Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-24 / 197. szám

1952. augusztus 24. 3 Péntefi /Megtették a magukét Egy brigádvezető vallomásaiból A VÍZGÉPÉSZETI vAllalat gyulai telepe még mindig jókora tervlemaradással küzd, amelyet nagyrészt a „csúnya” tavasznak köszönhetnek. Az üzem dolgozói, az öt szocialista brigád és a többi brigádok alapos hajrába kezdtek, hogy behozzák ezt a lemaradást és a pártkongresszusig teljesítsék tervüket. Ebben a nagy termelési hajrában szinte alig találni héza­got. Felkerestük a vállalat egyik brigádját, hogy megtudjuk, mit tesznek ők a tervlemaradás csök­kentéséért. Ambrus János, az elektromos és lakatos-karbantartó brigád ve­zetője elmondotta, hogy brigádjá­ban a pártkongresszus tiszteletére indult el az a gondolat, hogy a karbantartó brigád is segítse a tervet. Az üzem termelési feltéte­leinek megjavításán kívül, így a termelőmunkában is vállaltak fel­adatot. A brigád tagjait erre csak egy dolog kötelezte: a becsület. A BRIGÁD EGYIK VÄLLALÄ­SA volt, hogy korszerűsíti az üzem világítását. A rendelkezé­sünkre álló összeg azonban kevés volt és csak a legfontosabb üzem­részek fénycsöves világítását tet­te volna lehetővé. Így született meg a gondolat, hogy a szükséges fénycsöves armatúrákat házilag fogjuk elkészíteni, így lehetővé válik az egész üzem csaknem tel­jes fénycsöves világítása. Az egy, kettő, három, sőt hat fénycsöves saját tervezésű arma­túrák összeállításával a lakatos­részleg három tagja; Máté Imre, Sáfián József, de különösen Faze­kas László tevékenykedett. Az elkészített armatúrák felszerelését és bekapcsolását viszont az elek­tromos részleg végezte. Ez a mun­ka készen van, és csak néhány armatúra vár még festésre és fel­szerelésre. E vállalásunk értéke megközelíti a százezer forintot. A brigád másik vállalása egy régi Diesel-úszóműnek az átalakí­tása volt elektromos ászó-vízkivé­­teli művé. Ennek az úszóműnek az átalakítása hozzávetőlegesen túllépte a 400 ezer forintot. Itt a brigád felszerelt két 100 kilowat­­tos villanymotort, valamint ennek egész vezérlőberendezését. Ugyan­csak elkészítették az úszómű vilá­gítását és feltöltőszivattyújának elektromos munkálatait, valamint bekapcsoltuk az úszóművet a szá­razföldi elektromos-hálózatba. Ez a munkánk lényegében az üzem tervteljesítésének közvetlen segítése volt, hisz a fontos úszó­mű átalakításárá máskülönben csak jövőre kerülhetett volna sor. Ezen a munkán különösen jeles­kedett Vidó János, a Gyulai ME­­DOSZ futballcsapatának kapusa, aki itt még bravúrosabb teljesít­ményt végzett, mint amilyet a futballpályán szoktunk látni tőle. Ugyancsak sokat segített Kocsor János és Hídvégi László, a csoport két másik tagja lelkiismeretes és áldozatkész munkájával. Persze azóta már egy „pótválla­lást” is befejeztünk, a gyulai gép­műhely villamosenergia-ellátásá­­nak fázisjavító-berendezését sze­relte fel a brigád, amelynek az ér­téke csaknem 30 ezer forint. A felsorolt munkálatoknál lé­nyegében csak néhány túlóra ter­heli a bérkeretet, így tehát az üzemnek szinte tiszta jövedelmet jelent. Azt mondják, ha a karbantartók nem dolgoznak, akkor végeznek jó munkát. Hát mi ez alatt az idő alatt nagyon sokat dolgoztunk, de nyugodt lelkiismerettel ki merjük jelenteni, hogy sem műszaki hibá­ból, sem gépállásból az üzemben nem volt munkakiesés egy óra sem. KÖRÜLBELÜL EZ ÄLL a mi vállalásunk mögött — fejezi be Ambrus elvtárs. Ügy érezzük, megtették a ma­gukét. Kollárik János A kongresszusi versenymozgalom helyzete a mezőkovácsházi járásban A mezőkovácsházi járás terme­lőszövetkezeteinek legtöbbje részt vesz a VIII. pártkongresszus tisz­teletére kezdeményezett munka­versenyben. A verseny eredményei — melyeket a járási tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén ösz­­szegeztek — azt példázzák, hogy az első félévet biztató eredmé­nyekkel zárták a szövetkezeti gaz­daságok, A tavaszi munkák meg­kezdése, a vetés, a növényápolás, majd az aratás, s a cséplési mun­kák gyors üteme azt érzékeltette, hogy a járás szövetkezeteinek gazdái törekedtek eleget tenni mindazoknak a kötelezettségek­nek, melyeknek valóra váltására a kongresszusi versenyben ígére­tet tettek. Ezt bizonyítja az is, hogy a kedvezőtlen időjárás kö­vetkeztében várható terméskiesést a kukorica, s más növények két­szeri-háromszori kapálásával igye­keztek pótolni azokban a terme­lőszövetkezetekben is, amelyek­ben tavaly még sok kifogásolni­való volt. A múlt években a minő­ségi munkában még hátul kullogó kunágotai Petőfi, kevermesi Pe­tőfi és Vörös Csillag Tsz is a leg­jobbak közé sorakozott fel. De más vonatkozásban is le­mérhető a kongresszusi versenybe benevezett termelőszövetkezetek gazdáinak eredményes munkája. A mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz gazdái például éppen e vetél-Villanyt vezettek be társadalmi munkával a DAV kiszesei A kótpusztai tanyai iskola tanu­lói eddig csak petróleumlámpa fénye mellett tanulhattak. Az is­kola igazgatója évek óta kérte a villany bevezetését, de hiába. Nem volt rá lehetőség, hiányzott az ehhez szükséges anyagi fedezet. A DÁV ipari tanuló kiszesei — látva a helyzetet — vállalták, hogy társadalmi munkával beve­zetik a villanyt az iskolához. Négy nap alatt összesen 700 méteres szakaszon állították fel az oszlo-VWVUrtVVMVViUWUHMMMmMTOVVUmTOMMVKW Ammutuuvumnuumw pokat és szerelték fel a vezetéket. A munkában segítettek a Halas­pusztai Állami Gazdaság fiatal­jai, akik ugyancsak társadalmi munkával ásták ki az oszlopok helyét. A fiatalok összefogása te­hát eredményt hozott, most már csak a szeghalmi járási tanács segítsége szükséges ahhoz, hogy a belső szerelési munka is megle­gyen, és szeptemberben már vil­lanyfény mellett tanulhassanak a tanyai általános iskolások. kedés kapcsán adták az első fél­évben 111 hízott sertéssel és 1788 vágóbaromfival többet a népgaz­daságnak, mint amennyit a terv szerint vállaltak. A szövetkezeti gazdák kol­lektív vállalásán kívül igen so­kan tettek egyéni felajánlást is. Nagy István, a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz tehenésze vállal­ta, hogy az egy tehénre jutó 2700 liter tej hozamot 3000 literre, s a 100 tehénre számított 68 borjú­­szaporulatot 90-re növeli. Ugyan­ebben a tsz-ben Zsilák Pálné ba­romfigondozó, s munkatársai arra vállalkoztak, hogy a reájuk bízott csibéket 10 százalékon aluli el­hullással nevelik fel. A 12 hetes korban átadásra kerülő csibéket pedig nem 80, hanem 90 deka­grammos súlyban adják át értéke­sítésre. Az asszonyok mindkét vállalásukat már teljesítették. Azt is megállapította a járási tanács végrehajtó bizottsága, hogy a minőségi és mennyiségi felaján­lásokban különösen a szövetkezet fiataljai tettek ki magukért. A já­rás területén 35 ifi-munkacsapat 493 fiatalja vállalt 552 hold cu­korrépa termeléséért felelősséget. Ezenkívül a járásban 74 munka­csapat 1585 tagja vállalkozott a tervezettnél nagyobb termésátlag elérésére. A mezőhegyesi József