Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-17 / 165. szám
i0«.Tdiius it 4 15eäa Megkapó elevenség, téma- és színgazdagság —- Fiatal békéscsabai festő kiállítása Szegeden — Ezüst György, a fiatal békéscsabai festőművész alkotásaiból első ízben rendezett kiállítást Szegeden, a Horváth Mihály utcai képtárban a Móra Ferenc Múzetanulmánynaik is beillik valamennyi. Az örök nő sejtelmes szépsége tárulkozik ki a kék színbe ölelt Éva című képből. S ennek a monotypiának ott van Ezüst György: Ősz (olaj). om. Több mint hatvan mű (olaj, akvarell, tempera, monotypia, ceruza- és szén rajz, quasche, tuslavírozás és kerámia), szerepel ezen a tárlaton, amely téma- és színgazdagságával rögtön magával ragadja a látogató figyelmét. Megkapó Ezüst György főerőssége, á portré-festés, a kitűnő arc- és lélekismeret. Számos női fej tanúskodik erről. Külön-külön A névfelen postás Jön felfelé a lépcsőn, a harmadik emeletre. Táskája tömve. Haja már deresedik kissé, de arca a cipekedés ellenére is derűt sugárzó. Nénike áll a falnak támaszkodva a lépcsőkanyar pihentetőjében. — Támaszkodjon rám mama, és ballaghatunk — mondja fiái érzéssel a hangjában. — Aztán hová lesz a „séta”? — kérdi. Mikor a mamóka megmondja, hogy melyik hivatalba is hát, ő elmagyarázza neki, hogy az itt meg itt van, s abban ez meg ez az ember intézi az ügyet. Név szerint ismer ő már itt mindenkit. A folyosóra érve, az ajtókon ki-becikázó gépírónőket név szerint szólítja, s adja át a nekik, vagy a szobájuknak címzett leveleket. Dél felé már hat utcával odébb látni. Átszól a kertes házak kerítésén, szaladnak elébe a fiatalok, kedvesen köszönnek neki az idősebbek, s ő nyújtja a levelet, az újságot, a pénzes-utalványt, meghívót, üdvözlő-táviratot, kinek mit. Néha gyászjelentést is hoz, hiszen az élet postása, s abban ez is előfordul. De találkozunk mi a mi névtelen postásunkkal a falvak utcáin, és messze kint a tanyavilágban is, ahol látására még a láncukat tépő komondorok is megjuhászodnak, hiszen régi ismerősük már. Azt a gazdái is szívesen fogadják. Viharos időben, meg zord, hideg teleken a „búboshoz” is ültetik, hadd melegedjék át, mielőtt tovább baktatna a kegyetlen időben ... Aztán egyszer a névtelen postáshoz is bekopogtat „valaki”, a nyugdíjas idő. Akkor már a haja egészen deres. Ha végigballag városának, falujának utcáin vagy kilátogat a határba, noha már nincs a táska az oldalán, senki sem vár tőle levelet, mégis a régi-régi ismerőst megillető nagy Keretettel köszöntik mindenfelől. — búr — az ikerpárja, egy ugyancsak Éva címet viselő akvarell. A két arc egyazon lélek két tükre, mint ahogy a Klári, a Judit, a Babi, a Vali, a Kendős lány, a Feleségem, a Merengő és a Flóra című képek is külön belső világukkal élnek, s szinte eleve meghatározzák, hogy milyen festői stílust és kifejezési formát kívánnak maguknak a modernség és a korszerűség jegyében. Az élet egyszerű dojgait a teljességre törekvés igényével, megkapó elevenséggel tükrözi figurális alkotásaiban is a fiatal békéscsabai festőművész. A Fuvarosok, a Beszélgetők, a Kubikosok, a Vásár, az Egri piac, a Lovak a vízparton és a Békési kút című képek az életből szinte csak ellesett pillanatok tükördarabjai, mégis sokatmondónk hangulatteremtő erejükkel. Ezüst György leginkább a kisvárosi élet festője. Ezt az életet viszont olyan jól ismeri, hogy szinte semmi sem kerüli el a figyelmét. Nála 'az Öreg konflis épp olyan