Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
1982. Július 11. 3 Szerda Tizenhét brigád versenyez a szocialista címért az ORKI-ben —- Havonta értékelik a brigádok teljesítményét — A 22 ezer holdas szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet 17 brigádja elhatározta, hogy pártunk VIII. kongresszusának tiszteletére megszerzi a szocialista brigád kitüntető címet. A brigádok már eddig is megálltak helyüket. A gazdaságban rendkívül fontos minőségi munkára vigyáznak elsősorban. Minden brigádot egy-egy kutató, vezető beosztású szakember patronál, s azok útmutatásait pontosan betartják. A MEDOSZ, a pártszervezet és a gazdaság vezetősége közösen, havonta értékeli a brigádok teljesítményeit. Rövid idő alatt jó eredményt értek el a kollektív szellem kialakításában is. A Csabacsűdön dolgozó Mihalecz György 12 tagú brigádja elhatározta, hogy a munkáért járó bért közösen, az eltöltött napok arányában osztják el egymás között. A gazdaság vezetősége elégedett a fiatalok munkájával is. A versenyző brigádok 30 százaléka fiatalokból áll, de rajtuk kívül még 12 ifjúsági munkacsapat 84 fővel benevezett az országos ifjúsági versenybe. Az ifjúsági brigádok közül különösen az örménykúti és Túlteljesítette második negyedéves tervét a Békéscsabai Ruhagyár A Békéscsabai Ruhagyár mindössze 90 százalékra teljesítette első negyedéves tervét. A negyedév zárása után a ruhagyár dolgozói elhatározták, hogy a kongresszus tiszteletére év végéig pótolják lemaradásukat. A második negyedévben túlteljesítették tervüket és így a félévet már 97,6 százalékos eredménnyel zárták. A kongreszszusi versenyben a júniusi értékelés szerint a legjobb eredményt a Il-es varroda 3-as és 7-es váltóbrigádja érte el, melyeknek dolgozói a tervezettnél 668 inggel gyártottak többet. A brigádok javították minőségi munkájukat is. Ugyancsak jó eredménnyel dicsekedhetik a III-as varroda 1-es és 5-ös brigádja, ahol 526-tal több inget gyártottak. Még az idén teljesen átépítik a három csabai „köröshidat” A városon végighúzódó élővízcsatorna legforgalmasabb átkelőhelyei: a Kórház utcai, a Gyulai úti és a Bánszki utcai hidak, igen hosszú „szolgálati múltra” tekinthetnek vissza, kiöregedtek, s ezért teherbíróképességük határához érkeztek. Újjáépítésük a Kórház utcai híddal kezdődött. A megyei építési szervektől kapott tájékoztatás szerint sor kerül a Gyulai-, majd pedig a Bánszki utcai hidak átépítésére is. A terv szerint mind a három fontos objektumot még az idén átadják a forgalomnak. Új központi irodaházat épít a békéscsabai Kossuth Tsz A békéscsabai Kossuth Termelőszövetkezet központjában rövidesen átadják az újonnan épített központi irodaházat, amelyben 7 helyiség és egy nagy tanácsterem lesz. Az építésre 150 ezer forintot fordítottak. Ugyancsak rövidesen befejezik egy központi hidrofor építését, amelyre 15 ezer forintot fordítottak. Ezenkívül egy 300 férőhelyes új hizlaldát is építenek 130 ezer forintos költséggel. csabacsűdi baromfinevelő brigádok járnak az élen, a 15 %-os megengedett elhullási százalék helyett mindössze 3 százaléké« veszteséggel dolgoznak. Tisztán tartják a helyiségeket, pontosan, időben adják a jószágoknak a takarmányt és mindenben a szakemberek utasításai szerint cselekednek. A gazdaság vezetői elhatározták, hogy az év végéig 300 ezer forint cél jutalmat tűznek ki. Egy téves nézetről ügy értekezleten tanúja vol^ tarn, amint a kollektíva tények alapján — nyilvánvaló hibák