Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-13 / 214. szám
1362. szeptember 13. 4 Csütörtök „Mem foglalkozás a mi életpályánk” — Gondolatok a tanév kezdetén — Hangos gyermekzsivaj költözött a nyáron csendes iskolák falai közé. Kipirult, barnára sült arcok, csillogó szemek mosolyognak vissza ránk a padokból. Elsuhant a nyár, beköszöntött a gyümölcsérlelő ősz. Megkezdődött az új, 1962—63-as tanév. A munkakezdés izgalma vesz erőt rajtunk, pedagógusokon és kimondatlanul is érezzük; most ránk tekint az ország. A 141/1962. miniszteri utasítást megnyugvással tanulmányoztuk. Ez már az eddiginél is jóval zavartalanabb nyári pihenést biztosított a pedagógusoknak, a tanév során pedig megvéd bennünket minden felesleges értekezlettől, statisztikától. A tanulóknak a túlterhelés csökkentését, a szülőknek kevesebb szülői értekezletet, nekünk pedig több időt biztosít a nevelésre. Mégis itt a nagy kérdőjel — hogyan tovább? Lezárult az iskolareform előkészitő szakasza megkezdődött a reform végrehajtása. A feladatok adottak, megoldásuk a mi kezdeményező készségünkre van bízva. De ezt semmiképpen sem lehet elérni a régi, elavult módszerekkel. Újakat kell ki kísérleteznünk, hogy a megnövekvő feladatoknak eleget tudjunk tenni. Az emberformálás eszközeiben éppen az újnak a keresése teszi a pedagógusi pályát olyan széppé és magasztossá. Hiszen mit is adunk mi a gyermeknek? Megtanítjuk őket az első betűvetéstől kiindulva meghódítani a természetet. Munkánk nyomán ismeri meg a számok birodalmát, szép hazánkat, dolgos népünk ezeréves történelmét; tájékozódik a bennünket körülvevő világban, s segítünk nekik megtalálni azt a helyet, amely rájuk is vár az élet soha nem nyugvó körforgásában. Napról napra, évről évre mindig csak önmagunkból adunk. Kiapadhatatlan kútnak kell lennie a pedagógus szívének. De vajon képes-e erre mindenki? Lehet-e ezt a pályát foglalkozásnak tekinteni csupán? Nem, semmi esetre sem. Ez hivatás! Rendkívüli hajtóerő űz bennünket: a gyermekek igaz szeretető. Alkotó munka ez is, nekünk sokkal izgalmasabb, mint a szobrászé vagy technikusé. A Néhány hónap óta a nyugati közvéleményt különböző ártalmas gyógyszerek felhajszolása tartja lázban. Az 1962-es év nagy botránya a Contergan nevű gyógyszer ártalmas voltának kiderítése volt, amelyet elsősorban állapotos aszszonyok szedtek. A statisztikai adatok szerint, akik rendszeresen szedték a Contergan-készítményeket. nagy százalékban torz csecsemőket szültek. Az amerikai lapok hasábokon keresztül ismertették néhány héttel ezelőtt az Arizona állambeli, Phoenix városában lévő tele. vízió bemondónőjének, a csodálatosan szép Mrs. Sherry Finkbine tragédiáját A 30 éves Mrs. Finkbine négy egészséges gyermek any. ja. Áldott állapotának első heteiben tudta meg, hogy ő is a hírhedt Contergan-gyógyszer áldozata. Tragédiája 24 órán belül a nagy világlapok első oldalas szenzáció jává vált, mert önként kijelentette, hogy nem hajlandó ötödik gyér. mekét megszülni, hogy a vidáman ugrándozó kisgyermekei mellett a bölcsőben torz újszülöttje feküdmi anyagunk nem holt anyag, kő