hihető valóság, mint kínálkozó téma, akár a Tópart, a Faluvége, a Téli táj vagy a Napsütéses utca a maga költőiségévél. Témakörét viszont bővíthetné Ezüst György a nagyvárosi élet levegőjével, hiszen a pillanatok elleséséhez és közérthető kifejezéséhez, tolmácsolásához nagyszerűen ért, hogy szinte semmi sem marad nála meglátatlan. Bizonyítja ezt ihletett tuslavírozás-sorozata, amelyet mint illusztrációt Oszt. rovszkij Az acélt megedzik című könyvéhez készített. Ezüst György festészete első meglátásra is nagyon rokonszenves, s az évad szegedi tárlatsorózata csak nyert ennek a kiállításnak a megrendezésével. L. F. Az 'rnok és az írógép — Olasz film — A kisember, a kishivatalnok sorsát mutatja be művészi eszközökkel és erővel ez az érdekes, új olasz film. Mondanivalója maró gúnnyal alaposan aláhúzott szatirikus jelenetek során jut el a tanulságigT a kapitalista társadalomiban a kisember a szó szoros értelmében csak kisember marad, a nagyurak kizsákmányoltja. (Ma este a gádor ősi Erkel Mozi mutatja be.) Egy automata, amely megtanulja az irányítást Orbán Miklós villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutató Laboratóriumának tudományos munkatársa az országos automatizálási konferencián számolt be arról a tervről, amelyet a laboratóriumban a Péti Nitrogénművek ammóniagyárának automatizálásához dolgoznak ki. Amint elmondotta, szakítva a vegyiműveknél külföldön alkalmazott automatizálási módszerek-Izléstelen giccsek az orosházi piacon Hétfőn láttam az orosházi piacon, s nem tudom megállni szó nélkül. A zöldségpiac elején egy idős néni művirágot árult. Amolyan hólyagpapírból készült színes rózsákat. Az asztalon a rózsák mellett kézzel festett papírfalvédő vonta magára figyelmemet. Közelebb léptem, s a virágok mögött a falvédőhöz hasonló „festményeket” fedeztem fel. Volt azokon minden: tó, csónak, várkastély, őzek, hattyúk. Kék volt a tó^ kék volt az ég, fehérek a hatytyúk. Egyszóval csodálatos! Nem, nem a képek csodálatosak, hanem az, hogy az ilyen ízlésrontó giccseket szabadon lehet árusítani, na meg az a legcsodálatosabb, hogy még ma is vannak, akik az ilyesmit megveszik. Lé — ca Siker Jenő kefekötő ugyanúgy ivott, mint a többi kefekötő a Kefekötő és Kiszerelő Vállalatnál. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a fenti vállalatnál nemcsak a kefekötők ittak, hanem a kefekönyvelők, a kefeelőkészítők és a kefekiszerelők is, úgy hogy Siker Jenő nem lógott ki a kollektívából. Ugyanannyi volt á normája, mint a többi kefeszakembemek, pontosan annyit ivott, amennyi belefért Tekintettel arra, hogy kefekötőknél ez haladó hagyománynak számít, senkinek nem tűnt fel Siker részegeskedése, legkevésbé Tájt Alajos igazgatónak, aki valamikor szintén kefekötő volt és még ma is úgy ivott, mintha annak idején ki sem emelték volna. Történt egyszer, hogy műszak végeztével együtt ivott az egész kefegyári nagyaktíva, mikor Tömény Szilárd, a személyzeti kel, legutóbb olyan központi irányító-berendezés tervezése került előtérbe, amely munkába állásakor csak egészen nagy vonalakban „tudja”, mi lesz a feladata. Ez az egyelőre részint papíron, részint csak az agyakban kirajzolódott irányító-berendezés tehát „kötött marsruta” nélkül kezdi meg pályafutását. Hónapokon át nem is vesz részt az irányításban, csak „figyeli” a munkafolyamatokat, és az élő diszpécser vagy főtechnológus munkáját. „Emlékezetében” pontosan feljegyzi, hogy milyen helyzetben hogyan intézkedett az ember, s ezek az intézkedések hogyan befolyásolták a gyártás alakulását. Sőt még bírálatot is mond róluk: pontosan megállapítja, melyik esetben mi volt, vagy lett volna a legcélszerűbb megoldás. A „parancsnokságot” csak akkor bízzák rá, amikor már alaposan megismerte a technológiát, és megtanulta az irányításhoz szükséges mesterfogásokat is. Ennek a megoldásnak nagy előnye, hogy feleslegessé válik a sokszor százak vagy ezrek munkáját igénylő matematikai előkészítés, a „használati utasítás” kidolgozása, amibe könnyen csúszhatok egy-egy hiba is, sőt esetleg az üzemmenetben bekövetkező különböző változások miatt időnként meg is kell ismételni. De még ennél is jelentősebb az, hogy a berendezés a ,<jó pap holtig tanul” elvnek megfelelően parancsnoki minőségben sem feledkezik meg a tanulásról, hanem állandóan figyeli és értékeli is minden • egyes közbelépésének eredményét és önműködően levonja a következtetéseket abból, ha megváltozik egyes nyersanyagok minősége, a kompresszor teljesítőképessége, ha valamelyik berendezésben lerakódás keletkezik stb. Amennyiben az ellenőrző kísérleték a tervet igazolják, főleg az üzem műszerezettségének előrehaladásától függ, mikor foglalhatja el parancsnoki tisztét a tanuló-irányító automata. vezető a nyolcadik rundó után megkérdezte: — Gyerekek, hol van ma Siker Jenci? Valamennyien megdöbbenve néztek körül. Valóban, hol van ma Siker Jenci? — Már tegnap sem piált velünk — állapította meg Spiccer Kázmér, a normás. — Csak nincs valami baja? — De igen — szólalt meg most halkan -Sörös Vendéi, Siker testi-lelki jóbarátja. — Nagyon nagy baj van, ugyanis a felesége kijelentette, hogy ha nem hagy fel az ivással, ő visszaköltözik a mamájához. — No és? — kérdezte Spiccer Kázmér, üveges szemekkel. — Szegény Jenő végzetes lépésre határozta el magát — folytatta Sörös. — Tegnap befeküdt a kórházba, elvonókúrára. — Elvonókúrára? — döbbent meg Tájt Alajos, az igazgató, és ijedtében kiitta Tömény Szilárd féldecijét. — Akkor Siker Jenő egy közönséges alkoholista... — Stimmel — mondta Tömény, a személyzetis és egy újabb féldecit kért. — Aki elvonókúrára jelentkezik, az alkoholista. Az alkoholistákkal pedig vigyázni kell. A tizedik rundó után a nagyaktíva határozatot fogadott el: mivel Siker Jenő elvonókúrára ment — tehát alkoholista —, alacsonyabb munkakörbe helyezik át. Ellenvélemény nem volt, erre újra ittak, majd éjfél után felhőléptekkel szétszóródtak az éjszakába. Mikor Siker Jenő kijött a kórházból, a kefekötőktől áthelyezték a kefeelőkészítőbe előkészítőnek, majd egy hét múlva a keferaktárba anyagmozgatónak. És amikor az áthelyezés miatt bement az igazgatóhoz, Tájt Alajos kijelentette: — Mindennek maga az ojta, Siker szaki. Tudomásunkra jutott, hogy elvonókúrán volt és ez anynyira megdöbbentett minket, hogy ki kellett zárnunk a kollektívából. Hiszen maga egy közönséges alkoholista! — Csak voltam — mondta Siker és könnyes szemekkel hagyta el az igazgatói irodát. Hetekig el volt keseredve, nem találta a helyét. Egy hónap múlva, amikor már a köszönését sem fogadták, bánatában úgy berúgott, mint egy disznó. Másnap szintén és harmadnap szintén. Mikor ez a kefekötő vezetőség tudomására jutott, látván, hogy Siker a javulás útjára lépett, visszahelyezték őt kefekötőnek és Siker azóta újra boldog és iszik, iszik a nagyaktívával, egészen a delirium tremensig . Miklósi Ottó SIKER
