Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

1962. augusztus 19.

4

Péntek

Jorge Amado ötven éves

ötven éves a brazil irodalom egyik legtekintélyesebb képviselője. NeVét ismerik szerte a világon, s úgy ismerik, mint a forrongó Latin-Amerika lánglelkű harcosát, aki szívósan küzd a brazil nép felszabadításáért, és ezt a harcot az irodalom fegyverével vívja.

1931-ben, tizenkilenc éves korában jelent meg első regénye, és azóta is szemtanúi lehetünk termékeny irodalmi munkásságának. Regényei nagy részét magyarra is lefordították: Arany gyümölcsök földje, Gabriella, Zsubiabá, Végtelen földek, A reménység lovagja, Holt tenger, Vörös vetés. Már az első műveit is áthatja szocialista hite. Nyíltan vallja a forradalmi eszméket, ezért börtönbe zárják, majd száműzetésben is él. A háború utáni békemozgalom agitatív harcosa, mint kiküldött járt egy budapesti békekongreszszuson is. A Béke-világtanács tagjává választották, és 1951-ben kitüntették a Nemzetközi Lenin Békedíjjal. Műveiben a mai élet tükröződik: a nincstelen parasztok heroikus küzdelme a mindennapi betevő falatért, a nagybirtokosok zsarnoksága, kapzsisága a nyomorgó kisbérlökkel szemben. Az olvasó megdöbbenéssel figyeli a Vörös vetés című regényében szereplő Jeronimo és családjának sorsát, öt is elűzték a földről, mint annyi más parasztot, és elindult Sao Paulóba, az ígéret földjére. Az egy hónapig tartó vándorúton elpusztulnak a gyengék, a gyerme_ kék. Megrázó erővel írja le az anya fájdalmát, aki tehetetlenül tartja kezében éhenhalt kisdedét. Szörnyű dráma az egész könyv, mindvégig izzó vád az embertelen rendszer ellen, a gazdagok telhetetlen sége ellen. Vajon ki vezeti helyes útra a sivatagban vánszorgó parasztokat? A világ végét hirdető Esteváo, aki misztikus vallásosságában a passzivitást hirdeti? Talán a kifosztott bérlőkből lett rablók, akiknek egyéni lázadása nem hoz semmi eredményt? A regény végén világos választ kapunk. Csak az összefogás alapján, egységes ideológiával rendelkező kommunista párt segítségével lehet kivívni egy forradalmi átalakulást. Megindul a szervezkedés a falun is, és az eddig teljesen kiszolgáltatott parasztok megtanulják, hogyan kell harcolni jogaikért.

Sokan a Zsubiabá c. regényét tartják legérdekesebbnek. Valóban lenyűgöző Antonio Balduinonak, a néger boxolónak sorsa. Megismerkedünk a négerek, mulattok életével, a Capa Negrodomfo fantasztikus világával. Egy rozzant kunyhóból indul el Antonio, és ő lesz a csavargók királya. Egyéni lázadó, aki életveszélyes kalandokban látja a hősiesség és bátorság ideálját. Végül is felismeri az elnyomók elleni közös harc szükségességét. Harsogó színeket használ az író, gyakran naturalisztikus képek keverednek a jól megrajzolt jellemek köré.

Jorge Amado stílusában, mondanivalójának felépítésében modem író. Mondatainak tömörségében elszántság, céltudatosság lappang. Ez szinte költői magasságig emelkedik a Holt tenger című könyvében. Balladai hangvétel, a jellemek szigorúan zárt megrajzolása, rövid, szaggatott félmondatokból álló párbeszédek. A kikötő szegény embereiről ír, és lírai hangon mutatja be a halászok egyszerű, de gazdag érzésvilágát.

Amado az ébredő, harcoló Brazíliáról ad hiteles képet, és Brazília ma valóban a nagy változás küszöbén áll, mert a forradalmi erők mindjobban szétfeszítik a régi társadalom falait. Ebben a forradalmi erjedésben Amado nagyon pozitív szerepet játszik kommunista magatartásával és népe, hazája iránti szeretetével átitatott műveivel.

Tövisfáim Bálint

Rádió- és televízió-műsor

SZOMBAT, 1962., AUGUSZTUS ÜL KOSSUTH RADIO: 8,10 Reggeli hangverseny: 9.00 Lányok, asszonyok.

9.20 Könnyűzene. 10.00 Hírek; 10.10 Siófoki óvodások énekelnek. 10.30 A Zrínyi Miklós katonai akadémia fúvószenekara játszik; 11.00 Vidám percek. 11.10 Donizetti és RimsZkij-Korszakov operáiból. 12.00 Hírek. 12.15 Járóka Sándor népi zenekara játszik, Józsa Ibolya és Reményi Sándor énekel. 12.50 Hugh MacDiarmid skót költő versei. Iß.OS Szív küldi.;; 13.55 Mit olvassunk? 14.10 Schubert: C-ciu:r vonósötös. 15.00 Hírek. 15.10 Zengjen dalunk! 15.40 Élőszóval — muzsikával; 17.00 Hírek.

17.30 Könnyűzenei Híradó. 17.50 Mai emberek. 18.00 Híres prímások lemezeiből. 18.20 Gondolat. 19.00 Lutz Johoda énekel. 19.10 Beethoven: VH: szimfónia. 19.50 Jó estét, gyerekek! 20.00 Esti krónika; 20.25 Vidám hangmúzeum. 22.00 Hírek. 22.15 Sporthiradő.

22.30 Ugetőverseny-eredményefc, 22,35 Táncoljunk! 24.00 Híreik.

PETŐFI RADIO: 8.10 Hírek: 14.15 Horgászok ötperce. 14.20 Könnyűzene. 14.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 15.00 Operakalauz. 15.00 Hírek. 16.05 Házassági viszontagságok; 17.06 100 éve halt meg HOalévy, Albert István írása; 17.20 Beszéljünk szépen magyarul! 17.35 Schumann-művek. 18.00 Hírek; 18.05 Haladásunk legfontosabb biztosítéka.

13.20 Részletek Lecocq-Polgár Amgot asszony lánya c. operettjéből. 19.00 Hírek. 19.05 Orvosi tanácsok. 19.M Népi táncok, népi hangszerszólók. 19.35 Láttuk, hallottuk... 19.55, Debussy: Pelleas és Melisande. 21.05 Hírek. 21.50 Vakáció a gyermekkönyvtárban. 23.00 Hírek.

TELEVÍZIÓ: 18.30 Kicsinyek műsora. Hangya Nándi és a vadló. 19.00 A „Lezginka” Dagesztáni Állaim! Táncegyüttes műsorából. 19.S0 TV-Híradó. 19.45 Hétről hétre. 20.00 Üzenet a táborba, 28.00 Nevessünk! Amerikai filmiburleszk, 22.20 Hírek. TV-Híradó (ism.).

Messze a műúttól, az erdő közepén rejtőzik a Gyulai Erdőgazdaság fácántelepe. Olyan szelíd, csendes ott minden. Még a szél is megjuhászkodva lopakodik keresztül, csak a napsugarak nem kímélik ezt az erdei tisztást.

A sűrű növénnyel körülölelt fácántelep is csendes. Csak egy vércse kering fenn a magasban. Csábítja a fácánpecsenye... de visszatartja a puska.

A törzsállomány dróthálóval befedett „vad” területen él. Mintegy kétszáz darab. A kicsik a szabadban vannak, ötven fehértetős házikóban, egy-egy kotló szárnyad alatt. Itt nevelődnek fél, hogy aztán új vért vigyenek az erdőbe, és az ország más területére is.

Török Magdolna, a fácántelep gondozója, vezetője, két éve él itt. Még csak 18 éves, de szavaiból úgy vettem ki, máris szakértője a fácánoknak. Szívesen tájé-A hét

könyvújdonságai

Az Buróipa Kiadónál jelent meg Taha Huszejn Napok c. önéletrajzi regénye, melyben az Író megkapó színekkel festi le gyermekkori és diákköri élményeit. — örökzöld címmel jelent meg Wieland Herzfelde könyve, amelyből megismerjük a szerző nehéz gyermekkorát, Kuo Mo-zso, a világhírű kínai költő és tudós önéletrajzának folytatása jelent meg Egyetemi éveim címmel,

A Szépirodalmi Könyvkiadó adta közre Krúdy Gyula A magyar jakobinusok — Al Petőfi című regényeit egy kötetben. — Az Olcsó Könyvtár sorozatban 8 kötetben jelent meg Stendhal nagy regénye, a Vörös és fehér. Kiadásra került ülés Béla Ég a Tisza című regénye, melynek történetanyagát a magyar kommunisták 1918 és 1921 közötti harcaiból vette az író;

A Magyar Helikon jelentette meg a Szávitri-t. A kötetben a két ind eposz — a Mahábhárata és Rámájana négy legszebb történetét találjuk. A kötetet Kass János színes, művészi illusztrációi díszítik.

A Képzőművészeti Kiadó adta közre A Művészet Kiskönyvtára-sorozatbam Hell Olga tanulmánykötetét Holbeinröl;

Szabad szél

Egy kis kikötővárosban játszódik le az ismert, megkapó történet. A film szereplői kitűnő művészek, rendezője Trauberg, zeneszerzője pedig Dunajevszkij. (A vésztői Szabadság Mozi játssza augusztus 11—12-ig.)

Bényi László kiállítása Gyulán, az Erkel Ferenc Múzeumban

Bényi László 42 képből álló kiállfítása július 22-én nyílt meg a gyulai múzeumban. Az anyag egy részét már 1960-ban bemutatták a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, tekintve, hogy a képek a művész külföldi utazásainak egyegy mozzanatát örökítik meg Hollandiából, Franciaországból, Romániából, Bulgáriából és Ausztriából. Ezt az anyagot egészítette ki Bényi László néhány hazai témájú képével.

Bényi László neve nem ismeretlen, hiszen jó nevű műtörténész, többszörösen kiállító művész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos munkatársa.

Mégis szükséges, hogy egyet s mást megtudjunk róla, hiszen enél-kül képeinek megértése, élvezete sem lehet teljes. 1906-ban született Rákosligeten, és műtörténésznek indult. Érdeklődését festészetünk legnagyobbjainak munkássága kötötte le. Különösen

A szanazugi fácánbirodalom

koztat, és álmos fekete szemével büszkén méri fel birodalmát.

— Nem cserélném fel ezt a munkát semmivel. Nagyon szép itt. Minden nap újat jelent számomra.

Hogy mit találok itt újat? — néz rám beszélgetés közben. — Mindent. A fácánokat, a szelíd csibéket. A nevelőtér olyan, mint egy óvoda. Vannak kicsik is, picik is.

És elmondja, hogy a fácánóvodában ötszáz fácán növekszik szabadon. Sajnálkozva teszi hozzá, hogy sokat elcsal az erdő. Több mint ezer csirke kelt ki, áe fele már elment.

A fiatal fácángondozó naponta hétszer végigjárja az ötven házikót. Etet, itat, és vigyáz a ragadozókra.

Ha veszély van, akkor

veszi a puskát, és... Különben vadászni is szokott, de csak a ragadozókra.

Elvezet a kiépített, földbe süllyesztett lőálláshoz, amely előtt nem messze száraz fa emelkedik a tisztáson. Előtte pedig egy törpe cölöp. A cölöpre láncolják rá az óriás uhubagőlyt, amelyet gyűlölnek a nappali ragadozó madarak. Amikor lecsapnak rá, akkor dörren a fegyver. És egy vércse vagy más... öszszecsukott szárnyakkal esik a földre.

Az uhu óriási ketrecben él, és sziszeg mérgesen arra, aki megzavarja nyugalmát.

Végigjárjuk a telepet. Ezt a fácánbirodalmat, amelyet fiatal vezetője olyan szépnek, olyan izgalmasnak írt le. Az is valóban. Szép, érdekes, nyugalmas, csendes.

szeretettel és megértéssel fordult az alföldi festők felé. Koszta monográfiája mellett sokszor írt Tornyairól, Rudnayról. Művészi ambícióinak kifejtésére is hasonló szinten gondolt. Előbb Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában, majd pedig a Képzőművészeti Főiskolán tanult.

Bényi művészetének lényege a hangulatkeltő jellemzés. Ezért készít előszeretettel útiképeket, szinte mondhatnánk „útijegyzeteket”. Az idegen tájak, emberek egyegy jellemző mozzanatukban, színegyüttesükiben örökítődnek meg képein. A , képek könnyed felrakású, gyors, a hangulatot a lehető legplasztikusabban ábrázoló temperák. Bényi László képein azt tapasztalhatjuk, hogy a művész azonos technikája, rokon témái ellenőre is más és más várost, más és más házat, öreg utcát, más és más vizet ábrázol. A témákat jellemző ismertetőjegyek

Az a két őzike, amelyeket nevel, egyetlen barátai Török Magdolnának. Ha van ideje, velük játszik. Ha eszébe jut, lóhátra pattan, és felporzik az erdei út. Ilyenkor az özek behúzódnak a sűrűbe.

Előbb azt gondoltam, hogy vad területre megyek, és kiderült, hogy... szelídek a fácáncsibék, az őzek, s szelíd tekintetű barátjuk, gondozójuk is, ez a fiatal lány, aki itt él, az erdő közepén, ebben a mindennap megújuló környezetben, a fácánok birodalmában. Nem is kívánkozik el. Egyetlen vágya, hogy fácánmester lehessen. Most arra készül.

Úgy érezzük, teljesítik a vágyát. Jobb, hűségesebb, ragaszkodóbb gondozót nehezen találnának a fácántelepre.

Ábrándos tekintete csak akkor borul el néha, amikor feldörögnek a vadászok fegyverei, és ... fácántoliakat sodor a szél.

Kollárik

tömörítésével, hangsúlyozásával olyan atmoszférát teremt képein, hogy az hangulatkeltő erővel bír. Képeit nézve tényleg Ritában, ebben a híres bulgáriai faluban vagy Párizsban, ebben az oly sokszor sokaktól megjelenített metropolisban érezzük magunkat. Érzékeljük a vad gyorsaságú bolgár körtáncot, félős izgalommal ülünk a fürdőzőkkel együtt a szeszélyes Tisza partján. Bényi képeinek hihetetlen illúziókelftő ereje van. Ez az illúziókeltés csak magasfokú szakmai tudással és kifejlett karakterizáló erővel lehetséges.

Bényi László modem művész* s — ha máshonnan nem, művészettörténeti tanulmányaiból, foglalkozásából — magával hozta legjobb elődeinek örökségét, mégsem mondható rá, hogy hagyományos módon, hagyományos felfogással dolgozik. Gyulai kiállítása azt árulja el, hogy kiforrott egyéni alkotásmódja, sajátos szemlélete van. Ez az egyéni művészi világ nemcsak a témaválasztásban érvényesül, hanem kifejezésre jut a képek eszmei mondanivalóiban is.

Sok felületes tárlatlátogató aszerint ítéli meg a festő felfogását, hogy képei sötét vagy világos tónusúak-e. Ha világos a tónus, azt mondják, hogy a művész vidám, optimista, ha sötét, akkor kétségbeesett, pesszimista. Bényi László képei jó illusztrációk lehetnek arra, hogy ez a külső, felületes szemléletmód mennyire félrevezető. Bár tagadhatatlan, hogy a szín, a színösszhang a képnek igen lényeges tényezője minden esetben, nem biztos, hogy az eszmei mondanivalót fejezi ki. A sötét, meleg színekkel jellemzett bolgár lakodalmas-tánc vad forgataga például örömet fejez ki* minden sötétsége ellenére is. Hasonló örömről, vidámságról beszélnek a szintén telített, sötét színekkel megfogalmazott kalotaszegi képei is. Bényi László kiállítása ismertetésénél igen alkalmasnak látszott ezt a kis kitérőt megtenni, mert az ő festményein igen jól látható, hogy a színezés csupán eszköz, mód az eszmei mondanivaló kifejezésére, de nem maga a kifejezés.

Ügy érezzük, hogy Bényi László kiállítása méltán váltott ki eddig is nagy érdeklődést. Reméljük, hogy ez csak fokozódni fog.

Dankó Imre,