Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
tm. Július 1L 2 Szerda A béke biztosításának radikális eszköze: a háború anyagi apparátusának teljes felszámolása (Folytatás az 1. oldalról) Annak idején Eisenhower volt amerikai elnök és Kennedy, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke realista álláspontra helyezkedett, amikor kijelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonailag egyenlő erős. Kennedy elnök ezt az álláspontját Becsben velem történt találkozója idején fejtette ki. Most viszont az Egyesült Államok vezető személyiségei azt a gondolatot kezdik bevinni népük és szövetségeseik tudatába, hogy az erőviszonyok állítólag megváltoztak az Egyesült Államok javára. Ha pedig tárgyilagosan nézzük, hogyan állnak a dolgok, akkor egészen másképp alakul ki. Biztonsága érdekében a Szovjetunió kénytelen volt az utóbbi években ötven, száz es még ennél is több megatonnás nukleáris fegyvereket, interkontinentális rakétákat készíteni és létrehozta a globális rakétát, amely ellen gyakorlatilag nincs védekezés, valamint a rakétaelhárító rakétát. Az amerikai kormánykörök nem rendelkeznek ilyen hatalmas haditechnikával, és így nincs meg a legcsekélyebb alap sem, hogy azt állíthassák, hogy az erőviszonyok az ő javukra megváltoztak. A továbbiakban Hruscsov rámutatott: a haditechnika gyökeresen, minőségileg megváltozott, mérhetetlenül megnőtt a hadviselő-eszközök pusztító ereje. Miben nyilvánul ez meg? 1. Az új fegyvereket még csak összehasonlítani sem lehet a régiekkel.' Egy hatalmas hidrogénbomba robbanóereje sokszorosan felülmúlja mindazoknak a harcászati eszközöknek a robbanóerejét, amelyeket a történelem eddigi háborúiban használtak, beleértve az első és második világháborút. 2. Az atomrakéta-háborúban teljesen megszűnik a határ a front és a mögöttes országrészek között. Sőt éppen a polgári lakosság esne elsősorban áldozatul a tömegpusztító fegyvereknek. Ilyen háborúban néhány termonukleáris bombával teljesen meg lehet semmisíteni nemcsak sok millió lakosú, hatalmas ipari központokat, hanem egész államokat is. Amerikai szakértők kiszámították, hogy egy húsz megatonnás hidrogénbombának a levegőben való felrobbantása huszonnégy kilométeres körzetben a robbanás középpontjától számítva a földdel egyenlővé tenne minden lakóházat, lobogó tüztenger elégetne minden éghetőt, minden élőlényt, olyan körzetben, mint például New Yorktól Philadelphiáig. Számításba kell venni, hogy a nemzetközi feszültség körülményei között még egy kis hiba is előidézheti az általános háború villámgyors láncreakcióját. Vegyük például Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légierők főparancsnokának intézkedéseit, aki 1961. novemberében, egy vaklárma következtében parancsot adott, hogy az összes amerikai támaszpontokon elhelyezett bombázógépeket indítsák el a Szovjetunió felé. Power még azt sem tartotta szükségesnek, hogy ezt tudomására hozza az Egyesült Államok elnökének, a fegyveres erők főparancsnokának. Tizenkét és fél percig az amerikai stratégiai légierők lényegében hadiállapotban álltak a Szovjetunióval. Hol van annak a biztosítéka, hogy a legközelebbi vaklárma alkalmával a túlbuzgó amerikai tábornokok előbb fújnak takarodót, mint ahogyan a katasztrófa kitört? A továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogy nagy a háború véletlen kitörésének veszélye műszaki számítási hibák miatt is. Majd arról beszélt, hogy addig, amíg az államok fegyvertáraiban őrzik és növelik a halált hozó fegyverek készleteit, a háború veszélye mindjobban növekszik. A valódi békéhez vezető út: az általános és teljes leszerelés. Lenin, a szovjet állam megalapítója szenvedélyesen arról ábrándozott, hogy lehetetlenné váljék a háború. A mi szovjet országunk a nevezetes lenini béke-dekrétummal született. Lenin határozottan elvetette azt a javaslatot, hogy a szovjet állam címerébe felvegyék a kardqt, és azt mondotta: „A kard nem a mi jelvényünk”. A szovjet állam jelvénye a sarló és a kalapács lett, a békés alkotómunka jelképe. Hi a békés együttélés lenini elvét vallottuk, most is valljuk és vallani fogjuk A nukleáris fegyverek, a rakéták korszakában nem hárítható el a pusztító nukleáris háború veszélye anélkül, hogy meg ne semmisítenék a tömegpusztító fegyvereket, be ne tiltanák az atomfegyvert. Mi a hadviselés minden anyagi lehetőségének teljes megsemmisítése mellett foglalunk állást. A leszerelt világban az államközi kapcsolatokban lehetetlenné válik az erőpolitika, a háborús szakadék szélén való táncolás politikája, az atommegfélemlítés politikája. Az általános és teljes leszerelés