Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-12 / 213. szám

1962. szeptember 12. 5 Szerda SPORT*SPORT>SPORT A hatodik forduló után is veretlen a Sarkad! Kinizsi és Végegyháza a megyei I. osztályban Két 11-est kihagyott a tótkomlósi csapat SARKADI KINIZSI— TÓTKOMLÓSI TSZ SK 3:1 (1:0) Sarkad, 800 néző, vezette: Boldizsár. Az első negyedórái csapkodó játék után a hazaiad fokozatosan feljöttek. A 29. percben egy szép hazai akció végén Juhász fejese a hálóban kötött ki. A gól után fokozódott a hazai nyo­más, de.. Juhász vezélyes labdáját Ka­rasz mentette. A 38. percben Gyiviosán gólhelyzetben hibázott. Szünet után a 49. percben a fejelő Juhászt Nyíregyházky csúnyán felvág­ta, még bele is rúgott. A sportszerűt­­lenkedő tótkomlósi játékost kiállítot­ták. A tíz főre apadt vendégek hatal­mas lelkesedéssel játszva, átvették a játék irányítását. Sokat támadtak, egy váratlan lefutásból mégis a Kinizsi ért el újabb két gólt. A 64. percben Fábián, két perc múlva Juhász talált a hálóba. Az utolsó negyedórában lelkesen roha­mozó Tótkomlós kétszer is 11-eshez jutott, de Matejsz, majd Kanka lövé­seit kivédte a nagyszerűen szereplő Varga. Az utolsó percekben a vendé­gek Matejsz góljával végre szépíteni tudtak. Jók: Varga, Mózes (a mezőny leg­jobbja), Juhász, illetve Karasz, Pipós, Dorotovics. Csernai Zoltán Nagy iram, színvonalas játék végegyháza— MEDGYESEGYHÄZA 1:0 (0:0) Végegyháza, 400 néző, vezette: Bé­ré czki. Az első félidőben időnként igen ezín­­vonalos játék folyt, hatálmas hazai fö­lénnyel. Néha kilenc emberrel is véde­kező vendégek védőfalát azonban nem sikerült áttörni. A második félidőben kiegyenlítetteb­bé vált a játék. Mindkét oldalon voltak veszélyes nelyzetek. A győztes gólt az 37. percben Engelhardt lőtte. Igen jó játékvezetés mellett, végig sportszerű mérkőzés volt. Egyedül Varga 11 saj­nálatos véletlen sérülése okozott izgal­mat. Néhány perc múlva azonban to­vább játszott. Medgyesegyháza Kb-est hibázott 1:0-nál. Jók: Kerekes, Szemán I, Loss n, Pa­­©ek n, illetve Kecskés, Plástyik, Pete, Varga II. Amóczky József Nagyobb arányban is győzhetett volna a hazai csapat MEZÖHEGYESI KINIZSI­­SARK ADI MSE 3:1 (2:0) Mezőhegyes, 200 néző, vezette: Ko­­osondi. Hűvös, szeles időben a széllel hátban játszó Kinizsi az első félidőben végig nyomasztó fölényben játszott. A csatá­rok sok lövést küldtek kapura, de a kiválóan védő Papp és a lelkesem ját­szó, jól tömörülő vendégek mintegy 20 percig hárítani tudtak. A 21. percben Dúl szögletét Papp röviden öklözte ki és Sajti I a hálóba fejelt. Továbbra is a Kinizsi támadott, és három ízoen is csak a kapufa mentett. A 33. percben Fejes közelről az üres kapuba gurított. A H. félidőben tíz percen át a ven­dégek lendültek támadásba, de utána ismét a Kinizsi került fölénybe. Sajti I bomba góljával és a 16-oson belüli közvetett szabadrúgásból Balogh állí­totta be a végeredményt. Varga 11-esét Papp kivédte. Jók: Kiss, Sülé, Sajti I, illetve Papp, Balogh, Kovács. Ottrok Mihály Alacsony színvonalú, csapkodó játék BÉKÉSCSABAI VTSK— BÉKÉSCSABAI HONVÉD 2:1 (1:0) Békéscsaba, 300 néző, vezette: Macz­­kó. Alacsony színvonalú mérkőzésen a gólhelyzeteket jobban kihasználó VTSK győzött. A Honvéd vezette az első támadást, de a VTSK vette át a já­ték irányítását. A Honvéd csak lefutá­sokkal kísérletezett. A 34. percben ka­varodásból Balogh szerezte meg a ve­zetést. A