Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-13 / 214. szám

1362. szeptember 13. 3 Csütörtök Csehszlovák termelőszövetkezeti gazdák érkeznek Kondorosra Köztudomású, hogy 1945—46- ban Kondorosról is több szlovák ajkú települt át Csehszlovákiába. A nagy távolság ellenére gyakori levelezéssel és látogatással tartot­ták a kapcsolatot Kondoroson ma­radt rokonaikkal, ismerőseikkel. Többek között az elmúlt évben 90-en érkeztek a csehszlovákiai Nagysalló községből Kondorosra két autóbusszal, főleg olyanok, akiknek ott és Szarvason rokonaik élnek. A látogatás programjába belekerült a kondorosi Dolgozók Tsz gazdaságának megtekintése is és akkor felmerült az a terv, hogy jó volna, ha a kondorosi Dolgozók Tsz-ből is elmennének ez év nya­rán vagy 90-en a nagysallói ter­melőszövetkezet gazdálkodásának megtekintésére, főleg olyanok, akiknek ott rokonaik, ismerőseik élnek. Ezt az előzetes tervet június kö­zepén fektették papírra, amikor Kondorosra látogatott a nagysal­­lói termelőszövetkezet főkönyvelő­je, főállattenyésztője, az ottani községi tanács elnöke és titkára. Ezután augusztus végén útra is indultak 90-en a kondorosi Dol­gozók Tsz-ből egyhetes látogatás­ra. Azóta már vissza is tértek Nagysallóról, s most e hét végére várják az ottani termelőszövetke­zeti gazdák viszontlátogatását. A kondorosi Dolgozók Tsz ve­zetői és gazdái felejthetetlen él­ményként emlegetik még sokáig a nagysallói látogatást. Nagyon sze­retetteljes fogadtatásban és ellá­tásban részesültek. Egy kicsit irigykedve állapították meg, hogy az ő 11 erőgépükkel szemben a nagysallói szövetkezet 35 erőgép­pel, s ezenkívül 9 kombájnnal is rendelkezik a 3300 hold föld meg­műveléséhez és betakarításához. Kitűnő trágyarakodó gépeik van­nak, s egy olyan dohánypajtájuk, amelyben a szedéstől számított harmadik napon bálázhatóvá szá­rad a dohány. Megállapították azt is, hogy amíg a kondorosi Dolgo­zók Tsz-ben 4,5 holdra jut egy szá­mosállat, ott 2,5 holdra jut egy. Természetesen a Dolgozók Tsz gazdáinak is van mivel dicseked­niük, többek között azzal, hogy a tervezett 2718 hízott sertés helyett az idén 3000 darabot értékesíte­nek, 30 000 baromfit nevelnek fel, s az idén is jó jövedelmet oszta­nak ki a szövetkezeti gazdák kö­zött. A nagysallói termelőszövetkezet gazdálkodásának megtekintése után a kondorosiak kirándultak Besztercebányára, Körmöcbányá­ra, s megtekintették az Alacsony- Tátna és a Fátra nagyszerű lát­ványt nyújtó csúcsait és völgyeit. A sok nagyszerű élményt és a szeretetteljes fogadást viszonozni akarják a hét végén Kondorosra érkező nagysallóiaknak. Többek között bemutatják nekik a megye nevezetességeit, és az Országos Mezőgazdasági Kiállítást is. Itt a finom lecsó és sürített paradicsom! Gyártja: a Békéscsabai Konzervgyár Égszínkékre festett tehergép­kocsi fordul be a Békéscsabai Konzervgyár kapuján. Béke Mező­­gazdasági Tsz, Vésztő — olvasható az oldalára erősített tábláról. A tehergépkocsi lefékez a por­tásfülke előtt. A rakomány-kisé­­rők szokás szerint beszólnak a portásnak: — Árut hoztunk. Jó hosszú utat tettek meg. A tehergépkocsi, amint nemsoká megtudtam, nemcsak a Béke Tsz­­ből hozott árut. K. Molnár Sán­dor, a vésztői Magvető Tsz kerté­szetében dolgozó tagja szíves­örömest elmondta, hogy az 55 lá­da paradicsom és a 18 