Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-06 / 156. szám

1962. július 6. 4 Péntek A RÁTERMETTSÉG Társadalmunk embere A hhoz, hogy űrhajós legyen az ” ember, feltétlenül szükség van rátermettségre. De kell ráter­mettség a pincérszakmához, a ke­reskedéshez, a gyógyászathoz, a festészethez és az élet adta vala­mennyi foglalkozáshoz, hivatáshoz is. Mondják ezt sokan úgy, hogy kell valami veleszületettség. Nem akarom eldönteni, hogy emberek születnek-e kész tehetséggel vagy csupán az élet adja meg minden embernek azt, amivé fejlődött. Tu­dós emberek dolga ez. Valami igazság azonban biztosan van ab­ban, hogy öröklődhet a tulajdon­ság, ami lehet alapja ennek vagy annak a „rátermettség­nek”. (Bár volt már a „prófétá­nak is gyilkos fia”.) A különböző jó vagy rossz tulaj­donságot általában, és elsősorban a környezet neveli ki az ember­ben. Amilyen életsorson keresz­tülment, amilyen szülői, baráti kö­zösségiben élt, aszerint lett ilyen­né vagy olyanná az ember. Ha a becsületre intés és a jó példa volt a több, akkor a „neveltben” is a nemesebb tulajdonságok forrták ki magukat; ha pedig a kapzsiság, az önzés, a rosszindulat, a közöm­bösség volt a példa, akkor a z ke­rekedett felül. A rátermettségnél is így lehet a dolog. Nem mindig születnek kész adottsággal az emberek, sőt csak nagyon ritkán. Az élet, a környe­zet és önmaga teszi rátermetté, te­hetségessé az embert. Éppen ezért többet kell nekünk ezzel az utób­bival törődni, különösen most, amikor az élet szinte naponta tart­ja elénk a kérdőjeles tükröt: „rátermettség? képesség?” Mert ha jól akarjuk megalkotni mű­vünket, ha abban eredményt aka­runk elérni, akkor ez azon múlik, hogy milyen képességeket gyűjtöt­tünk össze magunkban, rátermetté váltunk-e arra a munkára. Ha nem, akkor silány lesz az ered­mény, ami aztán a társadalom haragjával jár. A háziasszony a Filmhír KUBÁBAN játszódó filmet ké­szít Vladimir Cecb, az ismert cseh­szlovák rendező. A csehszlovákiai stúdiókban még számos film készül, fgy például a „Deportálás”, „A Xeenemünde-i bolond”, „Egy égő szív”, „Hány szó elég a szerelem­hez”, ,,A megzavart víz”, „Rosita”, „Az aranypáfrány”. bádogos fejéhez dobja a lyukas lá­bast a vendég visszaküldi az elfu­serált töltöttkáposztát, de a gaz­dasági vezető sem ússza meg szá­razon, ha ügyetlenül bánik a nép­gazdaság vagyonával. A pártmun­kásra is ez vonatkozik. Ha képte­len a társadalom fejlődését irányí­tani, vezetni, megharagszik rá a munkásosztály, s visszahívja. Ezért, beszél mostanában so­kat a párt a rátermettségről. Az emberek kiválasztásánál is ezt tartja alapelvnek. Ha megvan an­nak az embernek a képessége, ak­kor függetlenül pártonkívüliségé­­re vagy pártonbelüliségére, párt­tagságának keltére; csak legyen becsületes híve és harcosa a szo­cialista építésnek — rá kell bízni a munkát! Most, a kongresszus előtti választások elve is ez. Ne protokolláris alapon történjék az emberek kiválasztása, „ennek az üzemnek az igazgatója is jó ha be­kerül” alapon vagy, hogy „jól fes­sen a származási statisztika”, ha­nem azt kell megválasztani, aiki abban a munkában a legtöb­bet tudja nyújtani a társadalom­nak. Szavakkal, protokoll helyfog. lalásokkal — lehetünk akármilyen rendesek is önmagunkban — nem hozunk túl sokat az asztalra. Te­gyük szívünkre a kezünket: hány­szor sikkadt már el az emberek kiválasztásánál az az igazi alap­kérdés, hogy képes-e jól csinálni a dolgot? Sőt, még ma is előfordul, hogy húz bennünket a régi szokás, s hajlamosak vagyunk a „hát mégiscsak egy fontos vállalat ve­zetője” figyelmeskedő indokra. És az eredmény sajnos sokszor az, hogy a megválasztott ember — nem is beszélve sok elfoglaltságá­ról — mérsékelt hasznot tud csak nyújtani, bár beosztásában megfelelően dolgozik. Ne le­gyen alapvető szempont sem a statisztika, sem a protokoll, sem más, hanem az ember rátermettsé­ge, képessége, akarata, szíve —, s akkor megfeleltünk a követelmé­nyeknek, gyorsítani tudjuk társa­dalomépítésünket. Az esztergagép mellett jó esztergályos álljon, a műtőasztal mellett jó orvos, az üzem élén jó gazdasági vezető, a társadalom ólén jó szervező, jó agitátor, jó propagandista. Szemünk előtt peregnek fejlő­désünk filmkockái. Mindennap egy-egy új születik, egy-egy ugrást teszünk társadalmi fejlődésünkben. A ma filmkocká­ján látjuk az élet szinte minden »•••••••• •• •• • i H » • • • • • • • • •••••••• Az első „fecskék“ elindultak a VIT-re Helsinki — a „fehér város”, a kikötőbe érkező hajóról nézve. Néhány hét múlva, július 29-én a helsinki olimpiai stadionban kezdetét veszi a VII. Világifjúsági és Diáktalálkozó. Az első küldöttek Auszt­ráliából, Japánból, Argentínából, Madagaszkárból máris útra kel­tek, hogy hajóval idejében a finn fővárosba érkezzenek. A portugál gyarmatosítók terrorjától szenve­dő Angolából pedig már Európá­ban vannak a delegátusok. területének társadalmasítá­sát, ami azt jelenti, hogy egyre több feladatot, irányító munkát vesz kezébe a társadalmi bizott­ság, a társadalmi aktívahálózat. Ha a kiválasztásnál nem tartjuk alapvetőnek a rátermettséget, a képességet gyenge lesz a társadal­mi vezetés alatt álló munka, ma­gunk, az egész ügyünk érzi meg ennek kárát. ^ rátermettség azonban nem jön létre magától. Önma­gunkban kell kifejleszteni képes­ségeinket, okosodásunkat, magya­rán mondva: tanulni kell, gyarapítani ismereteinket, hogy mondhassuk egymásra: rátermet­téi arra, amivel megbízott a né­ped. Varga Tibor Az „Uborkaszezon? Nem!” cí­mű cikk a csabai szabadtéri szín­pad nyári terveit említi és helye­sen állapítja meg, hogy a szabad­téri színpad kihasználása nem megfelelő. Valóban így van. Pedig igen sok város örülhetne, ha ilyen szép környezetű szabadtéri színpadja volna. Hol van hát a hiba? Mi az oka a csabai szabad­téri színpad kihasználatlanságá­nak? A hiba egyik oka véleményem szerint az illetékesek passzív ma­gatartása és helytelen állásfogla­lása a szabadtéri színpaddal kap­csolatban. Mondjuk meg őszintén és kertelés nélkül: nincs gazdája. Mert vajon megengedhető-e, hogy a város egyik kulturális nyári centruma ilyen elhanyagolt álla­potban legyen? A kerítések düle­­deznek, az ülőhelyek deszkái le­hulltak, szögek állnak ki belőle, a színpad deszkái elkorhadtak, a né­zőtér gyomos és gondozatlan, az öltözők piszkosak és berendezetté­nek. Sehol egy kis virág, sehol egy kis harmónia. Ki a felelős ezért az állapotért? Lehet, hogy a város költségveté­sébe a szabadtéri színpad javítása és karbantartása nincs betervezve. Ez viszont még korántsem jelenti azt, hogy egy kis jóakarattal ne lehetne a fennálló helyzeten vál­toztatni. Úgy érzem, hogy a társa­dalmi szervek összefogásával, tár­sadalmi munkában sok mindent lehetne tenni a szabadtéri színpad érdekében. Természetesen nem télen, hanem kora tavasszal vagy nyáron. Másik probléma: kevés a szín­vonalas és jó műsor. A fegyveres erők klubja bi­zottsága rendezvények tekinteté­ben már több kísérletet tett a csa­bai szabadtéri színpad kihasználá­sa érdekében. 