VTSK támadásával ért véget a félidő. Szünet után az első negyedórában a Honvéd mezőnyfölényt harcolt ki, de a VTSK védelme, Csepregivel az élen, jól hárított. A VTSK két jó támadást vezetett, de eredményt csak a 78. perc­ben értek el. Tóth rossz hazaadását Blahut elcsípte és biztosan küldte a kapu közepébe. A mérkőzés mezőny­játékkal ért véget. Jók: Csepregi, Molnár, Novák (a mezőny legjobbja), Balogh, illetve Sika, Papp, Virág, Mikó. Sztoján János Durva, sportszerűtlen mérkőzés MEZŐKOVÁCSHAZA— BÉKÉS 3:0 (2:0) Békés, 1100 néző, vezette: ifj. Gyar­mati. Lendületes rohamokkal kezdtek a hazaiak, de a vendégek védelme igen keményen verte vissza a támadásokat, Mezőkovácsháza a 7. percben vezette az első támadást és ebből gólt is szer­zett. Kocsor felszabadító rúgásába Her­­jeczká beletarto'fct és a labda az ötös sarkán lesen álló Szübereisz elé pat­tant, aki a hálóba lőtt. Ezután rendkí­vül ideges légkör alakult ki. Az első gól után fölénybe kerültek a vendé­gek. Különösen a balszárny volt elemé­ben és egy szép támadás végén Gigacz nagy gólt lőtt. A 20. percben a kemény védőkkel való harcban Hőgye lesérült és a mérkőzés végéig csak statisztált. A második félidőt ismét hazai pró­bálkozások vezették be, de a 15. perc­ben Gigacz közelről a hálóba lőtt. Az idegeskedő Püski megsértette a játék­vezetőt és a kiállítás sorsára jutott. A mérkőzés végén kilenc emberrel is tá­madásba lendültek a hazaiak, de az eredmény már nem változott. Jók: Kocsor, Balogh, Arató, illetve az egész vendégcsapat. Nagy Mihály Megérdemelten nyert az újonc-csapat OROSHÁZI HONVÉD— BCS. MÄV 2:0 (1:0) Orosháza, 300 néző, vezette: Kovács. Már a második percben gólt ént el a Honvéd Simon révén, de azután jobb csapatjátékával a MÁV vezetett több támadást. Félidőig azonban csak egy biztos helyzet adódott, azt is kapusba rúgták. Fordulás után inkább Honvéd-fölény alakult ki. A MÁV-védők túl keményen hárítottak, sok volt a büntető. A 66. percben Tarit a MÁV-ból a játékvezető durva játékáért kiállította. A 85. perc­ben Simon egyéni játékkal a jobb ol­dalon megszerzi a második gólt. Jók: Hegedűs, Császár, Strasser, Si­mon, Lukács, illetve Reinholtz, Gyur­­kó, Kmetykó. Első győzelmét aratta Battonya BATTONYA—BÉKÉS­­SZENTANDRÁSI HUNYADI 1:0 (0:0) Békésszentandrás, 200 néző, vezette: Hodroga. A hosszú idő után újra honi pályán megrendezett mérkőzés nagy csalódást hozott a gyér számú szurkolóknak. Az alacsony színvonalú mérkőzésen úgy­szólván semmi említésre méltó ese­mény nem történt. Nagyrészt a két tizenhatos közt folyt le a játék, mely­nek kimenetele a második félidő 16. percében dőlt el, amikor Csík haza akarta adni a labdát és az a kimozduló kapus mellett a hálóba gurult. Ettől kezdve a vendégek nyugodtabban és tervszerűbben játszottak. A védelmük csírájában elfojtotta a Hunyadi-csatá­rok vérszegény próbálkozásait, elől pe­dig Túri irányításával igyekeztek nö­velni az eredményt, azonban ez már részükről sem járt sikerrel. A győzel-A bajnokság állása 1. Sarkad! Kinizsi 6 5 1 - 13: 4 11 2. Végegyháza 6 4 2 - 8: 4 10 3. Tótkomlós 6 4 1 1 14: 8 9 4. Elek 6 4 11 13:10 9 5. Mezőkovácsháza 6 3 2 1 9: 4 8 6. Bcs. VTSK 6 3 2 1 9: 6 8 7. Békés 6 3 12 12:10 7 8. Bcs. MÁV 6 3 1 2 9:10 7 9. Mezőhegyes! K. 6 3 - 3 17: 9 6 10. Medgyesegyh. 6 1 2 3 8: 7 4 11. O. Honvéd 6 1 2 3 8:10 4 12. Sarkadi MSE 6 1 2 3 9:13 4 13. Bcs. Honvéd 6 2 - 4 9:16 4 14. Csorvás 6 1*5 9:15 2 15. Battonya 6 1*5 4:11 2 16. Békésszientaind. 