Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-10 / 186. szám
1962. augusztus 10. 3 Péntek Tervteljesítési gondok » Békési Gépállomáson BEMUTATJUK Kör alakú istálló — nádból Mintha mindenki a földeken, lenne, s mintha minden a legnagyobb rendben menne. Ezt éreztük szerdán délelőtt, amikor a Békési Gépállomás tágas udvarába beléptünk. Az első benyomások, a pillanatnyi látszat azonban az esetek többségében éppen olyan csalókás, mint a bennünk felülkerekedett érzések. Bakos elvtárssal, a gépállomás igazgatójával az alkatrész-raktárban találkoztunk aki éppen azon bosszankodott, hogy a posta fontos beszélgetés közben bontott vonalat. Az irodába invitált, ahol a késői kitavaszodás óta annyi töprengés, heves vita zajlott le. Gondosan elkészített terveket tartalmazó, számokkal teleírt kimutatásokat teregetett asztalára. A nyári munkákról édeklődtünk, de ő a tavaszi gondokat említette elsőnek. — Sajnos, a tavaszi tervteljesítésben messze elmaradtunk. Pedig mindent megpróbáltunk... Még a battonyai termelőszövetkezetekbe is elküldtük néhány nagyobb gépünket, de hiába... Majd az aratásra terelődött a beszélgetés. Arra, hogy a Békési Gépállomás itt is kellemetlen helyzetbe került, mert a körzetükhöz tartozó tsz-ek hideg, erősen kötött talajviszonyai miatt nyolc nappal később tudták megkezdeni az aratást, mint általában a megye többj gépállomásai. — Igaz, hogy addig sem tétlenkedtünk — mondja Bakos elvtárs. — Amíg a mi körzetünkben nem lehetett aratni, három kombájnunk a muronyi Lenin Tsz-ben dolgozott... A beszélgetés során és a kimutatások alapján nem volt A „guruló szatyor”-ból útnak indították a Szovjetunióba a tízezredik' darabot is a gyulai Fa- és Fémipari Szövetkezetből. Jugoszlávia szintén rendelt belőle néhány ezret. A Szovjetunió pedig most egy nagyobb megredelést helyezett kilátásba, hisz a tízezer csak próbarendelés volt. Vagyis a „guruló szatyor” megnyerte a külföldi kereskedelem tetszését, bevált Itthon is keresik. Levelek érnehéz arra a következtetésre jutni: az aratást időben és a termelőszövetkezetek megelégedésére fejezték be a gépállomás dolgozói. S ami némi bizakodást is adott: jóval több holdról aratták le a kenyér- és takarmánygabonát, mint amennyire a szövetkezetek szerződést kötöttek, ami a tervtel, jesítésben is kifejezésre jut. Két kombájnt el tudtak küldeni a körösiadányi tsz-ekbe, hármat pedig a Szeghalmi Állami Gazdaságba, hogy segítsék a betakarítást. Sőt a dobozi Petőfi Tsz-ben jelenleg is két SZK—3-as szovjet gyártmányú kombájn csépeli az aprómagvakat. Igaz, hogy a tavaszi és a nyári munkák együttesen még így is alig 60 százalékos tervteljesítést mutatnak. És miközben Bakos eivtárs a nem valami kecsegtető tarvtelje. sítésről beszélt, egyszeriben még komorabbá vált tekintete. Majd így folytatta: A tervteljesítés hogyanja, mikéntje mellett azonban itt van egy újabb nyugtalanító jelenség. Ugyanis amilyen jól ment az aratás, olyan gyatrán halad a cséplés... Bajok vannak a cséplőszekrény ekkel. Sajnos a szemlén igen jónak bizonyult a gépjavítás, most meg egyre-másra órákat, félnapokat áll némely gép. S ez akkor is aggasztó, ha azt mondom, hogy a 24 géppel augusztus 18-ra befejezik a cséplést... S hogy ismét a tervteljesítés gondjai kerültek szóba, azon aligha lehet csodálkozni. Hiszen a Békési Gépállomáson (sajnos ugyanígy több helyen) most szorít a cipő. Balkos élvtárs ok nélkül ismét a kimutatásokat lapozta. Számokkal bizonyította érveit: keznek a vállalathoz, hogy mikor és hol lehet kapni a dolgozó nők bevásárlását megkönnyítő olcsó és ízléses terméket Még sehol. A hazai piac talán most nyílik meg e praktikus készítmény előtt. Ügy látszik, világpiaci siker kellett ahhoz, hogy a hazai kereskedelem elfogadja. Ezen van mit gondolkozni! <K) — A körzetünkhöz tartozó termelőszövetkezetek 4900 hold disztillerezésre kötöttek velünk szerződést. Ebből