Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-17 / 192. szám
1962. augusztus 17. 3 Péntek Amíg* a víz eljut odáig..* Zöldbabszüret a gyulai Béke Tsz-ben A gyulai Béke Termelőszövetke- Az egyik tábla már leérett, a zet, a most telepített fiatal gyű- másikat viszont csak most kezdik mölcsösében köztesként termelt el szedni. zöldbabot. A zöldbab jól fizetett, megdup-A fürgekezű dobozi fiatalok csoportja, háttérben a legszégyenlősebb. A korábbi évekhez képest az idén merészebben „nyúltak” a belterjesítéshez és hatalmas területen kertészkednek. így ez év megvetette az alapját annak, hogy egyre inkább a kertészet váljon a szövetkezet fő profiljává. Ma már hatalmas területet tudnak öntözni s ez az év a Béke Tsz felemelkedésének éve lehet, hisz terméseredményeik erre engednek következtetni. Zöldbabból például 120 ezer forint bevételt terveztek, de már elérték a dupláját. Aki a csabai úton sűrű vendég, az láthatja, hogy nap mint nap hajladozó asszonyok, gyerekek kezei alatt telnek a kosarak, a ládák. Egy-egy ügyes kezű fiatal, 00—• 80 forintot is keres naponta. Persze nemcsak leszedni kell a babot, hanem „hegyeim” is — ahogy ők mondják —, mert a pásteleki konzervgyár nem győzi a munkát. Fél évszázaddal ezelőtt kezdték meg Sarkadon a cukorgyártást. A gyár dolgsát augusztus 19-én, vasárnap ünnepélyes keretek között emlékeznek meg az üzem 50 éves fennállásának évfordulójáról. Ebből az alkalomból vasárnap reggel 8 órától sportversenyeket ren-A megyénkben elsőnek a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz nagytábláin kezdték meg a másodkaszálásból hagyott maglucerna kaszálását. A Vörös Csillag Tsz évente másfél, kettő millió forint bevételhez jut pillangóstakarmánymagból. Ez évben csupán a Mit mutat a mérleg? Mindenkinek külön jegyzik fel a teljesítményét. lázta a tervet. Egyesek azt beszélik, hogy a dinnye, a cukorrépa, meg a kukorica is hasonlóan fogja őket „becsapni”. (K—k) deznek. Délután 6 órai kezdettel kerül sor az emléktábla leleplezésére, majd a résztvevők meghallgatják az ünnepi beszédet. Ezután jutalmakat osztanak ki a gyár dolgos; között, majd kulturális műsorral szórakoztatják az ünnepségen megjelenteket. másodkaszálásból 400 holdon fognak magot. A szövetkezet és a Mezőmag termeltető vállalat szakemberei úgy vélik, hogy az átlagtermés meghaladja náluk a másfél mázsát. Hasonló nagy területen fognak magot harmadik kaszálásból is. Túl a gyomai Körös-hídon, a Dévaványa és a Körösladány felé vezető utak alkotta háromszögben kínai falként emelkednek a magasvezetésű öntözőcsatomák, 400 hold föld körül. Az erre suhanó autók közül számos lefékez, hogy utasai a gát mögé tekintsenek. Nem titkokat, hanem szemet gyönyörködtető kukorica, cukorrépa és lucematáblákat látnak. A hozzáértők csakhamar megállapítják: holdanként 28—30 mázsa májusi morzsolt, 280—300 mázsa répa lesz a csatornák között. Lám, milyen jól használja ki az öntözési lehetőségeket a gyomai Új Élet Tsz. Az ilyen elismerések eljutnak az elnök, Kovács János és az öntözőagronómus, Tóth Imre fülébe is, és mindketten elmosolyodnak. Egy kicsit a büszkeségtől is, de főleg azért, mert szinte ahány öntözött rög akad most a szövetkezetben, annyi pró és kontra érvelés hangzott el az elmúlt években, s különösen az utóbbi időben az öntözéses gazdálkodásról. Ott „lakott” az Üj Élet Tsz a Hármas-Körös mellett már 1958- ban is. Nehezen sikerült a vezetőségnek megértetni akkor is a szövetkezeti gazdákkal: járuljanak hozzá, hogy a siratói határrészen beépüljön 54 hold felszín alatti öntözőhálózat. Ez évben már öntöztek is vele 30 hold lucernát és 20 hold kukoricát. A négy hold konyhatkertészet is az alagcsövek fölött terült el. De a bolgár származású Trifun Draganov rá se hederített. Az elnök ösztökélő szavaira sem, hogy permetezve öntözze a kertészeti növényeket. Egyre csak azt hajtogatta: „te csinálni tied dolga, én csinálni enyém dolga” — s továbbra is kutricákba ültette a palántákat, és kisüzemi módszerrel, sok emberi erő lekötésével árasztotta. T tvaly annyira sikerült megtörni Trifun bácsi ellenállását, hogy azt mondta: „Hát nem bánni, ha már annyira akartok, én kísérletezni úgy a locsolás, két holdon.” Az elnök is, s a nagyüzemi öntözési módszer többi hívei is csak csóválták a fejüket, s különösen év végén, amikor kiderült, hogy a kertészet csak 50 százalékra teljesítette bevételi tervét. A kisüzemi módszerek mellett ennek főleg az volt az oka, hogy a 378 nyilvántartott szövetkezeti tag közül csak 120—140 dolgozott rendszeresen, s ezért a kertészetbe csak tizenegy ide Kamcsatkából, ahová tegnap utazott rakétán. S mikor mindentlátó szemem búsan járatom körül, hogy valami vigasztalást keressek, felordítok dühömben — nini, odaát New Yorkban éppen most találkozott az utcán legjobb barátom legádázabb ellenségemmel — kezet fognak és barátságosan eldiskurálnak rólam! Mindentlátó Szem — talán mégis jobb lenne fél nem idézni a kísérteiét! Ember, vigyázz, nézz a lábad elé — megbotlasz! Világindiszkréció — vigyázz, óva intelek ettől az utolsó lépéstől! Én kezeimet mosom. De csak titokban, visszavonulva a fürdőszobába, amit ólomfallal zárok el, hogy semmi fény át ne törhesse. Kinek mi köze a toalettügyeimhez? Következik: Az olvasó. jutott közülük. Ráadásul irányító szakember sem volt. Talán a kevés létszám, s az a felismerés győzte meg Trifun bácsit, hogy a permetező-berendezéshez sokkal kevesebb ember kell, mint a kutrica rendszerű árasztásos öntözéshez, mert végül megszólította az elnököt: „Te János, én már hinni neked, hogy jobbnak lenni ez a locsolás.” Ez év elején állandó dotációval az Üj Élet Tsz-be helyezték a Szarvasi ÖRKI-ből Tóth Imrét, ön-«*^ési agronómusnak. Hirtelen ő sem tudná összeszámlálni, hogy az utóbbi években hány szövetkezetben erőltette ki patronánsként az öntözést. Azt hitte, hogy az Üj Élet Tsz-ben könnyebb dolga lesz, mert a vezetőség híve az öntözésnek. Azonban a szövetkezeti gazdák közül többen azt mondták: „Csak kidobott pénz az öntözőtelep létesítése”. Hanem a vízügyi igazgatóság csatornakészítő emberei és gépei megszálltak egy 400 holdas területet, aztán karistolták, csatornázták keresztbehosszába. Akkoriban kezdődött a répa egyelése, és a kukorica kapálása. Tóth Imre állandóan ott járt-kelt az egyelők és a kapálok között, s magyarázta nekik, hogy hagyják minél sűrűbbre a répát is, meg a kukoricát is, mert mindkettő öntözve lesz. Egyeseknek hiába mondta, eleresztették a fülük mellett. Sőt néhányan veszekedésbe kezdtek vele: „Minket akar maga tanítani kukoricát termelni? Minket, akik világéletünkben azt csináltuk? Hitesse el másokkal, ne velünk, hogy ebben a sűrű őserdőben kukoricacső is lesz, nemcsak szár.” Ez még csak az első és kis csatározás volt ahhoz képest, ami az öntözés megkezdésekor zajlott le. Három napig tartott a hangos ellenérvelés: „Mi évtizedekig műveltük ezeket a földeket, tapaszta-Az idézett cikk megjelenése, úgy érzem, elérte a célját. Sokan, sokfelé, sokszor beszélnek róla azóta is. Vitatják megállapításait, egyetértőén helyeselnék, felelősökért kiáltanak, egyszóval közvéleményt foglalkoztató beszédtéma lett. Magam sem vagyok másként. Üjra, meg újra előveszem. Névtelen szereplőiben, sajnos, ismerősökre bukkanok. Erre is, arra is ráillik. Szinte fájdalmasan mindennapos eset. Általánosítható. Nem. De van benne tipikus. Jó ideje már, hogy napvilágot látott a cikk, de nem tudók napirendre térni felette. Sok minden kavarog bennem, bátortalanul fogalma zgatom csakúgy magamnak: Minden kisiklott életért a társadalom felelős? Az a társadalom, amely érvényesülési lehetőséget kínál minden becsületes embernek, s megteremti hozzá a megfelelő feltételeket is? Boldogulhatsz, ha dolgozni akarsz, mert előtted a felemelkedés útja. Tehetséges vagy? Az átlagnál többet érsz? Az átlagosnál többet is dolgozol? Hova akarsz elérni? Ha rátermett vagy, meg tudsz felelni a feladatodnak, bárhová eljuthatsz. Nem kell tartanod tőle, hogy megakaszt a gáncsos szándék a munkanélküliség, mint a nyomorúság riasztóan sivár világában. , Hát akkor? Hol a hiba? latból tudjuk, hogy ezeket nem lehet öntözni. Mi azt mondjuk, amíg nem késő: „ki kell vágni minden harmadik tövet, hogy ritka legyen, és teremjen a kukorica...” Ennek ellenére csörgedezni kezdett a víz a 30 hold cukorépa és a 220 hold kukorica között. A lucernatáblákra naponta 16—18 órán át szórta a vizet a bérelt permetező-berendezés, a másik, a saját pedig a paprikára, paradicsomra és a konyhakertészetre. A hat hold konyhakertészetnek 98 ezer forint volt az ez évi bevételi terve, de azt augusztus 11-re már teljesítette, s legalább még kétszer ennyi bevételre van kilátás. A cukorrépa is és a kukorica is még csak egy öntözést kapott, de már a kevésbé hozzáértők is megállapítják: legalább 28 mázsa májusi morzsolt kukorica, és 300 mázsa cukorrépa terem, hiszen minden keresés nélkül máris egy és fél— kétkilós répákra akad az ember a táblákon. A lucerna sem nőtt még olyan magasra, és nem lehetett soha annyiszor kaszálni, mint az idén az öntözéssel. Nincs már ellenállás az öntözéssel szemben a gyomai Üj Élet Tsz-ben. Sőt az a terv, hogy ha elkészül a Hármas-Köröst és a Berettyót összekötő főcsatorna, akkor jövőre már 1000—1200 hold földet öntöznek. Hát igen, így fejlődnek az emberek. Azok, akik 2—3 évvel ezelőtt léptek az Üj Élet Tsz-be, az első aratáskor azt mondták: „egye fene a kombájnt ott, ahol van, a gyárjában, nekünk nem kell!” Az ez évi aratás megkezdése előtt is esett szó a kombájnokról, mégpedig elég szenvedélyesen. Csakhogy akik korábban a „fenével” akarták etetni, most azt kérdezték, miért csak három jut a háromezer holdas Üj Élet Tsz-nek? Kukk Imre Ott-e, hogy ifjan betölthefcsz olyan pozíciót, ahova régen csak megfelelő összeköttetéssel és deres fejjel juthattál? Az-e a baj, hogy elismerik tehetségedet, s sűrűn veszik igénybe tanácsaidat, és elfoglaltságod ezért temérdek? Ezért szakadsz el talán a családodtól, „közügy” ürügyén? Nem hiszem. Amióta eszemet tudom, mindig irtották belelőlem az emberi önzés vadhajtásait. Néha simogató kézzel gyomlálták, egyszer-egyszer erélyesebb beavatkozással operálták le elfajzott ágait. Korán megtanultam „az ember nem önmagáé”, s ma is ezen a nézeten vagyok. A társadalom nem egyéb, mint számtalan részre osztott nagy család, amelynek minden tagja egyként tart igényt segítségünkre és szolgálatainkra. Felelősek vagyunk egymásért — ez igaz. A vezető is felelős azért, ha munkatársai botladoznak s nem tudnak megálljt parancsolni zabolátlan ösztöneiknek. Különösen akkor, ha elmarad a felelősségrevonás, ha nem tétetjük jóvá az elkövetett mulasztásokat vagy nem adunk lehetőséget ra. önmagunk hibái ellen harcolni a legnehezebb, de úrrá lenni rajtuk, legyűrni fogyatékosságainkat a legszebb, a legnemesebb. A mai embereket ez kell, hogy jellemezze! —szí Neked nem volt elég az a két szem, amit adtam neked, mert nagyon is felületesen mutatja a világot. Hát kérlek. Legyen a te kívánságod szerint. Egyszer majd én tanulok tőled, ha te okosabbnak tartod magad nálam. Van nekem is technkai módszerem, úgy hívják: természetes kiválasztás. így szólna a természet és fiaink, se szó, se beszéd, röntgen-szemekkel jönnének a világra. Rettenetes elképzelni! Csontvázak, vesék és májak, és belek szaladgálnának körülöttük — cafatos zsígerek, véres, lüktető tüdők. Csak ezeket lehetne látni. Nem volnának arcok és ruhák. Látnánk a belsőt, de nem látnánk a külsőt. Látnánk a nő szívét, belenéznénk agyába, nem csalhatna meg bennünket, de ez nem is érdekelne minket, hiszen nem látnánk a bőrét és a haját. Látnánk a koponya vigyorgását, de nem látnánk a száj mosolygását. Irtóztató álom ! Irtóztató valóban — de nem gondoljátok, hogy a távolbalátás, amit most akartok megvalósítani —, hogy ez az új csoda egy még irtóztatóbb másik végletbe löki a világot? Csak a belsőt látni, hagyján — de mindent látni! Mindent látok és mindenkit a föld kerekén — milyen részegítő gondolat, úgye? Az ám, csakhogy ennek az éremnek van egy másik oldala is, amiről talán megfeledkeztetek! Nemcsak én látok mindenkit és mindig Engem is mindenki lát. A bokor mögé heverednék szép kedvesemmel — s már indulna feléje réveteg kezem — ekkor harsogó röhejt áraszt felém öt világrész rádiómegafonja s kedvesem riadtan húzódik vissza, miközben egy pillantást vet mindentlátó kis tükrébe — jaj, vigyázz, az istenért, a mamám épp most nézett 300000000000000000000000000000000000000000000000 Ötven éves a Sarkadi Cukorgyár Megkezdték a lucernamag betakarítását a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben GONDOLATOK a „Kérem, ez magánügy..." című újságcikk után
