Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-23 / 196. szám

1962. augusztus 23. 2 Csütörtök Kevesebb értekezlet, hatékonyabb munka Néhány gondolat a járási pártbizottságok szervezeti felépítésének módosításáról 75 Magyar Szocialista Munkás­­“*■ párt megyei végrehajtó bi­zottságának határozata nyomán a megyében először — május ele­jén — a gyulai járásban élhettek a párt Központi Bizottsága által biztosított azon lehetőséggel, mely szerint a megyei pártbizottsággal egyetértve összevonták a járási és a járás székhelyén lévő városi pártbizottságot. A módosításnak megfelelően a pártapparátust is átszervezték. Azóta a gyulai já­rásban szerzett tapasztalatok alap­ján valamennyi járási pártbizott­ságnál — kivéve az orosházi já­rást, ahol ez a munka most van folyamatban — megtörtént az összevonás, melyről ma már hó­napok múltával, biztonsággal mondhatjuk, hogy hasznosnak bi­zonyult. A termelőszövetkezetek szerve­zésének befejezésével előállott új helyzet követelte meg e módosí­tást, mely egyik feltételét jelenti a magasabb színvonalú vezetés megvalósításának. A termelőszövetkezeti gazdasá­gok megszilárdítása, a tudományos alapokon nyugvó nagyüzemi gaz­dálkodás megteremtése ugyanis állandóbb jellegű, hatékonyabb pártpolitikái munkát, színvonala­sabb pártvezetést igényel. A járá­si pártbizottságok és apparátusaik az élethez igazodtak, amikor vég­rehajtották a módosításokat. Az összevonással egy időben létrehoz­ták a társadalmi-politikai munka­társak nagy számú (80—100 fős) aktív csoportjait, azaz a pártbi­zottság mellett tevékenykedő al­osztályokat és népesebbé tették az osztályokat. • A párt községi alapszervezetei­ben a módosításról úgy véleked-Nápoly (Reuter) Szerdán a hajnali órákban két újabb kisebb erejű földlökés ráz­ta meg Avellino környékét, ahol kedden a heves földrengés már amúgy is pánikot okozott. A legújabb jelentések szerint a halálos áldozatok száma a négy nek, hogy amióta az összevonás megtörtént és az osztályok és al­osztályok munkatársai tevékeny­kednek, több segítséget kapnak a községek. De nem csupán erről van szó. Jóllehet ez a legfonto­sabb. Azonban jelentkeznek elő­nyök más területen is. A gyulai járási pártbizottság titkára, Jámbor István elvtárs (aki az összevonás előtt a városi pártbizottság titkára volt) el­mondja, hogy a két pártbizottság erejének egyesítése után jobb munkamegosztással dolgozhatnak. Csökkent az ülések száma, jó né­hány értekezlettel kevesebb a gond. Azelőtt személy szerint neki is több tanácskozáson kellett részt venni, mint a párt városi bizott­sága titkára, ott volt a városi párt­végrehajtóbizottság ülésén, majd szintén részt vett a párt járási végrehajtó bizottsága tanácskozá­sán is. Ugyanez ismétlődött a pártbizottsági ülések esetében. Nem is beszélve egy sor hasonló témájú értekezletről, melyet vá­rosi és járási szinten is megren­deztek. Az új szervezeti formának megfelelően tehát csökkent az ér­tekezletek száma és ezzel együtt a határozatok mennyisége is. Időt és erőt nyertek a területi politikai munkához. Egyszerűsödött az ad­minisztráció és a nyilvántartás, jobban ki tudják használni a gép­járműveket. Sok összetevője van tehát a szervezeti módosításból keletkezett előnyöknek. T ermészetesen mint minden ^ újnál, itt is jelentkeznek ne_ hézségek. Jelentős gondot okoz az, hogy egyes pártalapszervözetek­ben ma még nem értik meg kel­lően, hogy a város) pártbizottság az éjszakát, a tereken, parkokban, a tenger partján, a mezőkön 200 ezer ember pedig még távolabb, a város határain kívül gumimat­racokon, tábori