Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-23 / 196. szám
( 1982. augusztus 23. 3 Csütörtök Másodpalcmtálás az orosházi Vörös Csillag Tsz-ben Hagymaszüret Tótkomlóson A tótkomlósi Alkotmány Tsz II. számú üzemegységében hozzálátta^ az ötven hold hagyma szedéséhez, osztályozásához és csomagolásához. A három és öt centiméteres hagymákat exportra csomagolják a Német Szövetségi Köztársaságba és Angliába. A MÉK által kölcsönzött osztályozó-góp körül dolgozók panaszkodnak, hogy nagyon nagyra nőttek a hagymák, s ezért kevés a kívánt export-méret. Az Alkotmány Tsz összesen 90 holdon termelt hagymát az idén, s mindet négyszer kapálták meg. A jó növényápolás következtében holdanként most 90—100 mázsát szüretelnek. Néhány perc az orosházi Dózsa Tsz nyúlíarmján Régi ismerőssel találkoztam Orosházán jó hosszú idő után, s illendő szokás szerint kölcsönösen a család hol- és miként létéről kérdezősködtünk egymástóL — Édesapád? — Egy ideig a fogatosok irányítója volt a Dózsa Tsz-ben — válaszolta —, de most egy hónapja felcsapott nyulásznak. — Hol? — Ott a szövetkezetben, mert Maczkó Pali bácsi már nem győzte egyedül etetni a több mint 500 nyulat. A válasz az volt erre, hogy elindultunk megnézni a nyulakat, mert a tájékozatlanok tudatlanság gában azt hittük, hogy egy egészen új keletű kezdeményezésről van síző. A szövetkezet vezetői ugyanis egyszer sem dicsekedtek a nyúlfarmmal, pedig már voltam ott néhányszor mostanában. A néhány négyzetméternyi farmon először Jagri Gyuri bácsival találkoztunk, aki használt téglából és gerendából egy új háromkutricás épületet eszkábálgatott az eztán leválasztandó nyulaknak. — Csak egyedül? — Ami itt van: épület és ketnyával szimultán viszonya van. Most is azért ment föl, hogy szokása szerint féktelen és gátján túlcsapó őserejét kissé szabályozza, ám amint belép, érzi, hogy itt már járt előtte egy másik őserő. „És mintha a díván meleg barna húsában még halk vonaglások visszhangoznának.” Bejön pongyolában az anya és elébetárul hullámtörőnek, de az öserő félretolja és ekkor az anya behívja tizenhat éves leányát: — „Gyere, gyere, mert Torony bácsi megver, ha föl nem tálallak neki!” És már tálalja is, ő maga pedig hallatlanul finom anyai szeméremmel kioson a szobából. A magyar Öserő rámordul a leányra, hogy ki volt itt az előbb, de a lány — óh milyen komplikált démoni lélek lakik egy ilyen tizenihat éves leányban — így felel: „Ő legalább fiatal. Csak nem szórakozhatom mindig egy vénnel.” Erre a nagy szobrász, mint a sebzett bika, nekivág a világnak és észre sem veszi vérbeborult bolyongásában, mint ért ki a városból egy elhagyott kavicsbányába. A kivert bikáknak ezt a sétaútját különben jól ismerjük már az őserejű regényekből. Nem is ezért hagytam abba a regény olvasásét. Elvégre én nem művész, hanem kötelességtudó rabszolgalélek vagyok, akinek föladatát megszépíti a vesződés, rec, mind egyedül csináltam — dicsekedett. — De sok szép nyúl van — mondjuk néhány lépéssel odébb Farkas Jani bácsinak. — Még csak eztán lesz sok. Ez az 500 darab lényegében csak kísérlet. Azért is ilyen vegyes — magyarázza olyan hozzáértéssel, mintha egyébbel sem, csak nyula'kkal foglalkozott volna életében. Pedig ő az, aki csak egy hónapja került ide a fogatosoktól. A főnyulász Maczkó Gyuri bácsi elment abraktakarmányért. Mert bármilyen kevés abrakot is kapnak a nyíllak a sok konyhakertészeti hulladék mellett (akkor éppen hullott paradicsomot rágcsáltak), időnként elfogy az abrak is, meg a lucemaszéna is. — Farkas bácsi hol tanult meg nyulakkal bánni? — Sohasem bántam én még velük. De nem is igen kell ezekhez nagy hozzáértés. Ha rendszeresen kapnak enni, inni, akkor úgy szaporodnak és nőnek, akár a gomba. No persze Maczkó Gyuri bácsi jobban ért hozzájuk, ő már amellyel annak elvégzése jár. Nagyon fájna, ha Szerkesztő Űr engem kishitűnek, gyávának, nyámnyilának nézne, amiért ettől a nyolcszáz oldaltól visszahőköltem. Komolyabb, mélyebb okom volt rá. íme: A regény egyik hőse, a magyarság egyik reprezentánsa egy negy_ vennégy éves szobrász. Nem hiszem, hogy írott szóval a képzőművészet értékeit reprodukálni lehetne, de meg kell állapítanom, hogy Szabó Dezső leírása alapján biz’ ez gyengécske szobrász lehet. Az olvasónak pedig — sajnos — más adat nem áll a rendelkezésére, mint a m i; az író közöl vele. Ennek a szobrásznak van egy