6*15 5:19 1 met — gyorsabb, energiikusabb játékuk alapján — megérdemelten szerezték meg a vendégek. Jók: Kabát, Túri és Karsai n. A Hu­nyadi szinte valamennyi játékosa mé­lyen tudása alatt játszott. Kozák János Sporthírek Űjabb nemzetközi kupa­­mérkőzések lesznek a hé­ten. Szerdán folytatják a különböző nemzetközi kupa-mérkőzéseket. Az Európa Kupában négy, a Ku­pagyőztesek Kupájában pedig két találkozóra kerül sor. Pályára lép többek között az Újpesti Dózsa együttese is a Zaglebde Sosnowiec ellen. után Sági György (BVSC) szerezte meg az elsőséget, Gallai dr. (Deb­recen) 2., Schmitt (Vörös Meteor) a 3. lett. A kard egyéni versenyben a döntőt Pézsa Tibor (Honvéd) 8:7 arányban nyerte a lengyel Ochyra ellen. Harmadik Lendvai (Hon­véd). * Befejeződött a vivők ton-bajnoksága. Bala-Vasámap került sor Siófokon a vívók Balaton-bajnokságának be­fejező küzdelmeire. Párbajtőrben izgalmas verseny Közlemény. A BTST közli, hogy a Kilián­­mozgalommal kapcsolatos kis­­fllm-pályázat beküldési határide­jét november 30-ig meghosszabbí­tották. Az eredményhirdetésre és jutalmak kiosztására december 15-én kerül sor. (MTI) EKKORA HALAT FOGTAM (HORGÄSZVERSENY: AHOGY ÉN LÁTTAM) Ha kapás lesz, rántsd ki! Örömmel fogadom el a felvonó, gyáriak meghívását a horgászver­senyre. A horgászok körében jól ismert gyomai S-kanyar a szín­hely. Amikor odaérkezem, a ver­senyzők már a parton lesik a pré­dát. Egymástól 20—30 méterre le­hetnek. Mindegyikük előtt három bot. Többen is unszolnak: — Ha már itt vagy, te se ma­radj ki a játékból. A halászlébe szükség van a legkisebb törpehar­csára is. . ... Szép, hogy ennyit kinéznek be­lőlem, de mégis ellenkezem. — Ismerem magam, nekem ilyesmiben nincs szerencsém, meg nem is értek hozzá. — De hát hogy akarsz írni ar­ról, amit nem ismersz? Ezzel az érveléssel már hatnak rám. Megadom magam. Gyorsan, mielőtt meggondolhatnám, Valla Jóska már hoz is egy teljesen fel­szerelt horgászbotot. Szakszerű magyarázat után a horogra gilisz­tát tűz és először be is dobja a vízbe. — így ni!... Most majd, ha ka­pás lesz, rántsd ki! Ezzel a horgász-átképzésem be­fejeződik. Már csak az avatás ma­rad hátra, ami azonban egészen egyszerű szertartással jár. A ke­zembe nyomtak egy itallal teli ba­kelit poharat: — Enélkül maláriát kap az em­ber itt a parton. Koccintunk. — Fenékig! Hát lehet ennek a barátságos kínálásnak ellenállni? Nem... Ér­zem, valódi kisüsti... Tulajdonképpen mi kell a hor­gászáshoz? Először is ember, aztán horgászfelszerelés, víz és hal. A hallal kapcsolatos követelmény: legyen éhes, vezessen arra az útja, amerre megtalálja a gilisztának álcázott horgot, végül pedig legyen elég nagy a szája ahhoz, hogy azt mindenestől együt bekapja. Ha a felsorolt feltételek közül csak egy is hiányzik, nyilvánvalóan... Na de most talán... Megfeszül a damil, hajlik a bot.... Odakapok... Ogy érzem, a szívem a torkomban dobog... A szomszédaim figyelnek. — Várj még! — így Gergely Bandi, a jobb szomszédom. — Húzd! — így Valla Jóska, a sal szomszédom. Mit tehet ilyenkor az ember? Essünk túl rajta — villan át a gondolat az agyamon, aztán felka­pom a botot és már húzom is a zsinórt... Valami súlyt érzek raj­ta. S egyszerre láthatóvá válik a zsákmány... — Törpe — mondja egykedvűen mind a két szomszédom. Néhány másodperc múlva a parton ficánkol egy