Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
saepfcember 3S, 3 Vasárnap Ax új iiiimka^tíliiM kialakításáról írta: Laukó György, a párt szarvasi járási titkára Bemutatjuk ^^A/VWVWWWWW^> Kivétő sertésgondozó Már tál voltunk a klubház-avatás ünnepi részén a mezőkovácshrnai &j Alkotmány Tsz-ben. A féabaéok a tánc kezdetét várták, mi pedig kértük az elnök elvtársat, nevezzen meg néhány jól dolgozó fiatalt, mert beszélgetni szeretnénk velük. Először Vágási Jnáia nevét említette, aki tavaly is 4sO munkaegységet teljesített, mim sertésgondozó. »égy évvel ezelőtt, 14 éves korában választotta a fiatal lányoknak szokatlan foglalkozást. Azóta nagyon megszerette beosztását. A MMMriyt jövedelmének egy részéből, tízezer forintért már megvásárolta a szobabútort. Dehát mire költse a pénzt egy 18 éves lány? Az idén készpénzfizetés van a szövetkezetbens ő havonta átlag 1-200 forintot visz haza. — Te loptál meg, kutyafaj zaf! Hol a levéltárcám? Add elő vagy rendőrt hívok! Menekülve az öreg elől, az ajtó felé hátrált a férfi. — Nézzék csak! — kiáltotta el magát ismét az öreg. — Nézzenek ide! Mindenki a földre nézett. A kocsi sáros, nedves padlóján ott sárgállott az irhabőrtái'ca. Az öreg előrefurakodott, s mellen ragadta a zsebmetszőt. A villamos közben a megállóba ért. Az öreg egy percre sem hagyta abba a lármázást. Az ajtó felé tuszkolta a zsebest. Végre mindketten leszálltak. S a járdán váratlan eset történt. Az eddig gyengének, félénknek tűnő tolvaj hirtelen kihúzta magát, egy rövid, jól irányzott ütéssel mellbe vágta az öreget, s futásnak eredt. Szélsebesen futott a gyérforgalmú utcán. Fejét leszegezte, s maga elé tartott, ökölbe szorított kézzel vágott magának utat, ha emberekbe ütközött. Az volt a terve: fut még egy jó darabon, aztán befordul az első mellékutcába. Azon végigszalad, s eléri a széles, forgalmas sugárutat. Ott aztán kereshetik a hömpölygő embertömegben. Három fegyveres járőr termett előtte. Mitévő legyen? Visszaforduljon, s kísérelje meg, hátha sikerül egérutat találnia? Körülnézett. Vagy tízen rohantak a nyomában. Egész utcaszélességben futottak, s köztük volt egy rendőr is. Semmi remény mem látszott, hogy áttörheti ezt 1 A Magyar Szocialista Munkáspárt lenini politikája egészséges légkört teremtett pártalapszervezeteink életében. A VIII. pártkongresszus irányelvei ezt a politikai irányvonalat követve további gazdag elméleti és gyakorlati programot adnak kezünkbe. Mindezek nagy felelősséget rónak ránk és szükségessé, nélkülözhetetlenné teszik számunkra, hogy munkánkban áj módszereket, munkastílust alakítsunk ki. A helyes munkastílus, mely a párt politikai vonalát is jelenti, csak úgy alakul ki, ha állandóan küzdünk a helytelen módszerek ellen. Mi a helyes munkastílus? Ha a párt vezetői minden szinten jól ismerik az életet, a dolgozók helyzetét, szaros kapcsolatban vannak a tömegekkel. A lenini munkastílusból adódik, hogy a párt politikáját a gyakorlatban állandóan ellenőrizni kell, hogy a pártvezetés gyors és hű tájékoztatást kapjon a végrehajtás tapasztalatairól. Ez a helyes munkastílus feltétele. Ez teszi lehetővé, hogy a tömegek véleményét, tapasztalatait széles körben vegyük figyelembe, s ezáltal a tömegek sokoldalúan és tevékenyen bekapcsolódjanak a feladatok végrehajtásába. A helyes munkastílus feltétele a pártélet lenini elveinek megvalósítása, melyek meghatározzák a párt belső életének