Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-22 / 222. szám
•m Weak szeptember ÜJ T jnw .> Ü n' l"1 Szombat Akiktől többet várnak Ha nem is sokan, de minden aiap&zervezetben vannak olyan párttagok, akiktől többet várnak elvtáirsaik. Az egyik járási pártbizottság irodájában hangzott el a fenti vélemény. Később egy alapszervezetben hasonló módon esett szó erről a kérdésről. A párttitkár elvtárs az első szóra tudott néhány esetet említeni. Elmondta, hogy náluk, bár rendszeresen adnak pártmegbízatásokat és a munkáról a taggyűléseken beszámoltatják az elvtársakat, mégis előfordul, hogy egyik-másik párttag igyekszik kivonni magát a kötelesség teljesítése alól. Az elmúlt oktatási évben történt a maxizmus-leninizmus tanfolyamon, hogy miközben a pártonkívüli hallgatók valamennyien aktívak voltak, jó eredménnyel fejezték be a szemináriumi évet, a párttagok közül ketten indokolatlan mulasztásaik miatt nem kaphattak bizonyítványt. A technikumba jelentkező 18 főből pedig néhányan visszaléptek, s közöttük három párttag volt, akik szintén abbahagyták az iskolát. Ez esetek nem általánosíthatók., hiszen közismert dolog, hogy nem jellemző a párttagság egészére az ilyen és hasonló magatartás. A párttagok zöme az alapszervezetekben megfelelő vezetés mellett teljesíti pártkötelezettségeit. Ezt bizonyítani sem szükséges különösebben, hiszen a gyakorlatban bárki bármikor ellenőrizheti ott, ahol dolgozik, ahol él. Sajnos egyik-másik párttag nem veszi észre, hogy a párttagok életét, munkáját, magatartását, akarva és akaratlanul figyelemmel kísérik a környezetükben élők. Megfeledkeznek arról, hogy léptennyomon munkatársaik, elvtársaik, Ne váljunk cinkosokká A cinkos fogalma úgy maradt meg felnőtt emlékeztünkben, mint olyan, aki pártolja, támogatja barátjának bűnét, eltitkolja csínytevéseit A cinkosság az elvtelen barátság gyermekkora. Mi a cinkos bűne? Ez persze attól függ, miben vált cinkostárssá. Ha apró a hiba, ha csak egyszerűen „a tűzre rossz fát tett” barátját támogatja, akkor még nincs komoly vész. Ebben a cinkosságban még egy jó adag szolidaritás, barátjáért vaió áldozatvállalás és egy adag romantika is meghúzódhat, mint pozitív tényező. Ha gyermekekről van sző. De előfordul cinkosság felnőtt korban is. Nem, nem az elvtelen barátságra gondolok itt, ez egy fokkal súlyosabb hiba. Ez a „kéz kezet mos”, a „ha te sem, akkor én sem” egyik, sajnos, sűrűn előforduló válfaja. A cinkosság más! Mást értek felnőtt cinkosság alatt. „Igazi” cinkosságot. Figyeljünk csak! „Nekem semmi közöm hozzá!” — hárítják el maguktól a felelősséget egyesek, ha valahol hibát tapasztalnak. „Csinálja, ahogy akarja” — mondják mások, s anélkül, hogy tudnák, máris cinkostársává lettek annak, akinél felfedezték a hibát, a lazaságot a felelőtlenséget. Nekem semmi közöm hozzá? Attól függ, mihez! Mert ami ebben az országban lent és fent történik, ahhoz igenis van közöm. Nekem is meg neked is. Mindannyiunknak. Ha a hiányosságot elhallgatjuk, cinkossá válunk. Annak a hiányosságnak a következményeiért mi is felelősek vagyunk. Persze a törvény nem von érte felelősségre, csak a lelkiismeretünk. De az nem is bocsát meg egykönnyen. Az előtt nem lehet „tisztára mosni” magunkat, ott nem lehet „leülni” a kiszabott büntetést. Az kegyetlenebb bíró. Az egyik komolyabb funkcióban dolgozó idősebb barátom említette, hogy a fia munkahelyén panaszkodtak gyermekére. Elmondták, hogy nyeglévé, szemtelenné vált az utóbbi időben. Az apa is tapasztalt ilyen