Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-06 / 156. szám

1962. július 6. 3 Pántéit Hol szorít a cipő, milyen kívánnivalók vannak a gyulai ktsz-ek félévi tervteljesítésében? A kisipari termelőszövetkezetek első negyedéve nem mindig zök­kenőmentes, sőt egyik-másikban bizony döcögősen indult be az év. Ez volt a jellemző az idén is né­hány gyulai szövetkezetben. Ezek még a félév lezárása után is terv­­lemaradással küzdenek . A szövetkezetek legfontosabb feladatát: a lakossági tervek telje, sítését nem tudta megvalósítani csak két gyulai klsz a hét közül. E két jellemző hiba kijavítására már most meg kell tenni a meg­felelő intézkedéseket Nézzünk szét egyelőre a vasipari, a fa_ és fémipari és a háziipari szövetke­zetek házatáján! szövetkezet féléves tervét 98 szá­zalékra teljesítette. Ez a néhány százalékos lemaradás lényegében nem jelent nagy hibát, mert a több mint négymillió forintos ter­vüket a tervezettnél sokkal ala­csonyabb létszámmal teljesítették. Szép képet mutat viszont a ter­melékenység alakulása. Termelé­kenységi tervüket 103 százalékra teljesítették és ez elsősorban az újításokból adódik. Csak a leg­utóbbi hónap alatt 20 újítási ja­vaslat érkezett be a szövetkezet vezetőségéhez, melynek értéke mintegy 220 ezer forint. A lakossági terv teljesítésében azonban nagy a hiba. Tervüket csak 37 százalékban teljesítették; cikkeik a belföldi piacon is kap­hatók legyenek. A bőripari A fa- és fémipari Társadalmi munkások értekezlete Gyulán munkaértekezletet tar­tottak a párt járási, városi bizott­ságának társadalmi munkatársai. A párt és tömegszervezieti osz­tály, az ágit. prop. és a mezőgaz­dasági, valamint az ipari osztály és alosztályainak tagjai és az ad­minisztratív osztály munkatársai, összesen mintegy nyolcvan aktíva vett részt a tanácskozáson. Zalai György elvtárs, a párt Já­rási, városi bizottságának titkára tájékoztatta a jelenlévőket az ipá­id és mezőgazdasági helyzetről és a soron lévő feladatokról Az el­hangzottak alapján az alosztályok és osztályok külön csoportokban vitatták meg speciális feladatai­kat meg, szánalmas legyecske, a törté­nelem forgószelét? Tiltakoztam magamban: hiábavalói, céltalan dolog az egész. Aztán kimondtam, Hmondtáta a ^ többiek is, nyíltan, hangosan, amikor már lehe­tett. S Lénárt dühöngött: Ez a ti korszerűségiek, a defétizmus, a hitetlenség. Tetszelegtek, hogy önállóan gondolkoztok? A té­velygők önállósága ez. Éppen a legfontosabbat nem értitek, hogy a kor, amelyben élünk, más, mint az előbbiek. Más, más. Értitek? Fenét értitek! Majd rájöttök, de későn... Más, ezt én is látom, de nem úgy más, ahogy ők, a kommunis­ták értelmezik. Quasimodo vajon melléjük áll? Komolyan gondolja amit mond? Tényleg hiszi, hogy az otthoni fia­talok tehetnek valamit az embe­riségért? Akár igen, akár nem, nekik mondta, Budapesten. Ne­kem itt Okinawán hiába mondta volna. Én az elsők között vagyok, a halálért, az élet ellen küzdők soraiban ... Undorodtam a hadgyakorlaton. Magamtól, tplük, mindentől. Ama­zok legalább katonák voltak: mi settenkedő kútmérgezők. Ember­rablók, kínzók. A szánalmas legyecske nem tudja megállítani a történelem forgószelét. Forgószél? Mi vol­nánk az az elemi erő, amely fel­kavarja? Legyecskék vagyunk mi is, akárcsak amazok a túloldalon. Legyecskék cowboy-nadrágban és vas-sisakban, a szabadságért ví­szövetkezet a legnagyobb gyulai szövetkezetek egyike, nemcsak létszámban, tervben is. Talán még azt is el lehet mondani róla, hogy a