vagy acél, hanem a legérzékenyebb élő műszer: a gyermeki lélek. A velük való kísérletezéshez csak szakavatott kézzel, a legóvatosabban szabad nyúlnunk. Biztos tudás és bátorság kell hozzá. De aki vállalta, az tegye, ne féljen, nem fog a kút forrása kiapadni, van ami táplálja azt! A pedagógusi pályát nagyon egyszerűen határozta meg az elmúlt években egyik kiváló írónk. Azt mondta: ez nem foglalkozás, nem is hivatás, több annál: életmód. Mit jelent ez? Többek között azt, hogy a pedagógusnak élni és dolgozni egyet jelent. „Ügy kell élnie, ahogyan azt a foglalkozása megköveteli.” A felelősség, amelyet pályánk iránt érzünk, sok lemondást követel. De mi szívesen vállaljuk az áldozatot, mert a társadalom jövőjéért tesszük. S hogy mik a terveink az új tanévben? Szilárdabb ismeretek elsajátítása, jobb osztályközösségek kialakítása, tartalmasabb úttörő-élet. De minden jóakaratunk és törekvésünk meddővé válhat, ha nem kapunk megértést és támogatást a szülői háztól. Hányszor hallunk még ilyen felkiáltást: nem birok a fiammal, nevelje az iskola! De lehet-e mindent csak attól várni, ahol 5—6 órát tölt a gyermek, a többit otthon vagy az utcán? Azt hiszem mindenki előtt nagyon egyszerűnek és világosnak tűnik, hogy céljaink vára csak akkor épül fel, ha az iskolában lerakott alapköveket nem szedegetik le otthon, hanem tovább rakosgatják azt, mind magasabbra. Milyen jóleső érzés az, ha nevelő és szülő együtt gyönyörködhet alkotásában, a gyermek szépen és hormónikusan fejlődő egyéniségében! Ma, amikor csak tisztelettel tudunk adózni az esti tanfolyamok idős, kérges kezű felnőtt dolgozói iránt, szinte érthetetlennek tűnik előttünk, hogy akad még (ha kevés számban is), olyan tanköteles gyermek, akinek kezét nem fogja meg az édesanyja, s nem hozza el hozzánk az iskolába. Vagy azt hiszik talán, hogy a gépek és az űrkutatás korszakában is elég lesz csupán annyit tudni, hogy esőben ne álljunk a csurgó alá? Nevelői hivatásunkból fakad, hogy mi nem mondunk le ezekről a gyermekekről sem. Nekünk mindenki fontos, de leginkább az, akinek a legnagyobb szüksége van ránk. Van még egy gyermektípus, akinek képét szeretnénk kitörölni az emlékezetünkből. A fáradt, agyonhajszolt, ideges gyermeké. Ök azok, akik zene-, nyelv- és különböző sportórákra rohannak, akik lassan elfelejtenek játszani, önfeledten kacagni is. A túlterheléssel elraboljuk tőlük az élet legszebb ajándékát: az ifjúkori álmokat. Mi megértjük ugyan a szülők jószándókát, amikor mindazt szeretnék nyújtani gyermekeiknek, ami régen csak a kiváltságosok privilégiuma volt, de ha túlzásba viszik, nagyon drágán fizetnek: egy boldog gyermekkort adnak érte cserébe. S ez bizony nem éri meg! Ilyen, s ezekhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak most bennünket, pedagógusokat az új tanév kezdetén. Nem titok ez, s céljainkat nemcsak mi szabtuk meg, hanem a társadalom és a fejlődés szükségszerűsége. Éppen ezért beszélünk róla, mert a célokat egyedül nem tudjuk megvalósítani, csak a szülői ház és a társadalom segítségével. S ha mindnyájan összefogunk, akkor munkánk eredményesebb