Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-24 / 197. szám
1M2. augusztus 24. 4 Péntek Juhászok „nyári egyeteme“ Gyulán A nagyváros örömei Ez a filmvígjáték villanásokat mutat be a párizsi életből, a nagyváros gondjaiból, örömeiből, az őrült hajszából, mely éjjel-nappal gyötri az embereket. A film főszereplője Bourvil, a remek komikus, remek jellemszínész. Bourvil egy párizsi kisember gondjait és örömeit kelti életre, bő humorral, szatirikus éllel. (A filmet 1962. augusztus 23-tól 25-ig a gyulai Petőfi mozi játssza.) Rádió- és televízió-műsor A termelőszövetkezeti juhászoknak „nyári egyetemet” rendezett a megyei tanács mezőgazdasági osztályának állattenyésztési csoportja Gyulán. A juhtenyésztőket két-két hétig tartó tanfolyamon képezték ki a korszerű tenyésztési tudnivalókra. A „juhásziskolába” olyan nagy tapasztalattá, idős juhászok is „beiratkoztak”, mint a negyvenegyedik éve juhászkodó (•■■■ni Doktor Varjó... esedezem! Ügy érzem, kevés jogom van e megjegyzésekhez, mert az Alomkastély gyulai előadásáról elemző bírálatot kellene írnom. Tudniillik nagyon tanulságos volt. E pár sort, e néhány megjegyzést viszont honoráriumként adom egynémely szereplőnek. Az Alomkastélynak nagy közönségsikere volt. Vagyis a gyulai publikum kitett magáért. Telt házzal várta a művészeket. Ez már csak elegendő ahhoz, hogy a színészeket a „még többre” sarkallja? Mert amit a közönség előlegezett, azt sajnos nem kapta viszont. Kifogásolhatnám a szereposztást Is, mert kívánnivalót hagyott maga után, sőt kezdhetném ott, hogy mint már több esetben, most sem maradéktalanul az előre hirdetett művészek jöttek le. De hát az ŐRI rendezvényein — legalábbis Gyulán ez már hagyománnyá vált. Ez viszont a kisebbik hiba. Sokkal súlyosabb az, hogy főleg a második felvonásban némelyik színészt már alig érdekelte a szövegkönyv. A szellemes és szellemtelen rögtönzések percei peregtek a színpadon, amelyet nem követett taps. Már ez is jelzés lehetett volna a publikum részéről, amelyet azonban az együttes néhány tagja nem vett észre, vagy nem akart észrevenni. A közönséggel ekkor már megszakadt a kapcsolatuk. Még az sem idegesítette „például dr. Varjút az IBUSZ-tól”, hogy szinte csak árnyéka volt a korábbi önmagának, szépen indult szatirikus alakításának. Ekkor már komolytalan volt, és nem a közönségnek játszott. Sajnos utána ment ebben az öncélú játékban „Badacsonyi kartárs” is, aki szintén alaposan kipottyant szerepéből. E „rögtönző duó” azután rövid időre ugyan, de másokat is eltérített a szövegkönyvtől. A súgó egyszer — vagy többször is? — összehajtott szövegkönyvével hátrahajolt a zenekar felé nevetve, mert nem tudta, hol tartanak a szereplők. Nem az ő hibája. A zenekar néhány tagja viszont jókat kacagott azon, hogy a színpadon mily gyönyörűen „átírják” a szerepeket. Nem folytatom. A gyér taps okát ebben keressék azok is, akik szívvel-lélekkel játszottak, akik az Alomkastély nyújtotta szerény lehetőségeket kihasználva, adni akartak művészetükből. Ilyen vagy ehhez hasonló alakításokat, ilyen játékot már láttunk néhányszor a gyulai szabadtéri színpadon, ezért azt kell gondolnunk, hogy ez a „vidéki” publikumnak szól. Hát akkor legyen szabad megjegyeznem végül, hogy „így” ne jöjjenek le vidékre, mert ez sértő! A gyulai közönség hálásan fogadja azt, amit szívből kap, erre számtalan példát mutatott már. Volt amikor alig engedte le a színpadról kedvenceit. Dörgő tapsviharuk még akkor is zúgott, amikor vendégeinkkel elindult a busz. Most viszont a közönség majdnem hamarabb távozott el, mint a vendégek a színpadról, sőt volt egynéhány, aki már közben is elment. Ezen egyszer már alaposan el kellene gondolkozni. Addig, amíg a vidéki közönség nem csalódik véglegesen. . Janusz — Balogh József, a szeghalmi Kossuth Tsz, Makra Imre, a vésztői Aranykalász Tsz tagja, aki 34 esztendeje, továbbá Szabó Lajos, a füzesgyarmati Aranykalász brigádvezetője, Rossu János, a békési Vörös Csillag Tsz és Váradi Gyula, a szabadkígyósi Szabad Föld Tsz juhászai, akik szintén egy emberöltő óta folytatják a puszták klasszikus mesterségét. Martyin György, a méhkeréki Nicolae Balcescu Tsz alapító tagja lő, a gyulai Népköztársaság Tszből Hégely Sándor 20, az okányi Alkotmányból Karácsonyi Mihály 17, Juhos Imre az eleki Lenin Tszben 13, Udvardi Imre a gádorosi Petőfi Tsz-ben 10 éve juhász — valamennyien mesterei az ősi foglalkozásnak, mégis sok hasznos, új ismerettel bővítették tapasztalatukat. J or dán Lajos, a faékésszentandrásd November 7 Tsz tagja régi pásztorcsalád sarjához illő, eredeti j uhászviseletben, ezüstpityikés mellényben jelent meg az augusztusi „juhász-egyetemen”. Először 35, másodszor 40 termelőszövetkezeti juhász vett részt a gyulai román kollégiumban tartott két tanfolyamon. A hallgatók délelőttönként gyakorlati foglalkozáson voltak kint a Gyulai Állami Gazdaság minta-juhászatában, délutánonként pedig elméleti ismereteket sajátítottak el. Főleg a gyakorlatra, a munkafogások gyakorlására törekeditek az előadók. A hallgatóknak dr. Faluhelyi Sándor szakállatorvos, a mezőhegyesi mesterséges termékenyítő-állomás igazgatója, Frankó János megyei főállattenyésztő, Kára Menyhért megyei juhtenyésztési felügyelő, Menyhárt László törzskönyvezési felügyelő és Szabó István, a megyei Gyapjúforgalmi Vállalat vezetője tartottak szakmai, valamint a gazdaságos tenyésztéssel kapcsolatos előadásokat. A hallgatókat elsősorban a mesterséges megtermékenyítés tudományának ismereteire oktatták, s a tanfolyam elvégzéséről bizonyítványt kaptak. Hogy miért? Erről így tömöri tjük Kára Menyhért megyei főfelügyelő magyarázatát: — Termelőszövetkezeteinknek 42 000 az anyajuh-állománya megyénkben. Ezek természetes szaporításához 1700 kost kellene tartani, a mesterséges termékenyítéshez pedig csak 400 kos szükséges. Ez (2.) Óh, édes ifjúság! Ninon de Lenclos férfi-mása Szabó Dezső, akinek léikében még most is sáheder-frissességgel ragyog a diadalmas, mindent élvakító első ifjúság. Végiggázolhatott száz könyvtáron, ez az üde, rugalmas ifjúság megmaradt szűztisztának. Egy lelkes, egy édesen tomboló önképzőkört elnök maradt Szabó Dezső, aminthogy — az olvasó elerzékenyült mosolygóssal veszi észre ezt — agy nagy önképzőkör az egész világ, amelyben ennek a regénynek a hőse hadakozik. Meszelt falra szénnel rajzolja alakjait és munkájában megihleti az a drága gyermek-hit, hogy egykét vonással minden ember kámeríthetően jellemezhető: — Nézd csak, ez itt a Maczuga évenként hárommillió forint megtakarítást jelent megyénknek, s ezt a pénzt más, fontos dolgokra fordíthatja a megyei tanács. S ami szintén