Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
1962. szeptember 23. 4 Vasárnap Ősszel is hordható ingkabátok készülnek Ünnepi megemlékezést tartottak Tótkomlóson noteszt apók a Békéscsabai Ruhagyárban A Békéscsabai Ruhagyárban ősszel « viselhető, újfajta ingkabátok varrását kezdték meg. A háromasebes férfiingkabátok a ..Gábor” divatlen, a harminc százalékban viscoea műszállal kevert „Éva” és a „Lídia” nevű csíkoskockás anyagból készülnek, és mintegy 120 forintért árulják majd az üzletekben. Az ój ingkahátokból húszezret készítenek október közepéig. Az utolsó negyedévben megkezdik a Malimo kötött pamutanyagból több színű gyerek- és bakfisfürdőköpenyek varrását is, melyek 78—133 forintos árban kerülnek forgalomba, különböző nagységméretekben. Nagyobb mennyiséget ezekből a jövő év első negyedéiben gyártanak. Szeptember végén újfajta házikabátokat és fürdőköntösöket, új fazonú fiú- és férfi-, valamint lánykapizsamákat, háromnegyedes strandkabátot mutatnak be a kereskedelemnek, s ha tetszést aratnak, a jövő év első negyedében ezeket is gyártják. Női köntösöket is készítenek különféle fazonokban, színekben és mintákkal. Már most gondolnak tavaszra, freskó inganyagokból többféle minta- és színváltozatban, rövid- és hosszúujjú, olcsó árú, kívül is hordható férfiingeket készítenek a negyedik negyedévben. A csabai gyárban külföldre is gyártanak árucikkeket, újabban Angliába rendeltek tőlük 10 ezer Lewis fazonú férfipizsamát A Hazafias Népfront tótkomlósi szervezete ünnepi megemlékező gyűlést rendezett az 1932. évi tótkomlósi ostromállapot 30. évfordulója alkalmából. Dr. Virágh Ferenc, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanára kutatásai alapján ismertette az események gazdasági, politikai hátterét és a munka nélküli agrárproletárok 30 év előtti harcainak részleteit. A veterán-találkozón — melyen képviseltette magát a Munkásmozgalmi Intézet is — Hudák András, Skrabák János, Szuchánszky Mihály, Lóczi János és Oravecz Mihály mondták el emlékeiket a feudál-kapitalista Magyarország nyomorúságos szociális viszonyairól és az ezzel összefüggő munkáért folyó, illetve bérharcokról. Sew*! színháztudományi szakember Békéscsabán ^tegnap Békéscsabára érkezett «te. Gerhardt Piens, a Német Demokratikus Köztársaság Színháztudományi Intézetének a vezetője, hogy a Jókai Színházban előadást tartson Az NDK munkásságának és parasztságnak kapcsolata a színházzal címmel. A látogatás célja egyben tapasztalatszerzés és tapasztalatátadás is. Dr. Gerhardt Piens a Jókai Színház vezetőségének a vendégeként tegnap Battonyára látogatott, ahol megtekintett egy tájelőadást, melynek műsorán a Mindent a mamáért című zenés vígjáték szerepelt Barátsági találkozók Békás megyében Hoang Bao Son, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete és Hoang Van Lan, a nagykövetség attaséja Nagy Györgynek, a Külügyminisztérium képviselőjének társaságában Körösladányba látogatott szombaton délben a Hazafias Népfront megyei bizottságának meghívására. A vendégek megtekintették a helybeli Magyar-Vietnami Barátság Termelőszövetkezetet, találkoztak a község vezetőivel, a termelőszövetkezetek elnökeivel. Este a művelődési otthonban baráti ünnepséget rendeztek, amelyen Hoang Bao Son nagykövet mondott beszédet, majd filmet vetítettek. Baráti vendégek jártak Füzesgyarmaton is szombaton. A szövetkezeti gazdálkodásáról híres faluba Marin Pesev. a budapesti Bolgár Kultúra igazgatója és Bojka Marinova, az intézet titkárnője látogattak el. A vendégeknek megmutatták az Aranykalász