Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-07 / 209. szám
1962. szeptember 7. 2 Péntek Hitizeg'ésiel született Kép az iráni földrengésről A németországi nyugati meg” szállási zónák fokozatos egyesítése és a külön pénzreform bevezetése után 1949. szeptember 7-én megalakult a nyugatnémet különállam, a Német Szövetségi Köztársaság Adenauer kancellár irányítása alatt. Németország kettészakításáért a történelmi felelősség kizárólag a nyugati hatalmakat terheli, hiszen a náci kapituláció pillanatától kezdve konzekvensen ebbe az irányba vezették az általuk megszállt német területek fejlődését. A szovjet kormány, mint a negyedik megszálló hatalom képviselője, a német nép és az egész emberiség érdekében szigorúan tartotta magát a potsda. mi szerződés előírásaihoz, amelyek nemcsak Németország belső berendezését illetően tartalmaztak kristálytiszta elveket, hanem aperte kimondták azt is, hogy a német államot demokratikus> békeszerető alapon kell újjászervezni, mégpedig egységes államként. hessék a Wehrmacht utódát. A németek felfegyverzése a „kommunizmus” ellen — ősrégi rögeszméje a kapitalizmus politikusainak. A második világháború utáni politikájukat éppen ez a fixa idea határozta meg. Ne feledjük: még dörögtek a fegyverek a második világháború európai és ázsiai csataterein, amikor Churchill angol miniszterelnök bizalmasan utasította Európában harcoló parancsnokait, hogy a zsákmányolt német fegyvereket gondosan tárolják, a hadifoglyokkal bánjanak jól, mert lehet, hogy hamarosan szükség lesz rájuk. A nyugati államférfiak zöme egy percig sem gondolta komolyan azt, amit Potsdamban néhányuk aláírásával szentesített... Az első hetek határozott intézkedései után a három nyugati megszállási övezetben észrevehetően enyhült a szigor, mind a volt nácikkal, mind pedig a militarizmus képviselőivel való bánásmód tekintetében. IJémetország szétszakítása már 1 ’ önmagában is megszegése volt a nemzetközi megállapodásoknak, de a Szövetségi Köztársaság létrehozása ellen aligha lett volna súlyos kifogás, ha ez a szeparált állam a potsdami szellemben fogant volna. Amennyiben az NSZK demokratikus rezsim lenne, végrehajtották volna ott is a nácítlanítást, kihúzták volna a talajt a militarizmus erőinek lába alól, akkor nyilván még az sem lenne kifogásolható, hogy világnézetileg más. Csakhogy a Szövetségi Köztársasággal egyáltalán nem az a baj, hogy kapitalista berendezésű és világnézetű. A baj az, hogy születése óta, sőt már embrionális fejlődésében is túltengtek benne az antidemokratikus, békebontó motívumok. Egy francia újságíró állapította meg, hogy nem a Bundeswehrt hozták létre a nyugatnémet állam védelmére, hanem a bonni különállamot hozták létre a nyugatiak azért, hogy újjáteremtAz amerikai megszálló hatóságok az első perctől kezdve a nemzetiszocialista érzelmű politikusokkal működtek együtt, s ahol csak tudták, háttérbe szorították a demokratikus irányzatokat, amelyek eleve rendkívül vérszegények voltak. Az 1947-ig terjedő időszak fő jellemvonása, hogy mesterien elszabotálták a nácitlanítást. így 1949 szeptemberében a Német Szövetségi Köztársaság megalakításakor nyomban megindulhatott a neonáci propaganda, és a hitleri rezsim exponenseinek funkcióba állítása. „A legfőbb ideje, hogy bundestag-beli barátaink a hátsó padsorokból az elsőkbe üljenek át” —• fogalmazta meg az új időszak jelszavát egy Kurt Wilbertz nevű exnáci. Ez a csendes „hatalomátvétel” “ a kulisszák mögött zajlott és voltaképpen már be is fejeződött. A gazdasági életben, a helyi és központi közigazgatásban, az igazság. A borogylnól csata című, Franc Rubo orosz festőművész 1912-re, a 100. évfordulóra készített művét most szovjet művészcsoport restaurálta. A 115 méter hosszú és 14 méter magas hatalmas körképet a moszkvai Kutuzov sugárúton