Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
IMS. szeptember 23. 2 Vasárnap EffY Ítél cs külpolitikában Kádár János fogadta a Mali Köztársaság első magyarországi követét Gromiko újabb figyeimestetése Mozgalmas hét van mögöttünk. Algériában lezajlottak a legelső nemzetgyűlési választások. Az algériai nép politikai aktivitásának szembetűnő jele, hogy a szavazásban igen magas volt a részvételt arány. Az FLN Politikai Bizottságának jelöltlistája a választások során elnyerte a nagy többség bizalmát. Ez nagy felelősséget és komoly kötelezettséget hárít az FLN-re. A választók minden bizonnyal azt várják a nemzetgyűléstől és a hamarosan megalakuló új kormánytól, hogy teremtse meg a törvényes rendet az országban és lásson mielőbb hozzá Algéria halaszthatatlan problémáinak megoldásához. Ezen a héten a Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek értekezlete ismét előtérbe állította a Közös Piac problémáit, mindenekelőtt azt, hogy a Közös Piac hátrányos megkülönböztető politikája komoly gazdasági nehézségeket okoz a kereskedelmi partnereknek, de különösen a fejlődésben elmaradt országoknak. Az elmúlt hét legfontosabb nemzetközi eseménye azonban az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszak ónak megnyitása volt. Az új ülésszak első hete máris érintette azokat a legfontosabb problémákat, amelyekkel a közgyűlésnek elsősorban foglalkoznia kell. E problémák közül a legelső a leszerelés kérdése. Az általános politikai vitában már a legelső felszólaló, Brazília képviselője is e kérdésre irányította rá a figyelmet, de még nagyobb súlyt kapott a leszerelés problémája Gromiko szovjert külügyminiszter beszédében, aki sajnálattal állapította meg, hogy a leszerelési bizottság sokhónapos vitája mindeddig nem hozhatott eredményt, minthogy a nyugati hatalmak elgondolásaiból a legfontosabb hiányzik: a leszerelési készség A Szovjetunió — hogy előmozdítsa korunk legégetőbb kérdésének megoldását — most új javaslatot terjeszt a közgyűlés elé arról, miként lehetne felhasználni békés célokra a leszerelés következtében felszabaduló hatalmas erőforrásokat. A leszerelés problémájának egyik igen fontos részletkérdése az atomfegyver-kísérletek eltiltása. Figyelmet keltett a brazil küldött ama bejelentése, hogy a közgyűlés támogatását szándékozik kérni a leszerelési bizottság nyolc semleges tagjának erről szóló, s Géniben már előterjesztett javaslatához. Köztudott, hogy a Szovjetunió magáévá tette a semlegesek kompromisszumos javaslatát, a nyugati hatalmak azonban még tárgyalni sem voltak hajlandók róla, mert minden körülmények között ragaszkodnak a kémkedést szolgáló helyszíni ellenőrzési rendszerhez. A nyugati hatalmak ugyancsak elbuktattak eddig minden olyanféle javaslatot, amelyek atomfegyvermentes övezetek létrehozását célozták. Ez a gondolat mégis világszerte egyre népszerűbbé válik. A brazil küldött például most azt javasolta, hogy nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté Latin-Amerikát. A közgyűlés már az első napokban ráirányította a figyelmet a világ egyéb sürgető problémáira Ezek közé tartozik a gyarmati rendszer felszámolása, amely mind szélesebb támogatásra lel a fiatal afrikai országok részéről. A Szovjetunió pedig — miként Gromiko közgyűlési beszéde ismét tanúsította — teljes tekintélyével segíti a szégyenteljes gyarmati rendszer maradéktalan felszámolását. Gromiko közgyűlési beszéde egyébként úgyszólván az egész világpolitikai helyzetet áttekintette. Az európai problémák közül a német kérdést kell kiemelnünk, amelyre e héten fontos szovjet dokumentum is ráirányította a figyélmet. EZ a dokumentum a berlini szovjet helyőrségi parancsnokság megszüntetéséről szóló TASZSZ-nyilatkozat volt. E nyilatkozat ismét felhívta a figyelmet a nyugatnémet fejlődés, ben rejlő komoly veszélyekre, s ezen belül a nyugat-berlini abnormális helyzetre. A Berlinről szóló TABZSZ-nyilatkozatnak azonban még külön elvi jelentőséget is tulajdoníthatunk. A nyugati hatalmak Berlinnel kapcsolatban szeretnek négyhatalmi felelősséget emlegetni, s minduntalan bizonyos megállapodásokra hivatkoznak Berlin négyhatalmi megszállásáról, amely szerintük továbbra is érvényben van. A nyilatkozat ezzel szemben világosan kifejti, hogy a Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodást még 1948-ben maguk a nyugati hatalmak érvénytelenítették, amikor a három nyugati övezet egyesítésével maguk szakították keleti és nyugati részre