jelszava egyenlő ezzel a jelszóval: „Le az országok közötti háborúval, éljen a béke!” A szovjet kormány midőn beterjesztette az általános és teljes leszerelés programját, abból indult ki, hogy i-adikálisan meg kell oldani valamennyi állam biztonságának problémáját, és ki kell küszöbölni a háború kitörésének a lehetőségét is. A szovjet kormány javasolja hogy már kezdetben, az első szakaszban az atomfegyvereket legalább „fagyasszák be”, és bénít sák meg azzal, hogy megsemmi sitik a célba juttatásukra szolgáló eszközöket. Az a javaslatunk, hogy egyszerre semmisítsék meg az atomfegyverek szállítására alkalmas rakétákat, repülőgépeket, hadihajókat és tengeralattjárókat, szüntessék meg az atomágyúkat, az idegen területen lévő katonai támaszpontokat, és vonják ki az ott állomásozó külföldi csapatokat. Ha nem lesznek rakéták, repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók, akkor az atomfegyver nem lesz veszedelmes, abban az esetben sem, ha valamely lelkiismeretlen kormány megkísérli elrejteni e fegyverek egy részét. Ezt a javaslatot annak idején De Gaulle, Franciaország elnöke vetette fel, és mi teljesen egyetértünk vele. Sajnos, a francia Kormány nem tett hatékony lépéseket e javaslat megvalósítása érdekében. Mi több, nem akar részt venni a genfi leszerelési tárgyalásokon. A Szovjetunió, amely a világ leghatalmasabb globális és interkontinentális rakétáival rendelkezik, önként lemond igen lényeges katonai előnyéről, amikor azt iavasolja, hogy kezdjük meg a leszerelést valamennyi célba juttató eszköz megsemmisítésével. Mégis ingadozás nélkül megtesszük ezt a lépést, mert úgy véljük, hogy elősegíti a leszerelési probléma leggyorsabb megoldását. Azt követeljük viszont a nyugati hatalmaktól, hogy járuljanak hozzá az összes, idegen területen lévő katonai támaszpontjaik felszámolásához, és e területeken tartózkodó csapataik kivonásához. Lehetségesnek tartjuk, hogy a leszerelés egész folyamatát négy év alatt fejezzük be. Ez az időszak rövid, de teljesen elegendő. Készek vagyunk arra, hogy keressük és megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható megfogalmazását mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyeket szerződéstervezetünk tartalmaz, ott, ahol szükséges, kompromisszumot köthetünk, ha az természetesen nem okoz kárt az általános és teljes leszerelés ügyének. Csak egyetlenegy dolgot ellenzünk: az általános és teljes leszerelésről való lemondást, szerződéstervezetünk lényegének elsikkasztását, a benne előirányzott reális leszerelési intézkedések kihagyását. Ebbe sohasem egyezünk bele. Mi leszerelést akarunk, nem pedig leszerelésről való szófecsérlést. Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó általános határidőt megállapítani az általános és teljes leszerelést célzó intézkedések megvalósítására, bár most már kijelöli a két első szakasz határidejét. Az amerikai vázlat tételei olyan módon vannak megszövegezve, hogy lehetőséget adnak a nyugati hatalmaknak a végtelenségig elhúzni, sőt meghiúsítani a leszerelés folyamatát, ha egy bizonyos időpontban arra a következtetésre jutnak, hogy stratégiai elgondolásokból ez előnyös számukra. Végül nem tudom elhallgatni azt a tényt sem, hogy — amint ez Genfben egyre világosabbá válik —, az Egyesült Államok egyáltalán nem akar szerződést kötni az általános és teljes leszerelésről, amely kötelezné az államokat, hogy szigorúan meghatározott határidőn belül megsemmisítsék katonai gépezetüket. Az amerikai kormány képviselői Genfben nyíltan mondják küldötteinknek, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem írja alá, a kongresszus pedig sohasem hagyja jóvá az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést. Ebből láthatjuk, hogy az Egyesült Államok csupán beszél a leszerelésről, a gyakorlatban pedig' ellenkező álláspontot foglal el. Abból indulunk ki, hogy a világon két rendszer létezik: az egyik rendszer tőkés alapon nyugszik, a másik rendszer a marxi-lenini tanításon, szocialista alapokon. E két rendszer között ideológiai és politikai harc folyik. Mi mellette vagyunk, hogy ezt a harcot ne változtassuk a különböző társadalmi rendszerű államok közötti háborúvá, hogy ezeket a kérdéseket békés versenyben oldjuk meg. A szocialista és a kapitalista világ minden országa rendszerének fölényét békés úton bizonyítsa be. A béke biztosításának radikális eszköze — a háború anyagi apparátusának teljes felszámolása. Ilyen intézkedésnek tartjuk: atommentes övezetek létrehozását különböző körzetekben, az atomfegyver további elterjesztésének megtiltását, a külföldi államok területén levő csapatok