Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-17 / 165. szám
1988. július 17. 3 Kedd FEHÉREN FEKETÉN Nem megy máról holnapra II fejlett nagyüzemi állattenyésztés csak közös erőfeszítéssel valósítható meg — Beszélgetés dr. Dén Sándor orosházi főállatorvossal — A legutóbbi tanácsülésre készített beszámolójában dr. Dén Sándor városi foállatorvos a termelőszövetkezetek állategészségügyi helyzetének elemzésén túl több értékes javaslatot is felvetett, amelyek megvalósítása elősegítheti a nagyüzemi állattenyésztés fellendülésének gyorsulását. Javaslataival, s szakvéleményével kapcsolatban beszélgetést folytattunk vele s ő az alábbiakat mondotta: — Mivel az állategészségügy az állattenyésztés minőségének függvénye — kezdte tájékoztatóját dr. Dén Sándor —, ezért ha javul a tenyésztő munka, kevesebb lesz a beteg állat. Szerte a világon az állategészségügy a prevenció, a megelőzés útján halad, s ez érthető, hiszen a betegség leküzdése nagyobb anyagi áldozatot követel, mint a szakszerű takarmányozáson és elhelyezésen, valamint a lelkiismeretes, hozzáértő gondozáson alapuló megelőzés. Ennek azonban véleményem szerint elsőrendű fontosságú feltétele, hogy minden szövetkezetbe magas képzettségű állattenyésztő szakemberek kerüljenek Eire figyelmeztet bennünket egyebek közt a tavalyi nagyszámú elhullás is városunk szövetkezeteiben. Igaz, hogy mivél több állatgondozót leváltottunk, s a mostaniak jobban dolgoznak, valamint azért is, mert fokoztuk az állategészségügyi ellenőrzést, az elhullása arány kedvezőbben alakult az idei esztendőben. Ebben jelentős szerepe van az ösztönzőbb premizálási rendszernek is. — A szövetkezeti állattenyésztés gyors fellendítése érdekében azonban tovább kell javítanunk az elhelyezési körülményeket: minden Bővül az üzlethálózat Békéssámsonban A békéssámsoni földművesszövetkezet nemrégiben 80 ezer forintért vett egy házat, ahol már eddig is volt üzlethelyiség. Ügy tervezik, hogy az új házban áruházát alakítanak ki, s ezzel megszüntetik a mostani boltoknál még fennálló raktárproblémákat is. kát? Ki járjon el a hivatali dolgok után? Nincs ezekre az apróságokra alkalmasabb ember, mint egy unatkozó, ráérő nyugdíjas. Hozzá szaladt a fia és a menye, a lánya és a veje, ha társadalmi munkát szerveztek az utcában, kit hívtak először? A ráérő nyugdíjasokat. És szaladt, kocogott az öreg, mert nem tudott ellenállni, mert szeretett segíteni, mert nem nézhette, hogy ha valami rendetlen volt. Szivaros, ráérős napjait pedig újra meg újra álmodta egy darabig, de egyszer aztán az álmai is elmaradtak, mert a fáradt embernek az álmai is nyugvásra várnak. — Apám ráér... — Már csak unalmában is... — Ügy se tudna meglenni munka nélkül— — A vérében van, hogy csináljon valamit.. — Bele is halna, ha haszontalan embernek erezné magát... — Az idős embereknek jobb, állatfaj számara szükséges a világos, szellő», s a téli időszakban is kellő hőmérsékletet tartó, valamint az állatlétszámnak megfelelő istállók, ólak építése. Különösen vonatkozik ez a fiaztatókra, elletőistáilókra és a beteg állatok elkülönítési lehetőségeinek biztosítására. De szorosan idetartozik az a tény is, amelyet nem lehet elégszer ismételni, hogy szívós, nagy ellenálló képességű állatállomány csakis magas tápértékű és bőséges takarmánynövény termesztése révén jöhet létre. Ezért a jó vetésforgó beállításával