Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-19 / 167. szám
í§02. Július 19, 4 Csütörtök A serdülő szívének kulcsé: a bizalom és a megértés! FiLft|VfVtai>& gokart olyan rejtélyesnek mondják és írják le a kamaszkort, amelyet nehéz megismerni, megérteni és magyarázni. Olyan nimbusz öleli körül, hogy az ember lassan már-már félni kezd tőle. Nem hat e korban — mondják — a szülői, tanári tekintély, alig van látszata a nevelésnek, sőt az is lepereg róluk, amelyet hosszú évek nehéz munkájával „tapasztottak” rájuk. A kamaszkor egy olyan talány — halljuk néha —, amelyben az ösztönök ébredése, az ugrásszerű biológiai változás széttör minden addig elfogadott és megszokott formát. Igaz is, meg nem is! Igaz az, hogy a serdülőkor valóban a nagy változások kora, amelynek óriási hatása sokszor kiszámíthatatlanná, in gerléd övé. da. cossá és végtelenül érzékennyé teszi őket. De nem igaz az, hogy ez az állapot talány, hogy ebben a korban alig van hatása a nevelésnek, illetve olyan nevelési módszereket kell alkalmazni, amely „megtöri” ezt a makacs, dacos állapotot: Vagyis a megtorlást, „a kemény kéz” politikáját. A kamasz lelkivilága nem kiismerhetetlenné, hanem feltűnően bonyolulttá — és ez különbség —, de egyben nagyon gazdaggá válik. Rendkívüli érzékenysége is erre vall. Az érzékenység viszont lelki finomságot kölcsönöz a serdülőnek és szinte „csak ezen” az úton lehet közel kerülni hozzá. Könynyen barátkozik — ha lelki társra talál —, de könnyen lobban haragra, ha úgy érzi, terveiben akadályozzák. Tervei pedig sajátosak, mint az a kor, amelybe „belecsöppent”. J^gyik lelki sajátossága, hogy mindent saját szempontjából mérlegel, bírál, elfogad, vagy elvet. Kicsit szemben áll mindennel és mindenkivel. A leckével, a munkával, a barátokkal, a tanárokkal, sőt elég gyakran a szülővel is. Mégis, a serdülő, a kamasz szívéhez van egy könnyen megszerezhető. de nehezen kezelhető, finom lelki kulcs. Az érzelmi közeledés, amely előtt mindig nyitva áll a szíve. Ebben a korban vergődik a gyermek. Nehezen találja meg a helyét. Zavarja félszegsége, sutasága, mutáló hangja, serkenő bajusza. Az az egész átmeneti állapot, amelyben már nem gyermek, de még nem is felnőtt. E kor sajátosságait — amelyek törvényszerűen következnek be —, soha ne tévesszük össze a rosszindulatú, a „neveletlen” gyermek sok esetben hasonlónak tűnő tulajdonságaival. Ez okozza a legtöbb kon-Poíon csattant a divatbemutatón Július 10-én kezdődött meg a vezető olasz divatházak őszi-téli kollekciójának bemutatása. Az első bemutatót a római Centinaro divatház x-endezte. Két szenzációja volt: az egyik a hosszú estélyi ruhák, a másik — egy pofon! A pofont bemutató közben egy maneken adta egy fotóriporternek, aki túl közel férkőzött hozzá és rálépett ruhájának uszályára. A pofon jókorát csattant és nagyobb meglepetést okozott a teremben bemutatott ruhakreációknál. fliktust a serdülő és a felnőttek között, beleértve szüleit és tanárait is. A határozottságnak aláveti magát, de a kemény — még inkább a durva -szavak, ellenállást váltanak ki belőle. Vagyis, ez a kor mégiscsak a legbonyolultabb, a legveszélyesebb korok egyike, de nem tragikus kor. Veszélyesnek azért veszélyes, mert ebben a korban a meg nem értés — vagy ha így őszintébbek vagyunk —, a hozzá nem értés, könnyen rossz, téves útra kergetheti őket. Ebben a korban fordulhat szembe — vagy súlyosabb esetekben szakíthat — családjával a legtöbb gyermek. Ez a kor nehéz válaszúihoz sodorhatja a serdülőket. Hadd állítsak ide egy példát, amelynek megoldási módja a serdülőben közeledést vagy távolodást válthat ki. Rászólnak ingerült, úgynevezett „hagyományos” hangon. — „Nem látod, hogy az anyád a kútra indul? Ilyen nagy kölyök és eltűri, hogy az anyja hozzon vizet. Lódulj és ne a könyveket bújd mindig!” Jlyen esetben a serdülő, mint aki most érkezett egy másik világból, megbántva felnéz, aztán lassan becsukja a könyvet és kiveszi a kannát édesanyja kezéből. No, meg ... dühös az „öregre”. Az is lehet, hogy tesz egy olyanféle megjegyzést, hogy: Nem tud szólni? De ha nem ezt a hangot használjuk, hanem azt, amellyel éppen a benne szunnyadó férfit szólítjuk meg, meglepően