nagyon bőven számolva is alig végeztették el ezt a munkát 2000 holdon. Igaz, hogy időközben több tsz kapott disztillert. De azt sem hallgathatom el, hogy miközben tőlünk nem igényelték ezt a fontos munkát, saját gépjeiket is alig vették igénybe... A többi nyári talajmunka is hasonló képet mutat Beszéljen helyettünk azonban ismét a legilletékesebb, a gépállomás igazgatója: — A körzetünkben lévő termelőszövetkezetek mindössze 650 hold tarlóhántásra kötöttek szerződést. Ebből azonban a gépállomás csak 242 holdon végezte el ezt a munkát. Ehhez hozzászámolva a saját gépjeikkel eszközölt tarlóhántást, alig éri el az 580 holdat. S ez azt jelenti, hogy a tarlóba vetett másodvetés sem lehet ennél több ... Amint Bakos elvtárs elmondotta, nem megnyugtató a helyzet a nyári mélyszántást tekintve sem. S ez abból következik, hogy több termelőszövetkezetben hallani se akarnak a vezetők a körmöstraktorokról. Ügyszólván kivétel nélkül csak lánctalpas gépekkel akarják a mélyszántást elvégeztetni. így vélekednek az egyébként jól gazdálkodó békési Egyetértés Tsz vezetői, s nemkülönben a Viharsarok-beliek. Csak kevés helyen értik meg, hogy még nincs annyi lánctalpas traktor a gépállomásokon, amennyire szükség lenne. — őszintén kellett ezekről a gondokról véleményt mondani — jegyezte meg Bakos elvtárs, mielőtt távoztunk. — Mert amint elmondtam, nemcsak nálunk, a tervteljesítésben jelentkezhet kellemetlenül a nyári mélyszántás elmaradása, hanem a szövetkezetekben is. Persze, még nincs különösebb veszély. A 40 körmöstraktor, a hét SZ 100-as, s a hét DT augusztus 20-ra az összes nyári talajmunkát el tudja végezni, amennyiben a termelőszövetkezetek vezetői is akarják. Rajtunk nem múlik, hiszen 26— 28 erőgépünk éjjel is szánt. Reméljük, hogy a szeptemberi hónap pedig segít abban is, hogy éves tervteljesítésünk kedvezően alakuljon. Balkus Imre Ezt az istállót a Csalóval Állami Gazdaság építette fel egyik üzemegységében, 120 növendékmarha részére. Kitűnő ötlet. Használható, ságát, tartósságát, levegő® voltát, hajlékonyságát már kipróbálták más országokban is. Csak egy kis A különös kerékpárt a hátsó részén egyszerű „pótalkatrésszel” rögzítették helybenjárásra. Tizennyolc év körüli legény ült a nyeregben, s mintha sima betonúton járna, egyenletesen hajtotta a pedált. A lánc azonban a hátsó kerék helyett egy, a középső vázrészre szerelt tengelynek adta át az erőt. Vörös korong pörgött a fiú előtt. A kő hátára nyomott kés sisteregve hányta a tüskés ágú vörös szikrákat. A furcsa gép kormányán késekkel megrakott szatyor függött. A csomagtartón szerszámosláda egészítette ki a „műhely” berendezését. Talán egy perc sem telt el, amíg megcsodáltam ezt a különös műhelyt, miközben hatan-heten is megfordultak a kerékpár körül. A késeket bedugták a szatyorba, a baltákat, bárótokat letámasztották az első kerékhez. Voltak olyanok is, akik nem hoztak semmit, csak bemondtak egy címet, és továbbmentek. Ekkor vettem észre, hogy a fiú nincs egyedül. Vele van egy idős ember. A címeket az ember felirogatta a tanácsépület falának vetett papírdoboz fedelére. Megszólítottam, kérdeztem, beszéljen a munkájukról. — Meg lehet élni belőle — válaszolta jókedvűen, és még egy címet kanyarított a papírra. — ö is köszörűs lesz? — intettem a fiú felé. — Igen. A fiam. Ránk mindig szükség lesz — magyarázta. S bátorság kell hozzá; bátorság, felhagyni a régivel és megpróbálni valami újat. Nem minden modem épülethez kell egész „cementhegy”. Dr. Rubdk Imre Prága mintha csak az apa szavaira bizonyságot akarna adni, megjelent a közeli üzletből a hentes, és néhány jókora kést nyújtott át neki. Közben szakszerűen megvitatták az acél minőségét. Az egyiket lágynak, a másikat keményebbnek ítélték meg, s eszerint dicsérték az éltartásukat. Elment a hentes, s én tovább érdeklődtem arról, hogy régen űzi e az ipart. — Ügy 33 éve — válaszolta