jelenséget, de oly enyhét, hogy nem látta a szükségességét a közbelépésnek. Azonban megtudta azt is, hogy ez már régi keletű probléma, de hát... nem akartak szólni, nehogy megbántsák véle. Féltek a haragjától. Azt hitték, elfogult gyermekével szemben. Ebben az esetben — és ez a legáltalánosabb jelenség — a félelem tette cinkossá a gyermeke munkatársait és főnökét is. Nem mertek szólni. Eltűrték inkább a nyegleségét, szemtelenkedését, sőt segítették ezeket a rossz tulajdonságokat elhatalmasodni azzal, hogy elhallgatták. Akaratlanul is a fiú cinkosává váltak. Másfajta cinkosságok, melyből népgazdasági károk származhatnak. vagy származnak, még sűrűbben fordulnak elő. Ugyancsak egyik ismerősöm mesélte el, hogy szóvá tette egyik vezetőjének helytelen intézkedését. Az leintette: „Nem értesz te hozzá!” Ezzel az ügy el is lett temetve. Nem mert többé szólni... bár a hiba nyilvánvalóan károsan éreztette hatását. Egészen addig, míg fel nem fedezte más. Ez az ismerősöm megemlítette azt is, hogy nem mert máshol jelentést tenni, mert nem akarta, hogy azt gondolják, „fúrja” a főnökét Inkább vállalta a cinkosságot lelkiismerete előtt lehajtott fejjel. Mert az ilyen ember mindig vívódik, szenved. Nézzünk egy másik példát. Tavasszal az egyik gépállomás információjából úgy értesültünk, hogy minden cséplőgép készen, kijavítva várta a tavaszi szemlét. Aratás után azután kiderült, hogy jónéhány gépet nem javítottak ki. Hányán tudtak erről? Hányán váltak itt cinkosokká? Főnökök és munkatársak? Ki tudja? És a következmény? Népgazdasági kár. Az egyik tsz-ben három gépből kettő volt használható, a másikban ki tudja, hányadik gép csépelt még szeptember elején is. Lehetne folytatni a sort, de felesleges. Az egyéni felelősséget mindenért ereznünk kell, amit látunk, hallunk vagy tapasztalunk működési területünkön vagy egyebütt. Ne rázzuk le magunkról a felelősséget holmi „Nem tartozik a hatáskörömbe” — megjegyzéssel, mert így válunk cinkosokká, a hiba elkövetésének részeseivé, és saját lelkiismeretünk elítéltjeivé. , Bármilyen hibát tapasztalunk, mondjuk meg nyíltan, bátran, őszintén. Ha elég, akkor lent, ha kell, akkor feljebb is. Ezt követeli tőlünk az őszinteség, a humanista, a szocialista segíteni akarás, s a szocialista előrehaladásunk ügye. Segítés ez, a közös nagy ügy segítése, amit egyre inkább számon kér tőlünk saját lelkiismeretünk. Kollárik János barátaik, ismerőseik „szeme előtt” vannak. Úgy gondolják, nincsen abban semmi különös, ha visszariadnak egyes nehézségektől. Nem tartják különösebben jelentősnek, ha visszalépnek az iskolától. Nem látják veszélyesnek, ha nem tanulnak rendszeresen. Megengedhetőnek vélik, hogy kifogásokkal, magyarázásokkal kibújjanak pártbeli feladatok alól. Azt hiszik, nem tűnik fel, hogy csak látszólag, ímmel-ámmal tesznek eleget pártkötelességeiknek. Azt hiszik, ha nem szólalnak fel, ha nem mondják el meggyőződésüket, ha nem küzdenek a meggyőződésükért, ha hallgatnak a gyűléseken, ha nem látják be fogyatékosságaikat, azt nem veszi észre senki. Vannak ilyen párttagok. A gyakorlat viszont azt bizonyítja, hogy az efféle kényelmes álláspontot a pártban és a társadalomban megszilárduló szocialista erkölcsi morál egyre leheteüfeneb. bé teszi. Párttag vagy, kötelességeid vannak. Marxista meggyőződésed, képességed legjavát kell adjad. Ez & gondolat, ez a követelmény, ma már kitörölhetetlenül benne él társadalmunk tudatában. Sőt ott tartunk, hogy a párttagsággal járó kötelességek