más hatást érhetünk el: — „Ne engedd fiam, hogy édesanyád cipelje azt a nehéz kannát. Neked meg sem kottyan, ő meg szegény alig bírja. Látod, hogy én nem érek rá!” Ezekre a szavakra az „ébredező férfi” bizony egy kicsit elszégyelli magát, de habozás nélkül indul, mert... Ügy szóltak hozzá, mint akitől segítséget várnak, akinek gyámolítását kérték: Ne engedd fiam! — és ő nem engedi! így, nem engedi! Sem azt, sem mást, amit így kérnek tőle. Mert a serdülő szíve, ha rapszodikusan is, de tele van melegséggel. Más esetben, ha valami apróság miatt felpofozza kis húgát (előfordul bizony a serdülő világban) az apától megtorló hangot, esetleg néhány „taslit” kap. Ez „igazságosnak is tűnne”, ha az eredmény nem lenne fordított. Ez a néhány „atyai”, jelen esetben a két testvér között, csak erősítené azt a válaszfalat, amellyel a serdülő akarata ellenére bevonja magát. Bosszúállóvá is teheti, aki ezek után még több borsot tör a „kicsi” orra alá. Hol belecsíp, hol a haját húzza meg, hogy a rajta esett sérelmet megtorolja. De na idegen kamasz r-ölna ki."'~ó~hoz mint a . tigris védené meg. Nem engedné! „ne engedd, fiam” tónusa — hogy az említett példával mondjuk — minden esetben varázsrerejűvé válhat. Mi lehet ebben a pár szóban a va'rázserő? A bizalom! Ebbe, mint erős támaszba kapaszkodik bele az ő bizonytalan világában.* hisz a kamasz a „világot szeretné kimozdítani a helyéből”, de fél is egyben mindentől, ismerttől és az ismeretlentől egyaránt. E vergődésben a bizalom és a megértés a támasza. Ezért hálás, és a végtelenségig ragaszkodó tud lenni ahhoz, aki ezzel megajándékozza. Ez iránytűként vezetheti a serdülő kor ellentmondásokkal teliaggatott kátyús útján. Ezért lehet kulcs a serdülő szívéhez a bizalom és a megértés! Kollárik János Megyei könyvtáros-tanfolyam kezdődött Gyulán Július 16-án megyei könyvtárostanfoiyamot nyitottak -meg Gyulán. A tanfolyamon könyvtárosok és könyvkölcsönző-vezetők vesznek részt. Az első turnus július 21-ig, a második pedig július 23-tól 28-ig ismerkedik a könyvtárosi munka legújabb módszereivel, különösképpen a falusi, községi könyvtárak feladataival, az olvasótábor bővítésének lehetőségeivel. A tanfolyamon fővárosi előadók is részt vesznek, többek között Szabó György a mai magyar irodalom problémairól, Sárközi Péter pedig a mezőgazdasági irodalom népszerűsítésének fontosságáról tart előadást, melyet a hallgatók megvitatnak. A film „A három testőr” folytatása. Dumas regényéből filmre írták Jean Bernard-Lue és Bemard, Borderie. Története XIII. Lajos korában játszódik. Az első jelenetek a királyi palota udvarába vezetnek. éppen névsorolvasás van. Kiderül, hogy a királyi testőrök közül hárman — Athos, Porthos és Aramis — hiányzanak. Ekkor érkezik meg Rochefort gróf, és gúnyos udvariassággal közli, hogy ne várják a három testőrt, mert csendháborításért letartóztatta őket. Így kezdődik tehát a film, mely fordulatos, érdekes, és elmaradhatallanul izgalmas jelenetek során mutatja be a kort, melyei regényében Dumas oly remekül megrajzolt. (A nagy sikerre számító filmet Békéscsabán a Szabadság mozi játssza július 19-től 25-ig.) A milady bosszúja — Színes, szélesvásznú francia film — HÁZASSÁG - SZERELEM VAAWAVVWAVWWWWVVWWAAW Utazó feleség A kanadai Giles kapitány „nyugodtan” hajózhait Belfast nevű óceánjáróján a világ egyik végéből a másikba — mindenütt ott várja a felesége és öt gyermeke. Az asszonyka sokat hallott a tengerészek hűtlenségéről, akikre állítólag minden kikötőben más lány vár, s ezért öt gyermekével együtt repülőgépen követi férjét, kikötőről kikötőre. (A ,,Przekrój”-ból) Kegyetlen férj Edith Spencer, Colorado Springs-i fiatalasszony az esküvő után azonnal megindította a válópert, mert az újdonsült férj a házasságkötés után megragadta ifjú felesége menyasszonyi fátylát, és tisztogatni kezdte vele az autója szélvédőjét. (A „Basler Nachrichten’’-bőB Londonban szabad a csók Tizenhétezer londoni rendőrt körlevélben értesítettek, hogy a nyilvános helyeken csókolózó párokat nem kell többé letartóztatni. Csókolózni szabad! (A ,,Przekrój”-ból) iiba■■■■■■■ ■«■■a■■■■■■■■■■«BBBBBBBBlBBBBBBBBBB1BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB-B, Cj-fi- a bizalőui Alighogy szabadultam megszokott börtönömből, rögtön munkába álltam, nehogy elkapjanak közveszélyes munkakerülésért. Mint afféle mindenhez értő ember, először gyárigazgató akartam lenni, de hiányos volt a protekcióm, így csupán az egerest italbolt vezetését bízták rám. — Erkölcsi bizonyítványa van? — érdeklődött a kereskedelmi osztály vezetője. — Hát már hogy ne volna — húztam ki magam —, majd behozom., ha megtalálom. — Büntetve természetesen nem volt? — állították a munkaügyin meggyőzően, úgy hogy hittem nekik, csakugyan az ember ahogy öregszik, egyre feledékenyebb lesz. Alighogy átvettem a züllésnek indult boltot felvirág ozásra, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a személyzet teliHinui laaaaaaai jességgel használhatatlan. A pénztárosnő, ha többet fizet a vendég, utánaszól. Az egyik csapos antialkoholista, a másik vonalig méri a pálinkát, még jó, hogy a takarítónő nem takarított, legalább volt valami örömöm. Ez persze, így nem mehetett tovább — mondta a Zsemelye Frédi is, ki átutazóban a legközelebbi tárgyalásig hajlandó lett velem együttműködni a ■ közért. Frédi első ténykedésként elkezdett udvarolni a pénztárosnőnek, aki ennek hatására rohamosan javult, már nem szólt utána a többet fizető vendégnek. A panaszkönyvet kiakasztotta az árnyéks'zékbe és megtanulta az eszményi blokkolást, mely több figyelmet igényelt ugyan, viszont spórolás nélkül megvehette azt a csini kardigánt, amiért hetek óta szakadt a szíve. Az antialkoholista csapost pedig arra való hivatkozással, hogy rossz reklám a vendégek számára, áthelyeztettem egy tejcsárdába, sajnos, ott jött rá, mit is vesztett, s most ő az egyik leghűségesebb vendégem. Minden nagyon jól ment volna, ha nem tűnik fel a láthatáron egy ellenőr, de egy olyan igazinak látszó, míg ki nem derült, hogy mi valahonnan ismerjük egymást. Elrettenve figyelte a tobzódó alkoholistákat, s szemöldökének vonásából láttam, hogy tetteket vár tőlem. Ez meg is történt. A vérvörös kadar világosabb ósiller lett, a fehér bor még fehérebb, de a vendégek még így sem akartak megjavulni. Persze, mert pálinkát is ittak, de ezen is segítettünk. A kártékony hitelesítő vonal alá egy tájékoztató vonalat karcoltunk, hogy eddig és ne tovább. A pálinkába csillapító nedveket kevertünk. A teljesen elázott vendégek számára hideg vizet szervíroztunk, mely éppúgy oltja a szomjat s az árkülönbözetet sem kellett megfizetniük. Egyszer kijött az osztályvezető kartárs is, de csak úgy barátilag, mutattam neki néhány pálinka-mintát, melytől nagyon berúgnának a vendégek, ha nem védenénk őket, de mi egészen jól álltuk a sarat, s a kis kocsimat, azt a használt vacakot ides egykomám hozzám nagyon is méltatlannak találta. A házikóm avatásán is részt vett a kartárs és pohárköszöntőjében mondta, hogy az érdem elnyeri jutalmát. De énnekem nagyon nem tetszett két befurakodott alak az ünnepségen, idegen nagyhatalom kémjei vagy mik lehettek, s kérdeztem pártfogómat, kik ezek az indiánok, merthogy nem isznak, csak figyelnek. Az egyik aztán odajött hozzám, nem szólt, csak kacsintott, mutatta, hogy autójuk is van, s hajlandók velem egyet kocsikázni. A másik is megerősítette ezt, de előbb az italboltba mentünk egy áldomásra, ahol meglepődve tapasztaltam, a redőny le van húzva. Ez a Sirigyó, szidtam Vácról jött alkalmazottamat, teljesen megbízhatatlan, biztos rájött a régi kleptománia, s a piacon tapogatja a zsebeket. De nem ott volt, hanem az idegen vendégek karéjában és éppen azt magyarázta, mennyivel egészségesebb a húsz fokos pálinka, mint a mérges, eredetileg szállított. A tárgyaláson aztán már nem kérték az erkölcsi bizonyítványt, áthelyeztek a rákoskeresztúri alkoholmentes ,,Gyüjtőcske,> étterembe, közvetlenül a temető mellett. Itt meglehetősen meglepődtem, mikor jó pár hónap múlva ebédosztásnál találkoztam az osztályvezető kartással, kérte, ha lehet vigyem be a konyhába edénymosogatónak, mert én már ott is olyan vezetőféle voltam. Na jó, ígértem meg a kollégának, pedig nem érdemelte meg. Ha akkor jobban erőlteti az erkölcsi bizonyítványt, talán még mindig becsületes közmunkakerülő lehetnék... Nagy S. József
