Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-19 / 167. szám
1982. július 19. 3 CsfltSrfSk 186 szocialista brigád versenyez megyénkben Nagyobb nyilvánosságot a verseny eredményeinek — Az idén 186 brigád nevezett be « megye állami gazdaságaiban és gépállomásain a szocialista cím elnyeréséért folyó versenybe. A VIII. kongresszus tiszteletére tett vállalások nagy lendületet adtak ennek a versenynek, melynek sikere mintegy 38 millió forint értékű megtakarítással, illetve többtermeléssel gyarapítja év végéig a népgazdaságot. A kedvezőtlen időjárás azonban akadályokat gördített a vállalások teljesítése elé. Ám a kiesések pótlására a gazdaságok vezetői és dolgozói külön terveket dolgoztak ki, amelyek végrehajtásában példásan veszik ki részüket a szocialista címért versenyző brigádok. Fokozott gonddal ügyelnek a szemveszteség nélküli aratásra, cséplésre, s közben a kapásnövények átlagtermésének növelésére fordítják a fő figyelmet. A megyében a kukorica termelési versenybe 51 ifjúsági brigád nevezett be, míg az ifjú traktorosok országos egyéni versenyébe 163 ifjú traktoros. Ezen túl 23 sdlókombáj n-vezető vesz részt az országos versenyben a mi megyénkből. A szocialista brigádok összlétszáma 2136 fő, akiknek lendülete — s ez máris megmutatkozik — jobb, figyelmesebb, gondosabb munkára serkenti a gazdaságok valamenynyi dolgozóját. De még , jobban ösztönözné a munkát az, hogyha a szakszervezeti bizottságok rendszeresebben figyelemmel kísérnék a verseny eredményeit, és nyilvánosságot biztosítanának annak. Ebben azonban még sok hiányosság tapasztalható mind a gépállomásokon, mind az állami gazdaságokban. Okikról az orosházi Petőfi Tsz-bea gondoskodnak Száznyolcvan idős, munkából kiöregedett nyugdíjast tartanak számon az orosházi Petőfi Termelőszövetkezetben. Közülük csak harmincán lehetnek az olyanok, akik jelenleg is naponként a közösbe igyekeznek, hogy eleget tegyenek éjjeliőri, vagy ehhez hasonló könnyebb munkakörben megbízatásuknak. Százötvenen azonban már a könynyebb munkát sem tudják vállalni. A nehéz évtizedek után megrokkantak, elfáradtak, s erejük mindinkább fogytán van. De ott állnak mellettük a termelőszövetkezetben szorgoskod ók valamennyien, s a vezetők, akik tudásukkal és erejükkel gyarapítják a közös vagyont, hogy évről évre több jusson idős tagjaiknak is. A múlt évben 355 mázsa búzát tettek félre az orosházi Petőfi Termelőszövetkezet gazdái, hogy ezt évközben egyrészt természetben, másrészt pénzben az idősek között kiosszák, figyelembe véve, ki mennyire van rászorulva a gyors segítségre. A munkából kiöregedettekről való gondoskodás más módon is kifejezésre jut az orosházi Petőfi Tsz-ben. Tavaly, de az idén is többen már a háztáji földjüket sem bírták megművelni, s részes művelésre akarták kiadni. Kunos Gyula párttitkár, amikor erről tudomást szerzett, azonnal Ügy hívták az olyan fiatalokat. Végigjártam a majorbeli iskolát Voltam kanász, bomyász, kocsis... De szerencsém lett, fűtőnek kerültem a tüzesgéphez. Azt hittem, gépész-iparos lehetek! De sajnos, télen mindig visszakerültem béresn ek! Negyvenötben aztán az lett az első, hogy gépre menjek. Mentem is Kovács Pista bácsi segítségévéi. Most a műhelyben dolgoztam. Az ő keze alatt. S mellékesen egy modem kockaházat építek bent a faluban. Fürdőszoba, minden. S ami fő, meglesz minden fala