gondolniuk kell arra a szövetkezetek szakvezetőinek, hogy egész évben meglegyen a változatos, értékes takarmány. Az ezzel kapcsolatos helyzet javulásának egyik jelentős aiapja a takarmánykeverő üzem létrehozása, mert így egyre nagyobb mennyiségű, s különböző értékes tápszerekkel és gyógyszerekkel dúsított takarmányhoz juthatnak a szövetkezetek. — Az állategészségügyi munka javításához véleményem szerint igen hasznos volna — folytatta a főállatorvos —, ha minden szövetkezetben állategészségügyi dolgozó (betegápoló) beállítását megvalósítanák. A betegápoló a betegségek megelőzése érdekében, valamint a beteg állatok felkutatásában, azok számontartásában igen értékes munkát végezhetne, s mintegy összekötőképpen szerepelnének a gondozók és az állatorvosok között. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a gondozók általában nem szívesen kezelik a beteg állatokat, mert azok nem termelnek és így nem szaporítják jövedelmüket. Pedig igen fontos, hogy idejekorán felismerünk-e egy betegséget, elkülöníthetjük-e a beteg állatot, s magtesztink-e mindent annak meggyógyulása érdekében, hogy mielőbb üjra hasznot hajtsanak a szövetkezeti közösségnek. Ugyancsak javasolni szeretném, hogy a termelőszövetkezetek ösztöndíj nyújtásával főiskolára vagy akadémiára küldenek el fiatal tagjaikat, hogy magas képzettségű állattenyésztők legyenek s akik tanulmányaik befejezése után a szövetha lefoglalják magukat, mert így elfelejtik a korukat... Mindig ezek az érvek kopogtak a kiskonyhában, ha a családból valaki szívességet kért az öregtől. Ö pedig nem volt elég erős az érvekkel szemben. Egyszer azonban megemberelte magát. Elhatározta, hogy véget vet ennek az áldatlan állapotnak, s igenis, pihenni fog. Nem vgrt az asztalra, nem pörlekedett sem a feleségével sem a gyerekeivel, hanem kapta magát és beállított a gyárba, egyenesen az igazgatóhoz. — Csak visszahúz az öreg szív... — kedveskedett vele az igazgató. — Hiányzik a gyár, ugye? — Igen, hiányzik... — hagyta rá az öreg. — Meg ugye. aki munkához szokott, nem tudja elviselni a tétlenséget... — Nem bizony, igazgató elvtárs... — Hát mi gondoltunk magára. Lehetne dolgoztatni ötszáz fokezetekbe térnének vissza, s képességüknek megfelelő beosztásban szolgálnák az állattenyésztés fejlődését. Addig is azonban szükséges a gondozók állandó szakmai képzése, az állatorvosok patronáló munkájának, tanácsadásának és ismeretterjesztő előadásának bővítése. — Végül, de nem utolsósorban nagyon fontos, hogy a járványos betegségek megelőzése, továbbterjedésének megakadályozása érdekében az elhullott állatok tetemeinek elszállítása jól bélelt, lezárható kocsikkal történjék. S célszerű lenne az is, hogy minden tsz-ben egy hűvös, zárható kamrát létesítenének, ahol az oltóanyagokat és kézigyógyszereket tárolnák és azokat a romlástól és az élkallódástól megóvnák. S be kell szerezni az elsősegélynyújtáshoz nélkülözhetetlen egyes műszereket is, mélyeket az állatorvos mindig nem hordhat magával. Ezek például: néhány oltófecskendő, gyomorszonda, bárzsingszonda, trokárok, stb. Hosszan lehetne még sorolni azokat a kisebb-nagyohb követelményeket, amelyek biztosítása elengedhetelen a nagyüzemi állattenyésztésben, s amelyek napról napra, hónapról hónapra egyre inkább létrejönnek a szövetkezetekben, hiszen a mezőgazdaságot irányító szervek, de maguk a szövetkezetek gazdái