától. A másik meg (itt összeszorult a gyomrom, annyira haragudtam mór erre a Böröczre), a másik meg: ugyancsak Teknős szaktárs, aki megtanított rá, hogyan kell a munkát megszeretni... — Itt egy pillanatra megremegett á fiú hangja. — örök életemben hálás leszek neki ezért a tanításért! Az öreg kőműves befejezte a történetet; aztán szemüvege felett nézett rám, mint egykor Bozsó Sanyira. — Hát így volt. Ekkor tanultam meg, hogy nem mindig a szidás, a dorgálás a helyes módszer. Néha a jó szó, az okos szeretet, az emberség többet ér. Hiába, úgy látszik, ilyen az ember. ;I így virtuskodni. A munka sokszor sürget. Sohasem szabad azonban megfeledkezni a balesetvédelmi előírásokról. Építjük az országot, mindennap új munkasikereket viszünk végbe. Ám senki sem kívánja, hogy eközben emberek leljék halálukat. Fontos minden munkasiker, legfontosabb azonban maga az ember. Ehhez pedig felelősség kell, az embernek vigyáznia kell önmagára és munkatársaira. S erre a párt is figyelmeztet. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben, amelyek a jövőt vetítik elénk, ezt is olvashatjuk: „A munkavédelem javításával további lényeges eredményeket kell elérni az üzemi balesetek és a foglalkozási megbetegedések csökkentésében.” Ez pedig valamennyiünk kötelessége. Podina Péter Elutaztak a mezőgazdasági kiállítás angol vendégei A mezőgazdasági kiállítás meglátogatására hazánkba érkezett az angol képviselőház kelet-nyugati kereskedelmi bizottságának négy tagja, Mr. G. B. Drayson-nak, a bizottság titkárának vezetésével, és egy négytagú angol kereskedői csoport. A képviselőket fogadta az országházban az Interparlamentáris Unió magyar—angol tagozatának vezetője és néhány tagja. Az angol vendégek látogatást tettek illetékes külkereskedelmi ezerveiraknél. A Magyar Kereskedelmi Kamara tiszteletükre fogadóst adott a Gel'lért Szállóban. A vendégek szeptember 12-én este utaztak el Magyarországról. (MTI) A Mezőgazdasági Kiállítás vendégeit várja Budapesten a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal Szállásáról, szórakozásáról gondoskodik a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal Városnéző autóbuszjáratok, színházjegyek, egyéni és csoportos szállások. Budapest V., Roosevelt tér 5. Telefon: 180—201, 381—106. A kiállításon keresse fel az idegenforgalmi pavilont! 489