Berlint, s azóta a szövetséges parancsnokság lényegileg megszüntette tevékenységét. Ily módon a nyugati hatalmaknak semmi joguk sincs tiltakozni azellen, hogy a Szovjetunió megszüntette berlini helyőrségét. A szovjet lépés viszont újabb előrehaladást jelént afelé, hogy az NDK egész területén gyakorolhassa szuverenitását. A TASZSZ nyilatkozatainak mondanivalóját húzta alá Gromiko közgyűlési beszédében, megismételve a szovjet álláspontot, hogy normalizálni kell Nyugat-Berlin helyzetét, mielőbb meg kell kötni a német békeszerződést, s ezzel felszámolni a második világháború maradványait. Gromiko beszédében nagy hangsúlyt kapott a Kuba elleni legújabb amerikai agresszió* készülődés Nem ok nélkül. Ezen a héten az amerikai szenátus felhatalmazta Kennedy elnököt, hogy szükség esetén katonai erővel avatkozzék a kubai helyzetbe. Az amerikai képviselőház a külföldi segélyprogram vitájában kimondta: meg kell vonni a segélyt azoktól az országoktól, amelyeknek hajói szállításokat vállalnak Kubába. Az amerikai kongresszusi tagok a legfenyegetőbb hangnemben szólnak Kubával kapcsolatban, tengeri blokádot követelnek, sőt nyílt katonai intervenciót is. Néhány napja még úgy látszott, hogy a TASZSZ emlékezetes nyilatkozata kijózanítólag hatott egyes amerikai politikusokra, de a fejlemények láttán teljesen indokolt volt Gromiko újabb figyelmeztetése: ha az Egyesült Államok megvalósítja támadását Kuba ellen, ez a háborút jelenti. S joggal követelte, hogy az ENSZ emeljen szót a más népek belügyeibe való beavatkozás ellen, s bélyegezze meg az Egyesült Államok agreszszív kubai politikáját. Az Egyesült Államok esztelen latin-amerikai politikájának szembeszökő bizonyítéka a legújabb argentin válság is. Most múlt egy éve, hogy az amerikai kormány meghirdette nagyszabású latinamerikai segélyprogramját: „A szövetség a haladásért” programot. Azóta a latin-amerikai országok egyik politikai válságból a másikba bukdácsolnak, így Argentínában egymást érik a katonai puccsok, miután az argentin katonai vezetők megrettenve a balratolódástól, annak idején érvénytelenítették a választásokat, most egymással marakodnak a hatalomért. Az Egyesült Államokat kiszolgáló szélsőséges jobboldali erők képtelenek a helyzet konszolidálására, s miután erőszakkal megbuktatták a törvényes rendet, a válságok sorozatába rántják magukkal az országot. Halász Magda 1 Délelőtt tíz óra tájban villanyvonat futott be a helyiérdekű vasútállomásra. A vagonokból kiáramló tömeg egy idős emberi sodort magával a peronra. Külseje semmi különöset nem árult el: rövidre vágott ősz bajusz, ugyanolyan szakáll, közönyös, inkább talán fáradtnak látszó sötét szemek, nem nagy, szabályos formájú orr. Olcsóbbfajta gyapjúszövetből készült öltönyt és lapos tetejű kaukázusi báránybőr kucsmát viselt. Azerbajdzsán kis városkáiban vagy falvaiban öltözködnek így általában a hajlottkorú, közepes jövedelmű emberek. Szikár, élénk mozgású volt az öreg. Gyors, energikus léptekkel haladt, miközben egyenesen, szinte peckesen kihúzta magát. Amikor kijutott az állomás melletti térre, a tenger irányába F I G Y E l_ E M I Eladó telek Gyula-Szanazugban! A Gyulai Cipész Ktsz eladásra felkínálja Gyula-Szanazugban központi fekvésű 350 négyszögöl terjedelmű telkét. A telek vállalati üdülő építésére kitűnően alkalmas. Esetleg felerészben megosztható. Érdeklődni a Gyulai Cipész Ktsz központi irodáján, Gyula, Corvin u. 15. Telefon: 147, ügyintéző: Megyeri. 516 Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szombaton bemutatkozó látogatáson fogadta Abdoulaye Maigát, a Mali Köztársaság első magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. (MTI) A pártoktatás sikere Közvetlenül a felszabadulás utáni években voltak, akik kételkedtek, amikor azt hallották valamelyik pártszemináriuia hallgatójától, hogy a marxizmus komoly tudomány, jelentős anyagi erővé válik a társadalom életében. Inkább elhittók ezt a szaktudományokról. Az idő megadta rá a választ. A szocializmus első emeletéről visszatekintve, megfelelő távlatból látni már mit „végzett’' a párt ideológiája a marxizmus-leninizmus, ott, ahol azelőtt csak pusztaság, jogfosztottság, mély gond és nyomor volt az emberek többségének osztályrésze. Ha nyitott szemmel nézünk szét hazánkban, járjuk a megyét, mindenütt, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt a fejlődés irányába törő nagyarányú változások jelzik, mit eredményezett a társadalmi életben a marxizmus-leninizmus