Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-10 / 159. szám
WffS. július 10. 2 Read Csak a teljes leszerelés gyógyítja ki az emberiséget a fegyverkezési hajsza betegségéből Bernal professzor beszámolója a moszkvai kongresszuson Moszkva (TASZSZ) John Bernal professzor, a Békevilágtanács ügyvezető elnöke beszámolója elején rámutatott: A fő cél, amely a kongresszus részvevőit összehozta, „az a törekvés, hogy az emberek millióinak képviselői lehetőséget kapjanak gondolataik őszinte kifejtésére”. A genfi leszerelési tárgyalások kritikus szakaszba jutottak — folytatta a szónok. — A kongreszszus résztvevőinek célja „olyan erőfeszítésekre mozgósítani az embereket, amelyeknek segítségével nyomást gyakorolhatnak a kormányokra a leszerelési tárgyalások sikere érdekében”. Bernal professzor kijelentette, hogy fontos volna egyezményt kötni, melynek értelmében a kozmikus térséget nem használják fel katonai célokra. Emlékeztetett a legutóbbi brüszszeli kerekasztal-értekezlet javaslataira, és ezzel kapcsolatban megállapította, hogy van lehetőség a nagyhatalmak közötti kompromisszumra. A kongresszus feladata előmozdítani, hogy megtalálják, méghozzá gyorsan a kompromiszszumot. A békeharcosokat összefűzi a közös cél: az általános és teljes leszerelés. „Feladatunk annak megakadályozása — mondotta —, hogy a katonák befolyásolhassák a leszerelési tárgyalások menetét”. Bernal megjegyezte, hogy bár három éve tárgyalnak a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről, a katonai körök mégis találnak ürügyet a kísérletek folytatására. Most az Egyesült Államok végez nukleáris fegyverkísérleteket. Megtörténhetik, hogy a Szovjetunió is újra rátér az ilyen kísérletekre. Ekkor pedig — mondotta Bernal professzor — „kevés remény marad arra, hogy a kísérleteket meg lehessen szűntem”. Csak a teljes leszerelés gyógyíthatja ki az emberiséget a fegyverkezési hajsza betegségéből — folytatta John Bernal, majd rámutatott arra, hogy nehéz megoldani a leszerelés problémáját: A kapitalista országokban egyesek „a leghasznothajtöbb dolognak tartják a fegyvergyártást”. A szocialista országokban nincs ilyen probléma. — A hidegháború terhei minden országra ránehezednek. Különösen nagy súllyal nehezednek ezek a terhek az ázsiai, afrikai és latinamerikai országokra. A leszerelés még megoldatlan problémája gátolja az említett országok fejlődését. Az emberek mindig törekedtek a békére, de az atomkorszakban a leszerelésre irányuló törekvések különösen nagy jelentőségűvé, rendkívül szükségessé váltak. Bernal professzor kijelentette, hogy a kongresszus feladata megvitatni a békeharc módszereit és formáit, figyelembe véve a különböző országok viszonyait. Mindamellett — hangsúlyozta — a békemozgalomnak vannak fontos közös vonásai, amelyek nem függnek a helyi sajátságoktól. Kongresszusunk — folytatta — új típusú fórum, amelynek képviseleti jellege rendkívül átfogó jellegű. A legkülönbözőbb meggyőződésű emberek gyűltek össze, olyanok, akik elhatározták, hogy felül-1 emelkednek a hidegháborún, j együttesen latbavetik erőfeszítéseiket és jóakaratukat az általános leszerelés nagy feladatának megoldásáért. I Moszkva igen jó hely ilyen kongresszusok megtartásához, tekintve a szovjet nép óriási erőfeszítéseit az egyetemes békéért folyó küzdelemben. Mégis