Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-28 / 200. szám
1962. augusztus 28. 3 Kedd Nadrágos csibegondozók Kiváló kombajnosok ünneplése Érdeklődéssel hallgattuk Bíró István elvtársat, a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz elnökét amikor sorolta, hogy az ez évre tervezett 8 ezer csibéből eddig 5100-at adtak át, s jelenleg 4 ezer darabot nevelnék a férfi csibegondozók. — Mi a csoda, még a csibenevelésből is kiszorították a nőket a férfiak? — kérdeztük tréfásan, s aztán elindultunk megnézni a ^nadrágos csibegondozókat”. A harmadéve épült, modern csibenevelőben csakhamar mégis-A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Titkársága kétnapos tanácskozást rendez Szarvason a mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatairól a második ötéves tervben. A kedden kezdődő országos ankét mindkét napján neves kutatók, egyetemi tanárok és vízügyi szakemberek tartanak előadásokat. Ekkor hangzik el Dr. Vitális Sándor tájékoztatója A mezőgazdasági vízgazdálkodás a népgazdasági célkitűzések tükrében címmel, majd Szászhelyi Pál az öntözés és a vízrendezés műszaki feladatait ismerteti. Ezt egészíti ki Dr. Kovács Gábor előadása az öntözés agronómiái feladatainak elemzésével. Az első nap negyedik előadásaként Járányi merkedtünk a 43 és 65 év közötti csibegondozókkal: Boros Mihálylyal, Szarka Jánossal, F. Szabó Imrével és Posta Józseffel. Ok mesélték el, hogy nem erőszakkal foglalták el a modem csibenevelőt, hanem azért, mert az aszszonyok nem vállalták azt, (?!) hogy éjjel is ott tartózkodjanak és ha hűvös az idő, fűtsenek a kiscsibékre. Boros Mihály egyébként már gyakorlott ebben a szakmában, mert tavaly is, de valamikor régen évekig foglalko-György az öntözés mezőgazdasági üzemi kérdéseiről tart vitaindító tájékoztatót. Kedden délután az ankét résztvevői az ÖRKI rózsási és kákái üzemegységét látogatják meg, amelyekben a vízgazdálkodás sokrétű gyakorlatát vételezik szemre. Szerdán Dr. Mosonyi Emilnek, a műszaki egyetem tanszékvezetőjének A társadalom mozgósítása vízgazdálkodási célkitűzéseink megvalósításában címmel elhangzó előadása után kezdődik meg a vita, amelyben részt vesznek az ország valamennyi megyéjéből Szarvasra gyülekezett vízügyi szervek képviselői. Szerda délután az Európa-hírű arborétum megtekintésével ér véget az országos ankét. zott csibeneveléssel egy erdélyi uradalomban. Az első szállítmány 3250 csibéből 147 darab pusztult el, a most kint lévő s már hathetes 4 ezer darabból pedig csak 65. Boros Mihály ezt azzal magyarázza, hogy mielőtt ezek a csibék megérkeztek, elhatározták, hogy beneveznek a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó versenybe, s akkor vállalták, hogy szakmailag is és politikailag is képezik magukat, s olyan lelkiismeretesen nevelik a csibéket, hogy az elhullás ne haladja meg a 4 százalékot. Most még 2 százaléknál sem tartanak, de nem is félnek, hogy több lesz az elhullás, hiszen szépen fejlettek, 45 dekásak átlagosan a 6 hetes csibék. Azért, hogy még több legyen az álmélkodni valónk, Boros Mihály elsorolja, hogy ő tavaly a keltetőállomásról hozott csibék mellett 3 turnusban kotlóval is kikeltetett 806 csibét, s 803-at fel is nevelt közülük sikeresen. Az a három is csak azért pusztult el, mert. meg akart fogni egy kotlót, s az úgy megvadult, hogy a szárnyával agyoncsapta a kis apróságokat. A mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz-nek 445 tojótyúkja is van. Gondozójuk, aki ugyancsak férfi és tagja a szocialista brigád címért versenyző kis kollektívának, azt vállalta, hogy 32 ezer tojást gyűjt össze ebben az évben. A tyúkok alaposan megtréfálták, mert augusztus 3-ig megtermelték a 32 ezer tojást, s úgy néz ki, hogy ebben a hónapban is termelnek vagy 6 ezer darabot Augusztus 25-én délelőtt a Hidasháti Állami Gazdaság kultúrtermébe