Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-14 / 163. szám

3 Szombat M63. július 14. Jól jövedelmez a gyümölcs- és a konyhakertészetük Nagyobb felelősséget az emberért Á tótkomlósi Viharsarok Ter­melőszövetkezet évi jövedelmé­nek lényeges hányadát képezi a 78 holdas gyümölcsös, amely az idén már eddig is szép bevétel­hez juttatta a tsz gazdáit. Hu­szonnyolc mázsa cseresznyét, 4 mázsa szamócát, 30 mázsa megy­­gyet, valamint 12 mázsa málnát értékesítettek. Meggyből és mál­nából még további mennyiséget adnak el, mert e két gyümölcsfaj­tának a szüretje még nem feje­ződött be. A termelőszövetkezeték nagy­­táblám kora tavasztól késő őszig több ezer asszony segíti az idősze­rű munkát. Nékik köszönhető, hogy szép tiszta a határ, gyom­mentesek a kukorica-, cukorrépa- és napraforgótáblák, a kedvezőt­len időjárás ellenére is friss zöld­séget szedhetnek a kertészek. A MEZÖBERÉNYI ARANYKA­LÁSZ, a battonyai Béke és még több termelőszövetkezet női mun­kacsapatai munkaversenyt indítot­tak a közeledő pártkongresszus tiszteletére, melynek fő célja: idő­ben és kifogástalan minőségben végzett munkával küzdeni a ter­ven felüli átlagtermésért. A battonyai, mezőkovácsházd, tótkomlósi termelőszövetkezetek vezetői egyre sűrűbben hangoztat­ják: „Nálunk az asszonyoké a fő érdem a kapásnövén yek tisztasá­gáért, a jó terméskilátásokért.” AZ ELEK! LENIN Tsz-ben pél­dául — ahol a férfiak építkezéssel, állattenyésztéssel és a gépi aratás kisegítésével foglalkoznak — há­­romszázotven asszony gyomtalanít aratás idején. Az újkígyóst Arany­kalász Tsz-ben 1200 hold őszi ka­lászost vert el április végén a jég. Helyére kukoricát, napraforgót, földimogyorót és cirkot vetettek, dohánypalántát ültették. Jelenleg Mozaik a Neue Berliner lllustrierte-ből: Vezérlőgép _ember helyett Moszkvai metró: a kalauzok már régebb idő óta magasabb ké­pesítésű foglalkozást szereztek. A kalauzt egy kis önvezérlő-gép he­lyettesíti, amely —egy ötkopekes érme bedobása után — nyitja az átjáró-közt, így az utas ezen ke­resztül bejuthat a kocsi belsejébe. A „fekete utasok” előtt nem nyit­ják fel a „sorompót” a fénycellák. A moszkvaiak most továbbfej­lesztették a gópvezérlést: a villa­mosvezetőt és -.kísérőt is elektro­mos önvezérlő-géppel helyette­sítik. Március óta nyilvános for­galomban van az első próbajárat. Ez az elektromos „masiniszta” a villamosvezető és -kísérő sokféle munkáját elvégzi: az indítást, a sebességet — 70 kilométeresig — a menetrend szerint növeli vagy csökkenti, fékez és megállítja a vonatot. A villamos-vonat járati időelté­rése 5 másodperccel több vagy kevesebb, amelyet az ellenőrző mérnökök a vonat forgalmi útján megállapítottak. Tíz másodperc­nél nem lehet nagyobb időkülönb­ség, mert kétpercenként követik egymást a villamosok — egyelőre ugyan egy gyakorlott villamosve­zetővel. Fordította: Gilányi Elemér A másik jó jövedelemforrás a 65 holdas kertészet, amelyből 52 hold földet öntöznek. Az idén eddig 685 mázsa zöldborsót ad­tak át a konzervgyárnak, majd folyamatosan piacra kerül a 25 hold cecei paprika és a 20 hold fűszerpaprika. Ezenkívül a többi zöldségfélék helyi értékesítésével jelentősen hozzájárul a Viharsa­rok Termelőszövetkezet a lakos­ság igényeinek megfelelő kielégí­téséhez. kétszáz asszony kapál a másodve­tésű területen, s a jégverte búza­földben a fővetésű növényekhez hasonló jó termés várható kapá­sokból. Ezt pedig az asszonyok ki­tartó szorgalmának köszönhetik, akik a gondjaikra bízott területen idejében munkához látnak. Ele­ken, Újkígyóson és Gyula környé­kén sok asszonyt foglalkoztat a friss zöldség