szeptember 7-én adják át a nyilvánosságnak. Képünkön I. V. Jesztingejev, a csoport vezetője munkában. (Foto: E. Hald'eja.) Másfél évszázaddal ezelőtt zajlott le az oroszországi Borogyino község mellett a világtörténelem egyik legvéresebb és következményeiben egyik legjelentősebb csatája. Napóleont a forradalom tette naggyá, de 1812-ben már régen elfordult a nagy francia forradalomban kivívott eszméktől és a népek leigázójává lett. Miközben állandóan a békét hangoztatta, készülődött Oroszország hatalmas nyersanyagforrásai birtokbavételére. A csata előkészületei A császár 1812 májusában Drezdába utazott, ahol dicsőségének teljében fogadta Európa vazallus uralkodóit, majd megkezdte „birodalma” keleti felének beutazását. Közben pedig egyre gyülekezik hadereje, melyből 400 000 embert vonultatott fel az orosz határhoz. Majd meglepetésszerűen csapatainál terem Napoleon és június 24-én hajnalban a Nyéman határfolyó átlépésével A földrengés egyik centrumában hozzákezdtek a romok eltakarításához. (Telefoto — MTI Képszolgálat) oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo A rendőrök bújjanak a bokorba... De Gaulle elégedetlen a túlméretezett biztonsági intézkedésekkel szolgáltatásban, a hadseregben a kulcspozíciókat csupa olyan ember tölti be, aiki fedezi ezt a „hidegpuccsot” vagy maga is a hitleri rezsim hagyatéka. Az adenaueri kirakat sok tekintetben kísértetiesen emlékeztet a húszas évek streseman-i spanyolfalára, amely mögött miként akkor, éppen úgy ma is — az egész világot gyászba és lángba borítani akaró elvakult erők szervezkedhettek. Az NSZK-ban hatalmon levők ambíciói és indulatai világosan kiolvashatók azokból a követelésekből, amelyek az 1939. évi német birodalmi határok helyreállítását tartalmazzák, tekintet nélkül az ilyenfajta határrevízióban rejlő világháborús kockázatra. Az Adenauer—Streseman hasonlat mellett szól annak a tendenciának az erősödése is, hogy Nyugat- Nómetország szemmel láthatólag egyre nehezebben tűri szövetségeseinek, főként az amerikaiaknak a gyámkodását. A feszültség Bonn és a nagy nyugati fővárosok — Washington, London, Róma sőt hellyel-közzel Párizs — között nem ad hoc jelenség, hanem éppen abban leli magyarázatát, hogy az NSZK-nak már nemigen akarózik másokhoz alkalmazkodni, legyen szó akár a gazdasági integrációról, akár Nyugat-Berlinről vagy atomfegyverek birtoklásáról, akár egyéb kérdésekről. Egy ilyen szeparált német ál“ lám kialakítására a német nép demokratikus erőinek nem lehetett más válasza, minthogy ők is létrehozzák a maguk államát. Az NDK megalakulása csak logikus következménye volt Németország kettészakításának, amely a nyugati politika lelkiismeretét terheli. Az NDK viszont a béke erőinek nagy nyeresége, és az az egészséges csíra, amelyből a demokratikus, békeszerető és az egységes Németország kifejlődhet. Zala Tamás Bonn (MTI) De Gaulle francia elnök túlzottnak tartja a jelenlegi nyugat-németországi látogatás során személyének biztosítására hozott intézkedéseket — jelenti Bonnból az AP-hírügynökség. — De Gaulle személyesen kifejezte elégedetlenségét a nyugatnémet biztonsági főnöknek. Az elnöki tiltakozás nyomán — mint egy detektív közölte az AP tudósítójával —a rendőrök parancsot kaptak, hogy lehetőleg ne mutassák magukat túl nyíltan De Gaulle előtt, s ahol csak mód van rá, bújjanak el a bokrokba vagy a fák mögé. Azokra az útvonalakra, ahol a francia köztársasági elnöknek el kell haladnia, több ezer rendőrt vezényeltek ki. Szerdán különleges biztonsági intézkedéseket hoztak a rajnai kompnál, amikor De Gaulle átkelt kíséretével a folyón. Több búvár még a Rajna medrébe is leszállt, s míg a komp úszott a vizen, mellette motoros rendőrök cirkáltak csónakjaikon, fölötte pedig helikopter keringett. De Gaulle látogatása fejfájást okoz a müncheni