Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
BeS. augusztus 19. 9 t^asämap Egy rakétaegység hétköznapja Légelhárítórakéta tüzelőállásban. (A Krasznaja Zvjezda című lapban közölt felvétel). (MTI Külöldd Képszolgálat) A Vörös Sarokban díszesen kötött könyv: az üteg naplója. Ez tükrözi, mi foglakoztatja a rakétaegysóg katonáit. Szervezetten és igen komolyan kezdték meg az új oktatási évet, s harcot indítottak az 1962-re tett szocialista vállalások teljesítéséért. Márpedig ezek a vállalások igen felelősségteljesek és nagy követelményeket állítanak eléjük. Az üteg katonái meg akarják szerezni kollektívájuk számára a kiváló címet. Vállalták, hogy az év végére kiváló színvonalat érnek el mind a katonai, mind a politikai kiképzésben, s ugyanígy kiváló szakemberek, minősített sportolók válnak belőlük. Más fontos vállalásokat is tettek. 'kkenteni akarják azt az időt, amit ütegük tüzelésre való előkészítéséhez kaptak, s harcolnak azért, hogy csökkentsék a rakéták és a kilövőállások működtetésének időnormáit. A minap, amikor ellátogattunk a katonákhoz, részt vettünk egy terepen megtartott gyakorlaton, jártunk a sporttelepen, megnéztük a parkban és az előadótermekben folyó foglalkozásokat, a lövészetet, a megfigyelőszolgálatot. Mindenütt ugyanazt láttuk: minden egyes katona leghőbb kívánsága, hogy rövid idő alatt kiválóan elsajátítsa nehéz hivatását, szüntelenül' harci készenlétben tartsa a rábízott haditechnikai eszközöket, éberen és példamutatóan őrizze határainkat A terepen A katonák hosszas éjjeli menetelés után pirkadatkor megérkeztek a gyakorlat színhelyére. Rövid pihenő, majd reggeli következett s a katonák máris munkához láttak. Az egyes műveleteket már jól ismerik, sokszor gyakorolták: de az a körletben volt. A terepen viszont szokatlan a környezet. A meg-megújuló szél homokot vág a katonák arcába, a rakéták fémalkatrészei a hőségben szinte égetik a kezet. S a kiképzési terv még azt is előírja, hogy a katonáknak most az „ellenség” vegyi támadásával is számolniok kell. Felveszik hát a gázálarcot, a védőruhát és folytatják a munkát. Mint valami jól olajozott gépezet, olyan összehangoltan és pontosan dolgoznak a kilövőállvány beosztottjai. Sok függ itt az emberek állóképességétől. A rakéta állványra helyezése, kilövésre kész állapotba-hozása nagy ügyességet és tapasztalatot követel, csak úgy, mint a kilövőállvány szállítása. Az első mindenben a parancsnok, aki harcászati és politikai kiképzésből egyaránt kitűnő, amellett, hogy minősített sportoló. Mindent pontosan kiszámít, átgondol, nem tesz egy fölösleges lépést sem. Parancsszó hangzik: kilövéshez felkészülni! A parancsnok méri az időt. Másodpercek telnek el, s a félelmetes rakéta a kilövőállványon bármely pillanatban kész a megsemmisítendő cél felé repülni. A felkészülésre megadott időt még itt, a terepen is számottevően csökkentik: eredményük jobb, mint ami a kiváló osztályzathoz szükséges. A katonák jó szakmai felkészültsége és állandó erőnléti edzése meghozta gyümölcsét. Mert a harcosok mind szeretik a sportot. A tisztek, őrmesterek és közlegények jó barátja a sí, a korcsolya, a súlyzó, a nyújtó és a korlát egyaránt. A gyakorlatnak vége. A katonák felsorakoznak az erdei tisztáson, s a parancsnok feltárja a nap mérlegét. A foglalkozások sikerrel zárultak: a rakéták kilövésre kész állapotba hozására előírt időt mindenütt betartották. Befejezésül felolvassák az egység parancsnokának napiparancsát, a harcosok egy csoportjának kitüntetéséről. A közlegények és az őrmesterek egymás után lépnek elő, hogy átvegyék a megtisztelő érmet: a Szovjet Hadsereg Kiváló Katonája. A forró nyári nap már estébe hajlik, amikor a rakétaegység katonái felsorakoznak a tábori konyha előtt, ahonnan jóféle borscsillat száll. De a pihenésig még egy nehéz éjjeli menetelés van hátra. Lövészeten A katonák már a második napot töltik a tüzérségi gyakorlótéren, ahol harci rakétákkal való lövészet vár rájuk. Ez a harcászati kiképzés utolsó szakasza, a nagy vizsga, amely megmutatja, hogy milyen