szedése, csomagolása. A TÍZEZER HOLDAS füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz hatá­rában minden időszerű munkával megyeszerte elsőnek készülnek ed. Annyi asszony és lány jár a me­zőre, hogy a vezetőségnek komoly gondot okoz a munkalehetőségék biztosítása. Náluk már nincs mit kapálni, minden föld tiszta, gyom­mentes. A cukorrépa-földre pél­dául rá sem mehetnének, mert a dús levelek annyira beborították a földet, hogy gyom nem is tudna nőni rajta. Az aratás idején há­romszáz asszony ment kapálni a A békési Szabadság Tsz határá­ban tizenöt mázsás átlagtermést ígérő külföldi búzatábla, haragos­zöld, derékig érő kukorica és gyö­nyörű cukorrépa fogadja a látoga­tót. Szép tiszia a határ, amerre a szem ellát, mindenütt a tagság szorgalmáról, lelkiismeretes jó munkájáról tanúskodik a föld. — Pedig nem könnyű nálunk az élet — sóhajt nagyot Varjú János tsz-elnök. — Tudom, hogy másutt sem fenékig tejfel, de itt igen sok az idős tag. Ebben a nem egészen kétezer holdas kis szövetkezetben 100 nyugdíjast tartunk számon. A dolgozó tagok zöme hatvan éven felüli. Valamikor ez a terület a gróf Wenckheim birtoka volt. Ott voltam cseléd én is, apám is és azok az emberek, akik ma a Sza­badság Tsz tagjai. Én azóta már sokfelé jártam, különböző beosz­tásban dolgoztam, tavaly tavasszal jöttem haza családommal együtt. Nem bántam meg, mert bár idő­sek a tagok, de nagyon szorgalma­sak. A munkájuknak már maguk is látják az értelmét és igyeksze­nek. Aratásig kétszer kapáltak minden sort Megtudtuk azt is, hogy 1961 ta­vaszán több mint 700 hold föld volt szántatlam. Rajta állt a kuko­ricaszár és a belvíz jó részén. A tavaszi szántásban bizony tíz má­zsás kukoricatermést értek el. De ősszel már nagyon iparkodtak, ide­jében vetettek és jó magágyba. Ezért szép a búzájuk a sok rossz időjárás ellenére. Szép tiszta a ha­tár, mert tiszta földbe vetettek a tavasszal mindent, könnyű volt a Daleseti A szó hallatára is ösz. szeszorul a szív, hiszen egészséges, életerős ember rokkan meg vagy esik ki rövidebb-hosz­­szabb időre kezéből a munka. A balesetet szenvedett munkás fáj­dalmát, a család aggodalmát enyhíti ugyan a gondoskodás. Nincs azonban annyi pénz, ameny­­nyivei a közös szenvedést meg le­hetne fizetni. Példák sokaságát sorolhatnánk, mekkora bajt, tra-Berettyóújfalusi Állami Gazdaság­ba. Az asszonyok munkabérüket megkapják, ezenkívül, mivel rend­kívül jól jött a kézi munkaerő — kölcsönadtak kombájnokat a Vö­rös Csillag Tsz-nek. Ez kétszeresen előnyös, mert a füzesgyarmati Vö­rös Csillag Tsz-ben 2400 hold szovjet és olasz búza az őszi árpá­val egy időben érett kaszára. így nemcsak közvetlen munká­val segítik a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetet a szorgalmas asz­­szonyok, aikiknék második mű­szakját korszerűen berendezett üzemi konyha könnyíti. Gyerme­keikről szintén gondoskodnak a nyári mezőgazdasági munkák ide­jén. A megyében egyébként ezrével tűzték célul az asszonyok a két­száz munkaegység megszerzését. A termelőszövetkezeti asszonyok zö­me bútorvásárlásra, lakás-szépí­tésre gyűjti a munkaegységek ér­tékét. növényápolás. Nem maradt el sen­ki a gondjaira bízott területtel. Szépen megkapáltak mindent. Ta­valy még kapálatlan kukorica is volt, most aratásig legalább két­szer megkapáltak minden sort. Amikor élenjáró dolgozók iránt érdeklődünk, a bent lévő vezető­ségi tagok egymás szavába vágva sorolják a nők és férfiak neveit. Amint később megtudtuk, az emlí­tettek mind hatvan éven felüliek, de akad közöttük 75 éves is, aki nem hiányzik soha a munkából. 