Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-25 / 198. szám
W6S. augusztus Zi. 2 Szombat Taggyűlésen a kongresszusi irányelvekről R pénteki járási aktívaülés előtt szerdán, mint egy jó „bemelegítő”, úgy hatott a pártalapszervezeti taggyűlés a gyulai járási pártibizottság apparátusában. Az elvtársak egyrészt tolmácsolták a járás területem hallott első véleményeket, kérdéseket, másrészt saját kérdéseiket, elgondolásaikat összevetve beszélgettek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiről. A taggyűlésen igen sok szó esett a járásban végzett pártmunkáról, az eredményekről, a hibákról és a további feladatokról. A kongreszszusi irányelvek varázsa arra késztette a taggyűlést, hogy elsősorban saját munkájukról, tevékenységükről szóljanak, az emberek a párttagok és pártonkívüliek életét, a pártkongresszus téziseinek tükrében vizsgálják. Sajnos, a vita valamennyi oldalát nincs lehetőség egyetlen tudósítás keretében bemutatni. így csupán a taggyűlés néhány jellemző vonását szemléltethetjük. A taggyűlésen a felszólalók elmondották, hogy az alapszervezetek tagjaival beszélgetve mindenütt azt tapasztalták, hogy a pártkongresszusra szóló irányelveket gazdag programnak tartják. De hangzott el olyan vélemény is, hogy a helyi viszonyok értékeléséin többet várták. És mindjárt itt nlítették meg, hogy az utóbbi időiben a felsőbb szervektől kevesen jöttek „le”. A taggyűlés résztvevői egyetértettek abban, hogy a pártban vannak elvtársak, akik ha nem látják „mindennap” a Központi Bizottság valamelyik tagját a járásban vagy a megyében, azonnal hiányérzetük kerekedik, és szóvá teszik a dolgot. Ezek az elvtársak csak akkor érzik magukat biztonságban, ha állandóan maguk mögött tudják a megyei és országos vezetőket. Azt szeretnék, ha ilyen vezetők mindennap kezet ráznának velük, és állandóan instrukciókkal látnák el őket. Azt szeretnék, hogy a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben konkrétan kimondaná, hogy az adott megyében, járásban, községben még milyen hibák vannak, kik azok, akiket el kell marasztalni. Azt szeretnék, hogy a kongresszusi irányelvek egy csapásra megoldaná a gondjaikat, elvégezné a meggyőzés mindennapi munkáját, azt szeretnék, ha nem kellene saját fejükkel is gondolkodniuk. Azt szeretnék, ha nem kellene kockáztatni és felelősséget vállalni saját munkájukért. R kongresszusi téziseknek azonban éppen abban rejlik nagy mozgósító erejük, hogy nem oldódnak fel a részletekben, hanem a párt politikájának általános irányelveit rögzítik, arra kényszerítenek, hogy az emberek posztjaikon saját fejükkel gondolkodjanak, töprengjenek a legjobb megoldásokon, és meggyőződésüket megvalósítva oldják meg a helyi feladatokat. — Az irányelvek arra ösztönöznek, hogy tanuljunk meg önállóan gondolkodni, összegezte a véleményt a taggyűlés. Hangsúlyozták, hogy akik csak állandóan a részletes információkra várnak, nem tudnak megfelelni a követelményeknek. A vitában felszólalt Jámbor István elvtárs, a járási pártbizottság titkára. Többek között hangsúlyozta, hogy nemzeti egységünk megszilárdult, fejlődésben eljutottunk odáig, amikor is például az iskolákban nincs többé szükség a származás szerinti kategorizálásra. Néhány elhangzott kérdésre válaszolva utalt arra, hogy azok, akik aggódva beszélnek erről a kérdésről, nehezen értik meg, hogy ebben és még néhány dologban nincs többé „mentőöv”. A párt és a munkásosztály előtt megnőttek a követelmények, s akik még nem tudnak, azoknak is meg kell tanulniuk a szocializmus mélyebb vizeiben úszni. Elmondotta, hogy egyesek aggódnak azért, hogy a kispolgári, polgári származásúak esetleg jobb összeköttetéseikkel előnyre tehetnek szert. Ezek az elvtársak nem veszik figyelembe, hogy a párt irányelveiben hadat üzent a protekcionizmus minden fajtájának. Az iskolai felvételeknél a jelöltek felkészültsége, politikai és erkölcsi magatartása a mérce. A párt ezt világosan kimondja. Természetesen mint minden feladatnak, ennek megvalósítása