láda uborka az ő szövetkezetükből való. Ne­kik nincs tehergépkocsijuk, így hát a Béke Tsz segített beszállíta­ni az árut. Jó dolog ez az együtt­működés! Növekszik a nagyszénási Dózsa Tsz áruértékesítése Szeptember 11-én délután a jö­vő évi termelési terv lebontásá­nak megtárgyalására ültek össze az orosházi járási tanács me­zőgazdasági osztályának és a helyi tanács, valamint a tsz-ek ve­zetői Nagyszénáson. A járási ta­nács előzetes terve szerint a jövő évben 109 vagon árugabonát, 3050 mázsa napraforgót, 5700 hí­zott sertést, 445 hízott marhát, 2440 mázsa vágóbaromfit, 1 mil­lió 850 ezer tojást és 5230 hekto­liter tejet vár a népgazdaság a nagyszénási termelőszövetkezetek­től. A nagyszénási Dózsa Tsz az idén a tervezett 588 hízott sertés helyett 788-at és 100 hízott marhát érté­kesít. Ezenkívül értékesítenek 5000 árucsirkét, 1000 libát, 2000 gyöngyi»! és 2000 pulykát. A je­lenlegi 100 tehéntől 2400 hektoli­ter tejet szállítanak be. De ez év végére már 200 tehénnél rendel­kezik a termelőszövetkezet és az előzetes terv szerint jövőre 3200 hektoliter tejet értékesítenek köz­­fogyasztásra. Ugyancsak az előze­tes terv szerint a jövő évben 100 szarvasmarhát és 1500 sertést hiz­lalnak meg értékesítésre. Tapasztalatokért mennek a kiállításra A hét elején a vésztői Petőfi Termelőszövetkezet vezetősége a meghívott munkacsapatvezetők­kel együtt kibővített ülést tartott. Elhatározták, hogy minden mun­kacsapatból egy gazdát és az ál-Néhány nap alatt leküzdötte rettegését és akkor közöny fogta el. Levágott lóba nem fájt, már nem volt lába, s ő maga is már olyan, mint egy holttest hát mi­ért sajnálja önmagát? Egy napos reggelen, cigarettá­ját szíva, a falon ébresztőórát pillantott meg. látszott, hogy sé­rült. Elkérte félénk hangon a nővértől és felült ágyában. Nem volt szerszáma. Egy kiskése, kö­römráspolya volt csak, de vala­hogy szétszedte az ébresztőt, piszkálgatta a rugóját. Vele szemben bozontos, sárgás bajszai idős férfi ült le. Kezét térdére fektette és feszülten figyelte Kuntzet. Az ébresztő nemsokára már ketyegett és kismutatója lassan megindult a számlapon. — Na nézd csak! — csodálko­zott az idős szomszéd. Egy órán belül az ő órája is már ketyegett, S a többi sebesült is Kuntze­­hoz fordult. Megtört a jég. A né­met sebesülteknek mesélt a féle­ségéről és Brandenburgról álmo­dozott. Ha vége lesz a háború­nak, hazamegy. De sok férfi nem tér már vissza. Nagy lesz a férfi becsülete Németországban. Majd nyit egy kerékpárüzletet és békében, csöndesen él. Nem lesz többé háború, nem lesznek többé lövészárkok. Torkig van már ve­le. Vaszil az erkélyen ült. Nem bírta tovább hallgatni. Nézte a napsütötte harkányi mezőket és kínlódva próbálta elfojtani dü­hét és keserűségét. III. Március 6-án a kórházban el­terjedt a hír, hogy a németek áttörték a frontvonalat, bekerí­tették a harmadik hadtestet és Harkány felé tartanak. Kuntze ijedten figyelte betegtársait. Ki fog most vele törődni? Lehet, hogy most őt is agyonlövik, mint ahogyan ők azokat a sebe­sült oroszokat valahol Kolominó­­nál, amikor visszavonultak? Már­cius hetedikén éjfélkor a sebe­sülteket szokatlan lárma riasz­totta fel. Fojtott kiáltások hal­latszottak és az emberi zűrza­var közepette élesen sikoltoztak a szirénák. Vaszil magára dobta köpenyét és kiment