szobra, a Nagy Mű, egy fáradt öregasszony alakja, aki valószínű, leg az Irracionálisán kitermelt magyar földet jelképezi. És egy arisztokrata azt az ajánlatot teszi a szobrásznak, engedje át jópénzért ezt a szobrot, hogy az ő neve alatt szerepelhessen. A szobrász elszörnyed a magyar közélet e hallatlan romlottságán és a fölháborodása oly nagy, hogy körmönfont alkudozás után csak százötvenezer korona ellenében hajlandó belemenni a vásárba. A regény másik hőse — az előszó nem hagy kétségben bennünket, hogy ez is az író bifurkált alakja — egy tizennyolc éves ifjú. legalább 30 éve bajlódik odahaza nyulakkal, évente százzal is. — Ezek szerint ő volt ennek a farmnak a kezdeményezője? — Nekem csak azt mesélte, hogy egy évvel ezelőtt tíz nyúllal kezdte, s most 500 van. Egy részét szérumnak, más részét továbbtenyésztésre értékesíti a szövetkezet,. — És kifizetődő foglalkozási ág ez? — Természetesen. Alig kapnak értékes takarmányt, hiszen jóformán csak kertészeti hulladékon élnek. Egy anya évente átlag huszonötöt fial, s ez legalább ezer forint hasznot jelent máris, hát még, ha sikerül csupa nagy fajtákat kitenyészteni, amelyek négyhónapos korukra már elérik a három kiló súlyt. Az olyanokat jobban lehet értékesíteni szérumnak is, és továbbtenyésztésne is. Szóval ahány anyanyúl, annyi ezer forint évente? Ezek szerint az idén a jelenlegi 60 anyanyúl 60 ezer forintot hoz a közös kaszszába. Nem is olyan rossz üzlet.-kiaki Kolozsvárról jön fel a pesti egyetemre és már az első hónapban megborzadva látja, hogy milyen bűnbe merült fertő ez a Pest, amelyben az újságok nem akarják kiadni verseit, holott ő azzal a programmal jött fel, hogy költészetével megváltja az ezeréves átok alatt szenvedő magyarságot. Nos, Szerkesztő Űr, én önkínzó rabszolga-lélek létemre mindig gyáván megfutottam a beteljesülések elől. Ötször voltam már Itáliában is... és sohasem tudtam Rómáig eljutni, annyira vágytam rá. És most is én úgy érzem, hogy az ezredik oldal végén a szobrász féktelen őserejével össze fogja zúzni a szobrot és annak a tizennyolc éves gimnazistának az ezredik oldal végén sem fogják kiadni a verskötetét, ami pompásan jelképezi a magyar zsenik tragikus végzetét. Nem. Szerkesztő Űr, én nem merem elolvasni azt a nyolcszáz oldalt, mert hátha igazán így végződik a regény. Lemondok hát arról, hogy szakszerű méltatást írjak Szabó Dezső hatalmas regényéről. Ami itt következik, az csak néhány rendszertelen észrevétel lesz, amilyen csak egy rendszertelen és fegyelmezetlen olvasótól kitelik. * Következik: Ha humoristára bízzák a kritikát (2. rész). Első félévi mérleg Tói benn járunk már a har“ madik negyedévben. A vállalatoknál és üzemekben régen túl vannak az első félévi termelési adatok, tapasztalatok összesítésén és elemzésén. A termelési tanácskozásokon volt miről beszámolni és vitázni. Egy-egy gyárban lehet, hogy kedvező a féléves mérleg. Ám a megyei összkép egyáltalán nem valami magával ragadó. Sőt úgy is lehetne összegezni: az első féléves mérleg nyelve inkább, a negatív, mintsem a pozitív jelenségek javára billen. Mindez világosan kitűnik a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatóságának első félévi jelentéséből, amelynek megállapításai és számai hűen tükrözik az elmúlt hat hónap ipari termelésének tapasztalatait. S amint a tényekből következik, egy szemernyi ok sincsen a megnyugvásra. Annál több annak elemzésére miképpen lehetne az év végére pótolni az adósságot, tervszerűbbé, gazdaságosabbá tenni a termelést. Ez nagyon is szükséges, mert a jelentés szerint a szocialista ipar teljes termelése az idei első félévben 6,3 százalékkal maradt alatta az egy évvel korábbi időszakénak. Csupán az állami ipart tekintve az arány még kedvezőtlenebb, hiszen az év első hat hónapjában a tavalyi első félévhez képest a termelés nyolc százalékkal csökkent. A tapasztalatok szerint különösen a minisztériumi ipar maradt adós. Erről különben a június 21-i kibővített megyei pártbizottsági ülés beszámolójában és vitájában is több szó esett. Az akkori megállapítás, mely szerint a vállalatok irányítását és vezetését az idei tervek végrehajtásában az előrelátás hiánya jellemezte, most is időszerű. Ugyanúgy a következmény is, hogy éppen ezért a termelés nem volt ütemes. Ezt bizonyítja, hogy a minisztériumi ipar termelése áprilisban több mint 10 százalékkal maradt alatta a második negyedéves átlagnak. Hasonló jelenség a szövetkezeti iparban is mutatkozott. em véletlen hát, hogy az állami iparban az egy munkásra jutó teljes termelés 6,4 százalékkal csökkent, s hogy a szövetkezeti iparban a termelékenység csak 1,3 százalékkal növekedett. A tanácsi ipar vizsgázott a legjobban. Pedig adottságait tekintve, messze elmarad a minisztériumi ipartól. Mégis az idei első félévben 1961 első hat hónapjának termelését 10,1 százalékkal túlszárnyalta. S ez bizony igen figyelemre méltó teljesítmény. A megyei pártbizottság június 21-i kibővített ülésén nemhiába került a tanácskozás középpontjába a gazdasági vezetés és az irányítás kérdése. Nagyrészt ezen múlik, hogyan birkóznak meg a vállalatok és gyárak munkásai terveikkel. Minél magasabb szintű és előrelátóbb a vezetés, annál könnyebb eleget tenni a feladatoknak. Ahhoz azonban, hogy így legyen, sok még a tennivaló. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei szintén nagy figyelmet szentelnek a gazdasági vezetés tökéletesítésére. További előrehaladásunk feltétele — hangsúlyozzák — a gazdasági vezetés megjavítása. A VII. pártkongresszus óta a vezetés színvonala emelkedett, de elmarad a növekvő követelményektől s a tömegek kezdeményezésétől. A gazdasági vezetés legyen tudományosan megalapozott, előrelátó, döntései vegyék figyelembe a technika és a tudomány állandóan sokasodó vívmányait és épüljenek gondos számvetésre. E megállapítás realitását a megye első félévi ipari termelésének több tapasztalata is alátámasztja. Még mindig baj van a termelés ütemességével. A hó végi. a negyedév végi hajrák nem múltak ki, még mindig „divatban” vannak. Ennek következménye, hogy növekszik a túlórafelhasználás. Ez pedig rendkívül egészségtelen tünet. Az idei első félév ennek is olyan mennyiségét szolgáltatta, amelyre nem árt időben felfigyelni. A statisztika szerint a félévben az állami iparban 118 100 túlórát fordítottak termelésre. 57,7 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. S az eredmény? Az állami ipar termelése mégis nyolc százalékkal csökkent az év első hat hónapjában 1961 első félévéhez képest. Van tehát mit tenni, hogy az éves mérleg kedvezőbb legyen a mostaninál. Ehhez azonban több mindenben szükséges előbbre jutni. Bár igaz, a balesetek a tavalyi első félévi 326-ról az idén 274-re csökkentek, ez mégis csak féleredmény. Azért, mert az állami iparban az egy baleset miatt kiesett munkanapok száma a múlt évinél csaknem néggyel növekedett. Ez az arány nem valami hízelgő. Mindenképpen arra int, hogy a termelés közben egy pillanatra sem lehet a biztonságos munkakörülmények megteremtéséről, a szükséges intézkedések megtételéről megfeledkezni. A legutóbbi megyei tanácsülés elfogada a megye ötéves helyi iparpolitikai tervét, amely elsősorban a lakosság szolgáltató-javító igényeinek jobb ellátását hivatott előmozdítani. Ebben sem sikerült még úgy előrejutni, mint ahogy kívánatos volna. Az első félévben az állami helyiipar 15 vállalata közül 11 végzett ipari javítás^ és szolgáltatást 4 millió 636 ezer forint értékben. A lakossági szolgáltatás részesedése ebből 365 ezer forint volt, ami a féléves teljes termelési értéknek mindössze 0,2 százaléka. Ez a szám a megye helyi iparpolitikai tervében 1962-re előírt egymillió 400 ezer forintnak csak 26,1 százalékát teszi ki. Márpedig a mindennapos igények kielégítésében nem kevés a köze a szolgáltató-javító tevékenységnek. Ez azonban még mindig nem megy úgy, mint kellene. Gok a pótolnivaló. Az idő annál kevesebb. Egy jó hónap múlva vége a harmadik negyedévnek. Még mindig van azonban lehetőség a gyengébben sikerült első félévi mérleg javításához. A kongresszusi versennyel, amely számtalan kezdeményezésre ösztönözte a megye üzemeinek gazdasági, műszaki vezetőit és munkásait, sokat lehet még szépíteni. S ha valaha szükség volt az erőfeszítésre, akkor most igazán elkel a lelkesedéstől fűtött tettvágy. Másként aligha lesz jobb az első félévinél az év végi termelési mérleg. Podina Péter Figyelem! Nagy érték a mákgubó, fontos gyógyszer készül belőle. Termelőszövetkezetek, háztáji és egyéni termelők! A megtermett mákgubót 1,10 Ft-os kg-kénti áron felvásárolják a FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEK! A rovarrágott és férges gubó is azonos áron értékesíthető. ______________________________________ 40342