szeretnénk, ha ugyanilyen kongresszust tartanának Washingtonban is — állapította meg beszéde befejezéséül Bernal professzor. (MTI) A délelőtti ülés utolsó felszólalója Keita Jala, Mali küldötte volt. Szót emelt a háború ellen, és követelte az amerikai atomkísérletek beszüntetését, a háborús propaganda eltiltását, s ehelyett a békepropaganda legszélesebb körű kibontakoztatását. A délelőtti ülés ezzel befejeződött. (MTI) Bertrand Russel üzenete a moszkvai kongresszushoz London (Reuter, AFP) Bertrand Russel angol filozófus, a nukleáris lefegyverzés harcosa üzenetet intézett a hétfőn megnyílt moszkvai leszerelési békevilágkongresszushoz. A békeharcos üzenetében indítványozza, hogy a semleges országok képviselőiből hívjanak össze értekezletet, amely leszerelési tervet terjesztene elő. Russel állást foglal amellett, hogy az ellenőrzés feladatát a semleges országok lássák el, amelyek köteleznék magukat arra, hogy nem szolgáltatják ki az egyik fél katonai titkait a másik félnek. Üzenetében Russel annak a véleményének adott kifejezést, hogy a háború megakadályozásának egyetlen módja egy világkormány felállítása, amelynek monopóliumot kell adni valamennyi fegyver felett. Az l’Humanité az algériai kommunisták elleni rendszabályokról Párizs (MTI) Az l’Humanité algíri tudósítójának jelentése szerint az utóbbi napokban letartóztatott algériai kommunistákat mindeddig nem bocsátották szabadon. Az Algériai Kommunista Párt Központi Bizottsága levelet intézett Ben Khedda miniszterelnökhöz, melyben Musztafa Szaadun és Abdelkader Hanasi, a Központi Bizottság tagjainak szabadlábra helyezését követelte, de mindeddig nem kapott, választ levelére. A két algériai kommunistát az ALN elemei tartóztatták le. A tudósító rámutat: BUdában, Algírban, Arbában és más városokban több kommunista vezetőt vettek őrizetbe. A kommunistaellenes intézkedések az FLN különböző irányzatainak képviselőitől származnak. Arbában az ALN egyik tisztje megfenyegetett egy tanítót, mert a kommunista párt röplapjait terjesztette. A tisztet a lakosság erélyes fellépése meghátrálásra kényszeri tette. Dzsamila Buhired és Zora Drif, az algériai szabadságharc hősei a tudósító jelentése szerint ugyancsak rendőri felügyelet alatt állnak Algírban. Algírban és környékén több algériait azért tartóztattak le, mert nyilvánosan elítélték az OAS fasisztáival kötött kompromisszumot. Az Alger Republicain című lap újbóli megjelenését Henri Alleg és híveinek ismételt sürgetése ellenére mindezádedg nem engedélyezte az algériai ideiglenes végrehajtó szerv. (MTI) Vadász Ferenc: rj2 Felőrlődtem Szavakkal mind egyet akart otthon, de a valóságban mind a maga sérelmét látta a legnagyobbnak. És nem szerették egymást, nem bíztak egymásban ... Mert, ugye mondtam: negyvenötben tízesztendős koromban, már úgy cselekedtem, hogy nagyra nőhetett volna bennem a férfiszív. De nem eleget erősítgették, nem eleget táplálták. Nem láttam én magam körül sok olyan embert, akire úgy igazából felnézhettem volna. A legtöbbje kicsi volt, kicsinyes, magával törődő, önző. Éppen olyan, amilyennek lefestették az idegent, akit kispolgárnak hívtak. A vezetők között is sok volt a kispolgár. Sokat rágódtam magamban, aztán megrántottam a vállam: bánom is én. Ettől kezdve nőtt a baj. így lettem én