Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

1962. július 10. 4 Kedd Népművelési tanfolyamok Gyulán Szolnok és Békés megye népművelői — művészeti előadód, színjátszói és bábjátszó-rendezői, valamint népi táncoktatói — két­hetes tanfolyamra gyűltek össze városunkban. A mintegy 140 nép­művelő különböző csoportokban sajátítja el szakágazatuk „mű­helytitkait”, hogy még alaposabb felkészültséggel foghassanak a jövő évi feladatok megoldásához. Szakelőadásokon és gyakorlati foglalkozásokon kívül általános esztétikai, népművelés-történeti és politikád előadásokat hallgatnak meg. Emberi értelem nem maradhat parlagon Kívül-belül egyaránt tet­szetős oktatási adatot közölt ve­lünk nemrég a megyei művelődés­ügyi osztály helyettes vezetője, Vietnami diákokkal és tanáraikkal Tarhoson Nagy tetszéssel beszélnek a megyénkben látottakról A Német Demokratikus Köztár­saságbeli Haliéi Növényvédelmi Főtechnikum 17 vietnami hallga­tója a szarvasi ÖRKI-ben ismer­kedik három hétig a növényvéde­lem gyakorlatával. Azért válasz­tották hazánkat, mert nálunk is jelentős területen termelünk rizst s ők főleg a rizs kártevők elleni védekezéssel akarnak megismer­kedni. Természetesen, ha már itt vannak, felhasználják az alkalmat s megismerkednek Békés megye nevezetességeivel is. Az elmúlt hé­ten csütörtökön a békésszentand­­rási dúzzasztót és a szarvasi arbo­rétumot tekintették meg, pénteken pedig Erkel városába, Gyulára lá­togattak, ahol megnézték Erkel szobrát, az Erkel-fát és a várat. Utána a délutáni órák egy részét Tarhoson töltötték. a Békés megyei Növényvédő állomáson Csomós István igazgató örömmel üdvözölte a diákokat, a három né­met tanárt s aztán a növényvédő állomás szervezeti felépítéséről és feladatairól adott tájékoztatót, az állomás dolgozói pedig a különbö­ző növényvédelmi gépek gyakor­lati munkáját mutatták be az állo­más udvarán. Miközben a diákok a növényvé­dő állomással ismerkedtek, lapunk munkatársa beszélgetett Linke Hans, Gerdes Kurt és Johanne­­mann Rolf német tanár-okkal. Ger­des Kurt elmondotta: őrá azért esett választás, hogy a vietnami diákokat tanítsa, mert egy évvel ezelőtt tíz hetet töltött a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, ahol megismerkedett a mezőgaz­dasággal és a termelés különböző módszereivpl. Nagy élmény volt számára a 3000 kilométeres hajó­út, de az is, hogy szinte az egész Vietnamot bejárta. A háború óta ott is nagy fejlődésen ment ke­resztül minden. Az analfabétiz­must teljesen felszámolták, na­gyon sokat építkeztek s most már nem éhezik senki, mint azelőtt, bár a háború előtt is lehetőség volt arra, hogy háromszor arassa­nak minden évben. — II Vietnami Köztársaságban is mind nagyobb gondot fordítanak a szakember-képzésre — folytatta Gerdes Kurt — töb­bek között azért küldtek 17 diákot az NDK-ba, hogy ott növényvédő mérnöki képzettséget szerezzenek és hazamenve hozzá lássanak az eléggé elmaradt növényvédelmi munka megszervezéséhez és irá­nyításához. Megköszöntük Gerdes Kurt tá-Rádió- és televízió-műsor 1962. JÜLIUS 11. SZERDA KOSSUTH RADIO: 4.26 Rákóczi in­duló. 4.30 Híreik, időjárásjelentés. 4.40 Vidáman, fii-issen! 6.20 Orvosi taná­csok. Kb. 6.40 Hirdetöoszäxjp. 8.00 Műsorismertetés. Időjárásjelentés. 8.10 Operettrészletek. 9.00 Tüskevár. 9.20 Fúvós versenyművek. lfl.oo Hírek. Lapszemle, időjárásjelentés. WMJO Rumba rl tm usb an. 10.80 Katonadalok, csárdások. 10.55 Napirenden .. j 1-1.00 Weiner: g-moll vonóstrió. 11.25 A Szabó család. 12.00 Déli harangszó. Hírek. Időjárásjelentés. 12.15 Táncze­­ne. 13.00 Válaszolunk hallgatóinknak. 