is munkát jelent, megnövekedett a nevelői és szülői felelősség — mondotta többek között. Igen érdekes volt a vita, mely arról folyt, hogy mi az oka annak a nyugtalanító jelenségnek, mely szerint egyik-másik alapszervezet körzetében elnéptelenedtek a gyűlések. — Vajon a pártegységgel lenne baj? — kérdezték egyesek. Amikor a kérdésre a taggyűlésen megtalálták a választ, kiderült, hogy a gyűlések elnéptelenedésének jelensége csupán néhány alapszervezet körzetében tapasztalható, mégpedig ott, ahol eddig nem voltak képesek áttérni az egyhangú, unalmas, sablonos gyakorlatról a helyes, az élettel telített munkastílusra. Az emberek a változatosságot szeretik és az élet félreállítja azokat, akik mereven, élettelenül ismételgetnek bizonyos igazságokat, akik nem képesek megszabadulni a megmerevedett sablonoktól — mondotta egyik felszólaló. A vita során kiderült az is,. hogy vannak a járásban, akik csu. pán saját, egyéni példájukból ítélkeznek, egyes esetekből vonnak le általános következtetéseket. Egyes nem jellemző eseteket hajlandók jellemzőnek feltüntetni, és ezzel meghamisítják a valóságot. S mert a kongresszusi irányelvek mentesek az ilyen hibás általánosításoktól, az ilyen emberek szemében ellentmondásnak tűnik az, mély másoknak természetes. Ennél a kérdésnél állapította meg a taggyűlés, hogy szektás vagy revizionista talajról a kongresszusi téziseket nyílván nem lehet megérteni. Az osztályharc kérdéseiről szintén megkapó vitát folytattak a taggyűlés résztvevői. A felszólalók utaltak arra, hogy amíg az osztályharc markánsabb formában folyt, sokaknál úgy látszott, hogy nincs különösebb probléma a forradalmi szellemmel. Most azonban, mikor egészen szoros osztályszövetségről, nemzeti egységről, a munkában és a vezetésben pedig a hozzáértésről, a rátermettségről, a műveltségről van szó, amikor arról beszélünk, hogy nem bizonyos személyek ellen folyik a harc, akkor egyesek megakadnak, tanácstalanná válnak, nem tudnak mihez kezdeni. A „sima” gazdasági, kulturális és politikai harcban nem látnak fantáziát, ezt a harcot nem tekintik osztályharcnak, forradalomnak. Ezek az elvtársak minden áron személyek ellen akarnak küzdeni és csak akkor hevülnek, ha ilyen harcra alkalmat találnak. Nem értik mit jelent az osztályharc folytatása, a fejlődés magasabb fokán a szocializmus színvonalán... így és hasonlóképpen vitatkoztak, beszélték meg a feladatokat, keresték az egyes kérdés, re a válaszokat ezen a pártalapszervezeti taggyűlésen. Végső következtetésük pedig az volt, hogy a kongresszusi tézisek további tanulmányozása szükségszerű, hiszen az irányelvek hirdetése és megmagyarázása, mint ahogyan a felvetett különböző kérdések is bizonyítják, igen alapos és magas színvonalú munkát igényel. A Központi Bizottság irányelvei a párt- és a népgazdaság fejlődésének nagyszerű dokumentuma, a jövő tükre, mely sok olyan megállapítást és feladatot tartalmaz, melyeknek igazi megismerése és a tömegekkel való mgismertetése nélkülözhetetlen feltétel ahhoz, hogy új, nagyszerű tettek szülessenek. Boda Zoltán ISMERKEDÉS Potsdamban a Clara Zetkin bölcsőde kis lakói ismerkednek városukkal. (MTI — Külföldi Képszolgálat) Röviden HAVANNA A guantanamói amerikai haditengerészeti támaszpontról augusztus 21-én tüzet nyitottak kubai területre. A provokáció következtében egy kubai határőr meg' sebesült. Ugyanezen a napon két amerikai katonai repülőgép Őrien, te és Las Villas tartományok körzetében megsérette Kuba légilerét. (TASZSZ) LONDON Az angol munkaügyi minisztérium csütörtökön nyilvánosságra hozott adatai szerint Angliában augusztus közepén 464 191 volt a munkanélküliek száma — 63 773- mal több, mint egy hónappal előbb. (TASZSZ) Aktívaértekezleten tanácskoztak a kongresszusi irányelvekről Békéscsabán Az MSZMP békéscsabai bizottsága tegnap, pénteken aktíva-értekezletet rendezett. A tanácskozáson Such János elvtárs, a városi pártbizottság titkára ismertette a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit. Ezzel kapcsolatban több olyan kérdésre is választ adott, amelyek foglalkoztatják az embereket. Such elvtárs tájékoztatójában szólt továbbá a pártszervezeteknek az irányelvekül adódó feladatairól. A vitában többen felszólaltak, nóhányan pedig kérdéseket intéztek az előadóhoz. A tanácskozáson felszólalt Gyulavári Pál elvtárs, az MSZMP megyei bizottsága ipari és közlekedési osztályának vezetője. Az aktíva-értekezlet résztvevői elhatározták, hogy az irányelvek szélesebb körű ismertetésére szeptemberben a küldöttválasztó taggyűlések előtt pártnapokat rendeznek. Dajkamese —tudományos köntösben A NEW YORK Mint az AP-hirügynökség jelenti, augusztus 23-án robbanás történt Salt Lake City-től húsz mérföldnyire, a Hercules Powdor társaság egyik nagy rakétaüzemében. Romba dőlt az az épület, amelyben a rakétaüzemanyag feldolgozása folyt. (TASZSZ) BATTICE (Kelet-Belgium) Belga parasztok csütörtökön tömegtüntetést rendeztek, tiltakozásul a tejtermékek alacsony ára és az olcsó hollandiai vajnak Belgiumba történő csempészése ellen. A tüntetők és a rendőrség között összetűzésre került sor. Két paraszt könnyebben megsebesült. A rendőrség körülbelül 150 tüntetőt letartóztatott. (Reuter) z embereket legközvetlenebbül érdeklő és érintő kérdés a gazdagság és a szegénység. Ezért a kapitalizmus ideológiai kozmetikusai elméleteket gyártanak arról, hogy a kapitalizmusban most állítólag olyan átalakulás megy végbe, hogy a nagy jövedelmek csökkennek, a kis jövedelmek viszont növekszenek. Ám a tények megcáfolják ezeket az állításokat. Hivatalos adatok szerint az amerikai családok 14 százalékának az amerikai lakosság összjövedelméből csak mintegy két százalék jut, míg a családok öt százaléka az összjövedelem 23 százalékát élvezi. Az Egyesült Államok három leggazdagabb családja, a Rockefellerek, a Dupontok és Morganok az elmúlt húsz év folyamán megnyolcszorozták vagyonukat. Ez jóval többi mint az összes amerikai ipari munkás évi munkabére. A profit összege még az 1958-as válság-évben is 134 milliárd dollár volt. Aligha szükséges bővebben bizo nyítani, hogy ez a profit, mint a burzsoázia egész mesés gazdagsága, a munkásosztály kizsákmányolásából ered. 1919-ben az összes ipari munkás munkabére a tőkések profitjának még 60 százalékát tette ki, 1956-ban már csak 40 százalékát. A burzsoá szociológusok és közgazdászok nem ok nélkül azt tartják a legnagyobb veszélynek, hogy az emberek rájönnek arra: miben rejlenek a társadalmi igazságtalanság, a gazdagság és a szegénység igazi okai; miből erednek az osztálykülönbségek és milyen feltételek között megy végbe ezeknek az okoknak és a különbségeknek a megszűnése. Erőfeszítéseiket ezért főként arra irányítják, hogy bebizonyítsák: a kapitalizmusban megszűnőben vannak az osztályok. Ugyanakkor azt is bizonygatják, hogy semmilyen társadalmi rend nem szüntetheti meg az emberek származás, foglalkozás és más egyebek szerinti rétegeződését. Ez a rétegeződé® — hajtogatják — örökkévalóvá teszj a szociális egyenlőtlenséget. A marxizmus alapvető megállapítása az, hogy az emberek osztályhelyzetét a termelőeszközökhöz való viszonyuk határozza meg. A társadalmi osztály megszüntetése tehát mindenekelőtt annak az egyenlőiden viszonynak megszüntetését követeli, amely a termelőeszközök tekintetéiben a kapitalizmusban fennáll. Az oszályokat megszüntetni — ez azt jelenti, hogy minden embert egyenlő viszonylatba kell hozni a termelőeszközökhöz Ez ellen a történdmileg igazolt álláspont ellen vonultatja fd a burzsoázia az ideológusait azzal az elmélextel, hogy a kapitalizmusban eltűnnek az osztályok. A burzsoázia — mondják ennek az elméletnek a szerzői — prdetarizálódik, míg a munkásosztály polgáriasodik. Ezt állítják az Egyesült Államok szociológusai és közgazdászai. „Az iparosított társadalmakban — jelentette ki Bemard professzor, a pennsilvaniai egyetem tanára, a kapitalista országokról szólva — jövedelem, képzettség, foglalkozás és szükségletek tekintetében mindinkább eltűnik az
