Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-24 / 197. szám
1963. augusztus 24. 2 Péntek 200 000 új lakás Koreában Ebben az évben újabb 200 000 lakást építenek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, elsősorban gyár-negyedekben és falun. Az állam az idén a tavalyi összeg másfélszeresét irányozza elő lakásépítésre. — Kangszun 1000 lakásos új lakónegyede: átadását ez év október végére tervezik. (MTI — Külföldi Képszolgálat.) oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Békéssámsoni fiatalok Nem túl népes a KlSZ-szervezet a békéssámsoni Vörös Csillag Tsz-ben — mindössze 32 tagú. A kiszesek azonban mindenütt ott vannak, ahol dolgozni kell, s mindenütt versenyt kezdeményeznek, s úgy halad a munka, mint a karikacsapós. A szocialista címért három brigád versenyezik a szövetkezetben. Mind a három brigád jórészt fiatalokból tevődik össze. Például a megtisztelő cím elnyerését célul kitűző tehenész-brigád egyik fiatal tagját, Pintér Józsefet most „kiváló tehenész" jelvényre terjesztették fel, mert egy év alatt átlag 3200 liter tejet fejt 14 tehéntől és 11 egészséges borjút nevelt fel. Csarnai Mária és Ferenczi Mária az országos csibenevelési versenybe nevezett be. Először azt áruljuk el róluk, hogy az eddigi kelengyére gyűjtött pénzből egyegy Panni robogót vásároltak. A robogót nemcsak arra használják, hogy a községtől távol lévő szövetkezeti központba, a csibenevelőhöz és haza járjanak vele, hanem arra sem sajnálják a benzint, hogy el-elmenjenek valamelyik környékbeli szövetkezetbe tapasztalatcserére. Az ilyen tanulás mellett gyakran forgatják a Kisállattenyésztő című szaklapot, de elkértek egy-egy szakkönyvet Pintér Sándortól és Nagy Ernőtől is, akik nemrégiben jöttek haza Zsámbékról egy tízhónapos vezetőképző tanfolyamról. Röviden csak ennyit a két baromfigondozóról. Ezek után lássuk a tanulás, vagyis a munka eredményét Eddig 7000 naposcsibét neveltek fel 3,2 százalékos elhullás mellett, úgy hogy a csibéket kilenchetes korban átlag 90 deka súlyban értékesítette a szövetkezet. Nagyon szép eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy a már értékesített és a napokban érkezett újabb négyezer csibét nem modern nevelőházban, hanem egy régi, más célra már nem használható épület oúbos-kemencével ellátott termeiben nevelik. Sokat lehetne írni a Vörös Csillag Tsz fiataljairól egyenként is, hiszen valamennyiket áthatja a többre, jobbra való törekvés, a versenyszellem. Külön riportot érdemelt volna az a két ifjúsági cséplöcsapait is, amely egy gépen, egymást váltva kora hajnaltól késő estig csépelt. A szövetkezet vezetősége egy 50 literes hordó sört ígért serkentőül a győztes csapatnak. Befejeződött a cséplés, eldőlt a verseny. A győztes Nagy István csapata: nyolc nap alatt 1924 mázsa gabonát csépelt el, Vincze Mihály csapatának 1680 mázsájával szemben. Silózási verseny Nagy Mihály csapata azonban csak az erkölcsi sikert sajátítja ki, mert a sört együtt isszák meg kis ünnepség keretében, ahol szó lesz a következő feladatról, a silózásról. A fiatalok ugyanis beneveztek 50 holddal a járási silózási versenybe. Ügy szervezik meg a munkát, hogy harminc fiatalt két csapatba, éjjel-nappali műszakra osztanak be. K. I. Hozzászólások a kongresszus irányelveihez Rusznák János, a Hazafias Népfront titkára: A népfront-mozgalom sajátos eszközeivel mélyítsük tovább a népi—nemzeti egységet Ügy vélem, e néhány nap alatt senki sem volt képes arra, hogy tökéletesen áttanulmányozza a kongresszusi irányelvek nagy fontosságú megállapításait. Mégis, már az első olvasásra sok új gondolatot ébresztenek bennünk, a Hazafias Népfront funkcionáriusaiban, a tézisek. Elsősorban azért, mert minden eddiginél világosabb megfogalmazását adják népfrontpoiitikánk alapjának, s olyan feladatokat szabnak elénk, amelyeket az élet diktál. Minden időben jelentős esemény a pártkongresszus, nemcsak a párttagok, hanem az egész társadalom szempontjából. Jelentősége abban van, hogy felméri a két pártkongresszus ideje alatt elért eredményeket, és meghatározza a fejlődés további útját. A VII. pártkongresszus óta eltelt időszakban a Központi Bizottság helyes politikai irányvonalát végrehajtva Békés megyében is jelentős eredményeket értünk el a társadalmi tevékenység kiszélesítésében, a népi—nemzeti egység fejlesztésében. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével gyökeresen megváltoztak a termelési viszonyok, és új tartalommal telítődött a munkás—paraszt szövetség. Ma már az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági megyéjében nem egyszerűen a termelőszövetkezetek megszilárdításáról beszélünk, hanem a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek továbbfejlesztéséről, s ezzel együtt az egységes paraszti osztály kialakításáról. Formailag és lényegileg is már együtt van a parasztság. Termelőszövetkezeteinkben gyakorlatilag is egyre inkább az határozza meg az ember értékét, hogy ki mennyit nyújt a korszerű nagyüzemek kialakításához. De még mindig észlelhető néhol az értetlenség szövetségi politikánk iránt. A kongresszusi irányelvek nagy segítséget adnak a népfront-mozga-Puszta elhatározás, vagy történelmi szükségszerűség? „A magyar újságolvasóknak, de főként a falusiaknak, meg kellett ismerkedniük egy újabb csodabogárral, az egységes parasztosztály fogalmával” — szellemeskedett nemrégen Bálint gazda, a Szabad Európa Rádió botcsinálta ideológusa, politikai közéletünknek kétségtelenül egyik legtöbbet vitatott témájáról. Mert ők is felfigyeltek rá, és máris szorgalmasan hajigálják politikai ködbombáikat. Persze, a SZER ideológusaitól 'nem várhatjuk el, hogy történelmi folyamatokat marxista módon ele. mezzenek. Azon sem csodálkozhatunk tehát, hogy napjaink egyik legfontosabb jelenségét csodabogárnak nézik. E gyermeteg és csekély politikai és történelmi ismeretekről tanúskodó következtetésre kár is volna több szót vesztegetni: az egységes paraszti osztály számukra maradjon csak csodabogár. Számunkra azonban társadalmi életünk egyik legfontosabb jelensége, amely nem azért került napirendre, mert a pártnak egyszerűen úgy tetszett, hanem azért, mert társadalmunk politikai és gazdasági fejlődése mint történelmi szükségszerűséget napirendre tűzte. • Mindjárt vitatkozni is kell azokkal akik az egységes paraszti osztály kialakítását pusztán elhatározás dolgának tekintik. Ügy vélik, mivel az egységben nagy erő rejlik, a párt célszerűségi okokból egyszerűen elhatározta a kialakítását. Ehhez közelálló nézetet képviselnek azok is, akik valamiféle taktikáról beszélnek. Az ilyen nézetek képviselői legjobb szándékuk ellenére is megfeledkeznek arról, hogy bizonyos társadalmi változásokat nem lehet csak egyszerűen tetszés szerinti időben napirendre tűzni, ' mondhatnék megrendelni. A változásokra csak akkor van lehe. tőségj ha a szükséges feltételek már létrejöttek. A mi esetünkben is arról van szó, hogy pártunk — mint minden más maxista-leninista párt — tanulmányozta fejiomnak ahhoz, hogy sikeresen tovább dolgozzunk az egységes paraszti osztály kialakításáért, a népi—nemzeti egység továbberősítéséért. Ennek útja világos: a társadalom minél szélesebb rétegeit bevonni a szocializmus építésébe. A társadalmi tevékenység kiszélesítésének fontos eszközei az akcióbizottságok, amelyek révén bekapcsolódnak a népfront-mozgalmi munkába azok, akik korábban távol tartották magukat mindenfajta „hivatalos időn túli” tevékenységtől. Megyénkben igen hathatósan részt vesznek a speciális feladatok megoldásában a különböző akció-bizottságok tagjai. Például a műszaki akció-bizottság, amelyekben a műszaki szakemberek tevékenykednek és nyújtanak segítséget a tanácsoknak a községfejlesztési és távlati tervek kidolgozásában, az egyes létesítmények műszaki kivitelezésében. Hasonlóan segítik a társadalom gyorsabb fejlődését azok az egészségügyi, művelődésügyi és mezőgazdasági szakemberek, kutatók, akik a növényvédelem, a talajerő-utánpótlás, a szakmunkásképzés, a jogi tanácsadás és művelődési feladatok megoldásában tevékenykednek társadalmi munkaként. Meg kell mondani, hogy egy részük bevonása ezekbe a bizottságokba különösen a népfront 1961 decemberben tartott országos tanácsülése óta vált lehetővé, ahol is Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Ezt a mélytartalmú jelszót még inkább kifejezik a kongresszusi irányelvek a szövetségi politika új tartalmának