13.15 Operarészletek. 14.00 Az a po­gány Filesik. 14.20 Könnyűzene. 15.00 Hírek, közlemények. 15.08 Időjárásje­lentés. 15.10 Mozart: Szimfonikus tán­cok. 16.00 Lüzisztraté. 16.30 Az Al- Dunától a Keleti-tengerig. 16.40 A Budapesti Kórus énekel, vezényel Forrai Miklós. 16.56 Műsorismertetés. 17.00 Hírek, időjárásjelentés. 17.15 Ver­bunkosok, népdalok. 17.40 Bartók: Mikrokozmosz. I. 18.05 Mongólia nem­zeti ünnepen. 18.30 Psota Irén és Hooco Granat» énekel. 18.65 Robin Hood kalandjai. 20.00 Esti krónika. Időjárásjelentés. 20.25 Az Atlanti-óce­ántól a Csendes-óceánig. 20.40 Az utol­só születésnapon :;; 21.05 Kálmán Imre operettjeiből. 21.30 Ko-pjások. 22.00 Hírek, időjárásjelentés. 22.20 Ugetőverseny-eredmények. 22.25 Az Amiga Hanglemezgyár legújabb tánc­zenei felvételeiből. 23.10 Zenekari mu­zsika. 24.00 Hírek, időjárásjelentés. 0.10 Virágénekek. 0.30 Himnusz. PETŐFI RADIO: 5.00 Reggeli zene. 3.00 Hírek, Időjárásjelentés. 14.15 Csajkovszkij: A cámő cipellője. 14.36 Futurusz kapitány kalandjai. 15.00 Könnyűzene. 16.00 Hírek, időjárásje­lentés. 16.05 Egy macska nyarat csinál. 16.55 Tokaji András és Almássy Lász­ló hangversenye a stúdióban. 17.30 Kulturális krónika. 17.45 Kemény Egon Könnyűzene — szvit. 18.00 Hirek, időjárásjelentés. 18.05 Tánczene. 18.30 Bolygónk önéletrajza. 19.00 Hírek, időjárásjelentés. 19.10 Hoffmann me­séi. 19.55 Színes népi muzsika. 20.35 Orvosi tanácsok. 20.40 A portré. 21.00 Hírek, időjárásjelentés. 21.05 Haydn: A teremtés. 23.00 Hírek, időjárásjelen­tés. 23.15 Műsorzárás. TELEVÍZIÓ MŰSOR; 18.00 Filmama­tőrök klubja. 18.30 Pest-budai tetők felett.:: 19.00 TV-Viilághiradó. 19.20 Puccini: Bohémélet. Kb. 21.25 Hírek, TV-Viiághiradó, jékoztatóját s elsőnek Trán guang Hung vietnami diáktól kérdeztük meg, hogyan érzi magát Szarvason és itt, Békés megyében? — Nagyon tetszik nekünk Békés megye — válaszolta —, mert sokat tanulhatunk itt. Legfőképpen a rizs érdekel minket, mert Viet­namban az élelmiszerek 90 szá­zaléka rizsből áll. A Német De­mokratikus Köztársaságba azért mentünk tanulni, mert nálunk még nem olyan fejlett az iskolai okta­tás, mint ott. Még csak annyit, nagyon kedvesek a magyarok s nagyon jó élményeket szereztünk a kondoros! Dolgozó Tsz-ben, ahol nagyszerű a munkaszervezés, és a termelés is. A vietnami diákoktól megtud­tuk azt is, hogy hat évet töltenek tanulással az NDK-ban. Egyik­másik közülük, mint a korán ár­ván maradt kislány, Tran thi Bich Lan is alig várja, hogy hazamen­jen, hiszen az édesapja a háború­ban halt meg, az édesanyja bete­ges és kisiskolás öccse is segítség­re szorul még. De várja őket a me­zőgazdaság is, ahol olyan nagy szorgalommal akarnak dolgozni, mint ahogyan most hat évig ta­nulnak. K. I. Gácsér József elvtárs. Eszerint azok száma, akik idén végezték el az ál­talános iskola nyolcadik osztályát, 6908. Közülük 2725 fiatalt vettek fel diákjaik sorába megyénk ál­talános gimnáziumai és techniku­mai. Az előző időhöz mérten 23 százalékkal többen kerültek kö­zépiskolába. Hogy a megnöveke­dett iskoláztatási igényt ilyen nagy mértékben sikerült kielégíte­ni, az elsősorban annak köszönhe­tő, hogy megyénkben három új középiskola szerveződött; Körösla dónyban, Medgyesegyházán és Me­­zőberényben. Megjegyzendő még, hogy ennek hatására a három község tanácsa, községfejlesztési alapból még ä második ötéves terv időszakában felépítendő egy-egy 4 tantermes iskola építését is vál­lalta. Az újakkal együtt tehát kö­zépiskoláink 2725 lányt és fiút tud­tak első osztályaikba befogadni De vajon mi a sorsa a „fennma­radt” 4183 