az erkélyre. Hallotta a repülőgépek zaját. Szi­szegő hang ütötte meg a fülét és azután tompa dörrenéssel rob­bant az első bomba. Az épület megremegett, balszárnya lángba. borult. Vaszilt undor fogta el, összeszorult a torka, remegett a lába. Gyorsan a szobába ment. A helyiség már üres volt. Csak a másik szobában lihegett, nyö­szörgőit valaki. A vértől borított arcú Kuntze fetrengett ott s kör­mével kaparta a padló deszkáit. — Te vagy az? — suttogta Vaszil remegő hangon. A német szeme kidülledt ré­mületében. lat gondozókat, brigádvezetőket, összesen 21 szövetkezeti ta­got küldenek el az Országos Me­zőgazdasági Kiállításra tapaszta­latok szerzésére. A gazdák szom­baton indulnak Budapestre. — Dögölj meg... kutya! Nem akarom veled bepiszkítani a ke­zemet — mondta Vaszil, és a ki­járathoz indult. De mintha va­lami rettenetes teher nyomná a mellét. „Ha ő vadállat is, mi nem vagyunk vadállatok.” — Nem, nem bírom__ De valami hatalmas erő vissza­húzta a szobába. Teste verejték­ben úszott. A tehetetlen ember fölé hajolt. Karjába vette és el­indult vele kifelé. De a német a saját repülőinek bombaszilánk­­jától már haldoklóit... * A Dráva-parti harcok befeje­ződtek. Vasárnap reggel volt. Tisztán ragyogott az égbolt kék­je. Vaszil, tarisznyával a vállán, átvágott az udvaron. A kijárat­nál, az öreg fenyő tövében fris­sen hantolt sírt látott. Kicsiny sír volt. A végében keménypa­píron írás. Anka nem feledkezett meg a halottról: Emil Kuntze. Elhunyt 1945. március 8-án. Kicsiny és gyönge volt a papír, darab, Vaszil látta, hogy nem fog sokáig tartani. És a sírdomb sem marad meg sokáig. A szelek és viharok nemsokára a földdel egyenlővé teszik és a sírban fek­vő emberi testből sem marad meg semmi, még az emléke sem. Vaszil megborzongott, . húzott egyet tarisznyája szíján és elin­dult nyugat felé... Karig Sára fordítása A gyárban most a paradicsom a „sláger”. Mindenfelé ládák, egy­más hegyén-hátán. Ennyi paradi­csomot nemigen láttam még egy­­csomóban. Mi ez azonban a para­dicsomlé és sűrítő-állomási gépek telhetetlen gyomrának? Foghegy­re való falat. Kedd reggeltől amióta áttértek a folyamatos gyártásra —, három műszak alatt mintegy 15 vagon nyers paradicso­mot dolgoznak fel. Az átemelő szalagra a munkások sorban ön­­tik ki a ládák tartalmát. A piros paradicsomok innen folytatják hosszú útjukat egészen a ragyogó tisztára mosott, majd előmelegí­tett üvegekbe. Az átemelő szalag­ról a nyersanyag az előmosóba kerül, ahol vízsugár füröszti a paradicsomot, majd a görgős vá­logató-szalagra vándorolnak a szemek. A válogató asszonyok egyike: Timkó Lajosné gyakorlott mozdulataiból mindjárt kiderül, hogy nem most ismerkedik a kon­­zervgyártással. — Szeretem ezt a munkát, háziasszonynak való — mondja kedves tömörséggel. Békésről jár be naponta a gyárba. Korábban is dolgozott konzervgyártásban, innen van gyakorlottsága. Háziasszonynak való munka ez — mondta. Csak azzal a különbséggel, hogy itt nem kilókkal, hanem vagonokkal dolgoznak. De hát segítenek az automata gépek, amelyek a para­dicsomlé készítésére vagy éppen a sűrítésre egyaránt alkalmasak. Eddig már több mint száz vagon nyersparadicsomot dolgoztak fel, összesen pedig az idényben mint­egy 700 vagonnal. Mi készül be­lőle? Lecsóhoz szükséges lé és sűrített paradicsom. Hatvan