miatt — bírálta az egyik vezetőt. A kritika baráti hangú volt. A felszólalók segítő szándéka félreérthetetlenül megnyilvánult. Ennek ellenére a megbírált hetet-havat összehordott, hogy elkenje, elmossa a felelősségét a dologban. Sőt, megharagudott, személyes megtámadásnak vette, hogy szóba hozták fogyatékosságait. Annak ellenére, hogy munkája eredményeiről is szóltak, hajlíthatatlan maradt és sorra sértegette azokat, Híradás a gyulai járásból — Harmadszorra Kapálnak — 25 nap alatt befejezik az aratást, cséplést a gyulai járás tsz-eiben — Az idei tavaszon jól kihasználták a lehetőségeket a gyulai járás termelőszövetkezeteiben is. Ezzel magyarázható, hogy már nemcsak a végéhez közelednek a kukorica, a napraforgó és más növények másodszori kapálásának, hanem több helyen megkezdték a harmadszori kapálást is. A múlt hét szombatjáig 2500 holdon már befejezték a járás szövetkezetei a kukorica harmadszóri gépi, 400 holdon pedig a kézi kapálását. A 2780 hold cukorrépa egyelés utáni másodszori gépi kapálása is 86, kézi kapálása pedig a 82 százaléknál tart. A növényápolással párhuzamosan jól halad a lucerna második betakarítása is. A múlt hét szombatjáig a 3025 hold lucernának 78 százalékát vágták le, s jórészt kazalba is rakták. Az aratást is megkezdték a gyulai járás termelőszövetkezeteiben. Az aratás-cséplésre való jó felkészülés arra enged következtetni, hogy a nyári betakarítást időben, és a legkisebb szemveszteséggel fejezik be a járásban. Amint Balogh János elvtárstól, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjétől hallottuk, 15 685 hold kalászos vár learatásra, elcséplésre. A rendelkezésre álló termelőszövetkezeti és gépállomási erő- és munkagépekkel, illetve kombájnokkal a kalászos 85 százalékát tudják learatni, elcsépelni. Az intenzív, nagy hozamú külföldi búzafajtákat teljes egészében kombájnnal aratják le, illetve csépelik el, hogy a szemveszteséget a legkisebbre csökkentsék. Ügy tervezték a járás szövetkezeteinek gazdái, hogy az aratást-cséplést 25—30 nap alatt befejezik. Az esetleges esőzésekre is felkészültek. Egyrészt úgy, hogy kiskaszával is aratnak, másrészt az aratógépek után igyekeznek asztagba rakni a gabonát. A kalászosok és a különböző aprómagvak betakarításával párhuzamosan számoltak a nyári talajmunkákkal is. A tervek szerint hatezer holdon akarják elvégezni a mélyítő, 3600 holdon a vetőszántást, és 6000 holdon a tarlóhántást. A teljes ütemű aratás megkezdésétől számítva legkésőbb 40 nap alatt mind a 15 685 hold kalászos tarlóját fel akarják szántani. A tarlóhántással egy időben 4000 holdon tervezik a járás szövetkezetei a másodvetést. Így akarják pótolni az időjárás miatti szálastakarmány-kiesésüket Ugyanakkor gondoltak a talajerő visszapótlására is. A termelőszövetkezetekben kilencezer holdon szórnák ki istállótrágyát a nyári hónapokban. B. I. akik felemlítették a munkában elkövetett baklövéseit. A tekintélyét féltette. Kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy a hibáiról nyíltan beszéljenek. Ilyen és hasonló eset nem ritkán fordul elő közéletünkben. Vannak emberek, akik az őszinte, segítő szándékú, jogos kritikától is megrémülnek, pánikba esnek. Ügy érzik, számukra ezzel eljött a világ vége. Arra gondolnak, hogy elvész a tekintélyük, ha róluk is kiderül, hogy nem hibátlanok. Azt hiszik, úgy védhetik meg a tekintélyüket, ha fogyatékosságaikat letagadják. Magatartásukkal csak tetézik a bajt. Aki a közérdékű, jogos