fiatalnak? Hiszen az ő fejlődésük, további boldogulásuk semmivel sem csekélyebb fontos­ságú, mint az előbbieké. Túlnyomó többségük mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi tanulónak csapott fel. Noha jóval kisebb számban, de mégis akadnak, akikkel a szü­leiknek egyelőre „nincs további tervük”, s ezek a lányok és fiúk sem gondolkoztak még el azon, hogy életüknek — a nyolc általá­nos után — további célt, értelmet kell adni. Hányán voltak, akik egy-két év múlva, megunva a tét­lenséget, vagy az otthoni tevés-ve­­vést, téblábolást, egy-két év múl­va továbbtanulás után néztek, szik munkássá kívántak válni, esetlég középiskolában tovább ta­nulni. Akármint volt is, mindenütt „felvételizniük” kellett, s döbben­ten tapasztalták, hogy néhány év alatt mennyire elmaradtak „kor­­társaiktól”, mennyire kizökkentek az alapvető dolgok ismeretéből. Ezek a 16 évesek súlyosan érezték a kiesést, a tanulásban való két évi elmaradást. Erkölcsi oldala is van a tétlenségnek." Gyermekeink megszokták a közösségi életet, az emberi együttélés szocialista for­máit; az iskolát, a munkát, a közös szórakozást. A családi otthon, ha még oly családias is, egymagában ma már — a rádió, a televízió se­gítségével sem képes azt a bonyo­lultabb, magasabb szintű igényt kielégíteni, amit a nagyobb csa­ládi, a társadalom, a társas tevé­JULIUS 10. Békési Bástya: Milliók keringöje. Bé­késcsabai Brigád: Alvajáró Bonifác. Békéscsabai Szabadság: Odüsszeusz. Békéscsabai Terv: Az 57-es riport. Gyomai Szabadság: Az írnok és az író­gép. Gyulai Petőfi: Mindenki gyerme­kei. Gyulai Erkel: Katonazene. Mező­kovácsházi Vörös Október: Szombat esti tánc. Orosházi Béke: A lelkiisme­ret lázadása II. Orosházi Partizán: Az utolsó tanú. Sarkadi Petőfi: Az ítélet. Szarvasi Táncsics: Szurkolók lesen. Szeghalmi Ady: Meglepetés a cirkusz-1927-ben Budapesten, az Orvostudományi Egyetem kapuján egy fiatalember lépett ki. Ar­ca kipirult az örömtől, és szemében a boldog­ság fénye ragyogott. Né­ha óvatosan megtapogat­ta a belső zsebét, ahol a diploma lapult. Végre! Orvos vagyok. Harmincöt éve annak, hogy dr. Hanzéros Géza megkapta az orvosi dip­lomát. S most a 35 éves munkásságáért a törzs­gárda aranyjelvényével tüntették ki. Nem világ­ra szóló esemény ez, és ennek az aranyjelvény­nek az értékét is az ad­ja meg, ami mögötte van, azonban az mindennél többet ér: a megbecsülés és az elismerés. Dr. Hanzéros Géza most Geszten orvos. Har­minckét éve, hogy ott gyógyítja a betegeket. Amikor megkapta a Az aranyjelvényes orvos törzsgárda-jelvény kitün­tetést, arca sugárzott az örömtől. — Jól esett. Látom, minket, öreg orvosokat is megbecsülnek. Igen, hiszen ő már 63 éves. Három évvel ez­előtt ment nyugdíjba. De azóta is dolgozik és még dolgozni is akar, ameddig azt kérik tőle. A beszélgetésünk során több érdekes eseményt mondott el. — Sok emlékem van. Az orvosi pályafutásom ideje alatt több olyan esemény történt velem, amire örökké szívesen emlékszem vissza. Hadd mondjak el két történe­tet. — Egy mezögyáni 4 éves kislányt hoztak be hozzám. Mindjárt lát­tam, hogy állapota ag­gasztó. Mondtam a szü­leinek, hogy be kell vin­ni a kórházba, mert kü­lönben a gyermek nem éli túl a betegséget. Ab­ban az időben a mentő­szolgálat még kezdetle­ges volt. — Nincs nekünk arra pénzünk doktor úr — mondta az apa. — Ha a doktor úr nem tudja meggyógyítani, akkor ha­­.za visszük. — Injekcióz­tam a kislányt és meg­mondtam a szüleinek, ha jobban lesz, azonnal értesítsenek. Nem is tu­dom hányszor látogat­tam meg. Ügy gondoz­tam, mintha a saját gyermekem lett volna. Azóta