szabályait és munkájának módszereit. Ezeket a normákat a párt Szervezeti Szabályzata foglalja össze és betartásuk kötelező minden kommunista számára. Azonban párttagságunk j a vezetőket is beleértve, nem tanulmányozza eléggé a Szervezeti Szabályzatot, ezért nem dolgoznak tudatosan annak normái szerint. Ezért adódik olyan gyakorlat, hogy csak az egyes normákat megsértő párttagokat vonjuk felelősségre szóban vagy írásban, például rendezetlen családi élet vagy részegeskedés pedig meg reménytelenebbnek tűnt, hogy futni hagyja a három fegyveres katona, akik — sejtve, hogy valami nincs rendben — egyenesen feléje tartottak. Az üldözők közeledtek. A zsebes az utolsó percben egy kaput pillantott meg, amely valamilyen ház udvarára nyílt, s azon vetette be magát. Amikor az üldözök az udvarra értei?, a tolvaj a hatalmas épület falához erősített tűaoltólétrán kapaszkodott felfelé. Már a második emelet magasságáig ért. Két járőr, hátára vetve a géppisztolyt, a nyomába eredt. A harmadik katona és a rendőr pedig a lépcsőházba sietett, hogy a padláson keresztül a tetőre jusson. Jókora tömeg verődött össze az udvaron. Szemük láttára ért fel a tolvaj a lépcső legfelső fokára, s ott eltűnt. — Most már elinal — szólalt meg a tömegben egy kisfiú, aki hatalmas, a kelleténél szemlátomást jóval nagyobb gumicsizmában lábatlankodott az emberek között — Nincs hová mennie—í- felelte magabiztosan a házmester. — A mi házunk két emelettel magasabb a szomszédosaknál... A házmester nem fejezte be. A tető szélén megjelent a rendőr. Levette tányérsapkáját, s meglengette, amiből a lentiek megértették: a tolvajt elfogták. A rendőr, a három járőr és a zsebes nemsokára az udvarra ért. A rendőr a katonák gondjára bízta a tolvajt, ő maga pedig miatt. De azért kevesebb a bírálat és még kevesebb a fegyelmi felelősségre vonás, ha valaki tevőlegesen nem vesz részt a határozatok meghozatalában vagy azok végrehajtásában, vagy mert nem jár élen a termelésben vagy nem fejleszti politikai, szakmai tudását. Ezért elhatároztuk, hogy járási, községi és alapszervezeti szinten állandó követelménynek tartjuk minden kommunista számára: „tanuld meg és élj a Szervezeti Szabályzat normái szerint.” Ma minden alapszervezet, gazdasági vezetőség tudja, hogy az egyes időszakban mi a feladat, anélkül, hogy erre felhívásokat adnánk. Mi az, ami mégis szükséges, amit új munkastílusnak nevezünk. Hogy érvényesítsük a nagyobb önállóság, a nagyobb felelősség elvét. Ez azt jelenti, hogy ismerje mindenki, vezető és tag egyaránt a reá háruló konkrét feladatot. Persze ez nem megy simán, hiszen a nagyobb önállóság több felelősséget is ró pártszervezeteinkre, elvtársainkra, ugyanakkor több kezdeményezést, jobb módszert is követel. Az egyik alapszervezeti titkár mondotta egyszer, hogy érti ő az új stílust. — De mivel tudja lemérni ebben a maga munkáját? Kérdezem tőle. — A tagok között élsz? Vitázol, érvelsz? — Igen — mondotta. — Hogyan vélekednek pártunkról, annak politikájáról? — Nagyon jól. — Jók az eredmények, a tagok még így nem veta kárvallottat próbálta előkeríteni. De annak nyoma veszett. Személygépkocsi állt meg a rendőrség épülete előtt. Két civilruhás férfi szállt • ki belőle. Egyenesen a parancsnoki irodához tartottak. Sirokov rendőrőrnagy már várta őket. Telefonon jelezték neki jövetelüket. A két férfi elé sietett. — Erőt, egészséget, ezredes elvtárs! — köszöntötte az