Attila, a kunágotai Bercsényi és Petőfi, a kaszaperi Rákóczi, a kis­­dombegyhézi Táncsics, a batto­­nyai Május 1, s a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz-ek munkacsa­patai arra tettek ígéretet, hogy hibrid és silókukoricából a ter­vezettnél többet termelnek. Ered­ményesnek ígérkezik a zöldségter­melésben kibontakozott kongresz­­szusi versenymozgalom is. A já­rásban 11 termelőszövetkezeti munkacsapat 136 holdon vállalko­zott kiemelkedőbb eredmények elérésére. Különösen említésre méltó a pusztaottlakai Egyetértés Tsz, ahol eddig semmilyen ver­sengés nem kapott erőre, s az idén huszonhatan 33 holdon kezdemé­nyeztek zöldségtermelést, ver­senyszerűen. nyék mellett akadnak fogyatékos­ságok is. Ugyanis a községi taná­csok végrehajtó bizottságai ko­rántsem segítik úgy a kongresz­­szusi versenymozgalom kibonta­kozását, mint ahogyan kellene. De a termelőszövetkezetek igazga­tóságai, párt- és KISZ-szervezetei — Kunágota kivételével — egy­szer sem vitatták meg az első fél­évben a vállalások teljesítésének hogyanját, mikéntjét. A magyar­­bánhegyesi Béke Tsz-ben például a KISZ-fiatalok még az utóbbi másfél—két hónapban sem tudtak arról, hogy miként kezdeményez­zék e mozgalom kibontakozását. Mindez azt bizonyítja, hogy a já­rás több termelőszövetkezetében még most sincs gazdája a kong­resszusi versenynek. S ennek el­sősorban némely helyi tanács ve­zetője az oka, mely abból követ­kezik, hogy helyenként a község vezetői is tájékozatlanok e fontos tennivalóban. Ezért történhetett meg, hogy a kongresszusi verseny­ről a magyarbánhegyesi, a nagy­­kamarási, a reformátuskovácshá­zi, s a pusztaottlakai községi ta­nácsok vezetői legutóbb is sem­mitmondó jelentést küldtek be a járáshoz. Medgyesbodzás község termelőszövetkezeteiben pedig a vezetők hanyagolták el a kong­resszusi versenyről kért tájékoz­tatást, mondván: a vállalások úgysem lesznek teljesítve. Helyte­len az is, hogy több termelőszövet­kezetben még most sem értékelik időközben a kongresszusi verseny­felajánlások teljesítését. így sem dicsérő, sem elmarasztaló véle­ményt nem nyilvánítanak e nagy­szerű kezdeményezés ösztönzésé­re. Úgyszólván egyedülálló a kunágotai tapasztalat, ahol a köz­ségben létrehozott gazdasági bi­zottság s a helyi pártbizottság ve­zetői szakemberek bevonásával áprilisban külön-külön is megtár­gyalták a kongresszusi verseny helyzetéi. A községi pártbizottság a második negyedévben is feladat­nak jelölte meg a kibontakozott mozgalom értékelését. képpen megszűnt és kezdetét vet­te a középparasztosodási folya­mat. Mivel azonban a kisáruter­­melés változatlanul fennmaradt, a lényegesen megváltozott körül­mények között is, de a rétegező­­désnek fenn kellett maradnia, ammt fenn is maradt. Akkor hiába adta volna ki a párt az egységes paraszti osztály megteremtésének jelszavát. Felhí­vása pusztába kiáltott szó maradt volna, mert senki sem értette vol­na meg. Nem volt meg az egységes paraszti osztály kialakításának semmiféle feltétele. Először győznie kellett a pro­letárdiktatúrának, az iparnak köztulajdonba kellett kerülnie, a parasztságnak fel kel­lett ismernie a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeit, s csak azután érlelődhettek meg az egységes pa­raszti osztály létrejöttének objek­tív és szubjektív feltételei. Ma viszont, a falun lezajlott for­radalmi átalakulás után, a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás uralko­dóvá válása után a paraszti osz­tály szerkezete