teljesítésére egyre több pártonkívüli határozza el magát, a kommunista erkölcsi normák szerint kívánnak élni és dolgozni tanulnak és megfeszítik erejüket a munkában. Jó példa erre a szocialista brigádmozgalom gyors elterjedése, s nagyszerű eredményeik. Igaz, meghökkentő lehet, ha a szocialista brigád tagjai, közöttük a pártonkívüli munkások, tudatosabban, példásabban élnek, mint mondjuk, a párttag részlegvezető. De ott, ahol valamelyik kommunista elmarad, elkényelmeskedik, a mai élet előhozakodik ilyen helyzetekkel és kíméletlen tükröt állít az elé, aki megérdemli. Az ilyen és hasonló esetek rendkívül komoly figyelmeztetést jelentenek azoknak, akik a párt tagjaként élnek, de valamiért megfeledkeztek felelősségükről, köteles, ségükről, nem adják meg azt a társadalomnak, amit a környezetük elvár tőlük. A munkában, a tanú lásban és a közügyekben megnövekedett tevékenység a szóban forgó elvtársaknak is érdekük, hiszen az ember természetéből adódik, hogy akkor botdog leginkább, ha képessége, alkotó ereje teljét adja. B. Z. Aznap írtuk... Sokat gondolkodtam már azon a beszélgetésen. Furcsa zöngéje itt van még most is a fülemben, s most azért írok. hogy szabaduljak tőle, meg azért is, mert akkor az egyik hibát én követtem el, korrigálnom kell. Az illető, akivel szót váltottam a múltkorában, régi jó barátom, felelős vezető beosztású ember. Most, hogy ■* visszagondolok rá, nem is a beosztás a lényeges, hanem az ideológiai felkészültség, amire mindig büszke volt, s ami miatt én, a tanulgató ember fölnéztem rá. Ez a tulajdonsága most is fölényes volt, s mert éppen az én szakmámról beszélgettünk, az újságírásról, furcsán hangzik, de alulmaradtam a vitában, gyenge volt az érv, amivel visszavágtam — mondom, hibát követtem el ezért. Barátom a lapot bírálta és hozzátette, hogy ez nem saját véleménye csupán, hanem a tömegeké is. Azt mondta, nem írunk érdekeset, olyat, ami az embereknek kellene. Szűk körben mozgunk és nincs elhivatottságunk a szocialista társadalom szenzációi iránt. Nem részletezem. A műhelytitkok — bár izgalmasak — most nem ide valók. Helyette fellapoztam azt az újságot, amit beszélgetésünk napján, 1962. szeptember 13-án kiadtunk. Sorjában, egy-két írásunk az akkor megjelent lapban: „Hatgyermekes anyát jutalmaztak Békéscsabán”, képet közlünk a mezőgazdasági kiállítás egyik modern, gyomirtásra használt érdekességéről, a legújabb típusú repülőgépről, aztán egy küldöttválasztó taggyűlés tapasztalatairól írunk. Üj út épül Mezőhegyesen, tudósítást adunk a csehszlovák termelőszövetkezeti gazdák Kondorosra érkezéséről, megyénk legnagyobb konzervgyáráról, a békéscsabairól közlünk riportot. Egy pedagógus gondolatai helyet kapnak a negyedik oldalon és ugyanitt a legújabb magyar filmről írunk. De az ízlésének megfelelő szenzáció is van a negyedik oldalon: „Angyalcsinálók Cincinnatiban — Szerencsétlen anyák tragédiája...” Am a hatodik oldalon ennél nagyobb szenzációval is szolgálunk ilyen címmel: „Békéscsabán több mint 240 hallgatóval kezdődött az oktatás a gimnázium levelező tagozatán”. Ne higgyék, hogy a bizonyítványunk magyarázom. Nem, csupán tényeket soroltam. Azokat, amelyek nem elsősorban lapunkra, hanem egész életünkre jellemzőek, hűségesek és tipikusak, ezért előremutatók. Van azonban valami nálunk, ami néha érthetetlen, ami miatt feleslegesen kell energiát pazarolni, mert úgy gondoljuk előszörre, hogy lényeges, azután rájövünk, hogy csupán emberek magábafordulásáról van szó. Valaki, valamit