idősebb, magas, kövérkés férfit. Az bólintott, kezet fogott vele, s társára mutatott. — Ismerkedjenek meg. Szemin őrnagy. Artyomij Iljics Szemin. Sirokov és Szemin kezet fogott. Sirokov már a hatodik éve dolgozott Baku egyik központi kerületének ezen a rendőrkapitányságán. A napi ügyek nemegyszer hozták össze Azizovval, az állambiztonsági hivatal ezredesével. Azizovnak rendszerint igen bonyolult, nehéz nyomozati feladatai voltak. Két alkalommal Sii'okov is részt vett az akcióban, amelyet Azizov irányított. Mi hozta ma ismét ide az ezredest? Sirokov vizsgálódva nézte Azizov termetes, teljesen kopaszra borotvált fejét, pirospozsgás arcát, finoman ívelt, kerekded állát, s várt. Azizov elővette cigarettatárcáját, megkínálta a két tisztet, s maga is rágyújtott. — Mutassa meg a képet — szólt útitársának. £Folytatjuk) — Mennyien tanulnak, művelődnek? — Még eziránt nem volt ilyen érdeklődés. — A pártonkívüli aktíva ülésezik-e rendszeresen? — Igen, összejönnek, ha összehívjuk őket. Érdeklődnek a problémák iránt, sokszor úgy érzem magam, mintha párttaggyűlésen lennék, olyan a légkör. Kérdem továbbá: Itt voJt a XXII. kongresszus anyagának tanulmányozása és a pártoktatás általában. Hány pártonkívüli vett részt ezeken a megbeszéléseken? — Volt eset, amikor 30—Í0 százalék, általában 20 százalék. Mit válaszolhattam neki? — Ebben van valamennyiünk munkája, s ha este nem is tudjuk sokszor lemérni, mit csináltunk, ez nem azért van, mert keveset dolgoztunk, hanem a pártmunkások munkája a meggyőző szavakban, a szervezésben sűrűsödik és ezt úgy lemérni, mint például egy kovácsmesternél azt, hogy hány ekevasat élezett meg aznap, nem lehet. De az eredménye ott van az emberek válaszaiban, az adott üzem. gazdasági egység egészében, az adott emberi közösség gazdasági, politikai, kulturális eredményeiben, az emberek szocialista tudata erősödésében. Természetes, a helyi körülmények számba vétele nem jelenthet eltérést a központi irányvonaltól. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert a helyes légkörben keverednek egészségtelen törekvések is, akadnak elvtársak, akik szeretik hangoztatni: „mi itt lent jobban látjuk, tudjuk ezt, vagy azt.” A kenyérgabona-osztásnál is hasonlóképp fordult elő. Mi következetesen harcolunk az ilyen szemlélet ellen és valljuk: az önállóság a helyi kérdésekben nem csökkentheti a központi határozatok végrehajtásának kötelező érvényét. Sőt, csak ezeket ismerve lehet jól dolgozni. Nagy lehetőség nyílik- most a pártmunka társadalmasítására. Nálunk a járási pártbizottság két osztályán nyolc alosztály van és különböző bizottságokban mintegy 120 elvtárs dolgozik vagy kezdi meg most tevékenységét. Eddigi tapasztalat szerint elmondhatjuk, nagyon lelkiismeretesen dolgoznak és munkájuk segíti a pártmunka differenciáltságát és konkrétságát, valamint gazdagítja tartalmát. Ezt továbbfejleszteni alapvető 'feladatunknak tartjuk. A kommunista munkastílus alapelve, hogy pártunk a dolgozó néppel együtt valósítsa meg a feladatokat. Ez az elv nagy munkát ró az alapszervezetekre, mert eredményes tevékenységük nélkül elképzelhetetlen a tömegek aktivitása. Úgy juthat ez kifejezési-e, hogy a párttagok állandóan ismertessék a pártpolitikáját, az alapszervezetekben legyen egészséges a pártáiét, hozzanak konkrét határozatokat és ezeket minden párttag állandóan ismertesse a pártonkívüliekkel. A párt és tömegek kapcsolata feltételezi a