beiül is! Kovács István, az egykori tüzes-gépész a hatvanadikat tapossa. — Szerintem a gróf nem Bécsből akart hercegnő-feleséget hozatni! Hanem csak innen Füzesgyarmatról — vélekedik Pista bácsi — vagy Köröstarcsáról valami grófi leányt Hát azért kezdett bele ebbe a nagy építkezésbe, hogy megcsinálja vele a szerencséjét, mert akármelyik, azért jó parti lett volna! De az építkezés bizony nem neki, hanem énnékem hozta meg a szerencsét: én nősültem meg a kastéllyal, nem pedig ő! az elnökhöz, Gönczi Jánoshoz sietett. Rövid tanácskozás után nagyszerű döntés született. „Akik nem tudják megmunkálni háztáji földjüket, a szövetkezet gondoskodik bemunkálásáról, s a rajta termett kukoricát — a munkadíj levonásával — haza is szállítjuk.” így szólt a határozat, s így is cselekedtek a Petőfi Tsz vezetői. S mi tagadás, több idős szövetkezeti gazda szemében kövér könnycseppek jelentek meg, amikor ősszel kukoricával rakott kocsi állt meg kapujuk előtt, azzal a terménnyel, amiről ők azt sem tudták, hogy a közös melyik részében termett. De a közvetlen anyagi segítség mellett a róluk való gondoskodásnak más nagyszerű jele is megtalálható az orosházi Petőfi Termelőszövetkezetben. ami a közvetlen találkozásokban jut kifejezésre. Még most is meghatódva emlegetik a szövetkezet nyugdíjasai azt az egész napos találkozást, melyet a párt- és gazdasági vezetők számukra rendeztek. S a vezetők egymás után adtak választ megannyi kérdésre, nyugtatták meg őket, hogy meglesz az évi kenyómekvalójuk, hogy senki nem marad ki az SZTK-biztosításból, az orvosi kezelésből, s a háztáji körül sem lesz hiba. Mosolyog az öreg gépész (idén megy nyugdíjba), mosolyog, amint az ifjúság emlékezete feltüzel emlékezetében: — Került ide egy sofőr, a bécsi mérnököt hurcolta a kocsiján, hát azzal a fiúval ón nagyon jó barátságba keveredtem. Egykorúak voltunk, s így megkedveltük egymást, még jobban tán, mintha testvérek lettünk volna. No, azt mondja egyszer, úgy nyár közepén, huszonhatban, amikor még javában folyt az építkezés, azt mondja nékem: „mit szólnál hozzá, ha nehány napra lehoznám a húgomat?” Semmi akadálya, mondtam. Le is hozta. De én alighogy megláttam azt a lányt, tudtam, hogy ez lesz az én feleségem. Ügyis lett. Csillognak az öreg szemek. Boldog villogással... — így aztán mégsem lehet azt mondani, hogy ez a palota teljesen hiába épült volna olyan hosszú időn keresztül! Bizony, bizony! Hullott boldogság a palota kertjén túlra is. De az nem volt benne Sándor méltóságos úr költségvetésében... Cseres Tibor Jó érzés lehet az orosházi Petőfi Termelőszövetkezet idős nyugdíjasainak abban a tudatban élniök, hogy nincsenek magukra hagyva, hogy ott vannak mellettük az ezer holdak gazdái, s ami különösen megnyugtató: a vezétők őszintén törekszenek arra, hogy évről évre többet tudjanak adni a munkában elfáradtaknak, anyagi javakból és őszinte emberségből egyaránt. Balkus Imre BÉKÉSI Hát ez mi? Már lassan a nyári vakáció derekát tapossuk, de Békésen, a Szegedi Kiss István Gimnáziumban tanulók serege; lányok, fiúk láthatók, méghozzá nem is akárhol, hanem végig a vaskerítésen. Vakarják, csiszolják és az egyik végén már festik is. Itt valami társadalmi munkát szimatolunk! Gyorsan be az épületbe „hivatalos” tájékoztatásért, s utána elbeszélgetünk a diákokkal is. De ni, az ajtónál is gimnazisták! Lakatoskodnak. A