elemzésével. Az irányelveket olvasva nemcsak gazdasági fejlődésünk nagyszerű távlatai tárulnak elénk, hanem azok a területek is, amelyekre eddig nem sikerült eljutnunk. A feladat, hogy ne legyenek ilyen mWWmWWWWWWVWWWWVVWWMMMWWWWMW WWWWWWMMVWWiWWWiWMWUtWMUMWWv lődésünk objektív mozgását, felismerte a történelem időszerű követelményét és azt fogalmazta meg helyesen. De nemcsak megfogalmazta, hanem cselekvő módon mozgósította is a társadalom legkülönbözőbb erőit e célok elérésére Amikor ugyanis egységes paraszti osztályról beszélünk, nemcsak a szó köznapi értelmében beszélünk egységről. Az egységes paraszti osztály mindenekelőtt kizsákmányolástól egyszer s mindenkorra egységesen megszabadult parasztságot jelent. Egységet jelent továbbá a föld és a műveléséhez szükséges korszerű munkaeszközök birtoklásában, a jövedelem megszerzésének és elosztásának módjában, a szocialista módon szervezett közös munkában, egységet jelent a politikai, világnézeti, erkölcsi arculatban. Már ebből is kitűnik, hogy az egységes paraszti osztály kialakításának alapvető gazdasági-politikai feltételei vannak. A kapitalizmusban a parasztság nem egységes osztály. Nem is lehet az, a mi parasztságunk sem volt az. A magántulajdon, a kisárutermelés, a tőkés piacok gyilkos törvénye rétegekre bomlasztja. Nálunk is másként dolgozott és élt a mezőgazdasági területek. Megyénk lakosságának 23 százaléka ma is tanyákon él, elszakadva a tsz-központoktól, községektől. Az egységes paraszti osztály kialakításáért folyó ideológiai munkában a népfront-mozgalom sajátos eszközeivel még hathatósabban kell segíteni a külterületek politikai, társadalmi, egészségügyi és kulturális helyzetének megjavítását. E cél érdekében ismeretterjesztő előadásokat, mezőgazdasági szaktanfolyamokat, ankétokat, tanyanapokat szervezünk. Még a kongresszusig 120 ezüstkalászos tanfolyamot, 25 kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályt szervezünk, és indítunk el a tanácsokkal egyetemben. Az olvasókörökben, a tanyasi iskolákban filmvetítésekkel egybekötött előadássorozatokat tartunk, s a könyvbarát-mozgalom keretében a felnőtt lakosság jelenlegi 28 százalékos tsz-tag-arányát legalább 40 százalékkal emeljük, még ebben az évben. Az irányelvek nagy segítséget adnak ahhoz is, hogy tovább szélesítsük az együttműködést a tanácsokkal, további feladatokat vállaljunk a tanácsok, mint államhatalmi szervek szocialista demokratizmusának, tömegszervezeti jellegének kiszélesítésében s bevonjuk a társadalmi munkába azokat a rétegeket — orvosokat, kisiparosokat —, akikhez eddig nem jutottunk el. Ennek konkrét teendőit a kongresszusi irányelvek alaposabb tanulmányozása után jelöljük meg. Még ebben a hónapban kibővített megyei népfront-elnökségi ülésen tárgyaljuk meg az irányelvekből adódó népfrontfeladatokat, ezt követik a járási és községi bizottsági ülések, amelyekre az eddigi gyakorlattól eltérően meghívjuk az akció-bizottságok tagjait, s azoknak a rétegeknek a képviselőit is, amelyek segítségére számítunk a jövőben. proletár, min^ a félproletár; megint másként a kisparaszt, mint a középparaszt és megint másképpen a kulák. Ez a belső tagozódás egyszerimind látástól vakulásig tartó munkát jelentett, vagy henyélést, odavetett alamizsna-kenyeret, vagy bőséget a javakban, jogtalanságot, vagy előjogot. Az uralkodó osztály szinte kérkedett az égbekiáltó egyenlőtlenséggel. „Az európai kultúr-közösségben nincs állam, ahol a felső osztályok jobban érvényesülnének, több előjogot élveznének, mint nálunk” — írta Wedss István, a „Ma. gyár Társadalom” című, 1930-ban megjelenj könyvében. A felszabadulás a magyar falut is a széttagoltság állapotában érte. A földosztással tettük meg az első lépést parasztságunk majdaniegyesülésének irányában, amenynyiben felszámoltuk a nagybirtokot. Ez annyit jelentett, hogy a dolgozó parasztság egy csapásra megszabadult legnagyobb falusi kizsákmányoló]ától, a finánctőkét is súlyos csapás érte s a paraszt saját sorsának intézője lett. Abban az értelemben is megkezdődött a falusi osztály-viszonyok leegyszerűsödésének folyamata, hogy módosultak a korábbi rétegek. Az alsó határon lévő mezőgazdasági proletár rétege volta-