nagyon fontos: a juhállomány gyorsabb ütemű növelése, egyöntetűvé tétele, a minőség javítása csak ilyen úton érhető el. A nagy gyapjúhozamú, kiváló tenyészórtékű kosok évente nem 25, hanem 3—400 anyát termékenyítenek meg, így mesterségesen egyegy idényben. A legértékesebb apaállatokat a Békésen létrehozott megyei kostelepen helyeztük el, s 10—12—13 kg-os gyapjúhozamú kosoktól 30 000 anyajuhot akarunk mesterségesen termékenyíttetni. A gyapjúnyírási megyei átlagot a jelenlegi 3,80-ról 4,50 kg-ra növeljük, tervünk szerint néhány éven bélül. A hallgatók személyesen is meggyőződhettek a mesterséges termékenyítési módszer kiemelkedő eredményeiről. Helyszíni látogatáson tanulmányozták a füzesgyarmati Aranykalász és Vörös Csillag Termelőszövetkezeteket, amelyekben több éve folytatják ezt a módszert, s a gyapjúnyírási átlag 4,80—5,10 kg. más gazdaságok 3,5—4 kg-os hozamához képest. S ha már Füzesgyarmatra mentek, alaposan körül is néztek. Nemcsak a juhászatot, hanem az állattenyésztés többi ágát, továbbá a növénytermesztést, a szövetkezeti tagok életmódját és munkáját is szemügyre vették. Amint a közös megbeszélésen sorban elmondták, ámulattal vegyes elismeréssel figyelték, hogy azon az egykor csak bíbicjárfa sziken milyen nagyszerűen, jólétet teremtőn gazdálkodnak ma. El is határozták a „gyulai egyetemet” járt juhászok, hogy a tanultak szellemében augusztus végén és szeptember elején mindenütt megkezdik a tőlük elvárt munkát. A füzesgyarmati Aranykalászból Maczkó László juhász például azt vállalta, hogy 2000, a vésztői Makra Imre és a szeghalmi Kardos József 1000—1000, a méhkeréki Martyin György 1300, a dévaványai Fazekas Gyula 1350, a füzesgyarmati Nagy Imre 2100 anyajuh mesterségesen termékenyíttetését vezeti le. Fáradságos, nehéz, kitartó munkát követel, de megéri. így lesz több bárány, több gyapjú szövetkezetükben s több pénz is az erszényükben. Ballabás László főigazgató úr, ez meg a Borkúthy Evelin! — Melyik a főigazgató és melyik az Evelin? — Jé, hát nem ismered meg, te buta? Hiszen az egyiknek bajuszt rajzoltam és pipát a szájába! Ügy látszik te még mindig nem vagy nemileg fölvilágosítva! Üdítően kedves, ahogy Szabó Dezső minden alakját e két-három vonással megépíti és útnak indítja. Persze szegénykék komoly műszerek nélkül valami komplikált életet nem élhetnek, de alkotójukat kielégítik, hiszen a maga teremtő erejében gyönyörködik általuk. Ebben a világban csupa tanár van és csupa irodalmár. Van benne egy Igazság, amelyet a hős a köpenyege alatt hurcol Prametheuskéot. Ha ezt az Igazságot rrúívszombat, 1962. AUGUSZTUS 25. KOSSUTH RADIO: 8.10 Verbunkosok. 8.46 Lányok, asszonyok. 9.06 Zenekari muzsika. 9.54 Gratulálunk. 10.10 Az óvodások műsora. 10.30 Komán Zened Hét. 10.58 A csodadoktor. 12.15 Operarészletek, 13.00 Kultúrharc Tiszaszállásom.. Elbeszélés. 13.20 Szív küldi. 14.00 Mit olvassunk? 14.16 Beethoven: B-dur trió. 15.10 Előszóval — muzsikával. Közben: Közvetítés az úszó EB-röl, Lipcséből. 16.50 Hét nap a külpolitikában. 17.10 Könnyűzenei híradó. 17.110 Az Előszóval c. műsor folyt. 17.45 Gondolat. 18.25 Bemutatjuk Kita Streich operaénekesmőt. 18.55 Közvetítés a József Attila Színházból: Az eltűnt miniatűr. Zenés komédia. 20.20 A színházi közv, folyt. 22.17 Közvetítés a vízilabda EB- röl, Lipcséből. 