is igyekeznek mindent elkövetni a fejlett állattenyésztés megteremtése érdekében. Nyilvánvaló, hogy ezt megfelelő anyagi áldozattal, de mindenekelőtt közös erőfeszítéssel valósíthatjuk meg — fejezte be tájékoztatását dr. Dén Sándor városi főállatorvos. F. Magasak a piaci árak. Bizony a termelőknek, akik a burgonyát, meggyet, barackot árulják a piacon, nemegyszer bántó kifakadásokat kell végighallgatniuk, mert a fejükhöz vágják: „Tavaly ilyenkor olcsóbban adta, miért most akar meggazdagodni?!” Nem kelünk a szabadpiaci árak védelmére, sőt magunk is magasaiknak tartjuk azokat. Nem befolyásolja ezeket az árakat még hathatósan az állami kereskedelem által forgalomba hozott cikkek ára, de nem tökéletes felvásárló szerveink munkája sem. Nem is beszélünk a jobb „terítésről”, elosztásról, ami ellensúlyozhatná némileg a gyengébben termő vidékeken túlzottan magas piaci árakat. Mindezek ellenére azonban nem állja helyét meg az a vád, hogy a falusiak most több jövedelemhez jutnak, mint tavaly, termelvényeik viszonylag magasabb árai révén. Köztudott dolog, hogy milyen kedvezőtlen idő járt a mezőgazdaságra a tavaszi hónapokban. Az aszály miatt jóval kevesebb a termés burgonyából, gyümölcsből, borsóból, zöldbabból és más veteményből. S ha valamiből kevés van, ezért az áruért — hogy ne fizessenek rá a termelésére — többet kémek. Ez azonban nem növeld az egyedi jövedelmet. így volt ez amióta világ a világ, pontosabban amióta árutermelés folyik. S mert a szabadpiaci árak a rossz időjárás miatt magasabbak a tavalyinál, a vásárl&k nagy része boltokban szerzi be szükségleteit. Ennek következménye, hogy a megyeszékhely élelmiszeripari kiskereskedelmi boltjai több mint húsz százalékkal túlteljesítették az első félévre előirányzott forgalmi tervüket. A zöldségboltokban ugyanis lényegesen olcsóbbak a teranelvények, bár az aszály itt is érezteti a hatását. A tervgazdálkodás alapján azonban az állam nem engedi az árak túlzottan nagy ingadozását, s ilyen módon befolyásolja a szabadpiaci árakat is. Ha ez nem érvényesül még tökéletesen, úgy, ahogy szeretnénk, ennek oka, mint fentebb említettük, a tervezett termésmennyiség csökkenésében keresendő. Ezen pedig a belterjes, intenzív, az öntözéses gazdálkodás kiszélesítésével lehet segíteni. Más szóval: termelőszövetkezeteinknek amennyire csak lehet, függetleníteniük kell magukat az aszálytól, hogy szükség esetén öntözni tudják még szárazföldi növényeiket is. Ez természetesen nem megy máról holnapra. De hogy megvalósul, arra példa az első félév is, amely alatt több száz holddal növelték öntözött területeiket a termelőszövetkezetek. Addig is azonban várjuk, hogy az államilag felvásárolt zöldségfélék és gyümölcsök jobb elosztásával hathatósabban befolyásolják a szabadpiaci árakat is kiskereskedelmi és földművesszövetkezebi boltjaink. V. D. évekkel ezelőtt választott. Kozák György, a tótkomlósi' Haladás Termelőszövetkezet traktorosa ugyancsak DT—413-as gépével a második lett. A harmadik helyet megérdemelten foglalta el Györgyi Bálint, aki a Tótkomlósi Gépállomás traktorosa. Ö G—35-ös körmöstraktórán indult versenyre. Az ifjúsági első díjat Csizmadia Pálnak ítélte a bíráló bizottság. Ezt követően került sor az értékes díjak átadására. A mosógép, a rádió, a fényképezőgép és az oklevelek gazdájukra találtak. A járási szántóverseny megrendezéséért sokat tettek a Tótkomlósi Gépállomás, s a tótkomlósi Haladás Termelőszövetkezet gazdái. Nem az ő hibájuk, hogy a rosszul kimért területek kellemetlen hatással voltak a traktorosokra, és megnehezítette a bíráló bizottság értékelését. A bíráló bizottság értékelésére sem lehetne ráfogni, hogy teljesen reális volt. Hiszen a bíráló bizottság tagjainak többsége sem értett egyet sok tekintetben a döntéssel. S ez azzal magyarázható, hogy a versenyben részt vevő gépállomások és termelőszövetkezeti vezetők vettek részt a bíráló bizottságban, ami a reális döntést több esetben ferde útra vitte. Okuljanak ebből más járások vezetői, s érjék el, hogy döntésük találkozzon a versenyzők, s a részvevő vendégek és érdeklődők igazságérzetével. Balkus Imre Szántóverseny az orosházi járásban A tótkomlósi traktorosok nagy sikere — Első helyezett Szűcs Endre Vasárnap a kora reggeli órákban pöfögő traktoroktól volt zajos a tótkomlósi Haladás Termelőszövetkezet több száz holdas búzatarlója. Közben a hangszóró vidám zenével szórakoztatta a járási szántóversenyre kerékpárokon, motorkerékpárokon, gépkocsikon érkezett érdeklődőket. Az orosházi, tótkomlósi, Nagyszénási Gépállomás, a Pusztaszőlősi Állami Gazdaság, a tótkomlósi Viharsarok, Haladás, Alkotmány, a csorrint erejéig... Persze, ha kívánja a munkát a szervezete. — Már hogyne kívánná, igazgató elvtárs. De nekem nem elég annyi munka. Én egészen vissza akarok jönni. Tetszik tudni, nem nekem való ez a nyugdíjas élet, ez a ráérős semmittevés. Mert ebben sokkal jobban elfárad az ember, mint a kovácsműhelyben. Mindig csak feküdni, kelni, nagyokat sétálni, jókat enni, nem nekem találták ezt ki... Egészen más az, ledolgozni a nyolc órát, megfürdeni, hazamenni, s úgy pihenni... — Én megértem magát, Kender bácsi. Majd intézkedünk. Ha már nem tud meglenni munka nélkül, hát jöjjön vissza. Mert ugye van ember, akinek éppen a munka a pihenés. — Ügy van az — bólintott rá Kender Pál okleveles kovácsmester, mert ha valaki kipróbálta a nyugdíjas életet, ő . már igen. Sz. Simon István vási Vörös Október és Petőfi, a gerendási Petőfi, s a csanádapácai Űj Barázda Termelőszövetkezet összesen 33 traktorosa állt „rajthoz”. A feltétel az volt, hogy a zászlókkal, táblákkal kijelölt területeken a meghatározott időn belül, különösen jó minőségű munkával bizonyítsák be a nagyüzemi gazdaságok traktorosai, hogy mennyit léptek előbbre a tavalyi járási szántóverseny óta. Nyolc óra után néhány perccel rakétajelzésre, nagy morajjal indultak el a lánctalpas, az MTZ, a Szuper Zetor és a G—35-ös traktorok a nagy vetélkedésre. S a gépállomások és a termelőszövetkezetek dolgozói, gazdái és Vezetői együtt izgultak azokkal a traktorosokkal, akik arra vállalkoztak, hogy bemutassák: hogyan kell jól szántani. A bíráló bizottság tagjai is munkához láttak. Fél 12 lehetett, amikor a nagy versengés'végét jelző rakéta ismét a magasba szállt, és a bíráló bizottság a tágas rendezősátorban hosszú asztalok mellett helyet foglalt. .,Ki lesz az első, a második, a harmadik?” — latolgatták az emberek kis csoportokba verődve. Negyed kettő lehetett, amikor a bíráló bizottság bejelentette, hogy eredményhirdetés következik. S egymás után röpködtek a nevek. Első helyezett' Szűcs Endre, a Tótkomlósi Gépállomás traktorosa lett, aki DT—413-as erőgépével bizonyította be, hogy jól elsajátította azt a mesterséget, amit