va­­gonnyi szép, hámozatlan paradi­csomot pedig — csak exportra, kár, mert biztosan nekünk is íz­­lene — saját levében tartósítanak. Finom csemege lehet télen. Nincs idő azonban efféle elmél­kedésre, mert Pátkai György mű­szaki osztályvezetővel tovább ki­sérjük a paradicsom útját. Máris ott vagyunk a mosóban, néhány lépés után a hatalmas tartályok előtti töltőfejnél, ahonnan a fürge kezű munkásnők az öblösüvegek­be adagolják a sűrített paradicso­mot. — Mindennap jobban belejön­nek a munkába — magyarázza a műszaki osztály vezetője. — Ele­inte nagyon óvatosak voltak, fél­tek, hogy a forró sűrített paradi­csom szétrepeszti az üvegeket. Most már bátrabban dolgoznak, s így gyorsabban haladnak a töltés­sel. Valóban gyorsan telnek az üvegek. A mérlegelés után a záró­gép rászorítja a zárólapra a gyű­rűt. Az üvegek meg folytatják útjukat, mert még nem fejeződött be a gyártási folyamat. Ezután kerülnek hőkezelésre — aztán a raktárba szállítják a sűrített pa­radicsommal töltött üvegeket. A vezérlőasztal piciny pultjánál fehérköpenyes fiatal leány irato­kat rendez. Molnár Mária cso­portvezető — mutatkozik be. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimná­zium növendéke volt még nem is olyan régen. Most konzervipari szakmunkás. Egyike azoknak az érettségizett fiataloknak, aki a gyár üzembe helyezésére szerezte meg ezt a képesítést. Felelősség­­teljes a munkaköre: 32 munkás és munkásnő dolgozik a keze alatt. Ügy érzi, jól választott, amikor er­re a pályára lépett. — Több kedvem van hozzá — vélekedik —, mintha irodában dolgoznék. Változatos, érdekes a munka. Terveiről kérdezem, tovább tanul-e majd? — Egyelőre — gondolkozik el — szeretnék sok gyakorlati isme­retet és tapasztalatot szerezni. Ügy érzem, ez most a legfonto­sabb. Két év múlva talán folyta­tom a tanulmányaimat. Szeretném a technikusi oklevelet megszerez­ni. Sok szerencsét hozzá! Héhány perc múlva már a raktárban járunk. A sűrített pa­radicsommal töltött üvegeket gú­­lázó asszonyok ügyességét csodál­hatjuk meg. Egymás fölé, hét sor­ba rakják az üvegeket. Mindegyik sort hullámpapírral fedik le. Csi­­borrjé úgy jár az üvegeken, ami­kor^ a gúlát rakja, mintha csak aszfalton sétálna. — Eddig még egy sem tört el alattam — feleli a kérdésre. — Nem törnek azok olyan köny­­nyen — toldja meg Vecsernyés Mátyásné, majd tréfára fordítva a szót, megjegyzi: — Még tangóz­ni is lehetne rajtuk. Egymás után érkeznek a gyár­ba a paradicsomot szállító teher­gépkocsik. Ez most a „sláger”. Készül a sűrített paradicsom, a lecsó, üvegekbe rakják a nyugati országokban csemegének szá­mító hámozatlan paradicsomot. Tartósítják télire a sok finom fa­latot. De a melléktermékek, így a paradicsomhéj és rost sem vész kárba. Bővül vele az állatok ét­rendje. A hizlaldákban, terme­lőszövetkezetekben takarmány­nak hasznosíthatják majd. Mi mindenre jó a paradicsom... Podina Péter A PÉNZ A FÖLDÖN HEVER! Használja ki a kedvező kereseti lehetőséget és gyűjtse a kocsányos tölgymakkot Minden mennyiségben felvásárolja a kocsányos tölgymakkot a BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ERDÖGAZDASÄG 200,— forintos mázsánkénti egységárban. ATVEVÖHELYEK: Pósteleki Erdészet, Póstelek; faraktár Gyula, csemetekert Sarkad-Remete és minden erdészház. 498

Next

/
Thumbnails
Contents