zárat munkálják. Polgár Lajos igazgatónál kötünk ki. Mosolyogva világosít fel: —■ Semmi rendkívüli sincs mindebben. Egyszerűen az 5+1-es osztályok egyike, az ősztől már II. a osztálynak számító I. a végzi kéthetes nyári lakatosipari gyakorlatát. A 47 fős osztály tanulói két csoportra osztva gyakorolnak. Vállalták, hogy a gimnázium területén lelhető minden rozsdásodó, de festhető részt rendbe hoznak. Most éppen a kerítésen a sor. Más részük az épület ajtóin lévő hetven zárat javítja, s a meglazult csavaros padokat rögzíti. Az osztályfőnökük, Kajtor István, a rádiós-szakkör vezetője, ismert helyi MHS-mozgalmista van velük. Van egy másik csoport az utca túlsó felén, a lánykollégium tanulótermei mögötti motorszerelő és nikkelező részlegben. Az ő mesterük Laudisz László tanár, egyben okleveles mezőgazdasági gépészmérnök. Érdemes mindkettőjüket felkeresni, ajánlja az igazgató, sok érdekeset tudnának mondani és mutatni. Ismét kint vagyunk az utcán. A keritésfestők vezetőjét, Kajtor tanárt keressük. Éppen igazságot oszt két lánycsapat között, akik azon vitatkoznak, hogy melyikük fesse és melyikük csiszolgassa a vaskerítést, de aztán rend lesz. Miután mindent láttunk és hallottunk, az osztályfőnök átkala-Kincset érő tartalék Egy szál szénát és egy szem abrakot sem kaptak tavasz óta az ecsegfalvi Egyetértés Tsz tehenei, s késő őszig nem is kapnak, mert elegendő számukra az, amit az öntözött legelőn legelnek. Nagy nyereség ez a szövetkezet számára, mert a dús fűtől több a napi tejhozam, s ráadásul rengeteg szálas- és szemestakarmányt is meg tudnak takarítani. Eddig az volt a gyakorlat itt is, hogy alig kéthónapi legeltetés után „kazalra” és „zsákra” szorultak a tehenek. Sajnos, ez sok helyen még mindig így van, még néhány olyan szövetkezetben is, ahol a folyóvizek és egyéb öntözési lehetőségek mellett terül el a legelő. Nagy veszteség, hogy a megye mintegy százezer hold — amint az ecsegfalvi példa bizonyítja — többnyire kincset érő legelője most is olyan állapotban van, mint amikor Árpád apánk vitézeinek lovai és igavonó ökrei legelésztek rajta. Sajnos, nagy részét csak a legelésző állatok és a madarak trágyázzák, ezért nagyon kivételes esős nyár az, amikor három hónapig talál harapnivalót a legelők jó részén a jószág. Nemcsak ecsegfalvi, hanem csabacsűdi és még sok példa bizonyítja: érdemes a legelőre gondot fordítani úgy is, hogy holdanként 1—2 mázsa műtrágyát szórnak rá, s aztán megöntözik. De úgy is, hogy fokozatosan feltörik, s 1—2 évig kalászos- vagy kapásnövényt termelnék benne, s aztán mesterségesen újra füvesítik, és amikor szükséges — természetesen ott, ahol lehet —, olcsón, egyszerű csörgedeztető módszerrel meglocsolják. Az ilyen legelőkből félannyi is elég volna, mint amenynyi most van. Az ecsegfalvi Egyetértés Tsz 350 hold öntözött ősgyepén tavasz óta mintegy 300 tehenet és növendékmarhát legeltetnek. Miért csak 3000 hold legelőre jutott öntözővíz megyénkben az idén a százezer holdból, mikor már évek óta és most is takarmánygonddal küszködnek szövetkezeteink, s az állatok is, a tejhozam is újból és újból leromlik? El kellené ezen gondolkozni, és végre intézményesen, szervezetten hozzálátni a legelők jó részének javításához, mert a takarmányprobléma megoldása mellett a legelőn-tartásnál semmi más sem tud hasonló egészséges