bizalmat, az őszinteséget a tömegek iránt, s türelmet a megtévedt, vagy más nézeteken lévő emberekkel szemben. Látni kell, hogy az emberek előtt még nem minden részletkérdésben világos a pái politikája, sok kérdésben még ms gukon viselik a régi letűnt renc szer szokásait, sok kérdésben kis polgári nézeteket vallanak, mei még nem fogant meg bennük a új. Kádár elvtárs mondatta: Minden párttag tartsa kötelessé gének a közvélemény formálása aki kommunista, aki a párt tagj; az saját véleménye erejével győz ze meg az embereket. Ez a tömé gek vezetésének fő tormája... l kommunisták nem óhajok, kíván ságok teljesítésére építik ki a tő megkapcsolatot, hanem érdekazo nosságokon, a társadalmi fejlődé törvényei által. Üj jelszó fogan meg: „Aki nincs ellenünk, az ve lünk van.” Ezt valamennyiünk jel szavává akarjuk tenni. A tömegkapcsolat szilárdításá nak eszköze a tömegszervezetei munkája és tevékenysége is. Ép pen ezért elítéljük az ezeket lebe csülő nézeteket és erősítjük tévé kenységüket önállóságuk fokozás; útján, s azzal is, hogy az ott dolgozó kommunisták munkáját párt munkának tekintjük és rendszeresen segítjük. A helyes munkastílus meghonosodásának a pártéletben széles horizontja van. Elhatároztuk, hogj az alapszervezeteknek konkrét segítséget nyújtunk elsősorban elvi. politikai és módszerbeli kérdésekben. Ezért a legutóbbi időben havonta rendszeresen összeülünk az alapszervi párttitkárokkal és előadásokat tartunk. Eddig a következő előadásokat hallgatták meg: „Mit jelent az új munkastílus, a helyes pártpolitikai irányvonal”, „A párt szövetségi politikája”. Továbbá egész napos beszélgetést határoztunk el a titkárokkal, az alapszervezetekben felmerült problémákról olyan formákban, hogy egymást és bennünket is megkérdeznek, mi az egyes dolgok megoldásának a leghelyesebb módja. Összehívjuk a pártcsoportbizalmiakat, hogyan, mi módon javítsák tovább munkastílusukat. Például, hogyan bírálják el a tagjelöltfelvételt, hogyan segítsék a pártoktatásban részt vevő elvtársak tanulását, hogyan ismertessék az alpszervezetek határozatait a pártcsoportokban, hogyan biztosítsák azok végrehajtását. Ezzel rendszeresen befolyásolhatják annak a gazdasági egységnek, brigádnak a hangulatát, ahol dolgoznak. S időközönként értékeljék a munkát csoportüléseken és tájékoztassák erről az alapszervezet vezetőségét. Ha az adott gazdasági egységben, brigádban lemaradás van a gazdasági munkában, beszéljék meg a csoport kommunistái a lemaradás okát és a feladatokat, s utána mozgósítsák a munkásokat a lemaradás megszüntetésére. Elgondolásunk, hogy a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákat összehívjuk és értékeljük munkájukat, megbeszéljük velük feladataikat. A tömegkapcsolat erősítéséért beszélgetésre kívánjuk meghívni az idős szövetkezeti gazdákat, nőket, fiatalokat különkülön, továbbá a ktsz-tagokat, a hivatali dolgozókat, az értelmiségieket. Keressük az új utakat, módszereket, s szívesen fogadunk és adunk át tapasztalatokat. Ezt elősegíti az, hogy a VIII. pártkongresszus irányelvei p^psgő politikai aktivitást váltottak ki járásunkban is. Ez felhatalmaz bennünket olyan eszközök kidolgozására, melyekkel biztosítjuk a párt politikájának érvényesülését, mely végső soron az anyagi javak több, jobb és olcsóbb megteremtésében, a dolgozó nép életmódjának a javulásában realizálódik. ték ki részüket a munkából. a valóságos csatárléncot. Az