fekete hátú, nagy szájú, bajuszos hal. Nem le­het több 20 centinél. Na — gon­dolom magamban — milyen kicsi és már ekkora bajusza van?! — A lényeg, hogy valódi hal. Méghozzá terven felüli — vigasz­talnak. Estefelé a földbe vájt tűzhelyre kerül a bogrács. Először zsírt rak. nak bele, majd mikor ez már ser­­ceg, hagymát. Aztán zöldpaprika és krumpli kerül sorra. Kitűnő illat terjeng a bogrács körül. Az ember nagyokat nyel. Képzeleté­ben már kanalazza a finom ha­lászlevet, aminek különleges ízt ad majd a Körös vize... Mindez azonban csak illúzió. Mert hol a hal? — Na, de sebaj! Régen volt, amikor ezen múlott, hogy „enni vagy nem enni”. Előkerül néhány doboz húskonzerv és kész a va­csora. Nem is maradunk éhesen, mint valamikor a nomádok egy rosz­­szul sikerült halászat után. Igaz, akkor még nem voltak olyan szép fűszer, és csemegeboltok, mint ma... Esteledik, a parton kigyullad­nak a fények. Imbolygó „árnyak’ mozognak, összeverődnek egy-egy horgászhelyen. Beszélgetnek a „ré­gi szép időkről”, a sikerekről. — Ekkora volt az öt kilós har­csa — mutatja Seres Mihály kitárt karral. És én hiszek neki. Paróczai Sándor már 43 kilósat is fogott. (Erről különben van fénykép.) Csónakkal fárasztották ki, amíg végre partra került. n. i Gergely Bandi legnagyobb si­kere az volt, amikor egy 13 kilós került a horgára. És így folytató­dik az élménybeszámoló, miköz­ben sehol semmi. Úgy látszik, mél­ázóknak a nagyoknak az ükunoka ik sem szándékoznak horogra ke­rülni. — Az a baj, hogy magas a lég­nyomás. Eső kellene, utána jobban kap a hal — mondja meggyőző­en Nagy Mihály. Seres Mihály jobbnak tartja a másik partot, pedig pont a folyó közepéig dobja a horgait. — És ha a másik parton lennél? — Akkor is középre dobnám. Ott vannak a nagy halak... Na, de munkára fel! — Min­denki indul vissza a helyére. Nagy Mihály még megjegyzi: — Ha artikulátlan ordítást hal­lanátok, akkor gyertek segíteni, mert akkor hal akadt a horgom­ra, akkora, hogy egymagám nem bírok vele. Az éjszaka azonban néma csendben telik el. Reggel aztán mindnyájan örü­lünk a rövid ideig tartó esőnek. Ta­lán majd most.., És nem is kell sokáig várni. Tóth Imrének sike­rül egy szép pontyot kihúznia. Megmérik: egy kiló huszonöt deka. Ez már valami. Ha az egy­kori csodás kenyér- és halszaporí­tást sikerülne megismételni, va­csorára lenne halászlé. Mert 80 vendéget is meghívtak hozzá. Gergely Bandi szinte fáradha­tatlan a vacsora készítésében. Egész délután a halakat darabol­ja, hagymát, zöldpaprikát szeletel, vizet melegít stb. Igaz, Nagy Mi­hály, Valla Jóska, Rácz Lajos bá­csi, Kállai Laci és Tóth Lajos se­gítenek neki, de — társadalmi munkában — ő a főszakács. Azt pedig férfiasán be kell is­merni, hogy a gyomai Halászati Szövetkezet dolgozói is részesei ennek a mesébe illő halászlének. A csodás halszaporítást (a megle­vő tízszeresére) ők oldották meg — hálóval. így aztán több mint 40 kiló hal kerül' a kondérba, majd a tányérokba. A szövetkezet eredménye azon­ban nem számít bele a horgász­versenybe, ezért az első díj Tóth Imrét illeti egy kiló huszonöt dekás haláért. További sorrend: Tóth Lajos, Seres Mihály, Valla József, Kállai László és Gergely András mindig kisebb és kisebb halakkal. A többiek már olyan ke­veset fogtak, hogy őket a legna­gyobb jóakarattal sem lehetne dí­jazni. Mert vannak objektív felté­telek is. Pásztor Béla

Next

/
Thumbnails
Contents