1961-ben hat ren­dezvényt szervezett a szabadtéri színpadon, a hat rendezvényen összesen 15 ezer ember gyönyör­ködött a honvéd művészegyüttes, a Csehszlovák Néphadsereg Mű­vészegyüttese, a Magyar Néphad­sereg öntevékeny művészeti együtteseinek műsorában. Voltak filmvetítések és zenekari estek telt ház előtt. (Ez egyben válasz ar­ra, hogy hangversenyt is kell és érdemes rendezni a szabadtéri színpadon, csak meg kell jól szer­vezni.) 1962-ben a szabadtéri színpadon került megrendezésre a katonafil­mek fesztiválja négy estét betöltő műsorral, melyet 8000-en tekintet­ték meg. Júniusban ismét a Ma­gyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művész­­együttese adott műsort a váro6 dol­— Pillanat1 — kiált fel, s el­lépve ismerősétől — lát előbb még olyan elmélyülten hallgatott —, a folyosóablakhoz siet, hogy az odacsípett ablakfüggönyt ki­szabadítsa. Még simít is rajta egyet, mint ha kiengesztelné a „szenvedésért”, s már lép is vissza partneréhez: — Bántotta a szememet, hát azért... Bocsáss meg. Folytasd, nagyon érdekel... Azzal, mintha mi sem történt volna, ismerőse oldalán tovább ballag. Máskor, másutt szó nélkül ad­ja át helyét a rászorulóknak, vagy lelépve a járdáról, segít, ha látja, hogy valaki csomaggal teli kerékpárral, vagy egyébbel küszködik. így tesz, ahol csak tud. Kérés nélkül. Ha életünk gozóinak, ezen az esten 2500 em­ber vett részt. Egy alkalommal a néphadsereg mezőtúri alakulatá­nak fúvószenekara szerepelt telt ház előtt, nagy sikerrel. További terveink is vannak: jú­lius 7-én é» 8-án a honvédelmi sportnapok keretében sportbemu­tató és műsoros est lesz a szabad­téri színpadon. Július második fe­lében a város dolgozói részére a szabadtéri színpadon bemutatjuk az „Egységben az erő” és az „Őr­ség a hóban” című katonaitémájú filmeket. Az igaz, hogy a fegyveres erők klubja közönségszervezés tekinte­tében abban az előnyös helyzetben volt és van, hogy a felsorolt ren­dezvények belépődíj nélküliek voltak, annak ellenére, hogy a ren­dezvények kiadási díjai több ezer Ft-ot tettek ki (plakátnyomtatás és kiragasztási díj, étkezési költ­ség, utazási költség, a szabadtéri színpad bérleti költsége stb.) A fegyveres erők klubja pa­rancsnoksága tehát az első kísér­leti lépéseket megtette, hogy a csabai szabadtéri színpad megfe­lelően ki legyen használva. Biz­tos vagyok benne, ha a Balassi mű­velődési otthon vezetősége nem­csak a társadalmi szervek prog­ramjaira támaszkodik, hanem ke­resi a módját és lehetőségét an­nak, hogy a társadalmi szervek rendezvényei mellett önállóan, még esetleges anyagi ráfizetés ve­szélye mellett is a nyári hónapok alatt 2—3 rendezvényt szervez a szabadtéri színpadon, akkor nem lesz uborkaszezon. Mindezekhez azonban az is szükséges, hogy elő­re és reálisan tervezzék meg a szabadtéri színpad felhasználásá­nak lehetőségeit és a tervek meg­valósításához ragaszkodjanak is. Herczmann Jenő százados, a fegyveres erők klubja parancsnoka együttese a helybeli Viharsarok Termelőszövetkezettel együtt részt vesz szeptemberben az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A