is gyökeresen meg­változott. Az a tény, hogy az or­szág szántóterületének 95,5 száza­lékán termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok művelik a földet és több mint egymillió paraszt­család tömörült szövetkezetbe, egyúttal azt is jelenti, hogy létre­jöttek az egységes paraszti osztály kialakulásának döntő feltételei. A földet a parasztság a szövetkezeti tulajdon formájában mint szocia­lista tulajdont műveli; a paraszt­ságot eladdig rétegekre bontó kis. árutermelést felváltotta a nagy­üzemi gazdálkodás; az osztály vi­szonyok máris leegyszerűsödtek, megszűnt a korábbi rétegeződés, megszűnt a kis- és középparasz­tok, s kulákok rétege, helyébe létrejött a termelőszövetkezeti parasztság, amelynek egységes politikai és erkölcsi arculata egyre markánsabban rajzoló­dik ki. Ez a parasztság természetesen még nem tekinthető minden vo­natkozásban egységesnek. Koráb­bi rétegeződésének nyomait nem lehet egy csapásra eltüntetni. Ép­pen emiatt vannak még bizonyos különbségek az osztály egyes tag­jai között mind gazdasági, mind felfogásbeli értelemben. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy nem a különbségek a jellemzők, hanem az azonosságok, amelyeket mindenekelőtt a közös gazdálko­dás fejez ki. Hogy parasztságunk idáig ért, az tehát egy történelmi fejlődés következménye. Éppen emiatt azonban osztályhelyzetének je­lenlegi állapotát is csak a fejlő­dés egy szakaszának szabad tekin­teni és az egységes paraszti osz­tály tényleges kialakulása további fejlődés következménye lesz. E cikknek nem feladata, hogy a jelenlegi helyzetet részleteseb­ben elemezze és részletesebben szóljon azokról a feladatokról, amelyeket még meg kell oldani ahhoz, hogy az egységes paraszti osztály végleges, teljes kialakulá­sáról beszélhessünk; így a nagy­üzemi gazdálkodás további meg­szilárdításáról, a termelés szünte­len korszerűsítéséről, a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeinek mind teljesebb kihasználásáról, az em­berek szocialista tudatvilágának kialakításéról. Csupán arra vállal­kozott, hogy bemutassa: az egysé­ges paraszti osztály nem tetszés dolga, hanem történelmi szükség­­szerűség. A benne csodabogarat látó SZER-nek pedig ajánljuk figyel­mébe e népi mondást: „Ha hall­gattál volna, bölcs maradtál vol­na!” Katona István Az állattenyésztésben főleg a tojástermelés növelésére, az árubaromfi-terv túlteljesítésére tettek vállalásokat a szövetkezeti gazdák. Az ifjú tehenész, s az if­jú traktoros cím elnyeréséért pe­dig 99-en vetélkednek a mezőko­vácsházi járás termelőszövetkeze­teiben. Megállapította azonban a járási tanács végrehajtó bizottsága azt is, hogy a kongresszusi verseny el­ső félévében tapasztalt eredmé­A járási tanács végrehajtó bi­zottsága sokoldalúan vitatta azt a kezdeményezést, mely ez év tava­szán a mezőkovácsházi járásban is erőre kapott. A tanácskozás vi­tája azt bizonyította, hogy jó úton halad a termelőszövetkezetekben a VIII. pártkongresszus tisztele­tére kezdeményezett munkaver­seny, azonban éppen a fellelhető fogyatékosságok még jelzik a ten­nivalókat is. Balkus Imre Gépállomások, állami gazdaságok, isz-ek figyelem! A Szarvasi Vas-, Fémipari Ktsz vállal mindenféle sziirkevas-öntést, rövid határidővel. Szállítás a megrendelés és mintaátadástól számított 14 napon belül. Megrendeléseket központi irodánk címére kérjük: Szarvas IV., Szabadság út 64—66. Tel.: 258. Szarvasi Vas-, Fémipari Ktsz vezetősége 450

Next

/
Thumbnails
Contents