legjobb tervteljesítő szövetke­zetek közé tartozik, és ha a di­csérő jelzőket még sorolhatnánk, elmondanánk azt is, hogy a ter­­melvényeinek jóval több, mint 50 százaléka csaknem kizárólag kül­földön kapható. Nem maradt le a lakossági terv teljesítésével sem. Export-tervét pedig túlteljesítette. A Szovjetunióba, Lengyelország­ba, Jugoszláviába, Angliába és Svájcba küldött gyártmányai csak­nem három és fél millió forintot jelentenek valutában. A Szovjet­unióba most szállítottak tízezer „guruló szatyort”. Lengyelország­ba speciális strand-hintákat, míg Svájcba és Angliába székeket ex­portálnak. Két új gyártmányuk­nak elkészült a prototípusa. Az egyik egy elektromos gyorsszárító kézülék, amely 15 perc alatt négy­öt férfiinget vagy más ruhadara­bot szárít meg. Ez a szárítókészü­lék összecsukható, praktikus és könnyen elhelyezhető. A másik új gyártmányuk egy szintén össze, csukható, könnyen felszerelhető fregoh. Most folynak intézkedések, hogy az eddig csak külföldié szállított vott kereszteshadjárat pojácái. Díszmenet! Attention! About face! >—■ mögöttünk a gyászkocsi. Katona Sanyi storykat mesélt az indián lányokról. Etnográfia és folklór Fort Braggból. Nem nagy kedvvel, kénytelenségből, hogy elűzzük a hosszú esték unalmát — a duzsungelben más szórakozá­sunk nem akadt — Andrással Fort Jackson-i „élményekről” beszél­tünk. Ott szombat esténként volt kimaradásunk. Nem szolgáltunk együtt, de kiderült, hogy Colum­biában a Haway-bár volt körünk­ben a legkedveltebb. Bambusz­nád fedte a falát. Függönyét se­­lyemszálaftoból szőtték, Peggy, Ma­ry és a többiek fürdőruhában, rendszerint shortban jártak, apró levélzöld köténykét viseltek. Fe­jüket füzérkoszorú díszítette. Né­met export-sört .tettek elénk, gint, Coca-Colát és Pepssy-Colát. Két szaxofonos, egy tangóharmoni. kás és egy dobos muzsikált a Ha­­way-bárban. A vendégek rock­­and-rollt táncoltak, olykor tangót. Akinek volt kocsija, messzebbre is elment: Columbiától északra, az országúton volt a Diamond Club. Ott mindenkit fel lehetett kérni táncolni. Akkoriban, kilencben a legvégén kétszáz dollárt kaptunk havonta Olykor a vasárnapot is kint tölthettük. A Hotel Jefferson­­ba jártunk. A portás ott albumot nyomott az egyedül érkező férfi­vendég kezébe. Akinek a fényké­pére rámutattunk, az a lány ko­pogtatott be étellel a szobánkba. Ott is maradt. Húsz dollárba ke­szövetkezet féléves tervét 115 szá­zalékra teljesítette. Legfontosabb gyártmányukból, a közületek ré­szére készített férficipőből 11 ezer párat készítettek. A lakossági tervüket ők sem teljesítették, csak 88 százalékban. Most munkálkod­nak azon, hogy újabb javítórész­legeket állítsanak fel. A Kossuth Lajos utca 20. szám alatt egyik részlegüket már meg is nyitották. Ha helyiséget kapnának, a József, városon és Máriafalván is létre­hoznának újabb javítórészlegeket. (Kollúrik) 5211 tenyészállatot értékesítettek megyénk termelőszövetkezetei — Hízottsertés-felvásárlásból nagy a lemaradás — A megye felvásárló szervei ez óv első felében — a tavalyi ha­sonló időszakhoz viszonyítva — néhány fontosabb cikkből lénye­gesen többet vásároltak fel a ter­melőszövetkezetektől és a háztáji gazdaságoktól. A Belkereskedelmi Minisztérium megyei kirendeltsé­ge által készített értékelés szerint a szövetkezetek és a háztáji gazda, ságok a sertésíelvásárlási tervet 82,7, a vágómarha-tervet 101,9, a baromfifelvásárlási tervet 114, a tojásfelvásárlási tervét 76,3, a tej­felvásárlási tervet 102,1, a gyapjú­felvásárlási tervet 101,5, a zöldség­­felvásárlási tervet pedig 100 szá­zalékig teljesítették. Ezek mögött a százalékok mögött többek között 116 vagon baromfi, 141 ezer hek­toliter tej és 3450 mázsa gyapjú van. A termelőszövetkezetek 92,7 százalékra teljesítették a félévi áruértékesítési tervet. A 7,3 száza, lékos lemaradás látszólag nem sok, a valóságban azonban csak­nem 20 millió forinttal kevesebb jövedelmet jelentett megyénk szö­vetkezeteinek. A tervezett 76 ezer hízott sertés helyett mindössze 66 ezret értékesítettek és vágómar­hából sem tudtak annyit eladni, amennyire számoltak. Egyébként tenyészállatból 5211-et adtak el a Tenyészállatforgalmi Vállalatnak, 23,6 százalékkal többet, mint amennyit terveztek. Baromfiból 74 vagon értékesítését tervezték, ezzel szemben több mint 83 va­gonnal értékesítettek. Vasárnap a gyomai határban Borongós, esőt Ígérő volt az idő, de hát Putnoki József, a Győzelem Tsz elnöke szerint — akinek motorkerékpáros úti társá­ul szegődtem — kora tavasz óta senkit sem fenyegetett Gyomán az a veszély, hogy megázik, legalább­is a keselyűsi határrészen nem. Az a lucerna is szomjasan, rozsdás­sárgán nőtt meg úgy-ahogy, ame­lyen keresztülvágtunk a kaszáló szövetkezeti gazdákhoz igyekezve. — Részibe adtuk ki a lucernát kiskaszára a tagoknak, mert így is rövid a szára, a gép nem tudná ennyire a földig „leborotválni” — magyarázta az elnök. — Meg az­tán, amint látja így nagyobb az igyekezet. Vasárnap ellenére szin­te tarkállik a határ a sok kaszás­tól. Azért fűkaszával is levágtunk már jó darabot a 780 holdból. — Ügy látom Kereki István bá­csi és Molnár János kaszál amott — pillantott fel Putnoki József. — Végtelenül szorgalmas két em­ber. Elsők között léptek be tíz rült a kétszemélyes szoba és a két adag vacsora. Akadtak, akik már ott Fort Jacksonban megnősültek. Egy évi ismeretséget kellett igazolni, hogy megkapják az engedélyt. Ameri­kában a házasságkötéshez negy­vennyolc óra elegendő. A mieink­nek előírták, hogy nősülési szán­dékukat jelenteniök kell s CIC- nak. Ott lepriorálták a feleségje­löltet. A hadgyakorlaton rengeteget gyalogoltunk a tűző napon. Haj­nalban keltünk, negyven mérföld volt a napi átlag. A hátizsákban két öltöny ruhát, tisztasági cso­magot, gyalogsági ásót és roham­kést vittünk. A parafasisak ponto­san beleillik a vas-sisakba. így is éget. A jenkik után szanitécko­­csi járt. Fölszedte azokat, akik kiborultak. Mi lógó nyelv­vel loholtunk, mint a pusz­tai farkasok. Sótablettákat nyel­tünk reggel, délben, este. Indulás­kor mindig üres volt a kulacsunk. Desztilláló tablettákat kaptunk, hogy bármilyen pocsolyából me­ríthessünk vizet. Egyik alkalommal aknavetősök után eredtünk. Rejtekhelyünkről figyeltük őket. Fél méter mély gödröket ástak. Öt órát kaptak erre a célra. Mi negyvenöt perc alatt kiástunk egy ilyen lőállást. Az amerikaiak vattát raktak a te­nyerükre és lekötötték ragtapasz­­szal, nehogy az ásó feltörje a ke­züket. (Folytatjuk) évvel ezelőtt az akkor még első típusúba. Azóta mindig együtt dolgoznak, azon versengenek, hogy melyikőjük ér ki előbb a ha­tárba. Különben Kereki bácsi fe­gyelmi-bizottsági, Molnár bácsi pedig igazgatósági tag-­— Ki volt ma a koránérkezés győztese? — kérdeztem tőlük. — Kereki komám — hangzott a válasz. — Ügy beszéltük meg, hogy négyre jövünk, de három­negyed négykor, amikor megér­keztem, ő már itt volt, pedig gya­log jött, én pedig kerékpáron. Annyira lemaradt az én komám a technikától, hogy még kerékpá­rozni