22-77 Táncoljunk! PETŐFI RADIO: 14.15 Fotoamatőrök ötperce, 14.20 Szimfonikus könnyűzene. 14.45 Válaszolunk. 15.00 Operakalauz. Haydn: Orlando lovag. 16.05 Tulipánkert. 16.43 A Rádió Gyermekkórusa énekel. 17.00 Forgács Éva (ének) és Németh Géza (mélyhegedű) hangversenye. 17.40 Kisfaludy Károly verseiből. 17.45 Fúvószene. 18.05 Könnyűzene üdülőknek. 18.45 A természet szabadalmai. 19.05 Opera—operetthangverseny. 20.00 Sz. Rihter Sehumarm-müdenfci megláthatná, egyszerre rendbe jönne a világ. De a tragédia ezúttal orvosolhatatlan, mert ezt az Igazságot soha senki se fogja meglátni: hiába szedi ki a hős a köpenyege alól, hiába ajánlgatja ve. zércikknyi terjedelmű,.és zengzetű szónoklatokkal, ez az Igazság egy játékába mélyedt gyermek szeretetre méltó halandzsája, amelyben a felnőttek beszélgetéseiből kilesett szavak gügyögnek. Szabó Dezső alakjai mind önzőek, kapzsink, hiú'k és nagyravágyók. Amikor a lelkekbe nyúl és ezt a néhány vaskos rugót megtalálja bennük, olyan kedvesen hamleti, mint a gyerek, aki a szülői hálószobába bekukucskálván, keserűen fedezi föl az élet nagy titkát. Meg kell állapítanom, hogy a hőse a legönzőbb, a leghiúbb, a legnagyravágyóbb és éppen az a tragédiája, hogy a többi is az. Mert — és ez is az Élet most fölfedezett komor titka — az önzésnek legnagyobb átka és akadálya a többi önzés. Ha nem engesztelhetetlen tragédiának szánta volna regényét Szabó Dezső, akkor az expozíció után veket zongorázik:. 20.50 Népdalest. 28.36 Közvetítés Milánóból. Hangverseny. A TV MŰSORA: 14.55 Üsző EB, közvetítés Lipcséből. 18.00 Labdarúgómérkőzés. 20.00 TV-híradó. 20.15 Hétről hétre. 20.30 Részleteik Miljutyin operettjeiből. 21.00 Savaria-mapok 1962. Plautus: Amphitriuo. Közvetítés a szombathelyi szabadtéri színpadról. Utána: TV-híradó és hírek. AUGUSZTUS 24, Békési Bástya: Kísértetkastéiy Spessartban. Békéscsabai Brigád: Aki átmegy a falon. Békéscsabai Szabadság: Carmen Jones. Békéscsabai Terv: Halászlegény frakkban Gyomai Szabadság: Milliók keringője. Gyulai Petőfi: A nagyváros örömei. Gyulai Erkel: A Fekete-tenger lánya. Mező Kovácsházi Vörös Október: Az Inguri partján; Orosházi Partizán: Ne fogadj el édességet idegentől. Orosházi Béke: Gábor diák. Sarkadi Petőfi: Mad lányok; Szarvasi Táncsics: Az utolsó tanú; Szeghalmi Ady: A kapu nyitva marad. körülbelül így kellett volna a mindent kiengesztelő végkifejlést megcsinálnia: Az ezeréves, átok-sújtotta országnak vezetősége éppen tanári konferenciát tart és a nemzet legfőbb bajait beszéli meg: hogy a svábok tért hódítanak, hogy a nemzetközi kapitalizmus kizsákmányol, hogy Pintér Jenő ósdi irodalomtörténeti megállapításokkal dolgosak, hogy Pékár Gyula nem jó novellákat ír és hogy Csekonics grófnak nagyobb lakása van, mint Szabó Dezsőnek. Hát amint így konferenciáznak, egyszer csak kívülről forradalmi zaj tör be. Kinéznek az ablakon, hát odalenn zászlósán, énekszóval processziózik a nemzet és a pénzügyminiszter ragyogósra átszellemült arccal rebegi: — Uraim! Kinn vagyunk a vízből! Magyarország nem volt, hanem lesz1 Megjelent Baczó Mózes verskötete! Óh, édes ifjúság! Pú! Pú! Mert ez is van a regényben. Szabó Dezső járatos a világirodalomban, tehát ttidja, hogy az VIDÁM HISTÓRIÁK egy szellemi expedícióról írta: Kiss István Ha humoristára bízzák a kritikát