hívta össze a MEDOSZ Békés megyei bizottsága az aratásban legjobb eredményt elért kombájnosokat és aratógép-vontató traktorosokat. A megjelenteket Sarnyai Ferenc elvtárs, a MEDOSZ megyei bizottságának elnöke köszöntötte és üdvözölte. Elismerését fejezte ki azért a fáradságos munkáért, amit a kombájnosok és az aratógépkezelők végeztek a gabona mielőbbi betakarításáért. Az állami gazdaságokban 187 kombájnra 37115 hold aratnivaló várt, s becsülettel le is aratták mind egy szálig. A terméseredmények is jók voltak az állami gazdaságokban: búzából 15,1, őszi árpából pedig 14,6 mázsa holdanként. Ezen belül például a Szöllósi Állami Gazdaságban 18,7, a Gyulai Állami Gazdaságban 18,3, a felsőnyomási és a Zsadányi Állami Gazdaságban rekordtermést értek el őszi árpából: átlag 23 mázsát. Sarnyai elvtárs beszélt az állami gazdasági és gépállomási dolgozók újító- és versenymozgalmáról is. Elmondotta, hogy a gépállomásokon és az állami gazdaságokban 203 brigád 250 taggal küzd a szocialista cím elnyeréséért, s a brigádtagok között ott található azoknak a kombájnosoknak jó része is( akik az idei betakarításban kiváló teljesítményeket értek el. Ezek nevét külön is felsorolta Sarnyai elvtárs. Többek között Evanics István, a Felsőnyomási Állami Gazdaság kombájnosa 6395, Szelezsán Péter, a Bánkúti Állami Gazdaság kombájnosa 6067, XJhre György, a Mezőhe. gyesi Állami Gazdaság kombájnosa 5933 mázsa gabonát aratott le és csépelt el. A gépállomási komba jnosok versenyében legjobb teljesítményt, 719 tormát a kondorosi Zemján János ért el. Csézi Ferenc szarvasi kombájnos 699, Lajos Ferenc medgyesegyházi kombájnos 628 tonnát csépelt el. Az aratógépkezelők közül Kulcsár János, az Orosházi Gépállomás traktorosa tűnt ki 339, Földvári Ignác, a Dévaványai Gépállomás traktorosa 324, és Szabó Béla, a Gyomai Gépállomás traktorosa 301 katasztrális hold teljesítménnyel. Sarnyai elvtárs üdvözlő és az eredményeket ismertető beszéde után többen felszólaltak a jelenlevő kombájnosok és aratógépkezelők közül. Szelezsán György, a Bánkúti Állami Gazdaság kiváló kombájnoea többek között ezeket mondotta: „Mi igyekeztünk jól elvégezni a ránkbízott aratási feladatot, s azért meg is kaptuk a fizetést és az elismerést a gazdaságban. Köszönjük, hogy ezeken felül most ilyen ünneplésben részesítenek bennünket. Azt kívánom, legyen kicsi ez a terem azok számára, akik a jövő évi kombájnolásban is kiváló eredményeket érnek el.” K. I. Őrlik a búzát A mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatairól kétnapos országos tanácskozás kezdődik ma Szarvason Az Orosházi Malomban három műszakban őrlik az új búzát. Fekete Gyula főmolnár és Hocz György almolnár az őrlő hengerek munkáját ellenőrzik. A katonaruhába öltözött leányok fontos feladatot töltenek be a hadseregben. Irodai munkát végeznek és hadtápteendőket látnak el, hogy mentesítsék a tommykat az íróasztalmunkától, de semmi esetre sem az a rendeltetésük, hogy a fegyveres testület tagjainak női partnerei legyenek. Ez az érv többször is elhangzott, ám a hadügyminiszternek nagyon megtetszhetett elődjének ötlete, mert döntése, amelyet az alsóházban jelentett be, ez volt: 150 egyenruhás leányzót Nyugat-Németországbavezényeltek a Mönchengladbach-i főparancsnokságra. A parlamenti vita és a miniszteri határozat után a levelek áradata indult meg a szerkesztőségekbe. A levélírók zöme szenvedélyes hangon utasította el a megoldásnak Shinwell javasolta módját. Jean Rivett Drake, a női hadtest 53 esztendős parancsnoknője megpróbálta megnyugtatni a háborgó közvéleményt. Nyilatkozott a rádiónak, a sajtónak, s elmondotta, hogy leányainak erkölcsi feddhetetlenségéhez nem férhet a kétség árnyéka sem, már csak azon oknál fogva sem, mert a 21 évnél fiatalabbaknak este 11 után a kaszárnyában kell lenniök. Aki kimarad, vagy