tér. melőszóvetkezet alföldi lacikony­hát nyit a kiállításon, a táncosok pedig többször fellépnek színes műsorukkal a szabadtéri színpa­don. A fiatalok a Tótkomlós! lakodal­mast és két szlovákiai népi tán­jóbb megértéséhez kaput táró írás kerül a kezébe, vagy ilyen filmre, előadásra, rádió-, TV- műsorra lel, képtelen magában tartani, miként nem tud hallgat­ni életünk egyetlen helyi vagy világraszóló eseményéről sem. Túlcsordult szívvel, s ha kell, magával ragadó tűzzel a bántot­tak mellett, s mély felháboro­­rodással a bajhozók ellen, közli érzéseit. ' Amerre megfordul, s beszél, szavát úgy irányítja, témáit akként válogatja, hogy mindebből gyermek és felnőtt épülhet, oko­sodhat. Mélynek látszó, s emiatt viharos összetűzéseknél bátran közbelép és miközben bölcs fi­gyelemfelkeltéssel maga felé for­dítja a veszekedők érdeklődését, az okos szó varázsával megérteti velük, hogy nem is olyan ret­tentő a baj, s a tüzes összecsa­pás kézfogással is eloltható. Igen... Ö már csak ilyen; ma­gát mindenben helyes módon is kellő időben beleártó ember. Mintha körülötte az egész világ az ő családi fészke, embertársai pedig édes testvérei volnának. Minden érdekli, ha jó, ha rossz. Bántja a rendetlenség, a por, pi­szok; házban, utcán, munkahe­lyen, a társadalom minden zeg­­zugában, fizikai és erkölcsi érte­lemben egyaránt. És — mérhet tétlen a boldogsága, ha bárhol, bármiben tapasztalhatja ember­világának tisztulását, szépülését az új társadalmat teremtés ne­mes hevületében való megfiata­lodást. Boldog, hogy e roppant igyekezethez ő is hozzájárulhat a nap bármely órájában, percében egy-egy gondolattal, mozdulat­tal, segítő cselekedettel. Életünk minden rezdülésében felelőssé­get érez és vállal. Etámul, mikor azt látja, hogy némelyek, akik eszüket vesztve izgulnak azért, hogy kedvenc labdarúgó-csapa­tuk két pontot szerez-e vagy sem, képesek hidegeny ridegen elmenni milliószorta izgalma­sabb, fontosabb események so­ra mellett. Képesek közönyösen szemlélni az ö emberi segítsé­gükre is számottartó — s ha úgy fordul, őket is segítő — bajba­jutottakat. Érdektelenek tudnak lenni minden meccsnél és „baj­nokságnál” izgalmasabb mérkő­zés, a háború és béke viadala iránt, melyben pedig az ö bőrük­re is megy a „játék”. Nem érti ezeket a szenvteleneket, de az ő merevségük, értetlenségük fel­engedéséért is küzd, annyi mással együtt. Ö már ilyen... (Ez a „neve sincs” és mégis mindenütt egyre több „példány­ban” fellelhető embertársunk egyébként mindnyájunknak jó ismerőse. Köznyelven — társa­dalmunk embere.) Huszár Rezső dar-táncot mutatják be a pestiek­nek, s az ország minden tájáról összegyűlő közönségnek, Medo­­varszky Györgyné pedagógus, az együttes vezetőjének hazai és szlo­vákiai folklórgyűjtéséből. A sze­replőket tíz tagú pengetés zenekar kíséri, melynek bendzsó-szerű, sa­játos népi hangszereit karnagya. Kárász Pál, a tótkomlósi szlovák tannyelvű általános iskola igazga. tó-helyettese készítette. Miért nem tölti be hivatását a csabai szabadtéri színpad? Hozzászólás a Népújság 1962. június 28-i számában megjelent „UBORKASZEZON? NEM!” című cikkhez Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szabadtéri színpadán szerepel a tótkomlósi népi együttes A tókomlósi művelődési otthon 34 tagú szlovák nemzetiségű népi cot: a Sasinai farsangot és a Ká-

Next

/
Thumbnails
Contents