elvtársi bírálatokra is nemmel válaszol, elárulja, hogy hibáit nem akarja feltárni, nem akarja megszüntetni. Akiről pedig ez kitudódik, lehet bármilyen magas poszton, bármilyen fontos vezetőállásban, nincs az az erő, mely megvédhetné a tekintélyót. Coaan azt hiszik, hogy az a na. ^ gyobbik baj, amikor hibáznak. Pedig sokkal rosszabb dolog az, ha valaki nem meri feltárni a fogyatékosságait, nem akarja felismerni a hibáit, eltitkolja betegségeit, idegenkedik a betegségének a gyógyításától. Egyesek úgy védik hibáikat, mintha azok drágábbak lennének a föld minden kincsénél. Pedig, ha azt az energiát, melyet kimagyarázkodásra, mellébeszélésre, a bírálat visszautasítására, s nem egy esetben a bosszú ki tervelésére és végrehajtására pazarolnak, a hibák megszüntetésére fordítanák, jobba® járnának. Téves és káros felfogás, hogy az emberek előtti tekintélyt úgy lehet megőrizni, ha hél lakat alatt őrizzük hibáinkat, és félünk a nyilvánosságtól. Az embereket nem lehet becsapni, legalábbis hosszabb ideig nem lehet. A tömeg ..szeme” nagyon érzékeny „műszer”. Az emberek megérzik a legkisebb kilengést is. Vannak, akik megfeledkeznek erről és megpróbálják a lehetetlent, megkísérlik kibeszélni magukat, hogy félrevezessék embertársaikat. A valóságban ez sohasem sikerül. A tömegek nem azoknak tapsolnak, akik művészien ki tudják magyarázni magukat. A taps .mindig azoknak szól, akik képesek szembenézni önnön gyengéikkel, akik képeseik arra, hogy fogyatékosságaikat nyilvánosan is feltárják, hatékonyan küzdjenek önnön hibáik ellen. emrég tanúja voltam egy érdekes esetnek. Útkereszteződésnél álltam, nem messze a forgalmi rendőrtől, aki figyelmeztetően sípolt .A gyalogos, akinek a figyelmeztetés szólt, megtorpant és visszafordult. A rendőrnél igazolta magát, majd szó nélkül kifizette a büntetést. Miután átvette az elismervényt, búcsúzóul kezet nyújtott a rendőrnek és azt mondta: „Köszönöm, máskor figyelmesebb leszek”. A rendőr meglepődött. Magam is csodálkozva néztem a távozó után. A biztos önkéntelenül felém fordult, s elismerően megjegyezte: Ez egy művelt ember. Ez az eset is bizonyítja, mennyire téves a felfogása azoknak, akik a tekintélyüket a kritikától és az önkritikától féltik. Mégis manapság még mindig ritkán fordul élő, I hogy valaki odamenne a bírálójá- I hoz, őszintén kezet rázna vele, s azt |mondaná: köszönöm. Ma még injkább azt tapasztaljuk, hogy a I megbírált savanyú arcot vág, |mintha egymaga nyelte volna le ja világ összes citromtermését. • 13oüti Zoltán magyar sors? Kiegyenlítődés? Zsoldos-sors; hiábavaló halál. Zsidó rabbi ment előttünk — egyenruhás tábori lelkész —, fiatal, magas férfi. Inkább színésznek látszott, mint papnak. Mögöttünk dobpergés ütemére a tengerész-gyalogosok szakasza lépdelt. A sírnál imát mondott a pap. Keresztény fiúk kórusa a Lord oh Lord!-ot énekelte. A főnök szigorúságot és közönyt mutató arccal nézett maga elé, összeszorította a száját. Robert bambán bámult a katafalkra, amelyen az USA csillagos zászlaja takarta a koporsót. Frank Pollack törzsőrmester nem jött még vissza Seres András kíséretéből. Messzire mehettek. Egyedül Merrick kapitány látszott szomorúnak. Talán ő fogta fel leginkább a veszteséget. Gyászbeszédében ezt mondta: „Ez a kitűnő katona nemcsak fegyverével, eszével és szívével is a szabad nemzetek ügyét, az igazi demokráciát szolgálta. Rendkívüli feladatokra vállalkozott. Ifjúkori megpróbáltatásai, családjának a