késik, szigorú büntetésben részesül, s ha a kilengés megismétlődik, elbocsátják a hadseregből. A szülőket azonban nem nyugtatták meg az efféle magyarázatok. Leveleikben Hughes képviselő azon szavaira hivatkozva, mely szerint „ezek után vajon melyik szülő egyezik majd bele, hogy leánya egyenruhát öltsön?” a levélíróik nagy része a leányok erkölcseit fenyegető veszedelmeket ecsetelte, egy anya pedig már látni vélte, amint ezer tommy valóságos hajtóvadászatot rendez egyetlen leánya után. Egy másik anya petíciót intézett a királynőhöz. „Ha önnek asszonyom, felnőtt leánya volna, aki a jelen kö-Szüleiéjimpi ajándék Három hete is van annak, hogy a reformátuskovácsházi Dózsa Tsz hintája megállt a 100 éves Tóth Mihály bácsi háza előtt. — Jön-e velünk Mihály bácsi egy kis kirándulásra? — állított be az elnök egy hűvösebb szombat délután a legidősebb tsz-taghoz. — Hová kell menni fiam? Nem nagyon bírja már az én lábam a hosszú gyaloglást. — Nem gyalog megyünk, kedves Mihály bácsi, itt a kocsi és szétnézünk a határban. — Az bizony nagyon jó lenne, hiszen maholnap tíz éve lesz, hogy nem láttam a határt. — Nem is tudja Mihály bácsi, hogy azóta meggazdagodtunk, rülmények között a hadsereg kötelékébe tartoznék, vajon tudna-e ön nyugodtan aludni?” A levélíró arra is hivatkozott, hogy a királynő, mint a női hadseregcsoport tiszteletbeli főparancsnoka, köteles megvédelmezni az angol leányok jó hírnevét A svájci Die Tat, ahol ezt az esetet olvastuk, lefordíthatatlan szóviccet is csinált az ügyből, mondván, hogy a shinwelli javaslat folytán a WRAC-ra az a sors vár, hogy Lustwaffe (szó szerint: örömfegyvernem; a Luftwaffe analógiájára) lesz belőle. A lap megjegyzi, hogy a legegyszerűbb megoldás senkinek sem jutott eszébe: tudniillik az, hogy a tommykat megtanítsák németül, korlátozzák és megszervezzék szabad idejüket. Holott volna egy még sokkal kézenfekvőbb megoldás is: miért ne vihetnék haza a vidám fiúkat a „víg nőkhöz, Windsorba?” —at— megerősödtünk, nagy a mi birtokunk — a magáé is —, szinte a fél határ a miénk. Tóth bácsit felsegítették a hintóra, s lassan, komótosan elindultak. Kimondhatatlan öröm, érdeklődés csillogott Tóth bácsi szemében. Alig győztek a kísérők válaszolni a sok miértre, hogyanra. Sorrajárták a tanyákat, s az új épületeket. Megmutogatták a szép állat, állományt. Bizony csodálkozott Tóth bácsi, amikor azt hallotta, ez is, az is a miénk. Legtöbbet a kom. bájnnál kellett időzni, mely akkor még munkában volt. Kimondhatatlanul tetszett neki a csudamasina — ahogyan ő nevezte. Kissé reszkető hangon mesélni kezdett, amikor már kétszer is körülkocsizták a kombájnt. — Hej, amikor még én voltam fiatal, ilyennek még hírét sem hallottuk, amely zsákba engedi a gabonát. Bizony mi 3—4 órakor kezdtük az aratást az uraság földjén és késő estig meg sem álltunk és mégis alig kerestünk valamit. Hiába dolgoztam annyit, mint egy (barom, nem volt élég a családnak. Szomorú idők voltak azok... Késő délután lett, mire a faluba indult vissza a hintó Tóth bácsival. A százéves tsz-tag a pár órás kocsizás után is úgy ült, mintha húsz évet fiatalodott volna. Nagyon, de nagyon jólesett a születésnapi ajándék. Búcsúzáskor még arra kérte a tsz-tagokat, ha máskor is lesz idejük, szívesen kilátogat velük a határba, mert van ott néznivaló jócskán. Tóth bácsi a 100 éves kora ellenére is igen jól bírja magát. Jó egészségnek örvend. Boldogan töltik idős napjaikat féleségével, aki a 90. életévét tapossa. De még sokszor maguk sütötte kenyeret fogyasztanak, Tóth bácsiéknak igen népes a családja, öt gyermekük, 14 unokájuk, 36 dédunokájuk és egy ükunokájuk van. A százéves évforduló alkalmából még sok-sok erőben, egészségben eltöltött évet kívántak a termelőszövetkezet tagjai a" legidősebb ísz-taguknak, Tóth Mihály bácsinak. Határjáráson a 100 éves Tóth Mihály,