ágyakon vagy egyszerűen a földön. Több kisebb város vízszolgáltatása megszűnt. .,megszűnésével”, illetve az össze­vonás után jelentősen megnőtt a járás székhelyén a pártalapszerve. zetek felelőssége. Még nem minde­nütt ismerték fél, hogy az említett pár talapszervezetekben a felelős­ségteljesebb munka többek között nagyobb önállóságot jelent, s nem utolsósorban azt jelenti, hogy a jövőben nagyobb gondot szüksé­ges fordítani a városi, illetve a já­rási székhelyeken megtartott párt. aktívaülésekre és a titkári érte­kezletekre. Gondot okoz a továbbiakban az is, hogy a nagyob aktívacsoportok tevékenysége közben a régi hibák nem egy esetben szaporábban je­lentkeznek. Ilyen jelenség többek között az is, amikor a pártértekez. let beszámolójának elkészítését se­gítő osztályok és különböző alosz­tályok munkatársai egymás után, sőt előfordulj hogy egyszerre je­lennek meg ugyanannál az alap­szervi párttitkámál és ráadásul csaknem azonos jellegű informá­ciót kérnek. Nem szűnt meg a pártmunkának az a „betegsége” sem, amikor a felsőbb szerv poli­tikai munkatársai kizárólag az alapszervezet titkárát keresik és nem akarnak tudomást szerezni a párt egyszerű tagjairól és a párt­­vezetőség reszortfelelőseiről. Be­szélhetnénk még a munkastílus olyan fogyatékosságáról is, mint az úgynevezett „futómunka”, ami­kor csak néhány percre ugranak be az alapszervezetekhez „segíte­ni”. Ahhoz tehát, hogy a végrehaj­tott módosítás egyre gazdagabb gyümölcsöt érleljen, az szükséges, hogy a pártszervezetékben meg­küzd jenek a régi hibákkal és le­gyűrjék az új nehézségeket. sszegezve az eddigi eredmé­­nyékét és a még meglévő fo­gyatékosságokat, egy mindeneset­re már bizonyos: a járási és városi pártbizottságok összevonása, a társadalmi alosztályok létrehozá­sa, s az osztályok megerősítése je­lentős energiát hozott létre és sza. badított fel, új, friss erők léptek a politikai felvilágosító és szervező munkába. Boda Zoltán Újabb földrengések Dél-Olaszországban Virágzó kulturális életet él a hazai románság Hazánkban többi nemzetisége­inkhez hasonlóan, a lenini nemze­tiségi politika virágzó kulturális életet teremtett a román anya­nyelvű lakosságnak. Békés, Haj­­dú-Bihar és Csongrád megye ro­mán nemzetiségűek lakta falvai­ban 26 román nyelven oktató, vagy anyanyelvet tanító oktatási intézményben, köztük nyolc óvo­dában, tizenhat általános iskolá­ban, Gyula városban pedig gim­náziumban tanulnak a hazai ro­mán gyerekek, fiatalok. Gyulán a távoli falvak diákjainak ké­nyelmes kollégiumot rendeztek be a festői környezetű vár tövében. A gyulai román tannyelvű gimnáziumban az idén a tizedik negyedik osztály tanulói érettségiztek. Huszonötén kaptak végbizonyítványt, s több­ségük főiskolákon vagy egyete­meken folytatja tanulmányát. Tíz év óta száznál többen érettségiz­tek gimnáziumukban, amelybe az új tanévre a tavalyinál min­tegy hússzal több, 70 tanuló je­lentkezett felvételre az első osz­tályba. A gyulai román gimnázi­um, a szegedi és más pedagógiai főiskolák végzett növendékei kö­zül csaknem 30 pedagógusként ta­nít. Többen a tisztviselői, az or­vosi és a mérnöki pályát válasz­tották, vagy mezőgazdászok, kato­natisztek, posta- és vasúti tisztek lettek. Van köztük állami gazda­sági igazgató és megyei tanácsi népművelési előadónő. A Békés megyei tanács mezőgazdasági osz­tályának főmezőgazdásza például román nemzetiségű. Román nem­zetiségű vezetők vannak a nemze­tiségi vagy a magyarokkal vegyes lakosságú községi tanácsokban, pártbizottságokban és termelőszö­vetkezetekben. A román nemzetiségű pedagó­gusok közül számosán a népműve­lésben is példásan részt vesznek, művelődési otthonokat, művészeti csoportokat irányítanak és szer­veznek. A Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsége mellett a falvak képviselőiből alakult 32 tagú társadalmi bizottság rendszeresen tevékenykedik. Kí­vánság szerint románul tartják az ismeretterjesztő előadásokat is, a múlt évadban mintegy ötven elő­adás a hallgatók anyanyelvén hangzott el. Tizedik éve jelenik meg anyanyelvű újságjuk, jelen­leg Foaia Noastra címmel s minden új évben kézhez kapják saját kalendáriumukat. Könyvtáraik­ban román nyelvű könyveket ol­vashatnak. Egyre jobban kibontakozik a népi kultúra és a haladó ősi ha­gyományok ápolása is. Eleken, Battonyán és Gyulán országszerte híres állandó, Kétegyházán, Méh­keréken, Magyaresanádon. Körös­­szakállban, Körösszegapátiban és Bedőn ősszel, télen és kora tavasz­­szal szereplő öntevékeny együtte­sek munkálkodnak. Magyarok és más nemzetiségűek kölcsönösen megbecsülik és közkinccsé teszik egymás szokásait, táncait, dalait, zenéjét és népművészetét. A VIT- díjas békéscsabai Balassi-tánc­­együttes pl. nagy sikert aratott legutóbb román népi táncok be­mutatásával is. A Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége a Művelő­désügyi Minisztérium támogatá­sával gyakran viszi vendégszerep­lésre a legjobb román nemzetiségi együtteseket; az idén a battonyai­­ak és a gyulaiak turnéztak, szep­temberben ismét a gyulai Ma­gyar-Román Barátság Táncegyüt­tes, októberben a magyarcsanádi román népi együttes megy egyhe­tes körútra Békés, Hajdú-Bihar megyék nemzetiségi falvaiba, s a kulturális körutat összekapcsolják tapasztalatcserével és tsz-látoga­­tással is. Eleken minden évben megrendezik a már hagyományos román nemzetiségi napot, az idei ősszel pedig nemzetiségi esteket rendeznek Battonyán, Kétegyhá­zán és Körösszegapátiban. Szep­tember végén román filmhetet tartanak Eleken, Gyulán és Bat­tonyán, amelyeken a Román Nép­­köztársaság filmművészetének fej­lődését is méltatják ünnepélye­ken. VIDÁM HISTÓRIÁK O egy szellemi expedícióról írta: Kiss István Ha humoristára bízzák a kritikát földlökés nyomán legalább tíz, a sebesülteké pedig 200. Noha a szer­dai földlökések ereje kisebb volt, számos, már kedden megrongáló­dott ház összeomlott, a helyi köz­­igazgatási szerveknél eddig több, mint 3000 ház megrongálódását jelentették be. A Reuter becslése szerint 800 ezer nápolyi töltötte a szabadban Négyezer bányász sztrájkol Spanyolországban Madrid (MTI) Spanyolországban jelenleg négyezer bányász sztrájkol az aszturiai bányavidéken, Mieres és Oviedo tartományban. A bányá­szok, akik szombaton léptek sztrájkba, magasabb béreket és rövidebb munkaidőt követelnek. A Franco rendszerével szem­benálló szakszervezeti és politikai csoportosulások angol, német, francia és spanyol nyelvű röpira­­tokat terjesztenek az országba lá­togató turisták között. A röplapok arra kérik a turistákat, hogy „éber szemmel figyeljék az életet Fran­co diktatúrája alatt, és odahaza mindenkinek mondják el az igazat Spanyolországról.” (Űj-Kína, AP, MTI) (1.) A húszas évek végén jelent meg Szabó Dezső háromkötetes regé­nye a „Segítség!” A Nyugat Nagy Endrét, a kiváló humoristát és konferansziét kérte fel kritikusul. Nagy Endre a humorista stílusá­ban az alábbi gyilkos kritikát tette le a szerkesztő asztalára: amint azt régi kézirattárból kiragadták a humorgyűjtő kultúrtörténészek A becses dokumentum egyébként egyik Nagy Endre 'kötetben sem látott napvilágot: Resszonnanciák Így is lehetne Halleluja! Üdv