húszesztendős. Haj, társak, akikkel akkor összekoccintottam a poharam: ti is bűnösök vagytok, hogy én ide kerültem. — Attention: — Seres Andrást hívatja major J. M. Norton Battalion Executive Officer. Seres, Norton őrnagyhoz! Felriadok gondolataimból. Nem is jó kifejezés, hogy „felriadok”. Valahogy vártam ezt a hívást, éreztem, tudtam, hogy előbb-utóbb elhangzik. Frank Pollack adja a díszkíséretet. Barátságtalan, hivatalos. Gyűlölettel néz rám. Talán sejti, hogy mindent tudok róla! — Andreas Seres, született 1935- ben, Magyarországon, bányász foglalkozású, legutolsó otthoni lakhelye Várpalota. Oké? — Yes sír! — First Sergeant Frank Pollack — szólt Norton őrnagy —, ön felkészül hosszabb utazásra. Űj szolgálati helyére kíséri ezt a fiút. Maga Seres ittmarad. Holmiját idehozatjuk ... — Elköszönni a társaitól? Nem. Felesleges. Üljön le — mutat egy székre — ott várakozzék. Most írok majd először az Ne részegítsen a dicsőség Tegeztelek-e eddig vagy sem, nem tudom, de legyen ez alkalommal pertu. Erezd ebből is, hogy nem ellenséged, hanem, a barátod vagyok, s nem mást, csupán a javadat akarom. Vesd le magadról a gőgöt, a beképzeltséget mielőbb, mert szövetkezeti gazdatársaid kezdenek tehernek érezni. Sőt, nem kertelek: unják már a viselkedésedet. Ha néhány ráérős ember pár percig össze áll, csakhamar rád kerítik a sort, s ha nem is átkoznak, úgy beszélnek rólad, mint a hidegről, a hosszú télről, amely helyett tavaszt, nyarat szeretnének látni. Latolgatják azt is, hogy ki lenne jobb. emberségesebb elnök náladnál. Különben tudsz erről, fel is jelentettél valakit ezért, mert mást javasolt helyetted elnöknek, s te ezt a szövetkezet, sőt a párt elleni provokációnak minősítetted, mert párttag is vagy. Nagy baj, kedves barátom, ha valaki már eddig jutott, hogy azt képzeli: ő a szövetkezet, ö a párt, s ha valaki őt bírálni meri, akkor lecsapat rá azzal, hogy uszít az illető a szövetkezet, a párt ellen. Baj ez azért is, mert az ilyen beképzelt ember már csak úgy veszi számba társait, mint ahogyan a gazdasági épületeket, gépeket, jószágokat, amelyek csak akkor hoznak hasznot, ha irányítják őket. Nos azt hiszed, hogy a szövetkezetben csak te vagy az ész és a szaktudás megtestesítője, hogy nálad nélkül, a te irányításod nélkül nem fejlődött volna oda a gazdaság ahol van, vagy talán már nem is létezne. Te már csak legyintesz arra, ha valaki javasol valamit. Minek az igazgatóság, ha tagjainak javaslatait figyelmen kívül hagyod? Minek a szociális és kulturális bizottság, ha úgy is az történik, amit te akarsz, az kap segélyt, ezt vagy azt, akinek te adsz, nem az akinek a bizottság tagjai megvizsgálták a helyzetét. Szinte már nyakig vagy a csalhatatlanság tudatában. Azt hiszed, hogy az elmúlt években elért sikerek, a kapott dicséretek és elismerések feljogosítanak arra is. hogy köszönés nélkül menj el az eddigi és a jövőbeni sikerek főforrásai és kovácsolói, az emberek mellett. Talán már addig is eljutottál, hogy előre süvegelést vársz tőlük, ha közeledsz feléjük, mint egykor az uraságok és grófok várták a béresektől. Nem részletezem tovább, ennyi is elég figyelmeztetésül. Régen ismerlek, nem voltál ilyen. Emlékszem elnökösködésed első éveire, amikor rokonszenves, természetes szerénység áradt belőled. Öröm volt nálatok egy-egy igazgatósági