sem tud — tette hozzá évődve. — Ezek szerint nem volt senki a határban, akinek jó reg­gelt köszönhetett volna — fordul­tam a visszavágáson gondolkodó Kereki István felé. — Nem, mert túl korán jöttem, még hajnali három óra sem volt. De így legalább délelőtt végzünk kettőnk másfél hold kaszálnivaló­­jával. —• Van-e sok dolga mostanában a fegyelmi bizottságnak? — kér­deztem minden átmenet nélkül. — Túl sok nincs, de azért min­dig akad. Sokan kinn laknak kö­zülünk a tanyákon, aztán szeretik szabadjára engedni a jószágot. Egy illetőt kétszer is rajtakap­tunk, hogy az árpatáblába pány­vázta éjszakára a borjút. — Rossz világ lesz az ilyenekre — vette át a szót az elnök. — Ugyanis vásároltunk egy terepjá­ró gépkocsit, aztán hol az igazga­tósági, hol az ellenőrző-bizottsági tagok járják vele körül éjszakán­ként a határt. Tovább indultunk, s a lucematábla mellett vezető dű­lőn — Putnoki József intésére — megállította Tóth István az ekét vontató Zetort. — Hová? — A technikusok vizsgájára kérték a Zetort és az ekét. — Végeztél a lucemakaszálás­sal? — Még az este levágtam a kije­lölt darabot, ma éjjel össze is aka­rom rendsodrózni. Alig fejezte be a mondatot, egy teherautó kanyarodott oda. — Hát ti? — kérdezte az elnök. — A Zetorért jöttünk, mert már várják a vizsgázók. — így nem leszünk ám jóban Fridrich elvtárs — fordult a gép­kocsivezetőhöz az elnök, amikor a Zetor elment. — Nem futkározhat a gépkocsi üresen, két kísérővel, 150 százalékos vasárnapi munka­egység- j óváírásért. — Én is szeretném, ha végre lenne egy vasárnapom, de kiren­deltek, hogy hozzam ki a háztáji­ba igyekvőket. — Ezután csak akkor indulhat ki a gépkocsi vasárnap, ha leg­alább 15 tag összejön. Nem úgy mint ma reggel is, három ember­rel. Tovább motoroztunk Put­noki Józseffel. A szövetkezet külföldi búzája bizony egy kicsit rosszul telelt, meg aztán esőhi­ányban is szenvedett, s ezért elég alacsony a szára. De a kalászok szépek, kellemes csalódást okoz­hatnak csépléskor. Az őszi árpa viszont nagyon jól fejlett, legalább 15 mázsát igér holdja. A cu­korrépa és a kukorica is szép ál­talában, aszerint, hogy milyen földbe vetették. A több mint hatezer hold föld jó részét még nem volt idő szerves anyaggal megteríteni ebben a két éve ala­kult szövetkezetben. Ennyi föld­höz kevés még az állatállomány, aminek a növekedését férőhelyhi­ány gátolja. A kétszáz tehén is szerfás épületben van elhelyezve, s most is csak egy szerfás tehén­istálló épül a sertéstelep mellett. Azért építik oda, hogy a 240 te­­nyészkoca szaporulatának közel legyen a fölözött tej. Egyébként a két év alatt épült nyolc, egyenként 25 férőhelyes sertésfiaztató mellé most épül egy takarmányos és egy 32 vagonos magtár, s később épí­tenek itt egy helyiséget daráló­nak is. „ ,, , Kukk Imre Ülést tartott a Békéscsabai Téglagyár szakszervezeti bizottsága A Békéscsabai Téglagyárban szerdán, július 4-ón rendes ülést tartott az üzemi szb. A tanácskozáson megvizsgálták a nyereségrészesedés módját. Ha­tározatukban az anyagi érdekelt­ség elvének jobb érvényesítéséért, javaslatot tettek az üzemi tanács­nak a nyereségrészesedés egyes feltételének fejlesztésére. A továbbiakban a második fél­éves munkatervüket vitatták meg és fogadták el. Az új munkaprog­ramjukban elsősorban szerepel a VIII. pártkongresszus tiszteletére indult munkaverseny segítése és a műszaki, valamint a technoló­giai munkacsoporttal való együtt­működés megerősítése. A * A vasipari

Next

/
Thumbnails
Contents