férjhezment. De volt ennél egy érdeke­sebb eset is. Behoztak hozzám egy kisgyerme­ket. azt mondták, hogy leütötte a lábaujját és at­tól lett beteg. Megvizs­gáltam, torokgyíkja volt. Dr. Hanzéros Géza amikor megköszönte a törzsgárda aranyjel­vényt, öröm könnyeivel küszködött. — Nelfünk ez a köte­lességünk — mondotta —, hogy azon töreked­jünk, minél több egész­séges ember legyen és minél kevesebben halja, nak meg betegségekben. Én ameddig bírom, a többi kollégámmal együtt továbbra is becsü­letesen gyógyítok, hogy ezzel is minél több örö­met szerezzek apáknak, anyáknak és a gyerme­keknek. Jantyik Tibor kenység, alkotás, művelődés, mun­ka és szórakozás nyújt. A nyolc általános után tovább nem tanuló úgy érzi magát, mint aki hirtelen légüres térbe került: nincs tanu­lás, úttörő-foglalkozás, szakköri munka, közös kirándulás, nincs semmi. De mivel a társasegyüttlét vágya erősen él benne, maga te­remt magának valamiféle társasá­got, szórakozást. Így üthette fel a fejét a mai életünktől oly idegen jelenség, ifjú lézengők. rossz hírű társaságokhoz csapódott lányok, fiúk, oktalan, sőt, közösségellenes kalandokban részt vevő kamaszok s így tovább. Pártunk, kormányza­tunk és társadalmi szerveink nem nézhették tétlenül az életünk er­kölcsi normáival és nemes célkitű­zéseivel ellentétes vadhajtást, sem azt, hogy a minden nap erősített tudás lendületével felfelé törő milliók között, az éltető tanulástól vezérelt fiataljaink között olyanok is lehessenek, kiknek az értelme parlagon hever. Még csak olyan sem akadhat, aki 14 éves létére sem végezvén el a nyolc általános iskolát, fél tudással élje tovább napjait. Az élet, a fejlődés paran­csára született meg az 1961. évi III. törvény, mely a Magyar Nép­­köztársaság oktatási redszerérő! szól és amely a tankötelezettség szabályozását új alapokra fekteti. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által elfogadott tövényerejű ren­delet kimondja, hogy a gyermek a 6. életév betöltését követő tíz tanéven át tanköteles. Amennyi­ben a VIII. osztályos általános is­kolát 14 éves koráig nem végezte el, a következő években is folytat, nia kell általános iskolai tanulmá­nyait. Ha a tanköteles 16. életéve előtt elvégzi az általános iskola nyolc osztályát, de középfokú ok­tatási intézményben — gimná­zium, technikum — nem tanul to­vább és nem áll napi négy órát meghaladó munkaviszonyban, tan­kötelezettségének hátralévő idejé­ben továbbképző iskolába köteles járni. A tíz éves tankötelezett­ségről szóló rendeletnek ez a lé­nyege. Oktató, nevelő, erkölcsi és társadalmi kihatása pedig a már leírtak alapján is elképzelhető, s a valóság a mindennapok ezerféle hasznos példájával fogja igazolni azt, hogy ifjúságunk szocialista ne­velése útján ismét előbbre jutot­tunk egy lépéssel, és nem is ki­csivel. Huszár Rezső Szent ember William Hull angol tiszteletes úr igazán buzgó hittérítő. Az volt például a leghőbb kívánsága, hogy a milliók meggyilkolása miatt ha­lálraítélt és kivégzett Adolf Eich­­mannt — elkárhozása előtt — az igaz hit útjára vezesse. E célból több alkalommal és hosszan elbe­szélgetett a gálád tömeggyilkossal. Adolf Eichmann azonban semmi­képp nem akart az igaz útra térni, igaz, ideje sem volt rá. Elpusztult, mielőtt William Hull angol tiszte­letes úr elérte volna a célját. No­de, hogy a pompás anyag mégse vesszen kárba, a derék brit pap most nagy summa dollár ellené­ben az USA-ban kiadatja könyvét „Beszél getéseim Eichmannal” cím­mel. No lám, nem rossz üzlet a té­rítés. kavics

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents