Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

1962. augusztus 19. 10 Vasárnap Minek ? Hiába, soha nem értettük egy­mást. Még jól emlékszem, amikor elő­ször lemásztam a fáról, és nagyne­­hezen két lábra emelkedtem, akkor ő — miközben lustán himbálózott fölöttem az ágon — unottan leszólt: — Minek ez? Meglátod, még lúdtalpat kapsz! Amikor aztán veszedelmes szik­lákon másztam fel az Olimposzra, hogy ellopjam az égből a tüzet, ezt kiáltotta utánam: — Mit töröd magad? Egészen jó az a kecskehús nyersen is. Külön­ben sem szeretem a rostélyost — a hagyma miatt! Később, mikor egy imbolygó fa­tönkön elindultam a tó közepére, és beleestem a hideg hullámokba, ki­röhögött: — Hihihi. Majd akkor ülök mö­géd, ha előbb feltalálod a melegvi­zet. A barlang falára bölényeket kar­coltam. — Felébredt, megdörgölte a szemét, és fitymálva legyintett: — Miért nem durmolsz inkább! Azt ott a falról úgyse lehet leenni. Megírtam az Iliászt, de ő végig se hallgatta. Felépítettem a Colos­seumot, ő azonban ügyet se vetett rá; a gladiátorokat nézte, és a le­látókon a nőket. — Feltaláltam a puskaport, hogy ne kelljen csáká­nyozni a sziklákat; ő agyonlőtte az apját, és nekem azt mondta; Jó, jó, azért kézzel is meg tudtam volna fojtani. Mindig csak lustálkodott meg ok­­vetetlenkedett. Közben elhízott, és megöregedett. És egyre ezt kérdezte: Minek? Minek a távcső, minek a gőzgép, minek a rádió, és minek a relativi­tás elmélete. Aztán felrepültem az égbe, és elindultam a csillagok felé. Ekkor már nagyon öreg volt. Szenilis ha­raggal támadt nekem: — Te, te! Minek ez? Inkább azt találtad volnta ki azon a sok pénzen, hogy hogyan lehet meghosszabbíta­ni az életkort, vagy megifjitani az öregséget? Ki fogom találni azt is. — De minek ez? — kérdezem most az egyszer én — ha ő is meg­érheti? Inkább várok vele még. Mester László TARK.A-OLDA! Ha a feleség újságot olvas... * — Nos, barátom, altkor hát mesélje el, hogy mi a panasza?... — Ezt a parfümöt ajánlom. Ros­télyos illata van. Minden férfi megőrül érte. Vízijártasság 70 centiméteres vízhez? Sok embernek okozott örömöt Gyulán a vártavi csónakázó meg­nyitása. Hosszas, kalandos jegyvál­tás után — mert nem a helyszínen árulják a jegyet — e sorok írójá­nak is sikerült csónakba ülni és „tengerre szállni'*. Előzőleg azon­ban a jobb sorsra érdemes csóna­­kázónak a csónakkiadó előtt töre­­delmsen be kell diktálni a nevét, születési helyét, lakáscímét, foglal­kozását. Miért? „Vízi jártasság” miatt. Ügy vélem, túlzás a 70 centi­­méteres tóra, melybe csak erőszak­kal fullasztható be valaki, efféle engedélykiállítás. Mi lenne Pesten, a városligeti tavon, ha ott is be­vezetnék? Csak másnap kerülne sor a csónakázásra. Vagy talán Gyu­lán csupán így indokolt a félórás csónakázásért elkért öt forint? Egy kicsit sokalljuk ezt is. (A város­ligetin félórás csónakázás mindösz­­sze 3 forint). H. L «■■■■■■■■■■■■■■■■■■■MaaaaaaiiBBaaaBBaaBaaaaai Nincs is ennél fontosabb! — Kérem, a statisztikái hi­vatalból jöttem, népszámlá­lást tartunk! Mindenfelől CARUSO 40 ÖLTÖNYE HALALA UTÁN A nápolyi temetőben pihen En­rico Caruso bebalzsamozott holt­teste. A művész, aki 1921-ben halt meg, a napokban kapta halála utáni negyvenedik öltönyét az egyik elsőrendű londoni szabótól. Caruso végrendeletében úgy in­tézkedett, hogy halála után is a legdivatosabb öltönyöket akarja „viselni” és ezért minden évben új öltönyt adnak rá. TRANZISZTOROS Rendhagyó beszámoló egy diák-kirándulásról Kedves Szüleim! Nagyon sokáig utaztunk. Legalább 8 órát. Gyakran megtéptük egymást. A vé­gén már úgy untuk az uta­zást. Megérkeztünk. Hegy­nek felfelé mentünk mi, al­földiek, hajaj! Csak úgy nyögtünk a börönd alatt. Egy néhai kolostorban volt a szállásunk. Tiszta kripta. De a mosdó remek! A vé­cében nincs villany; Az egészből csak a szellem hi­ányzott. Mégis nagyon jó; Pécs öreg város. Este egy vendéglőben vacsoráztunk; Nehezen aludtam el. Tanér­­néniék azt mondták, hogy hoidkóroztam is. Délután szemben velünk az utcán, filmet forgattak. Egy jele­netet többször is. Biztosan rossz volt a felvétel. Csóko­­lozásl jelenet volt. Felettünk stoppolták az időt. Három percig csókolóztak; Hogy nem kopott el a szájuk! Ír­jatok, de kézzel, mert a gép túl hivatalos. Ez az el­ső nap. Le kell feküdni. Szeretettel csókol bennete­ket — Gabi Kedves Szüleim! A levelet köszönöm, bár apuét nem tudtam elolvas­ni. Irta volna inkább gép­pel. Pécs egyik nevezetes helyének a közelében tele­pedtünk le. A Hunyadi szo­bor mögött lévő utcában. Szép minden. De én már nem tudom, mi az, hogy „egyenes”, mert minden görbe, minden lejt vagy emelkedik, meredeken vagy lassabban; Felmásztunk mecseki kilátóra. Az elsők közt voltam! Lógott is £ nyelvem. Mindenki short­­nadrágban van, Otthon is hordani fogom. A hegymá­szás péntek délelőtt volt, Az egyik tanár néni elvesz­tette a cipőjét. Mezítláb bal­lagott az utcán. Délutánra terveztük az Urán-várost, de elmaradt, mert a má­szástól az egész társaság ki­­volt. Rengeteg esemény tör­tén ik mindennap! Voltunk a török mecsetben, úgy hív­ják, hogy dzsámi, meg a toronyban, a mináretben is. Olyan, akár egy űrrakéta. Az egyik lány beszorult. Minek eszik annyit. Az ide­genvezető bácsi a pasáról is beszélt; A Berda Jutka megkérdezte, hogy „a pasa bácsival nem találkozhat­nánk?”, Szombaton voltunk Siklóson. Láttuk a várat. Félig rozoga, félig új. Min­dig javítgatják. A többi na­pon kirándultunk Sikondá­­ra, a strandra, meg Abali­­getre, a cseppkő b arlangiba. Bent majd megfagytunk. Harkányban is jártunk. Az nagy fürdőhely. Hat tanár van velünk. Jó, hogy ennyi a tanár. Az egyik a vízbe pottyant. Tudom, hogy be­lökték. Minden klassz! Ja! Este a tanárok lementek fe­­ketekávézni a presszóba. Meghagyták, feküdjünk le. De ml nem aludtunk. Olyan felfordulás volt! A nagyob­bak táskarádióra táncoltak. Az ötödikesek meg az ágy­ba bújtak; hogy félhesse­nek kicsit. A hazulról hozott kajcsi megmaradt; Har­kányban hangos bemondón hívtak ki bennünket a víz­ből. Vidámak, fáradtak va­gyunk. Az ivóvíz pocsék, az étel finest! Csókol minden­kit — Gabi Választ várok! Tudom, hogy sók a leve­lemben a hiba, de apu, ha megint kritizálsz, megcibál­­lak! Kedves Szüleim! Aki megkapja ezt a lapot, legyen szíves rögtön külde­ni 20—30 forintot, feltétlen! Tanámnéniék, ha megtud­ják, hogy már kevés a pén­zem, a fejemhez vágják, hogy miért nem spóroltam. De hát sokfelé megyünk, és mindenütt pénz, pénz .;; Ne várjatok egy napot sem! Mert kevés az időnk, érti­tek? Minél hamarabb, ha­marabb! Ne a helyesírást nézzétek, hanem pénzt küldjétek nagyon hamar. Mert szombaton hajnalban érkezünk! Pénzt ! ! ! — Gabi Kedves Szüleim! Szombatra virradóra; fél 3 körül érünk Csabára. Vár­jatok! Képzeljétek! Tíz mé­tert úszom matrózban! Tu­dok vízen feküdni, átfogott térddel ülni. Az osztályfő­nök-néni tanított. A mell­úszás még gyatra. A stran­dolás délután volt. Délelőtt; múzeum, székesegyház, pe­dagógiai főiskola. Minden este nyugtató séták. Egyszer moziztunk is. A „Viharok bolygóját’: láttuk, A Vé­nuszról szól. Izgi szovjet! Tegnap megnéztük az állat­kertet. Fenyvesben van. Ná­lunk Csabán a medve, eb­ben meg az oroszlán a leg­nagyobb. Azt mondják, csak kölcsönben van. Télen uta­zik Pestre. Az állatóvődá­­ban sok áhatapródékot lát­tunk. Édesek! Szép hely, mégis mindenki eljött. A Zelei Jancsi, búcsúzóul fel­ajánlotta az oroszlánnak az őszibarackját; Visszautasí­totta. Nem merek ellenve­tést tenni a helyesírásom kritizálására. Mert apu rög­tön kezdené: — Az életben nem Is tudod, milyen nagy szükség ; ; ; — satöbbi. Ja! Holnap Jakabhegy! Har­minc kilométeres gyaloglás! Hegynek föl! Mi lesz itt! Hordágyon visznek haza. Szombat hajnalra már ott­hon csókol benneteket — Gabi Szombat hajnal. — A csa­bai állomáson, az éjszakai utazástól kissé megviselten és mégis vidáman rohan a várakozó szülőkre 36 lány és fiú. Hazafelé útban, a mamák és papák kacagásá­tól hangos a csabai hajnal. Most mesélik gyermekeik, hogy miként kenték he fog­krémmel valamennyi társuk arcát, aki csak elszunyó­kált a vonaton. Muszáj volt, hiszen tíz napi túra alatt egy tubus fogpasztának mindenképpen el kell fogy­nia. Üj Rezső KALAPOK Az Egyesült Államokban újra divatba jöttek a széleskarimájú női kalapok. Az egyik chicagói ka­lapüzem rádióval ellátott női ka­lapokat hozott forgalomba. A szé­leskarimájú kalapokba kényelme­sen beépíthető egy kis tranziszto­ros rádió és így a kalap viselőjé­nek nem kell többé unatkoznia út­közben. EZ IS REKLÁM Az egyik bostoni masszírozó in­tézetben a bejáratot kétszer akko­rára építették, mint a kijáratot. Az intézet propagálásánál mindig utalnak erre a fontos körülmény­re. CLEOPATRA” — NEM MEHET HAZAJABA Elizabeth Taylor, a Cleopatra című film főszereplője, nem utaz­hat — Egyiptomba. Az egyiptomi hatóságok azzal az indokolással tagadják meg beutazási vízumát, h°QV „rokonszenvez Izraellel”. Ta­valy ugyanis Izrael állami köl­­csönkötvényeit árusította és zsidó vallásra tért át. id ulti — Örökké várni kell rád! Elfe­lejtetted, hogy vendégségbe me­gyünk? amhmmmmmmmmimmimm Játék Gyermek vagyok, kérlek, hogy hidd el; Hadd játszhassam ékszereiddel. E. Kovács Kálmán Van beutaló. Elmenne? — Elmenne? Nincs beutaló! (Szűr-Szabó József rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents