Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-07 / 209. szám

1902. szeptember 7, 3 Péntek A baromfigyár kezdeményezői A gyulai Vörös Csillagban eredményesen halad a nagyüzemi baromfitenyésztés A közös baromfiállomány kiala­kítását későn kezdték meg a gyu­lai szövetkezetek. Féltek is tőle és meg kell mondani, rosszul is fog­ták hozzá. Az első lépéseket a Vörös Csil­lag Tsz elődje, a volt Petőfi kezd­te el 1955-ben> alig 1000 közös ba­romfival. Azonban nem rendel­keztek a nagyüzemi baromfite­nyésztés szükséges tapasztalatai, val, nem volt megfelelő férőhely és szakképzett gondozó sem. Ez az ^eredményekben” is megmutatko­zott. A baromfiállomány 50—60 százaléka elhullott, sőt volt olyan év, hogy 1000 naposkacsából 750 pusztult el. 1959-től, amikor a Rákóczi és Petőfi Tsz Vörös Csillag név alatt egyesült, gyorsabb ütemben és eredményesebben fejlődött a közös baromfiállomány. 1960 elején megépült az első baromfitartásra alkalmas épület, a 3000 férőhelyes csibenevelő 1961. évben a tsz törzsállománya már 1100 volt. Naposbaromfi-állo­mányukat pedig csaknem 20 ezer­re növelték. Az elhullás még min­dig magas volt, de 14 százalékra le tudták csökkenteni. A baromfi­­állomány növekedésével a férőhe­lyek építése azonban nem tartott lépést. A termelőszövetkezet vezetősé­ge látva a fenti hiányosságokból eredő óriási károkat, 1962 elején megkezdte végre a baromfiólak gyors ütemű építést. Jelenleg épü­lőben van egy ötezer-férőhelyes korszerű tyúktelep, amelyet év végére már üzembe helyezhetnek Disznó a süteményes kocsiban Pontosan augusztus 22-én esett meg az alábbi csoda Mezőkovács­­házán, amelyről még a mai na­pon is beszélnek, nemcsak a köz­ségben, de a szomszédos Refor­­mátuskovácsházán is. Valahány­szor fagylaltot vagy süteményt fogyasztanak, úgy kínálják egy­mást: „ízleld meg komám, nem érzel-e valami disznó-szagot raj­ta? Hogy honnan ered ez a szóbe­széd? Nemrégi a történet, mint mondtam, augusztus 22-én esett meg. Éppen sertésszállítás volt a községben. Az állomási rakodó­helyen már jó pár száz hízót rak­tak vagonokba, amikor egy dél­ceg, csinos kis zárt autócska be­robog az állomási mázsához. Jól ismerik a környéken a fagyial­tos, süteményes kis teherkocsit, tulajdonosa a Járási Földműves­szövetkezetek Központja. A nagy melegben az ott lévők szinte va­lamennyien felsóhajtottak: meg­érkezett a fagylalt és a sütemény. Csak akkor volt ámulás és cso­dálkozás, amikor kitárták a hátsó ajtót és onnan a süteményes tepsik helyett egy jól megter­mett, két mázsán felüli „hízócs­­kát” vonszoltak ki. Látszatra na­gyon jól érezte magát a „hízócs­­ka” a bádoglemezzel kibélelt, ste­rilen tiszta kocsiban. mert ugyancsak visongott, amikor tes­sékelték kifelé. Csodálkoztak a körülállók, de el is széledtek mindjárt, mert az orrukat kelle­metlen illat csapta meg. Nem irigyelte senki a kocsivezetőt, amikor hozzáfogott a kocsi belse­jének a takarításához. Cs. & A tsz-nek azonban nincs alkalmas törzsállománya, és ezt a füzes­­gyarmati Aranykalász Tsz-től vásárolja meg. Tervük a magyar­­sárga jércók tenyészitörzsének végleges megalapozása. Ebben az évben felépült már egy hatezres csibenevelő és év vé­gére egy másik, ugyancsak hat­ezres csibenevelő lesz készen. Az újonnan készült és az építés alatt álló baromfiólak téglafalúak. A szellőzést, fűtést, takarmányelhe­lyezést megoldották, azonban nagy hátrányt jelent, hogy a tele­pet a kövesúttól kissé távol lé­tesítették és nem gondoltak a vil­lamosításra, az automatizálásra. Ezek a körülmények a takarmá­nyozást drágábbá, a nevelési időt hosszabbá teszik, ami a jövedel­mezőségre lesz káros kihatással. 