Tsz virágzó gazdaságát, majd nagy si-A lakosság segítségével lógták el a várpalotai halálos gázoló! kerű magyar—bolgár barátsági béke-estet rendeztek a községi művelődési otthonban. Kezembe került egy elsős gimnazista-korombeli füzetem. Olvasom a fedelére írt versikét: „Gyújtsd a vasat és a fémet, Ezzel is a békét véded.” Mennyire elgondolkodtató! Ügy gondolom, hogy napjainkban csökkent a békeharc. * — Rendes ember vagy Lafos, csak azt nem bírom benned, hogy nincs véleményed. Esetlen két szemével néz rám, s kinyögi: — Te meg egy hülye vagy. Ilyen rossz emberismerő lennék? Hát ennek az embernek mégis van véleménye. * Hosszúra nyúlik a megyei értekezlet. Mindenki beszél any„ nyit, amennyi csak benne van, de adatok, tények nélkül. Az egyik: — Nálunk az a szokás, hogy a szervezetben kisebb csoportokat is csinálunk és azok élére bizalmiak kerülnek. Közbeszól a központi ember: — Kijelölik a bizalmit vagy választják? — Kérem, a demokratizmus-centralizmus alapján megválasztatjuk. * A termelési értekezleten az Irányelvekről beszélnek. Az előadó szó szerint felolvassa a párt dokumentumát, majd kétórás részletezéssel elemzi életünk újszerűségét. Beszédét hat „éljenncl” és egy öszszetett mondattal fejezi be: — Előre elvtársak, az irányelvek szellemében, exportterveink teljesítéséért. Az értekezlet 10 hozzászólója nyolcvan „éljent” és kilencvenhét „előrét” használt. Mi történt itt? Véleményem szerint elmaradtak S—6 évvel. Kiss Máté Megjelent a szarvasi Diák Híradó A szarvasi Vajda Péter Gimnázium Janecskó Pál KlSZ-szervezetónek diák-híradója immár a harmadik évfolyamában tart és mo6t jelent meg az idei 5. száma. A gyulai nyomdában készült 4 oldalas diáklap vezércikke szorgalmas tanulásra buzdítja az intézet tanulóit és különösen az elsősöket ösztönzi arra, hogy illeszkedjenek a kipróbált kollektíva életébe mielőbb, mert ez nagyban segíti őket tanulmányaikban és mindenirányú fejlődésükben. Kéri őket, hogy problémáikkal forduljanak bizalommal az iskola KISZ-szervezetéhez és tanáraikhoz. A további oldalon beszámolót találunk a nyári építőtáborokban elért eredményekről, a Szovjetunióban tett utazásról, külföldiek gimnáziumi látogatásáról. Iskolai hírek, a közkedvelt Diákszáj-rovat, s a gimnazisták versei, szépprózai munkái teszik még változatossá, élvezetessé a szeptemberi számot. Szép, mai mese A lakosság segítségével fogta el a rendőrség a 8-as számú országos főútvonal várpalotai szakaszán történt halálos gázolás tettesét, Markó Gyula Vilmos. Budapest XIII., Pannónia utca 49/b alatti lakos, kisiparos személyében. A rendőrség felhívására a lakosságtól több száz bejelentés érkezett, amelyek felhasználásával sikerült a tettes személyét megállapítani és öt kézre keríteni. Markó Gyula Vilmos az eléje tárt bizonyítékok alapján tettét beismerte. Kihallgatásakor elmondotta, hogy a baleset után megállás nélkül továbbhajtott, később azonban visszament és áldozatát — Szabó István várpalotai lakost — az úttesttől 14 méterre levő napraforgótábla mellé vonszolta, hogy tettének felfedezését megnehezítse. Markó Gyula Vilmos a bíróság előtt felel majd tettéért. (MTI) A neve: Földesi Róza. Óvónő Vésztőn, a központi óvodában. Nem sokkal több, mint 20 éves, de most nem is ez a fontos. És ami fontos, ami megragad: ahogy leülünk beszélgetni héhány percre az óvoda egyik szobájában, minden szavából árad egy különösen szép szenvedély, ez a szenvedély pedig — furcsa talán? — a színjátszás. A műkedvelés. De nem akármilyen alapon; nem csillogni akar, nem tapsokat aratni a kultúrotthon