Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-02 / 179. szám
19®8. augusztus 2. 3 Csütörtök ÉJSZAKAI SZÁNTÁS jOOOOOOOOOCOOOOOOOGOOOOOOGGOOOGOOGOOOOOGOOGOOOOOC Vasárnap mérik össze tudásukat a békéscsabai és a szeghalmi járás traktorosai Augusztus 5-én, vasárnap a reggeli óráikban kezdik meg a szántóversenyt a békéscsabai traktorosok a helyi Kossuth Tsz-ben, és a szeghalmi járás traktorosad a körösladányi határban. Mindkét helyen hideg ételeket és italokat biztosítanak a szántóverseny népes „drukkolóinak”. Békéscsabán, ahol előreláthatólag mintegy 16 termelőszövetkezeti és négy gépállomási traktoros méri össze tudását, három díjat és mintegy 15 oklevelet osztanak ki a legjobb eredményt elérők között. Az első díj egy 1700 forintos táskarádió, a második díj egy 1013 forintos Optima fényképezőgép, a harmadik díj egy 600 forintos karóra. A traktorosokat a kitűzött díjak is, de az erkölcsi elismerés is serkenti majd arra, hogy jó helyezést is érjenek el a szántóversenyen. Vizsgáznak az ifjú szakácsnők A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál egy hathetes főzőtanfolyamot rendeztek Zsoldos Imre nyugdíjas szakács vezetésével. A tanfolyam húsz tagja, főleg kiszista lányok és néhány fiatalasszony is most augusztus 4-én vizsgáznak az üzem kultúrotthonábam. A vizsga után ízelítőt adnak saját készítményük, süteményükből és főztjükből, s aztán hálóznak, mert sosem tudni, hogy nem ott ismerkednek-e meg azzal, akinek egy egész életen át most már szakszerűen és ízletesen tudnak főzni. kötelező fekvés helyett odaállt az ablakhoz ácsingózni. El is csavarodott tőle a szíve rettentő módon. Ügy, de úgy hívta, vonzotta a kisteleki nyár, hogy szinte csuda, hogy rögvest magához nem szippantotta az ablakon keresztül ... Egy napon Lajcsi karjáról lekerült a gipsz. Öröme nem ismert határt. S már körmölte is izzadva, erőlködve talán élete első levelét. Anyjának, haza, Kisteleikre. Pont, vessző nemigen volt abban. A betűk is úgy ugráltak jobbra-balra, mintha egy láthatalan kéz furkósbottal vert volna közéjük. Szinte csak az ijedtség tartotta őket össze. No, meg az a rajongó szeretet, amivel „aládolgozta”: — öleli, csókolja Lajcsi. Akkor bocsátottam meg minden „bűnét”, előre- és visszamenőleg... A gipsz porba hullásával egyidejűleg a lópcsőház „sorompója” automatikusan felemelkedett, amit aztán igyekezett is a legjobb belátása szerint kihasználni. Ügy gyűrte maga alá kettesével, hármasával a lépcsőfokokat, mintha pótolni akarná az elmulasztottakat. Később már ezzel sem érte be. „Beállt” Jani bá_ csihoz, a mozgó büféshez kisegítőnek. Hordta a sört, a bambit rendületlenül a betegeknek. Becsapni-nem lehetett Addig oda nem adta, míg előre nyújtott markába nem nyomták az árát. — Előbb fizess — húzta vissza az üveget, ha valaki másképp akarta. Hogy fixe volt-e vagy százalékra dolgozott, sosem árulta el. De nemegyszer láttam hogy egy-egy „műszak” után átszellemült arccal nyakalja a bambis üveget, amiért úgy gondolom, Lajcsi sem előbb, sem utóbb nem fizetett. No, de a sörösüveg-dugók sem voltak kutyák, amik egytől egyig csíkosköpenyének zsebébe vándoroltak. Egy Ilyen műszak után történt, hogy a zsebében veszettül csörömpölő sörösdugókkal — mint valami trojkás ló — kissé kifarolt a kanyarban, s mire behúzott volna a célegyenesbe, egy fehér köpeny állta útját. Először megtorpant, aztán megszeppent. A tanársegéd volt. A klinikán talán az egyedüli, aki Lajcsinak nem volt „szelbusz”. Akaratlanul is jobban tisztelte bárkinél. — Mutasd a karod, Lajcsi... í Az állami gazdaságok jövője Néhány hete, hogy részt vettem az állami gazdaságok veze. tőinek megyei értekezletén. A fel. szólalások során egyik-másik elvtárs bizonyos nehézségekről beszélt, melyek az összevonásnál és az új típusú vezetés kialakításánál keletkeztek. Juhász Sándor elvtárs, a Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet pártbizottságának titkára volt az első a felszólalók közül, akinek nem akadt az említett kérdésben megbánni valója. Arról beszélt, hogy náluk, Szarvason az ÖRKI-ben betartották a párt Központi Bizottságának az összevonásra vonatkozó irányelvét, s az üzemszervezetet a termelőerők, a dolgozók, a korszerű gépi berendezések és a gazdaság sajátosságait figyelembe véve alakították ki. Annyit léptek előre az új típusú vezetés kialakításában, amennyit az objektív települési technikai adottságok, a káderhelyzet és a dolgozók tudatának színvonala megengedett. Bizonyításképpen ismertetett néhány olyan eredményt, melyek az összevonás után születtek. Az igazat megvallva azonban a hangulatot nem hűtötték le szavai. Mert akik úgy léptek előre, hogy nem volt meg vagy nem teremtették meg a szükséges feltételeket, hevesen keresték a hibák okait. De vajon miért ez a vita? És mit jelent valójában a párt megyei végrehajtó bizottság határozatának az a része, mely úgy szól, hogy megyénk állami gazdaságaiban ma még legjobban bevált forma a kerületi vezetés és csak olyan mértékben, és csak ott lehet bevezetni a központi ágazati vezetést, ahol, és amennyiben annak minden feltétele biztosítva van. Mit jelent ez? Merre haladnak az állami gazdaságok? Milyen lesz néhány év múlva a fejlett nagyüzemi mezőgazdaság? Az emlékezetes értekezlet óta léptennyomon elébem tolakodnak ezek a kérdések, nem hagytak nyugton, úgyannyira, hogy egyik nap e kérdéseiktől üldözve bekopogtam Juhász Sándor elvtárshoz, az ÖRKI páttitkárához egy kicsit beszélgetni. Amikor meghallotta, hogy a gaz. daság jövője iránt érdeklődöm, felizzott, mint a parázsló koksz, ha levegőt fújnak rá. S mégsem a jövővel kezdte, hanem a jelenről Szenvedő arccal nyújtotta oda. Nem tudta, mi lesz ebből. Az gyakorlott kézzel tapogatta végig, közben Lajcsi arcát figyelte. — Nem fáj? — Nem. — Szeretnél hazamenni? — Nagyon. — Hát majd mindjárt meglátjuk. Hajlítsd! Ügy viszsa, jobbra, balra. ö pedig hajlítgatta, mozgatta karját a szélrózsa minden irányában. Majdhogy ki nem csavarta a nagy igyekezetben. — Jól van, elég... Hazamehetsz — tette még hozzá mosolyogva. Lajcsi — még állt, mint aki nem hisz a fülének, majd felragyogott a szeme és nehogy a tanársegédnek ideje legyen meggondolni magát — eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Azon a héten, szombaton végigfűzte a cipőjét. Bokájánál gondosan átcsavarta a pertlit, közben jól meghúzta, hogy fussa még egy masnira is. Vizit után jöt£ be elbúcsúzni. Nyoma sem volt rajta a sz^ kott vidámságnak. Komoly szóltak első szavai. Újságolta, hogy július 27-én a 'kerületek is befejezik az aratást. Csak kombájnokkal arattak. Huszonkilenc dolgozott, öt—hatszáz hold napi teljesítménnyel. Csaknem öt és fél ezer holdat vágtak le 12 nap alatt. — Észre sem vettük, hogy aratás van — mondta nem dicsekvéssel, csupán tényként említette, s talán kissé válaszul azoknak, akik még ma is verejtékízzel ejtik ki azt a szót: aratás. Nekik, állami gazdaságiaknak az aratás ma már nem jelent mást, mint zökkenőmentes konibájnjárást a határban. így ízlelgettette velem a jelent, s aztán látva, hogy a jövőjük iránti érdeklődés feszül bennem, lassan kibontakoztatta előttem a gazdaság fejlődésben lévő arculatát. Arról beszélt, hogy az összevonás már érezteti gyümölcsöző hatását. (Ugyanis az év elején — az ÖKKI központi intézettel az élen — egyesült az örménykúti, a csabacsűdi, a sárgahegyesi, a Szarvasi Államj Gazdaság, hogy együttes erővel Közép-Európa egyik legmodernebb öntözéses gazdaságává fejlődjenek. Ezt a nagyszerű feladatot kapták a párttól és a kormánytól). Az öntözést és egyéb növénytermesztési kísérleteket, miután azok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, ezután több száz holdas táblákon hasznosíthatják. A csaknem 22 ezer holdas, négy kerületi egységre osztott gazdaság nagy lehetőségeket kínál a legmodernebb gazdálkodásra. Eddig csaknem két és fél ezer holdon öntöznek — a terület egyharmadán. A* összevonás eredményeként a komplex gépesített brigádok kialakításával megkétszereződött a gépek kihasználási foka. Például régen a két nagy „rizses” gazdaságban, a sárgahegyesiben és a szarvasiban a talaj előkészítése mindig nehézségbe ütközött. Ilyenkor kénytelenek voltak a gépállomások segítségét kérni. Most az összevont géppark helyes