néked ködoszlop, égő csipkebokor, tüzes kard, mes­­siás_ Szabó Dezső! A porból eme­lem feléd szememet, melyből a ha­lálos fátylon át a reménység vilá­­gol át újból. Erőtlenség, sorscsa­pás és a hitevesztett lélek a porba omlasztott bennünket; megadtuk I magunkat már a halálnak és ak­kor jött a nagy magyar Tett, amit ezer év óta vár ez a szerencsétlen nemzet, jött a diadalmas megvál­tás: a Regény. Első szavunk a visszanyert élet örömszava, de második szavunk a hálás csudál­­kozás: Te Dicsőséges, te Isteni. te Végtelen, te Kimondhatatlan ... te... te... így is lehetne írnom Szabó Dezső új könyvéről és ezzel biztosítanám magamnak az ő kegyes elismeré­sét, hogy van némi érzékem az iro_ dalmi értékekhez. De két okból nem írhatok így erről a regényről. Először: szomorú és csüggedt va­gyok. Azt látom, hogy véresebb az élet, mint az őserdőben. Amíg sznob orvosok a tehetetlenség ere­jével még mindig betegségek gyó­gyítószereit keresik laboratóriu­maikban, minden állam gratulál magának a szerencsés műtéthez, ha néhány ezer embertől sikerül megszabadulnia. És nem a nyo­morékoktól, a göthösektől, a bete­gektől iparkodik megszabadulni, hanem az erősektől, akik munkát akarnak, hogy munkabérükből to­vább fűthessék munkaerejükét. A baj ezekkel van, félni ezektől kell és nem a betegektől akik békes­­ségesen elfeküsznek a kórház vac­kán. És azt látom, hogy amikor le­esik a hó, nem annak örvende­zünk, hogy csilingelni fognak a szánok, hogy pufók gyerekek hem­peregni fognak Isten dunyháján, hogy pirosképű, jókedvű kocsmá­­zók hazafelé topogván, névjegyü­ket fogják rögtönözni a tiszta fe­hér lapra — hanem annak, hogy lesz néhány ezer ember számára munkaalkalom. Megszületik az új­­testamentomi rege: amikor már nagy Ínségben vala a nép, sűrű felhő jött vala, amelyből most már nem manna hull alá, hanem hó, aminél nem az a fontos, hogy el kell. hanem hogy el lehet takarít­­tatni. Nem értek hozzá; lehet, hogy ilyenkor egy regény megfor­díthatja a világ sorát, de ebben ne számítson az én segítségemre. Le­gyen vihar, nem bánom, legyen tüzes istennyila, de a maga dina­mikájával hasson. Az ón lelkem fásabb, tompultabb. semhogy esz­tétikai szépségek visszhangot tud­nának fölverni benne. De másodszor: azért nem írha­tok így Szabó Dezső könyvéről, mert ez a könyv nekem nem tet­szik. Tisztelt Szerkesztő Ür! Nagy tisztességnek érzem, hogy Szerkesztő Űr reám bízta Szabó Dezső roppant méretű könyvének méltatását. Jól tudom, hogy mikor Szerkesztő Ür így választott, nem a hivatásos esztétika, hanem az intelligens és elfogulatlan olvasó­­közönség reprezentánsát óhajtotta megszólaltatni. Előttem a hivatá­sos esztétikus mindig titokzatos és respektusos ember lesz, akinek nagyszerű terminus-technikusaira olyan áhitatos borzadállyal nézek, min-t az operatőr műszereire. Az esztétikust majdnem úgy csodá­lom, mint a borkereskedőt, aki szájában megöblögeti a kortyot, de mindig kiköpi és amíg az Anakreonok, Horatiusok, Csoko­­naik ködös bordalokat dudorász­nak. ő hideg szabatossággal tudja taglalni a bor forgalmi értékeit. De bármily nagy tiszesség is ez, alázatosan visszaadom azt. Erre az elhatározásomra az ezeroldalas könyv kétszáz oldalának elolvasá­sa után jutottam. E kétszáz oldal után nem éreztem már magamban annyi hajtóerőt, amennyivel az előttem tátongó betűsivatagnak neki mertem volna vágni. E két­­századik oldalon a regény hőse, a gigászi erejű szobrász, a magyar Őserő délelőtt felrittyen egy kicsit egy ismerős családhoz, amelyben az anyával és tizenhat éves leá-

Next

/
Thumbnails
Contents