lesz: egy munkára kész, boldog, öntudatos ifjúság fog visszamosolyogni ránk. Ha ez sikerül, akkor majd elmondhatjuk: ezért érdemes volt élni... pedagógusnak lenni. Germán Endréné Orosháza, III. számú ált. isk. iM ß 9 ■www»A^^jw»wxjooooogoatyV>aO Elveszett paradicsom Sarkadi Imre egyéni hangú, szenvedéllyel átfűtött drámáját, az Elveszett paradicsomot a televízióból és a rádióból is ismeri már a közönség. A filmszalagon azonban nem az ismerős drámával találkozunk, hanem a téma eredendően új megfogalmazásával. Makk Károly filmje éppen csak emlékeztet a nagy sikerű darabra. A cím az értelmes, alkotó munka boldogságára utal, melyet a főhős, Sebők Zoltán, bűnösen és könnyelműen elvesztegetett. A cselekmény izgalmas, drámai vezetése, a film szereplőinek kitűnő alakítása bizonyára minden mozilátogatónak nagy élményt szerez majd. (Békéscsabán, a Brigád mozi mutatja be szeptember 13—17-ig.) Rádió- és televízió-műsor PÉNTEK, 1962. SZEPTEMBER 14. KOSSUTH RÁDIÓ: 8.10 Könnyűzene. 9.00 Mátyás Ferenc és Tóth Endre versei. 9.10 Iskolai kórusok énekelnek. 9.20 Zenekari muzsika. 10.10 Most viszik, most viszik... 10.30 Színes népi muzsika. 11.00 Élé világirodalom. 11.20 Szemelvények Saljapin önéletrajzát)ól. 12.15 Mindenki kedvére. 14.00 A polgárKi mit tud — Gyomán? A gyomai művelődési ház vezető sóge sohasem szalasztott el egyetlen lehetőséget sem, hogy évadi programjait változatossá, vonzóvá tegye. Ennek a törekvésnek az érdekében újabb színfolttal gazdag! tóttá szeptemberi műsorát. Az országszerte oly közkedvelt ,,Ki mit tud” vetélkedésre hívja a gyomaiakat. Ná'uk is, mint általában, az a cél, hogy ne önmagáért valló szórakozás legyen csupán a vetélkedés hanem olyan, amely nevel, művel és Angyalcsinálók Cincinnatiban — Szerencsétlen anyák tragédiája — Contergan=torz újszülött jön. Magánéletének legintimebb részlete a bulvársajtó reflektorfényébe került, egyszóval Mrs. Sherry „Címlap-szenzáció” lett. A tragédia akkor vált teljessé, amikor Arizona állam legfelsőbb bírósága nem járult hozzá, hogy Mrs. Finkbinenél megszakítsák a terhességet. A saj tó is azonnal tartózkodó hangnemet ütött meg, mert a „tipikus amerikai asszonyt nem volt hajlandó várható tragédiáját önfeláldozóan és sajátosan elviselni. A gyógyszergyárak reklámfőnökei valóságos sajtóhadjáratot indítottak ellene, cáfolták a Contergan káros hatását és az „amerikai ideál” megsértését látták abban, hogy Mrs. Finkbine nem hajlandó „az élet csapását” elviselni. De a bátor Sherry nem hagyta magát befolyásolni. „Embereket küldünk a világűrbe, de törvénya kultúra fokozottabb ezeretetére serkent. Ennek érdekében szavalattal, népi tánccal, bábjátékkal, színjátszással, művészi tornáival, énekés hangszerezólő számokkal és hasonlókkal nevezhetnek a jelentkezők szeptember 18-ig. A háramfordulós vetélkedő első fordulója szeptember 19-én, a második 26-án, a harmadik október 3-án, míg a döntő október 10-én lesz a gyomai művelődési háziban. kezesünk még történelem előtti állapotokat mutat” — jelentette ki egyik televíziós nyilatkozatában. Amikor végül közölte, hogy Svédországba