kivonását, a háborús propaganda betiltását, a NATO és a varsói szerződés országai közötti megnemtámadási szerződés megkötését és más intézkedéseket. Mi például már több ízben meg kíséreltük, hogy megegyezzünk a nyugati hatalmakkal a leszerelés korlátozott programjában, de minden alkalommal visszautasítottak bennünket. Már több éve makacsul folytatják ezt a béke ügyét veszélyeztető politikát, önök emlékeznek, hogy 1958-ban a Szovjetunió egyoldalúan megszüntette a nukleáris fegyverkísérleteket, de hogyan cselekedett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország? Fokozták a fegyverkezési hajszát. Franciaország megkezdte atombombája kísérleteit. Az agresszív NATG-tömb nyíltan háborúval fenyegetett meg bennünket a német békeszerződés megkötése esetére. Ilyen körülmények között a Szovjetunió kénytelen volt intézkedéseket tenni nukleáris fegyverzetének tökéletesítésére, hogy lehűtsön egyes forrófejű embereket, akik azt javasolták, „egy csapással” végezzenek Oroszországgal. A fegyverek tökéletesítése a Vadász Ferenc: szocialista államokban kényszerű szükség. Mennyivel jobb lenne a tengerbe dobni és elsüllyeszteni az összes fegyvereket. Hruscsov ezután a német békeszerződés megkötéséről, és a nyugat-berlini helyzet normalizálásáról beszélt, majd Nyugat-Németország agresszív politikájáról szólt. A fegyverek nélküli világ az egész emberiség nagy üdve. Mint azt Martin Andersen Nexő, a világ kultúrájának kiváló képviselője mondotta, a béke arra való, hogy dolgozzunk, hogy örüljünk, hogy az életet széppé tegyük! Természetesen, a leszerelés egymagában nem old meg minden társadalmi problémát. Ha azonban megszűnik az erőknek és az anyagi eszközöknek a pusztító fegyverekre való elfecsérlése, ha ezeket az eszközöket békés célokra fordítják, az kétségtelenül áldásos hatást gyakorol majd minden ország gazdasági életére. A mi zászlónkon nagyszerű eszmények állnak: béke, munka, szabadság. Egyenlőség, testvériség, és boldogság minden nép számára. Síkraszálltunk és síkraszállunk a leszerelésért, minden erőfeszítésünkkel azon vagyunk, hogy megszilárdítsuk a világbékét. Minél nagyobb lesz a békeharcosok hadserege, minél aktívabb lesz e hadsereg, annál hamarabb megvalósul az általános és teljes leszerelés. Nem kétséges, hogy minden ország népe megtalálja azokat a hatékony, a konkrét adottságoknak legjobban megfelelő formákat és módszereket, amelyek felhasználásával harcolhat az általános leszerelésért, a béke megszilárdításáért és méltó módon kiveheti részét a feladat megoldásából. Barátaim! A népek nagy reményeket fűznek e kongresszus munkájához. E kongresszus szava harsogjon az egész mindenség fölött, lelkesítsen újabb tízmilliókat erélyes, önfeláldozó harcra a tartós békéért. (MTI) 33 A& äcvehfy vís&zohí% ÜSA-lobogó a koporsón Lám, megéreztem a felénk settenkedő veszedelmet. Lecsapott ránk. A hangfogós revolver csendben végzett Vándor Pityuval. Ci vilbe öltözött, sötét ruhába, fehér ingének gallérját kihajtotta a zakójára. így láttuk őt egyszer, március 15-én, amikor verset olvasott fel nekünk a hálóteremben. Akkor még hatan voltunk. Most ketten vagyunk, Katona Sándorral. Csak nézzük egymást, nem beszélünk Vándorról. Széttárt karokkal feküdt a betonút szélén, illedelmesen, hogy a forgalmat ne zavarja, s meredt szemei az eget nézték. Reggel bukkant rá a járőr, időbe telt, amíg kiderítették, hogy katona, s a mi alakulatunkhoz tartozik. Leragasztott levél volt a zsebében, az édesanyjának címezte Brooklynba. Ezt átvette a parancsnokság, s a könyveit, füzeteit is. Segítettem összecsomagolni Donlannak. Azt kérdezte: ez mi? Egy kihullott 1 papírlapot emelt fel a padlóról. Zilahy Lajos Üzenet című verse volt rajta. Elolvastam néhány sorát: O vizek vize, Csöndes Óceán, Nevetnem kell: Anyád egyetlen könnye [több, Mert minden mi Volt s azóta Létrejött, Te vagy. Ha szól a telefon, mindig te vagy Amig nem tudjuk ki beszél, Te vagy az utcán mindegyik diák, Mert ez a sorsa minden halandónak, Ki elvesztette egyetlen fiát. Megpróbáltam angolra fordítani. Nem ment könnyen. Donlan legyintett és káromkodott. Fényes rohamsisakban, szolgálati egyenruhában ketten lépdeltünk közvetlenül az ágyútalpra helyezett koporsó után. Fekete karszalaggal fedtük el a trójai falóval díszített, szárnyas pajzsot, melynek értelmét Vándor Pityu , magyarázta nekünk néhány hónappal ezelőtt. A Váradi névre már nincs szüksége. Sírjára kopjafa kerül és egy amerikai katonatemetőben, idegen világban, a föld másik felén egymás közelében nyugszik majd Berci, a csendőr fia és Pityu, akinek apját csendőrök hajszolták kínhalálra. Közös