színpadán, hanem sokkal inkább azt, amit így fogalmaz meg: „Nem azért csinálom, hogy tapsoljanak, hanem, hogy örüljenek, jól szórakozzanak a falumbeliek, fiatalok, öregek, mindenki... Ezt szeretem.” Nemesen egyszerű, tündökletesen mai meghatározása a műkedvelő színjátszás céljainak. Tanítani, szórakoztatni, annak örülni, ha lesandítva a „világot jelentő deszkákról” azt látja, hogy Mari néni, ott a negyedik sorban, hogy figyel, milyen jókat nevet, vagy Pista bácsi, itt elöl, mennyire elgondolkozott azon, amit az előbb mondtam. Illetve nem is én, hanem akit alakítok ... Ez az igazi! — Mióta műkedvelősködik? — kérdem, és jólesik hallani, amikor azt mondja: — Dehát miért érdekli annyira? Csak nem akar írni rólam?... Ne írjon. Sokan vannak olyanok, akik szeretnek szerepelni. Nincs ebben semmi különös. Ügy látszik, nehéz riport-alany, — gondolom, de aztán, ahogy megtaláljuk a közös téma vágányát, már el is felejtjük, hogy ebből írás is lesz a megyei újságban. Megáll a kezemben a ceruza, el is teszem, behajtom a jegyzetfüzetet. Nincs rá szükség. Minden szava, minden mondata belémrögződik. Mert ugye, az ember azt soha nem felejti el, ami megfogja menten: ilyesmi történt velem is ott, Vésztőn, a központi óvodában, néhány nappal ezelőtt. Most, ahogy ezeket a sorokat gépelem, erősen gondolkozom. Felidézem annak a rövid órának minden eseményét, a szenvedélyes színjátszás titkait, a kis óvó néni útját a régebbi szenvedélytől: a szertornától a színpadig... Gyomén végezte a képzőt, aztán — képzeljék: — Pécsre helyezték. Három évet töltött el Pécsett, meg is szerette a régi, patinás várost, de mindig hazavágyott, ötvennyolcban végre sikerült, boldogan Indult szülőfalujába: Vésztőre. összeismerkedett, megbarátkozott a kollégákkal: óvónőkkel, tanítókkal, tanárokkal. Egyszer Kiss József tanár — most, 1962- ben már a kultúrotthon igazgatója — hívta: „Rozi, nálatok családi hagyomány a műkedvelés. A húgod is milyen ügyes volt. Gyere, próbáld meg...” Ment. Az Érdekházasság című vidám darabban főszerepet kapott. „Pont nekem való szerep volt — emlékszik vissza —, én is olyan vagyok, egy kicsit kemény, kicsit racionális, az érzelgés olyan távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől...” Mosolyog ezen. „Képzelje, sikerem volt. Akkor még a tapsnak örültem jobban, nem úgy, mint most. Aztán jött a Bekopog a szerelem Katija, aztán az Aranykalász Tsz kiszes színjátszói is meghívtak, náluk is eljátszottam egy jó szerepet a Botcsinálta doktor-ban. Ha jól tudom, most a Bástyasétány 77 című zenés darabot kezdjük majd próbálni... Csak már ott tartanánk .,. Szinte egy lélegzetre mondta el az egészet, amit én itt hosszú sorokban tudtam csak visszaadni. A végén pedig kiszakad belőle a vallomás is: „Csak akkor hagyom abba, ha nagyon megöregszem. Addig mindig megyek ... Mindig.” ... Az udvaron nagymasnis, nagyszemű kislányok ölelik körül. Szeretik, ök is szeretik ... Rozi óvó néninek pedig mindhez van egy-egy kedves szava, símogatása. Ahogy ezt a képet látom és elcsettintem a szemem fényképezőgépjét, hogy megőrizhessem magamban, rádöbbenek, hogy még egy szenvedélye van ennek a jókedvű, igazán mai lánynak: a hivatása. Az a sok-sok csacsogó, csivitelő, futkosó gyerek, akiket Panninak, Katinak, Pityunak és Sanyinak szólít nap mint nap, és mesél nekik szép, mai meséket... Sass Ervin összeomlott a brüsszeli Statisztikai Hivatal épülete A romok 23 munkatársat temettek maguk alá. A képen: mentési munkaiatok a szerencsétlenség színhelyéin. (MTI Külföldi Képszolgálat)