szándékozik utazni, ahol az abortus-törvény lehetővé teszi a terhesség megszakítását, mindenki boldogan lélegzett fel, mert a Finkbine—Contergan bot. rányt azonnal elfeledtette Marilyn Monroe öngyilkossága. A Flnkbine-ügy leleplező ereje A sajtóhadjárat ellenére a Fink. bine-ügy nagymértékben hozzájárult, hogy az USA egyszerű emberei jobban belepillanthassanak az üzletemberek kártyáiba. Maguk az újságok is kénytelenek voltak elismerni, hogy a Contergant előállító gyógyszergyár, a William S. Merre! cég Cincinnatiban 1962 első hét hónapjában 20 százalékkal növelte profitját. A bulvársajtó telekürtölte a világot, hogy a Contergant először epilepsziás rohamok ellen ajánlották. Később rájöttek, sokkal nagyobb üzletet lehet csinálni, ha az „évszázad altatójaként” reklámozzák, és állapotos nőknek ajánlják, mint ártalmatlan nyugtatószert. A sajtó azt is közölte, hogy a szörnyszülött csecsemők száma Angliában szeptemberig körülbelül ezerre fog emelkedni. Angliában Distavai, Portugáliában Softenon néven árulták a készítményt. „Nyugat-Németországban körülbelül 6000 torzszülöttel számolnak” — írta augusztus 13-án a New Yor-k-i Newsweek. „Az elváltozások között olyan is található, amelyekkel azelőtt sohasem találkoztunk” — közölte W. Lenz professzor, az ismert hamburgi gyermekgyógyász. A Contergant kivonták a forgalomból, de a torzszülöttek sohasem lesznek egészségesek, sohasem lesznek ép emberek, s mindezt a szabad vállalkozásnak köszönhetik. (Sz. L.) mester úr. 14.15 Dalok. 14.45 Gazda» szemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 15.10 „Ábécédé...” 15.,30 Hazai kistükör. 15.45 Szív küldi... 16.20 R—62-es riporttekercs. A fogadtatás. 16.40 Andrej Hiolski énekel. 17.15 ötórai tea; 18.05 A budai Sándor-palotában történt. 18.20 Operettindulók. 18.40 Menyasszonyok, vőlegények iskolája. 19.00 Pénteken este..; 23.15 Kamarazene. 0.10 Filmzene. PETŐFI RÁDIÓ: 14.20 Tánczene. 15.15 Tóth Árpád verseiből. 15.30 Mátyás király. 16.05 Ravel: G-dur zongoraverseny. 16.30 1000 szó franciául; 16.40 Verbunkosok, magyar nóták. 17.15 Bukaresti fiatalok muzsikálnak. 17.40 Ifjúsági filmklub. 18.10 Dénes Vera (gordonka) és Gabos Gábor (zongora) hangversenye a stúdióban. 18.50 Hudec: Nyitány egy vígjátékhoz. 19.05 Amelita Galli-Curci énekel. 19.30 Eszmecsere. 19.40 Régi magyar dalok és táncok. 20.00 Közvetítés Frankfurt am Main-ból. A Hesseni Rádió szimfonikus zenekarát Mario Rossi vezényli. 21.55 Kulturális jegyzet. 22.00 Tánczene; 22.20 Láttuk, hallottuk. 22.40 Esti muzsika .TV: 16.55 Atlétika Európa-bajnokság; SZEPTEMBER 13. Békési Bástya: Nevessünk. Békéscsabai Brigád: Az elveszett paradicsom. Békéscsabai Szabadság: Fiatalok voltunk. Békéscsabai Terv: Az énekesnő hazatér. Gyomai Szabadság: Különleges megbízatás. Gyulai Petőfi: Carmen Jones. Mezökovácsházi Vörös Október: Két szoba, összkomfort. Orosházi Partizán: A nagyváros örömed. Sarkadi Petőfi: Rákóczi hadnagya. Szarvasi Táncsics: A megszökött falu. Szeghalmi Ady: Az utolsó tanú; műsora Szeptember 13-án este 8 órakor Nagymágocson Bartos—Baróti: MINDENT A MAMÁÉRT