életkörülményt biztosítani az állatoknak. Ki kellene bővíteni a megyei legelőgazdálkodási alapot úgy is, hofey a legelővel egyáltalán nem rendelkező szövetkezetek is hozzájárulnának a műtrágya, az öntözés. a digózás és az újratelepítés költségeihez, s ellenszolgáltatásképpen egész nyáron gulyáztat' hatnák növendékállataikat, mint ahogyan az régen szokás volt az állattartó gazdák körében. Kukk Imre EZERMESTEREK uzol bennünket a „motorszerelő részlegbe”, ahol Laudisz mester, továbbá egy sereg diák-szerelő, és motorbúgás, villanygépek zúgása, forrasztópáka sistergése fogad. Jól felszerelt műhely, annyi szent! — Mind a fiúk műve — mutat szét boldogan a tanár-mérnök. — Meg az övé is — bök feléje Kajtor, a tanártársa.. Egyébként, ahol vagyunk, pontos nevén a gimnázium géplakatos műhelye. A 30 fiú egy része éppen agregátort javít. A masina a fonyódi KlSZ-táborba kerül. Búgatják motorját és az ész nélkül pörgeti a dinamót. Ezt is „vacakból” hoztak össze, alkották éppé. Amott galvanizálnak. Az esztergapadnál is dolgoznak. Motorkerékpár-javítás, a Kossuth Tsz porozógépének a megreperálása és hasonló szakmunkák vannak soron. Nyár van? Számít az? Elkergetni sem lehet őket innen! A fiatal Végh Tibor már leérettségizett, de itt tesz-vesz. Büszkén mutatja a fujtatójukat. Elektromos! Nincs fárasztó lábhajtás. A szorgalmasak közt is vannak szorgalmasabbak: Tóth Károlyból kiváló lakatos lesz, ez Laudisz mesternek és Kajtor tanárnak a közös véleménye. Egyébként KISZ-vezetőségi tag. Aztán itt van Balogh Pista, Szabó Sanyi, Békési Sanyi vagy a „kerítéseseknél” Somlyai Margit, Rónási Magda, Tarkovács Rozália, amit csinálni kell azt jól, gyorsan, pontosan és szakszerűen végzik el. Az életben is éppen így helyt fognak állni, de a többiek is! Már elhagytuk a lakatosmühelyt, mikor a mellettünk haladó Kajtor tanár csendesen megjegyzi: — Mióta gyakorlati munkában együtt vagyunk mi, tanárok és növendékek, azóta sokkal jobban ismerjük és becsüljük egymást. A pádtól a katedráig meg vissza tartó távolság sosem hozta olyan embertársi közelségbe a pedagógust és tanítványát, mint a politechnikai oktatás. így. ilyen kedves gondolatok közben le is zárnánk a véletlen látogatást, de Kajtor tanár nem ereszt, mindenképpen meg akarja mutatni büszkeségét, a rádió-szakkört. Engedünk az „erőszaknak”. Érdemes. Rádiólaboratóriumot, raktárt és stúdiót látunk parányi kivitelben. A szakkör URH adó-vevővel is rendelkezik. —■ Sok kiállításon szerepeltek diákjaink készítette rádiókészülékeink. • Dolgozunk, kísérletezgetünk. Sokszor már azt sem tudom, lakatos vagyok-e vagy rádiós, annyira jó mindenben ott len-Huszár Rezső Egyszerű, de nagyszerű Az ecsegfalvi Egyetértés Termelőszövetkezetben 700 hold földre 1200 vagon szervestrágya kiszórására készülnek. Ebben a szövetkezetben a trágyarakodást is gépesítik. Endrédi Dezső, a termelőszövetkezet elnöke 1961- ben az elnökképző iskolán, Zsámbékon látta, hogy ott a vasúti sertésrakodóhoz hasonló állványon egy lánctalpas DT tolja fel az istállótrágyát dózerlappal a vontatóra. Most egy hónappal ezelőtt ismét ellátogatott Endrédi Dezső Zsámbékra, hogy még alaposabban megnézze ezt az egyszerű, de nagyszerű trágyarakodót és ők is csináljanak egy hasonlót. A házi építőbrigád már hozzá is látott az állvány megépítéséhez, s két héten belül megkezdik a trágyahordást.