nem leplezett büszkeséggel. Régen lenézték ezt a munkát, most azonban megbecsülik. Bizonygatta ezt is és azt is, hogy a mai világiban jobban van pénzük az embereknek. — A múltban kérem három nap is elment, amíg annyi pénzt megkerestem, amit ma egy nap. Abban az időben soknak kenyerese volt. Én is nemegysezr voltam kenyér nélkül — vetette össze a múltat a jelennel, s közben egyre-másra kerültek fel az újabb címek a doboz fedelére. — Bőven hoznak munkát — mutatott a késekkel telt szatyorra, s a címekre. — Henteseknek, borbélyoknak, kenyérüzleteknek, szülőotthonoknak is dolgozunk — magyarázta. — Nemrég készíttettem cégbélyegzőt — újságolta. — A közületek hivatalos számlát kémek — húzta az előre lepecsételt űrlapokat, melyeken az új bélyegző lenyomata volt látható: ökrös István műköszörűs, Mezőkovácsháza. Igyekeznek felnőni és gépkocsit szerezni, aminek megítélésük szerinti legcélravezetőbb módszere az élsportolás. Törekvésük azzal a frappáns elvvel párosul, hogy „a munka nem mehet az élsportolás rovására”. Nem is megy. Sajnos, nem lelhet mindenki élsportoló. Gépkocsi nélkül élni viszont lassan szemtelenségnek minősül, ezért lázasan kutatják azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasnak tűnnek a CB előnév felvételére. Ne csodálkozzunk hát, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy minden CB élőnevet viselő állampolgár becstelen úton tett szert a személyét övező megbecsülésre. Szó sincs róla! Csupán arra akarok utalni, hogy egyelőre maka. csul tartja magát az a felfogás, miszerint gépkocsit sokkal könynyebben szerezhet egy maszek kendőfestő, nőgyógyász vagy Kossuth-díjas színész, mint mondjuk egy anyagmozgató állampolgár. Ne csóváljuk hát rosszallóan fejünket, ha minden magára valamit adó fiatal orvosnak, Kossuth-díjasnak készül, az indulatosabbjai pedig elítélően nyilatkoznak a magánkisipart korlátozó intézkedésekről. Gondoljunk arra, hogy a fiatalság mindig hajlamos volt arra, hogy eszményképeihez hasonuljon, s az eszménykép ma — a CA világnézetű úr, aki fölényes mosollyal integet gépkocsija ablakából. Megbabonázta őket a gépkocsi. Altok az utca forgatagában és azon kapom magam, hogy ironikusan mosolygok. Csapongó fantáziám elém varázsolja a jövőt. A jövőt, ami enyém, a lenézett, megvetett gyalogosé. Hatalmas állami garázsok tarkítják majd az utcaképet, és én bármelyikbe bemehetek és napestig száguldozhatok a szélrózsa minden irányába a kiszemelt gépkocsival, s mégi csak a benzinköltséget sem kell megfizetnem. A kommunizmus a mostani gyalogosok társadalma lesz, akkor majd mi foglaljuk el a széles úttestet. Hopplá! Fene a dolgát ennek a koszos maszeknefc, nem rám fröccsen tette a sarat! No persze, most még kénytelenek vagyunk meghúzódni a gyalogjárón... Állok az utca forgatagában és nézem az embereket. Fiatal lányok, fiúk haladnak el mellettem, és szemüket áhítatos tisztelettel függesztik az úttesten suhanó CB rendszámú gépkocsikra. Kecsesen libbenő kislány igyekszik át az utca túlsó oldalára. Az átkelőhelyen a KRESZ értelmében elsőbbségi joga van, de ő megtorpan és csodálattal adózva bevárja, míg a közeledő CB-monogramos úr fittyet hányva az előírásokra, pimaszul elrobog az orra előtt. A sárhányó súrolja a ruhája szélét, de ő nem veszi észre, mert őzike-szemecskéje könnyben úszik a boldogságtól: a volán mellett ülő úr rámosolygott! A jelenetet négy-öt csinos, kedves arcú ifjú figyeli a járda széléről. Tetszik nekik a kislány, hisz mondom, nagyon csinos. De a lány ügyet sem vet rájuk, tovalibben, mint egy látomás. Szeretném utána kiáltani: — Kislány, szeresd a gyalogosokat! Ha másért nem, hát azért, mert — ők csinálják a gépkocsit. Ivanics István itthon; hónapokig tartó árjóváhagyás Külföldön: világpiaci siker A 120 férőhelyes, nádból készült növendékistálló a Csalóval Állami Gazdaságban. Az Istálló belső részlete. A vándorköszörűs szemével