átcsoportosításával megoldották az említett nehézségeket. A gépállomástól igénybe vett gépek felszabadultak a termelőszövetkezetek részére. Hasonló előnyökkel járt az áttérés a tömbösített növénytermesztésre. Az összevont terület tehetővé teszi egyes termékek nas egy kissé ünnepélyes. Az ágyamhoz jött... Meg akart ölelni, de közben meggondolta magát s csak kezét tette a vállamra: — Én most mái elmegyek, te itt maiadsz..., de igéid meg, hogy meggyógyulsz... Valami különös, furcsa érzés kezdte szorongatni a torkom, szinte alig tudtam rajta kipréselni: — ígérem Lajcsikéin... ígérem... Éppen akkor állt meg a beteghordó kocsi mellett, mikor kinéztem utána. Egy ideig simogatta tekintetével, aztán a kijebb álló részét betolta egész a rácsig. A helyére. Majd rá váró anyjának kezét nyújtva elindult a lépcsőn... Lassan, óvatosam... Először így, mióta itt van. S talán ugyanabban a pillanatban, mikor az osztályos nővér szép kerek betűkkel ráírta Györki Lajos kórlapjára: Gyógyultan távozott, Lajcsi, a mindenki Lajesija, kilépett a klinika kanuján az egészséges, ígérek közé. Pusztai László gyobb táblákra való összpontosítását. Negyven—ötven hold helyett 200—300, sőt 500 holdas tömböket alakítanak ki az adottságoknak megfelelően. Ez tovább növeli a gépek kihasználási fokát, s például nagyobb lehetőség van a repülőgépes rizsvetésre vagy gyomirtásra. A talaj kihasználást tekintve is nagy jelentőségű az átszervezés. Például a volt Szarvasi Állami Gazdaság területén gyenge kukorica-termőföldök vannak, ugyanakkor a volt örménykúti és Csabacsűdi Állami Gazdaság földjein holdanként átlag 50—60 mázsa csöves kukorica termelhető. Viszont a szarvasi és a sárgahegyesi részek igen jók a gabonára. A régebbi gyenge termésű területekről a vetést áthelyezik a nagyhozamú területekre. Ezt kizárólag a gazdaságok összevonása teszi lehetővé. Az egyesülés a vezetésben is előnyös lehetőségeket teremt. Régebben a különálló gazdaságokban valamennyi szakágazatot egy főagronómus fogott össze. Most a szakágazatoknak mérnökei vannak. Például növénytermesztési főmérnök, öntözési főmérnök, állattenyésztési főmérnök, gépesítési főmérnök. Az összevonás után az igazgató, illetve annak helyettese, a szakigazgató vezetésével főmérnöki tanács irányítja a hatalmas gazdaságot. A fejlődés során teljesen kialakul az ágazati vezetés. Akkor már nem lesznek kerületi vezetők közbeiktatva. A főágazat vezetője például a növénytermesztésben vagy állattenyésztésben, technológusok munkája alapján irányítja a termelést. Ehhez azonban mind több és több magas képzettségű, széles látóköré szakemberre van szükség, s nem utolsósorban a megfelelő káderek mellett nagyméretű beruházásokat kell megvalósítani, hogy az egyes ágazatoknak (elsősorban az állattenyésztésnek) megfelelő, modem, központosított épületek álljanak rendelkezésére. Jelenleg, ha az állattenyésztő főmérnök le akarja ellenőrizni az összes állatállományt, 160 kilométert kell megtennie. Csupán az utazás felemésztené a munkaidejét. Behatóbb ellenőrzésre és intézkedésre nem lenne ideje. Ezért ilyen és hasonló okok miatt ma még nélkülözhetetlen a kerületvezetői rendszer. Később, ha megfelelő káderek és anyagi alapok biztosítva lesznek, amikor a specia. lizálódás magasabb fokra emelkedik és speciális központok alakulnak ki, akkor az állattenyésztési főmérnök helyét több szakember látja el. A vezetés ilyen specializálásához azonban feltétel például az állatlétszám emelkedése. Hasonlóan specializálódik a növénytermelés is. — S mikor jutnak el idáig, Juhász elvtárs? — Nem lenne helyes jósolni — mondta mosolyogva, majd megjegyezte, hogy egyáltalán nincs messze az az idő, hiszen az egyete. mekről most kikerült káderek nevelésénél és kulturált elhelyezésénél már a jövő követelményeit veszik figyelembe... Őszintén szólva, ahogy Juhász elvtárs szavai nyomán belepillantottam az állami gazdaságok jövőjébe, már nem csodálkoztam, hogy olyan szenvedélyesen vitatkoztak azon az emlékezetes értekezleten az állami gazdaságok jelenéről és jövőjéről. Megvallom, ez a jövő engem is lenyűgözött gazdag ígéretével. Boda Zoltán