vörösök részéről elszenvedett sérelmei korán próbára tették idegrendszerét. Bizonyára ezzel a körülménnyel magyarázható végzetes tette, amellyel kiszakította magát sorainkból, hogy önmaga feláldozásával tiltakozzék az embertelenség, az erőszak uralma ellen. Dicsőség emlékének!" Azt hiszem, csak az én szememből csordult ki a könny. Katona Sándor tekintete a messzeséget követte. Ügy tűnt, gondolatai másutt időztek. Talán csak én éreztem captain Merrick szavainak terhét. Torkom szorították, szívemet nyomták, mint mázsás, otromba kövek. Nem ismertem Pityu életét, de amennyire ismertem, annyira tudom, hogy hazugsággal búcsúztatták. Mi lesz velem? Négy ágy üres a hálótermünkben. Kísérteties pontossággal emlékszem az éjszakára, amikor Sinkó Gabi felidézte a nagyapja meséjét a vashordóba zárt patkányokról. Nyár volt, némán hallgattuk. Borzongtam. Elképzeltem, ahogy az éhes patkányok egymás testébe vájtak: szorító vasbörtönükből nem menekülhettek. Azóta két fiú meghalt, kettő nem bírta az iramot, a test, a lélek, az izmok és idegek birkózását, az idegenséget, a magányt, a kilátástalanságot... Katonazene szólt, vezényszavak hangzottak, dísztűz dördült. A fegyverek csattanása visszaverődött a kőhegyek oldaláról. Tisztelgő sorok álltak félkörben a sír körül. Halott menedéke, vagy élők sírja, mi vagy Okinawa? Kerülgetjük egymást Katonával, kerüljük a beszélgetést. Kézfogásunk a temetés után szavak nélkül is sokat mondott: kettőnk között most már ne legyen széthúzás. De én nem maradok. Ezt elhatároztam, véghezviszem. Temetek magamban is. Levél jött anyámtól: „Ne írj Erzsikének, asszony már jó ideje, maholnap megszületik a gyerekük. Talán zavarná őket a leveled, az ura félreértheti.” Ügy éreztem, kifordult sarkaiból a Föld. Pedig semmi sem történt: tudhattam, hogy így lesz. De az ember mindig remél. Akkor is, amikor tudja, hogy így lesz, hogy hiábavaló. Képzelődik, álmodozik, míg torkon nem ragadja s nem rázza meg a kegyetlen bizonyosság. Mire várt volna? Tudta, hogy rám hiába vár. Én is tudtam, hogy nem megyek haza. Csak a szívem ment, csak a sóhajtásaim, a gondolataim repültek hozzá. Maradtam. Miért? Mert becstelen vagyok, gyáva, semmire se való. Se élni, se halni nem tudok. Pityu ember volt. Rendelkezett a sorsával, döntött róla. Én kísértet vagyok. Sokszor úgy érzem magam, mintha lebegnék, mintha nem is a földön járnék. Pedig minden a földön történik, mindenről ott határoznak. Hidegségi kicsi falu, ósdi parasztviskó: olyan távol van, mintha csak a mesében találkoztam volna veled. Pedig ma is látom1 még az ablakot, amelynek függönye mögül félénken sápadt napsugár settenkedett a szobába. „Ne menj, ezt nem teheted. Maradj, ne félj!” A győri városháza előtt egy Somogyvári nevű lázító bosszúról szónokolt. Én elhagytam a fegyveremet. Nagyon féltem. Elhatároztam, véghezviszem: nem maradok itt. Egyformán undorító a vereség és a győzelem. Ügy lehet, a vereség az igazi győzelem. Négyen elszenvedték. Ketten belehaltak, ketten megsebesültek. De győztek azok fölött, akik pénzt Ígérnek vérünkért, győztek önmaguk fölött. Elevenen akarok megszabadulni a Special Warfare Divisiontól. Ketten vagyunk a vashordóban. Captain Merrick rossz kedvű: nagy az elhullási arány. Deficites a befektetés. Nem a pénzért kár, abból van elég. Az idő, az idő nagy úr. Az előkészítés végső időszakában, az ötéves idegenlégiós szerződés utolsó esztendejében hatból kettő. Hatból kettő? r (Folytatjuk)