14 helyett 27 forint a munkaegység Elmondják: az idős Lipcsei Im­re bácsi télen még a hófúvásban is kijárt a majorba, mert ő raktáros és becsületbeli kötelességének érezte, hogy ott legyen, ahol kell. Fiatalos lendülettel, korát megha­zudtoló fürgeséggel dolgozik az idős Tóth Gábor, Vári Andrásné, Pankotai István, Püski Gábor és a többi szövetkezeti tag is. Az elnök véleménye szerint minden napnak külön-külőn megvan a maga har­ca, de érdemes részt vállalni a gondokból, bajokból. A Szabadság Tsz-ben a tagság összefogása jó eredményeket hozott és a sok rossz időjárás ellenére komoly keresetre számíthatnak. Úgy számolják, hogy prémiummal együtt legalább 27 forintot ér majd egy munkaegy­ség. Ha figyelembe vesszük, hogy tavaly alig 14 forintot ért, bizony szép eredmény. Az egykori cselé­dek, a sok nyomorúságot megért idős emberek lelkiismeretes, jó munkája lendítette fel a békési Szabadság Tsz-t. — A — gédiát zúdítanak a balesetek a hozzátartozókra, akik munka után mindennap haza várják a kenyér­kereső családapát, a szeretett fiút. A rideg tények, a száraz számok kegyetlenül sok könnyet takarnak. Vajon melyik érző ember szívébe, értelmébe ne marna bele a halá­los balesetek szomorú statisztiká­ja. Kinek ne fájna, hogy me­gyénkben 1958-ban heten, 1959- ben öten, tavalyelőtt tizenketten, tavaly öten életükkel fizettek a gondatlanságért, a felelőtlensé­gért? Huszonkilencen vesztették életüket. Huszonkilenc családra szakadt rá a gyász: siratta és te­mette él ketnyérkeresőjét. Nem a sors, a végzet szeszélyé­nek csapása ez. Ezt legfeljebb azok állítják, akiknek esetleg ér­deke a valódi ok palástolása. Ez pedig leggyakrabban az elemi munkabiztonsági intézkedések el­hanyagolásában, a felelőtlenség­ben keresendő. Ha egy művezető, brigádvezető nemcsak az adott üzemrész vagy kollektíva tervtel­jesítéséért, hanem az emberek egészségéért, a biztonságos mun­kakörülmények megteremtéséért is felelősnek érzi magát, akkor a balesetek megelőzéséért meg is követeli beosztottjaitól a védő­­berendezések, eszközök használa­tát, a munkavédelmi előírásokat betartja és betartatja. A legfőbb érték az ember jelszó hangozta­tása csak akkor ér valamit, ha az emberért való gondoskodás fele­lősséggel párosul. felelősség. Éneikül nem is le­* hét várni, hogy csökkenje­nek a balesetek. A felelősséggel viszont nincs minden rendjén. Medgyesi Dezső, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának titkára az ÉDOSZ legutóbbi megyei küldött­­értekezletén jellemző példát mon­dott arra, hogyan értelmezik he­lyenként a felelősséget. A Sarkadi Kendergyárban egy vontató sza­már megrúgta az egyik munkást. A baleseti jegyzőkönyvnek abba a rovatába, hogy ki a felelős a bal­esetért, ezt írták: „A szamár”. Ez a munkavédelem elleni fele­lőtlen megnyilvánulás iskolapél­dája. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi cso­portja terjedelmes feljegyzést ké­szített a megye munkavédelmi helyzetéről. Az értékelés sok olyan megállapítást tartalmaz, melyből nyilvánvaló: a munkavédelemmel járó kötelességek nemritkán hát­térbe szorulnak. A tapasztalatok szerint az utóbbi időben javult a gazdasági és műszaki vezetők munkavédelemmel kapcsolatos szemlélete. Az előírásoknak meg­felelően egyre inkább részt vesz. nek a havi biztonsági szemléken. Bár az is előfordul, hogy ez a fon. tos tevékenység csak a biztonsági megbízott és a társadalmi munka­­védelmi felügyelő nyakába sza­kad. Hiba az is, hogy a szemlék általában sablonosak. Az észlelt baleseti források megszüntetésére nem minden esetben jelölik meg a határidőt, de még a felelősöket sem. Lehet-e ezek után