rendőrségnek is: a külvárosban egy „házi készítésű” bomba romba döntött egy telefonfülkét. Bajorországban a hírek szerint számos francia fasiszta tartózkodik és a nyugatnémet rendőrség itt is nagyszabású biztonsági intézkedéseket fogar^|tosít az odaérkező francia elnök védelmére. Or. Kováts Andor: A borogyinóí csata évfordulójára megkezdődik a hadüzenet nélküli rablóhadjárat Oroszország ellen. Kezdeti sikerek és a hadfelvonulás Oroszországnak ekkor 200 000 főből állott a hadserege, mely két részre, Bagratyion és Barclay de Tolly tábornokok parancsnoksága alatt tagozódott. Hiányzott az egységes vezetés, mert I. Sándor cár Mihail Ilárionovics Kutuzovot csupán augusztus 29-én nevezte ki az egyesült hadak parancsnokául. Mindenesetre a két orosz hadseregnek sikerült egyesülnie, úgyhogy a Szmolenszk melletti első összecsapáskor — augusztus 16-án — már nyilvánvaló volt, hogy Napóleonnak nem sikerült e két seregrészt egymástól elszigetelnie. A Borogyino melletti állások megválasztása még a főparancsnok tudta nélkül, a cári tanácsadók elképzelései szerint történt és hozzátehetjük, hogy a stratégia szabályaival teljesen ellentétesen, majdnem sík térségen, az ellenség előretörésére nem merőlegesen és a balszárny teljesen szabadonhagyásával 120 000 katonát és 6*0 ágyút vonultattak itt fel. A csata lefolyása 1812. szeptember 7-én reggel 5 óra 30 perckor kezdődött meg a franciák támadása Rajevszkij és Nyeverovszkij tábornok középen elhelyezett csapatrészei ellen 85 000 fővel és 400 ágyúval. Az elkeseredett küzdelemben hat óra alatt az oroszok hét rohamot vertek vissza, míg végül a nyolcadik Bagratyion hadseregének részeit a Szemjonovszkoje falu mögötti szakadékos részre vetette vissza. Éléiben a franciák 35 000 fővel Borogyinótól délre kezdtek támadásba. Kutuzov ekkor váratlanul a franciák balszárnyára bevetette Uvarov és Platov tábornokok kozák lovasságát és az így keletkezett zűrzavar alkalmat adott a főparancsnoknak arra, hogy serege központi részét megerősítse. Eközben az orosz sereg balszárnyán igen nehéz körülmények között, meglehetősen elszigetelve Tucskov hadteste állta Poniatovszky támadását. A franciák gárdahadtestei még érintetlenek voltak. A marsallok állandóan sürgették Napóleont, hogy vesse be a gárdát a csata eldöntésére. Végül is megtörtént az ifjú gárda és a gárdalovasság bevetése, a várt sikert azonban ez sem hozta meg, mert a francia balszámyon a kozákok ismét támadásba lendültek. Közben a sötétség beállt és a franciák visszahúzódtak a Kolocsa folyó mögé. A csata egy napja alatt 58 000 francia és 44 000 orosz katona, több mint 100 000 ember esett el! Igaz, hogy Napoleon „régi gárdája” érintetlen maradt. Ki nyerte meg a csatát? Borogyino után, jelentéktelen utóvédharcok után, Napoleon 8 napra bevonult Moszkvába. Díszkövetséget várt, de senki sem fogadta, sőt a város égett! Nincs kivel békét kössön. Serege utánpótlása nincs biztosítva. Egy hónap ... és október 19-én Napoleon már elhagyja Moszkvát. Serege 36 000 főre apadt. És kezdődik a visszavonulás az orosz télben! A történetírók 25 ezerre teszik azok számát, akik az oroszországi hadjárat után Franciaországba hazatérhettek. A félévvel azelőtti 400 ezres büszke seregből csak ennyi maradt meg. Leigázott, rabságban tartott népekkel támadt Napoleon Oroszországra és a népnek a földesúri járom mellé idegen igát Ígérhetett. A Honvédő Háború folyamán ez a nép felvette az igazságtalanul rákényszerített harcot és győzött Borogyinónál, Szmolenszknél, Berezinánál és a franciákat megverte visszavonulásuk minden mozzanatában. A Szovjetunióban ma hatalmas ünnepségeket tartanak a borogyinói csata évfordulóján: Moszkvában a Kutuzov sugárúton hatalmas körképet, Borogyinóban hadtörténeti múzeumot avatnak fel: az orosz nép világraszóló győzelmét ünnepük.