eredménnyel járt a tanulás. Érthető, ha a katonák izgatottak. Este az egyik tiszt érdekes hírt hoz, ugyanitt aznap sikeres lövészetet tartottak annak a rakétaegységnek a katonái, amelyik Szverdlovszk közelében lelőtte az amerikai U—2 kémrepülőgépet. A katonák a tisztekkel egyetértésben elhatározzák, hogy találkozót rendeznek híres kollégáikkal, hadd tanuljanak tőlük a hibátlan pontosságú harci rakétalövészetben. S másnap már sor került a találkozóra. A katonák kicserélték tapasztalataikat, elmondták fegyvertársaiknak a hibátlan pontosságú célzás „műhelytitkait”. Különösen érdekes volt egy főhadnagy felszólalása. Az ő dolga ugyanis éppel, a célzás és arról adott számot, hogyan sikerült katonáival megsen. misíteniök a betolakodó repülőgt oet. Aztán beköszöntött a lövészet napja. Az illetékes hadnagy tüzetesen ellenőrizte a műszerek és felszerelések működését, s kiadta az utolsó utasításoka. a beosztott kezelőszemélyzetnek. A vezérlő táblán kigyúltak a fényjelzések, s a tiszt jelentette, hogy a célzóállomás kész a harci feladat végrehajtására. A képernyőn most feltűnik a cél. Parancsszó hangzik: tüzelésre felkészülni! Alig néhány másodperc telik el, s már jelentik is: „A célt befogtam”. A hangulat pattanásig feszült. Ki-ki szinte emberfeletti figyelemmel dolgozik. Hiszen itt talán még a másodperc tört része is számít. A képernyőn a cél lassan megközelíti azt a pontot, amely a kilövésre alkalmas pillanatot jelzi. Felhangzik a parancs: „A célt megsemmisíteni!” Egy gombnyommás, s a rakéta felmelkedik a kilövőállványról és sebesen gyorsulva a magasba tör. A célzó tiszt figyelmesen követi útját. Egy robbanás, és a cél megsemmisült. Ezekben a napokban a rakétaegység katonái többször tüzeltek légi célpontokra, s egy rakéta sem tévesztett célt. A lövészetet kiválóan hajtották végre: ez szorgalmas és megfeszített munkájuk eredménye. Mindig készen Este van. A nap megfeszített tanulásban és ügyeleti készenlétben telt el. A személyzet már éppen arra készül, hogy pihenni tér, amikor váratlanul felüvölt a sziréna. Harci riadó! Ajtók csapódnak, a katonák menet közben kapkodják magukra a köpenyüket. Talán egy perc sem telik belé, s máris mindenki a helyén van. Feszülten figyeli a képernyőt az ügyeletes fiatal tiszt, akinek ez első harci feladata. Most válik el, hogy hasznosítani tudja-e mindazt, amit a kiképzés idején megtanult. Vajon sikerül-e ez az érettségi vizsga? A fiatal tiszt beosztottjaira pillant. Valamennyien higgadtan, az izgalom legcsekélyebb árnyéka nélkül, szinte automatikusan, de mégis rendkívül gyorsan végzik a dolgukat. A fiatal parancsnokot Hidak és kikötők építésénél mindeddig sok nehézséget okozott, hogy a több tonna súlyú vasbeton-cölöpöket messziről kellett az építkezéshez szállítani, majd hatalmas gépekkel a talajba, verni. Szovjet szakemberek igen egyszerű és egyetemesen alkalmazható módszert dolgoztak ki e probléma kiküszöbölésére Az új módszer lényege a következő: uszályra szerelt fúrógéppel a szükséges cölöp ez felvillanyozza. Most már biztosra veszi, hogy minden jól megy majd. S lám, a célt már be is fogták. A felettes elégedett: — Kezdetnek nem is rossz — mondja. — Gratulálok az első sikerhez. Folytassa a megfigyelést. ... A riadót lefújják, a katonák visszatérnek a laktanyába. Csak az ügyelet marad a helyén. A rakétaegységek katonái éjjelnappal egyaránt nehéz és felelősségteljes posztjukon vannak. Róluk mondta az SZKP XXII. kongresszusán Malinovszkij marsall, hogy a szovjet légvédelmi egységek éberen és szüntelenül őrködnek hazánk határai felett. A. NYEDOSZUGOV ezredes átmérőjének megfelelő aknát fúrnak a mederben. Az aknába vékony, lyukacsos fémcsövet eresztenek, amelyet acéldrótból készült háló vesz körül. Ezután az uszályról cementhabarcsot szivattyúznak a csőbe. A cement a cső részein kifolyva fokozatosan betölti a furatot és szilárd cölöppé merevül. Ugyanezt a módszert bányákban, alagutakban, épületek alapozásánál is alkalmazni lehet A duzzadó cölöp — Új szovjet módszer hidak és kikötők építésénél —