tudományának érvényesülése. Láthatjuk, hogyan termékenyültek meg a szaktudományok, milyen hatalmas erők szabadultak fel a társadalomban. A marxizmus-leninizmus nagy utat tett meg az első illegális szemináriumoktól napjainkig. De hogy egy percig sem volt hiábavaló a párt munkája, az áldozatos küzdelem, azt az élet számtalan jele igazolja. Nem csupán az élet gazdagodása jelzi azt. Az emberek soha nem szégyelltek úgy önzésüket, mint ahogyan napjainkban teszik, soha nem bánták úgy a közösség ellen vagy annak kárára irányult tetteiket, mint most. Soha nem örültek úgy az alkotásnak s a békének, mint éppen napjainkban. Mit mutat ez? Az emberek hátat fordítottak a réginek, szeretnek élni ebben a világban, melyet szabadon teremthettek maguknak. S mennél jobban megértjük ezt az új világot, mennél jobban otthonossá tesszük, annál inkább ragaszkodunk hozzá. Tetteink és gondolataink mögött mint valami óriási tudatfejlesztő reaktor, ott van a marxizmus-leninizmus, társadalmunk erejének és az alkotás vágyának legfőbb forrása. A marxizmus-leninizmus alkotó szerepének, a tudatfejlesztés jelentőségének egyre világosabb felismerését jelzi, hogy az utóbbi években a szaktudományok mellett rendkívül megnövekedett a társadalomtudományok iránti érdeklődés. Hogy ezt egy kiragadott példával szemléltessük, megyénkben az új pártoktatási évre való előkészületek során több mint 15 ezren jelentkeztek a különböző tanfolyamokra. Figyelemre méltó, hogy a párttagok mellett a pártonkívüliek részvétele csaknem megkétszereződött. A megyében a marxizmus leninizmus esti egyetem hallgatóinak a létszáma néhány év alatt megsokszorozódott, sőt ma már ilyen egyetemeket kérnek a többi városok is. Mindezek kétséget kizárva bizonyítják, hogy társadalmunkban tömegméretekben történt meg annak felismerése, hogy a párt ideológiája, a párt politikája az egyénnél és a társadalomban anyagi erővé válik, az alkotás éltető eleme, forrása. Ebben a felismerésben rejlik az évről évre megújuló pártoktatásnak is az egyre nagyobbodó sikere. Boda Zoltán vette útját. Durván faragott, lukacsáé kőből épült, régi földszintes házak negyede volt ez a környék. A kucsmás ember kimért léptekkel, nem sietősen haladt el a házsorok előtt, gyakran nézett fel az épületek számtábláira. Majd egy ósdi, rozzant ház elé ért. Ablaka alatt kis virágoskert díszlett. Az öreg kétszer is elment a házikó előtt, mintha szemügyre akarná venni, aztán a közelben lévő élelmiszerüzlet felé indult. Az üzlet ajtaja előtt, a járdán jókora tömeg várakozott, fegyelmezetten sorban állva. Az öreg is a végére állt. Eltelt egy óra. Már közvetlen az üzletajtóhoz jutott, amikor a kertes házból kilépett egy férfi. Amint megpillantotta, zavartan köhécselni kezdett az öreg. Nyugtalanul viselkedett, hol egyik, hol másik lábára állt, majd sietősen előszedte a zsebéből sárga irhabőrből készült levéltárcáját, s kinyitotta. Aztán a sorban mellette álló — a karján gyermeket tartó —, éltes asszonyra nézett, s bosszúsan csóválta a fejét. Az öreg hálásan bólogatott, 8 nyomban nekfiramodott a járdán. Vagy kétszáz lépésnyire ment előtte az a férfi, aki kijött a kertes házból. Magas, vékonydongájú volt az illető, bolyhos gyapjúszövetből készült rövid felsőkabátot, s a katonaságtól kimustrált fülvédős, lapo6 tetejű kucsmát viselt. Hamarosan mindketten a villamosmegállóban voltak. Villamos — láthatóan — elég régóta nem jött, sokan várakoztak már a járdaszigeten. Csak vagy jó húsz perc múlva jött az első kocsi. Tülekedve, egymást taposva igyekeztek feljutni rá az emberek. Fülsiketítőén zörögve, s a kanyarokban éktelenül csikorogva rohant a villamos a város központja felé. Minden megálló után egyre zsúfoltabb lett a kocsi. Az öreg és a kertes házból induló férfi egymás mellett álltak. Egyszer csak hirtelen a zsebéhez kapott az öreg. — Megloptak! — kiáltotta el magát kétségbeesetten. — Mi történt? — kérdezte az asszony. Az öreg kesernyésen elmosolyodott. Nyomban valóságos riadalom keletkezett a kocsiban. Az öreg pedig idegesen tapogatta magát, a zsebeit kutatta. — Tartoztam egy úttal az ördögnek — szólalt meg végre. — Nincs itt a jegyem. Otthon felejtettem. — Akkor szaladjon haza, de minél gyorsabban. Addig majd tartjuk a helyét — Megloptak — ismételte. — Kivették a levéltárcámat. Benne voltak az élelmiszerjegyek is. Hirtelen elhallgatott, mintha eszébe jutott volna valami. Hátrafordulj s szeme a kertes házból kijött férfire villogott