és közgyűlést végighallgatni, mert kérted gazdatársaid véleményét, javaslatát, s nem csak feljegyezted, hanem azok alapján cselekedtél. Ezt mások sem felejtették el, ezért most úgy néznek rád, mint a mesebeli bárányra, amely valamilyen csodaszertől oroszlánná változott. Sokan nem tudják mitől változtál meg ennyire. En megmondom: Ittad, habzsoltad azt a csodaszert, amelyet évről évre siker, dicséret és elismerés formájában kaptál és megrészegültél tőle. A józanító figyelmeztetésre rá sem hederítesz, mert azt hiszed, hogy olyan védőangyalod van felsőbb fórumon, aki meg ment a leváltástól. Tévedés. Sok-sok példa van rá: előbb utóbb háttérbe szorulnak azok, akik dicsfény koszorút fonnak fejük felé a kapott elismerésekből és dicséretekből, mert az ilyen dicsfény eltávolította őket az élet, az alkotás legfontosabb elemeitől — az emberektől. Vedd elő régi szerénységed, valljad újra azt, amit régen, hogy nincsen okosabb ember a kollektívánál. Visszatérésed a régi énedhez, az emberek becsületéhez, kezdd el azzal, hogy előre köszönsz nekik, mert ők együtt képezik a mindent, az uralkodót, s nem az önmagukat megkoronázó kiskirályok. 1 Ennyit kívántam elmondani neked és mindazoknak akik hozzád hasonlóan megrészegültek a dicsőségtől. Barátod: Kukk Imre anyámnak igazat. Még nem tudom, mit írok neki. A lényeget írom majd. Röviden. Minek a sok beszéd? Aki rajta kívül ismer az majd megtudja tőle, hogy mi lett a sorsom. Keveset írok majd. Néhány mondatot csupán. Nem bánom, inkább mondják, hogy gyáva voltam. Minden jobb annál, mint hogy meggyűlöljenek. Nem akarok így tovább élni. Sok volt a hibapont, a megengedettnél sokkal több. Nem lehet ennyit jóvátenni. Kikészültem. Nem akarom, hogy Te is kövess, Édesanyám. Tudom, ha ez így megy huzamosabban, meghibban az agyam. Már így is furcsa dolgok történhettek benne. Egészséges voltam és józan. Nem akartam, most sem akarok úgy élni, hogy mások, a körülöttem élők tartsanak tőlem, vagy terhes legyek a számukra. Én jót akartam, az igazságot. Rossz helyen kerestem. Most már csak a halált akarom. Akarom! Igaz: ez gyávaság Nincs erőm vállalni, ami még rám várna. Bolond természetem van. Önkéntes elhatározás alapján szűkítettem magam körül a gyűrűt. Felőrlődtem. Szétpattan a fejem. Minden feszit belülről. Erre mondhatják: „megőrülök”. Nem bírom, nem akarom kibírni. Azt fogják mondani: szegény. Meghogy felelőtlen volt, kalandor. Sokan majd az anyámat okolják. Pedig csak én tehetek róla. Mások az ilyet elbírják. Elviselik, hogy soha ne legyen önálló akaratuk, hogy hazudjanak, féljenek. Én is sokáig elviseltem. Most már nem tudom. Ne haragudjatok, sok a hibapont. Én nem vagyok gonosztevő. Higgyetek nekem. Becstelen vagyok, gyáva és gyenge is, esendő, de gonosztevő nem! Hiba, hiba. Mindenből dupla nehezét. Öröm semmi. Felőrölt a bolond életem. Azt hittem, erősebb vagyok. Most már, ha meg is menekednék, csak rosszabb lenne, mindig csak rosszabb. Megízleltem a dühöngés, a félelemkeltés gyönyörét. A társaim megrettentek. De ebbe is belefáradtam. Csak lázongani tudok már. Nem akarok őrjöngeni! Meg akarok halni. Meg fogok halni. Nagyon akarom, nagyon akarok nem lenni. Azért kell megsemmisülnöm, hogy higgyenek nekem. Higgyék el, hogy csak békében, becsületben lehet élni. Kevesebb hibaponttal.