csodálkoz­ni, hogy a régi hibák újból és új­ból belekerülnek a jegyzőkönyv­be? Ettől aligha lesznek bizton­ságosabbak a munkakörülmények. Ezt csak a baleseti források meg­szüntetése eredményezheti. Ehhez viszont nagyobb felelősségérzet szükséges. J^z SZMT munkavédelmi fel­ügyelőjének, Neuhauser Já­nosnak tájékoztatása szerint a munkavédelmi újításoknak nin­csen meg a kellő megbecsülése. Miért? A tapasztalatok szerint a gazdasági vezetők és a főkönyve­lők _ tisztelet a kivételnek —. helytelen szemléletből, abból in­dulnak ki, vajon az újítás meny­nyivel növeli a termelékenységet, a termelést, hoz-e valamit az üzemnek. A munkavédelmi újítá­sok természetszerűleg nem járnak ilyen gazdasági előnnyel. Ez az alapja a lebecsülésüknek. A mun­kavédelmi újítások, ha közvetlenül nem is hoznak a konyhára, köz­vetve mégis hasznot hajtanak. Egyszerű a magyarázat. Ha az újítás alkalmazásával valamely üzemrészben, műhelyben elejét vehetik a baleseteknek, akkor va­jon nem származik-e mégis ebből anyagi előny? De mennyire, és nemcsak az üzemnek, hanem a népgazdaságnak is, a munkások­nak is. Ha ugyanis az újítás alkal­mazásával csökken a balesetek száma, kevesebben esnek ki a'ter­melésből, az SZTK kiadásai is ki­sebbek, de a munkás is jól jár, mert többet keres, mintha torténe. tesen baleset miatt táppénzes ál­lományban lenne. Ilyen össze­függésben egészen másként lehet a munkásvédelmi újítások jelen­tőségét megítélni. Szorosan hoz­zátartozik a munkavédelmi újítá­sok megbecsülése is a felelősség­hez. Kár minden olyan elszalasz­tott lehetőségért, amellyel csök­kenthetők a balesetek. Az SZMT munkavédelmi cso­portjának már említett jelentése szerint 1958-tól napjainkig felfe­lé ível a balesetek grafikonja. Ta­valyelőtt a megye állami gazdasá­gaiban 7155, tavaly 10 901 munka­nap esett ki balesetek miatt. Eh­hez hasonlóan az élelmiszeripar­ban is romlott a helyzet. A ta­valyelőtti 3443 munkanappal szemben tavaly 3751-re növeke­dett a mulasztott napok száma. Az idén az első negyedévben sem volt javulás. Sőt visszaesés tapasztal­ható. Amint a statisztikából ki­tűnik: 1961. első negyedévében egy balesetre átlagosan 13 terme­lésből kiesett munkanap jutott, az idén a hasonló időszakban el­érte a 27-et. Különösen elhanya­golják a munkásvédelmet a ter­melőszövetkezetekben. Most, hogy a megye parasztsága véglegesen a nagyüzemi gazdálkodás útjára tért, mindjobban igénybe veszik a tagsággal járó SZTK-szolgál­­tatásokat. Ennek pedig jelentős hányadát teszi ki a balesetet szen­vedett tsz-gazdák gyógykezelése. Tavaly 884 tsz-tagot ért baleset, s emiatt 16 710 nap esett ki a mun­kából. Vajon mennyi kukoricát kapálhattak volna meg ennyi munkanap alatt? Mennyivel lett volna nagyobb a termés és a jöve­delem? S az említett adat még nem is teljes, mert a termelőszö­vetkezetek csak a 8 napon túl gyó­gyuló baleseteket jelentették. A közös gazdaságokban egyre " több lesz az embert kímélő gép. Ezzel együtt azonban növek­szik a baleseti lehetőség is. A meg­előzésnek legjobb módszere a szervezett balesetelhárítási okta­tás, a munkavédelmi propaganda javítása és a biztonságos munka­­feltételek megteremtése. Ennek tökéletesítése nemcsak a mező­­gazdaságban, hanem az ipar va­lamennyi ágában is kívánatos. Ehhez viszont olyan szemlélet ki­alakítása szükséges, amelyben mind nagyobb lesz az emberért érzett felelősség. Podina Péter Helytállnak a — Asszonymunkáért kombájnokat kapott kölcsön a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz — Idős fejjel, fiatalos lendülettel dolgoznak a békési Szabadság Tsz tagjai

Next

/
Thumbnails
Contents