1962-ben közel 40 ezer áruba­romfit neveltek, illetve nevelnek, eddig nyolcszázalékos elhullás mellett. Még azt is lehetett vol­na csökenteni, ha a gondozás és takarmányozás körülményeit ide­jében megjavítják. Az elhullások oka elsősorban a zsúfoltságban, a baromfi táp hiányában, a helyek levegőtlenségében és a tisztaság elhanyagolásában keresendő. Az út hosszú volt, de az ered­mények egyre biztatóbbak. Ezt bizonyítják az önköltségi adatok is. 1961. évben még csaknem 28, ez évben már 22 forintért tudtak elő­állítani egy kilogramm baromfi­húst. Az elkövetkező években az új férőhelyek, a jobb gondozás jelentősen csökkentheti ezt, a még mindig magasnak tűnő ön­költséget. A Vörös Csillag Tsz eredmé­nyesen halad a nagyüzemi ba­romfitenyésztés útján. Eredmé­nyeiket most úgy szeretnék hasz­nosítani, hogy kezdeményezői let tak egy tsz-ek közötti baromfite­nyésztési és árutermelési társu­lás megalapításának. Az alap megvan. A meglévő ötezer-férőhe­lyes törzsbaromfiólat még további ötezer férőhellyel, hasonlóan a kétszer hatezer-férőhelyes növen­dékólat további háromszor hat­ezer férőhellyel lehetne bővíteni Ez esetben már lehetséges volna egy bekötő kövesút létesítése és a férőhelyek automatizálása. A társulás létrejötte egy baromfi­gyár alapjait vethetné meg és biztosíthatná e fontos árucikk bőségét Gyula határán túl is. Budai Sándor Szeretet, gondoskodás az idősekről A kondorosi Dolgozók Termelő­­szövetkezetben 230 nyugdíjas szö­vetkezeti gazda van. Ezeket, s az elhagyottan élő nem nyugdíjas vagy rokkant idős embereket a nyugdíjon kívül a 300 000 forintot kitevő szociális és kulturális alapból is segíti a termelőszövet­kezet. A tsz vezetői most azon gondolkodnak, hogy az összjöve­delem eddigi 2 százalékos nyugdíj­alapját felemelik, hogy még több segítséget tudjanak nyújtani az időseknek. Ebben a szövetkezet­ben egyébként régi szokás az, hogy minden évben összehívják a munkából kiöregedett, idős szö­vetkezeti gazdákat, megvendégelik őket s elbeszélgetnek arról, hogy milyen gondokkal küzdenek, mi­ben lehet segítségükre a termelő­­szövetkezet. A tsz nőtanácsának tagjai mellett a tsz-ben működő vöröskeresztes alapszervezet 120 tagja közül is számosán, rendsze­resen látogatják a beteges vagy el­hagyottan élő idős embereket, s nem egy esetben főznek nekik, mosnak és takarítanak is. Kiváló borjúnevelők A Bánkúti Állami Gazdaság lő­­kösházi üzemegységében nagysze­rű eredményeket érnek el a szarvasmarha-hizlalásban és a borjúnevelésben. Az augusztus vé­gén elszállított 110 hízómarha is extrém minőségű volt 9 kivételével. A jelenleg nevelt 89 borjú július­ban a tervezett 25 kiló helyett 30,9 kiló súlygyarapodást ért el. Ezen belül a Gaisztl György gondozása alatt lévő 30 bika-borjú 33,3 kilo­„A magánkisiparosok becsületes munkája is segíti társadalmunk fejlődését” Beszélgetés Plenter Lajossal, a KIOSZ megyei titkárával a párt kongresszusi irányelveiről grammal gyarapodott júliusban. Nagyon szépek azok az üszőbor­júk, amelyeket Gelecsényi Ferenc és felesége gondoz. Ez a képünk a szépen fejlett 4—5 hónapos üsző-borjúkról készült. A borjúne­velőt Juhász Istvánnak, az üzem­egység vezetőjének a tervei alap­ján építették, s az Állami Gazda­ságok Békés-Csongrád megyei Igazgatósága hasonló borjúnevel­­dék építését javasolja a többi gaz­daságokban is. A párt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit immár nagyon sokan nemcsak olvasták, hanem tanulmányozták is. Külö­nösen azokat a megállapításokat, amelyek az érdekeltek munkájá­ra, munkaterületére vonatkoznak. Az említett beszélgetést Plenter Lajos elvtárs, a KIOSZ megyei titkára kezdeményezte. Az irány­elvek benne is több gondolatot keltettek. Ezeknek elmondása pe­dig szinte kikívánkozik az ember­ből. Annál értékesebbek ezek a gondolatok, mivel nem egyéni sorssal, hanem a megyében élő néhány ezer ma gán kisiparossal kapcsolatosak. Elmondta Plenter elvtárs, hogy jártában-keltében korábban két helytelen nézettel ta­lálkozott. Szerinte, és ez így is van, egyik nézet sem állja meg a helyét. Az első, melyet hangoztat­tak, hogy a magánkisipart örökké fenn kell tartani. Vajon a társa­dalmi fejlődés indokolja-e ennek szükségességét? Egyáltalán nem. Erre különben világos választ ad­nak a kongresszusi irányelvek is, amikor megállapítják: Társadal­munk fejlődésében a lakosság érdeke még jó ideig megköveteli, hogy a törvények által megszabott kere­tek között működési lehetőséget biztosítsunk a tisztességes munkát végző magánkisiparnak. A magán­­kisipar és a magánkiskereskede­lem mindaddig megmarad, amíg az állami és szövetkezeti ipar és kereskedelem nem elégíti kj a la­kosság növekvő igényeit minden tekintetben jobban, mint a ma­gánszektor. A magánkisiparosok és kiskereskedők becsületes mun­kája is segíti társadalmunk fejlő­dését. A körükben jelentkező ka­pitalista tendenciákat azonban kor­látozni kell. A párt arra törekszik, hogy a magánkisiparosok és kis­kereskedők is aktív részesei le­gyenek a dolgozó nép szocialista összefogásának, fokozatosan —sa­ját elhatározásukból — szocialista útra térjenek. A feltétel tehát az, hogy a szö­vetkezeti és az állami ipar mind­jobban kielégítse a lakosság nö­vekvő igényeit. S ha már egyszer ott tartunk majd, akkor semmi sem indokolja tovább a magánki's­­ipar szükségszerűségét. Addig azonban igen. S ez máris választ ad a másik helytelen nézetre, amely szerint a magánkisipart a legrövidebb időn belül fel kell szá­molni. Vajon helyes lenne-e, ha ezt tennénk? Nem, mert a kisipa­rosok becsületes munkájára még jó ideig szükség lesz. Mennyire így van, az abból is kitűnik, hogy a megye ötéves helyi iparpolitikai terve, amelyet a javító-szolgáltató igények jobb ellátására dolgoztak ki, számol a kisiparosok munkájával Az irányelvek megállapításai is megerősítik ezt, amikor kimond­ják: A magánkisiparosok becsüle­tes munkája is segíti társadal­munk fejlődését. Ezt pedig igen helytelen lenne figyelmen kívül hagyni. Az irányelvek tanulmányozásá­nak eredménye máris tapasztal­ható. Ezzel kapcsolatban Plenter elvtárs igen helyes kezde­ményezésről szólt. — Ahhoz, hogy jobban el tud­juk látni a lakosság szolgáltató és javító igényeit — mondta —, a járási KlOSZ-csoportoknál mun­kaszervezési bizottságokat alakí­tunk. A lakosság ugyanis gyak­ran nem tudja, hogy valamely ja­vító-szolgáltató igényével hová forduljon, van-e olyan kisiparos, aki megbízhatóan képes kérését kielégíteni. Nos, a munkaszerve­zési bizottságok ilyen esetben készségesen tájékoztatják a lakos, ságot. Békéscsabán egy hete ala­kult meg a bizottság, s máris szin­te óránként keresik fel különféle kérésekkel. így a lakosság a KIOSZ útján bármilyen szolgál­tatás vagy javítás ellátásához se­gítséget kaphat. Ügy tervezzük, hogy szeptember 15-ig valamennyi járási KlOSZ-csoportnál létrehozzuk a munkaszervezési bizottságot A KIOSZ természetesen nem­csak arra törekszik majd a jövő­ben, hogy a kisiparosok az eddigi­nél jobban ellássák a lakosság igé­nyeit, hanem arra is, hogy meggá­tolja egyesek spekulációs tevé­kenységét. A jövőben mindinkább érvényt szereznek a becsületes kisiparosok védelmének, s aki spekulál, nyerészkedik, azt kikö­zösítik maguk közül. S ezt is csak helyeselni lehet. A kormány eddig is segítette a becsületes kisiparosokat. Az idén január 1-én lépett életbe a kisipa­rosok kötelező nyugdíjbiztosítása. Ezzel néhány-évtizedes kérés tel­jesült. S amint Plenter elvtárs el­mondta, már az idén lehetőség van arra. hogy több idős, munká­ból kidőlt és rászorult magánkis­iparos kivételes nyugellátásban részesüljön. Ez pedig szintén azt bizonyítja, hogy a kisiparosok is megbecsült emberek. Podina Péter Növelik a Szarvasi Vasipari Ktsz kapacitását A tíz évvel ezelőtt 17 taggal ala­kult Szarvasi Vasipari Ktsz ha­talmas üzemmé fejlődött, ahol ma már 392-en dolgoznak. Eddig éven te 8000 különböző alakú cserép- és csempekályhát készítettek, ame­lyekhez a vasalkatrészeket is sa­ját maguk csinálják, a saját öntö­déjükben. A szövetkezet gyártmá­nya iránt mind nagyobb az érdek­lődés. Az idén elkészített kályhák 32 százalékát exportra készítik. A nagy kereslet miatt a szövetkezet vezetői elhatározták, hogy tovább növelik a kapacitást évi 2000 kály­hával. A szövetkezet vezetői messze­menően gondoskodnak a dolgo­zók szociális és kulturális igényei­ről is és eltervezték, hogy emele­tet építenek az öntödére, üzemi konyha és étkezde céljára.

Next

/
Thumbnails
Contents