így és így szeretne, s főleg, mert erre lehetősége kínálkozik, hát elveket gyárt és nem enged belőle az istennek sem. Nem, mert maga is elhiszi, s úgy harcol értük, mintha párthatározatból olvasta volna. A mi életünk érdekességei ezerfélék. Üjszerűek és izgalmasak. Csakhogy ezek az izgalmak mások ám, mint ahogy a barátom elképzelte. Pedig ő nagy ideológus, legalább úgy, mint e sorok írója, tudja, hogy mi kell az újságba, mi nem. Dehát ő másképp szeretné, s olyan hévvel mondta az érveket, annyi meggyőzéssel. hogy majdnem elhittem neki. Kiss Máté Az idén 65 konzervgyári berendezést szállítunk külföldre Az élelmiszeripari gépgyártásban elért sikereink elismeréseképpen nagyarányú nemzetközi feladatokat kapott az általános gépipar. A KGST illetékes szekciójának ajánlására nemrég hazánkban szakosítottak a konzervgyári berendezések 16 típusának, ezenkívül számos húsipari gépnek a gyártását. Az idén már 65 teljes konzervgyári berendezést szállítunk külföldre, ebből 15 speciálisan a paradicsom, 20 pedig a zöldborsó feldolgozására alkalmas. A 'MeitMeiy ... Csaknem két óra telt el. A nyomozók áthaladtak néhány utcán, elhagyták a vasúti csomópont állomását, s már elérték az erdőt. Hajnalodott. Elöl még mindig Cézár és vezetője haladt. Mögötte, kissé távolabb még két katona vezette kutyáját. Az erdőben lassabban jutottak előbbre. Cézár fáradtan lihegett. A két másik kutyát már elhagyta az ereje, folyton lefeküdtek. De ugyanilyen kimerültek voltak a vezetőik is. Bohlm és Torp otthagyták a gépkocsit, amely az erdő széléig hozta őket, s ők is a nyomkutatók után indultak. Hamarosan utolérték a csoportot. Cézár vezetője ekkor hátrafordult. — Egyre frissebb a nyom — mondta rekedten, nehezen szedve a levegőt. — — Utolérjük őket... Nem fejezte be a mondatát, mert megbotlott, s elvágódott a földön. Közben kiengedte kezéből a vezetőszíjat. Bohlm és Torp folytatta az utat. Egyszer csak a katona hangját hallották. — Ide nézzenek — kiáltotta a földre mutatva. — Mit találtarn! A kémelhárítók odaszaladtak. A katona egy fényes fehér kötél földből kiálló ágát vizsgálta már akkor. gazdasági szaklapok kimutatása szerint ilyen nagy mennyiségű élelmiszeripari gépsort a legnevesebb világcégek sem exportálnak. A nemzetközi munkamegosztás hatására az általános gépiparban további nagyarányú fejlődés várható. (MTI) Néhány perc múlva három ejtőernyőt ástak ki a közelben a földből... Részlet Alekszandr Naszibov Rejtekhely . az Elbán című, izgalmakban bővelkedő Jtémregényéből, mely vasárnaptól kezdve folytatásokban jelenik meg lapunkban. ■■■*■**» Hetek óta még az erősebb szél is megmozgatja a békéscsabai tanácsháza szomszédságában lévő autóbusz-megáHó jelző-oszlopát. Sokan szóvá tették ezt különösen az utóbbi napokban. A megjavítása pédig nem kerülne pénzbe. Csupán az oszlop négy tartó csavarját kellene megszorítani. Hogy ezt szóvá tesszük, arra a vasárnapi eset is szorgalmaz bennünket. Ugyanis az történt, hogy egy 9 éves kisfiú nekidőlt a megállót jelző oszlopnak, mely abban a pillanatban nagy ívben elfordult. Az autóbuszra várakozók ijedten rántották el a gyermeket az oszloptól. Természetesen a különböző megjegyzések sem maradtak el. Igaz, az oszlop nem dőlt ki, mert a négy csavar még tartja valamennyire. Mi történik azonban, ha egy napon a csavarok felmondják a szolgálatot és a sú lyos vasoszlop egy gyermekre vagy egy felnőttre zuhan? Ki lesz a felelős ezért? Vagy akkor majd mindenki magyarázkodik és mentegetó'dzik? B. I.
