Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

1992. július 29. 2 Vasárnap A Szovjetunióban új mesterséges holdat lőttek ki szolgáló rádióberendezés, vala­mint egy rádiótávmérési készülék, amelynek feladata, hogy a mester­séges holdban elhelyezett műsze­rek és tudományos készülékek munkájáról adatokat továbbítson a földre. A földre érkezett első adatok elemzése azt mutatja, hogy a mes­terséges holdban elhelyezett ké­szülékek megfelelően működnek. A földön, a Szovjetunió területén elhelyezett vezérlőmérő-állomások segítségével figyelik meg a mes­terséges holdat és veszik a táv­­mérési adatokat. Moszkva (MTI) A TASZSZ jelenti: A Szovjetunióban szombaton »ikerrel fellőtték a Kozmosz—7 mesterséges holdat. A műholdban az előre megha­tározott programnak megfelelően a kozmikus térség további kutatá­sára szolgáló tudományos felsze­reléseket helyeztek el. Az előzetes adatok szerint a föld körül keringő műhold pályá­jának adatai: egy teljes föld körüli fordulat ideje 90,1 perc a pályá­nak a föld felszínétől legtávolabbi pontja (apogeum) 369 kilométer, legközelebbi pontja (perigeum) 210 kilométer, a műhold pályája a föld egyenlítőjével 65 fokos szöget zár be. A mesterséges holdon elhelye­zett rádióadó a 19 994 megahertz frekvencián dolgozik. A műhol­don nyert elhelyezést egy másik, a pályaelemek pontos mérésére A Kozmosz—7 tudományos a korábbi mesterséges — Az lonoszf érában található, töltésekkel ellátott részecskék kon­centrációjának megismerése, a rá­dióhullámok terjedésének tanul­mányozása céljából; — A korpuszkuláris áramlatok és kis energiájú részecskék tanul­mányozása; — A föld sugárzási övezetei energetikai összetételének tanulmá­nyozása a hosszabb ideig tartó koz­mikus repülések során fellépő su­gárzási veszélyek értékelése céljá­ból; — A kozmikus sugárzások elsöd­kutató-programjónak célja holdakéhoz hasonlóan: leges összetételének és intenzivltá­­suk változásának tanulmányozása; A föld mágneses erőterének ta­nulmányozása; — A nap és más kozmikus égi­testek által kibocsátott rövidhullá­mú sugárzás tanulmányozása; — A légkör felső rétegeinek ta­nulmányozása; — A meteorok anyaga által a kozmikus testek szerkezeti elemeire gyakorolt hatás tanulmányozása; — A föld légkörében található felhő-rendszerek kialakulásának és megoszlásának tanulmányozása. Ma megszólalnak a harsonák a finn fővárosban Amikor három esztendővel ez­előtt a bécsi Rathaus előtt ünne­pélyes keretek között bevonták a VIT zászlaját, sok száz fiatal bú­csúzott egymástól azzal az Ígéret­tel, hogy 1962-ben újra találkoz­nak. Ezer nap szaladt el közben, kerek három esztendő. Most ez­rek sietnek ide, Suomi fővárosába, erre a régen várt izgalmas rande­vúra. Pár nappal ezelőtt Helsinki kül­ső képén még csak kevés jel mu­tatta, hogy az Olimpiai Stadion­ban hamarosan megszólalnak a harsonák és kezdetét veszi im­már nyolcadszor a világ ifjúsá­gának e nagy találkozója. Egyébként 140 ország küldötte, 1400 ifjúsági szervezet képviselte­ti magát, még olyan apró álla­mok, mint Lichtenstein és Mo­naco is. kát, műsorokat. Helsinkin kívül Tamperében, Lahtiban és más finn városokban is lesznek ren­dezvények, Űj vonást jelent a fesztivál programjában az úgyne­vezett „szabad fórum” is, ahol a fiatalok az őket érintő politikai, gazdasági, kulturális és oktatási kérdésekről fejthetik ki a legszé­lesebb nyilvánosság előtt vélemé­nyüket. A fesztivál tehát ' kezdetét ve­szi. A magyarok egyébként igen nagy népszerűségnek örvendenek. Küldöttségünk, mint általában a legtöbb delegáció, iskolában lakik. A magyarok otthona Lauttaesaari. ban van. A sziget lakói nagy örömmel vették tudomásul, hogy ők lesznek a házigazdáink. A magyar delegáció programjá­ban a Finn—Magyar Társaság is közreműködik. A főként fiata­lokból álló Petőfi-klub 30-án, 31-én és elsején is műsoros esten látja vendégül a magyar fiatalo­kat a társaság helyiségében. Ezen­felül az összes finn ifjúsági szer­vezet részvételével augusztus 3-án este nagy baráti találkozót ren­deznek. A Finn—Magyar Társa­ság felvette egyébként azokat a műsorokat is, amelyeken magyar művészek lépnek fel különböző vidéki városokban, így például a pécsi balett tagjai Lahtiban, az Állami Népi Együttes pedig Y vaeskyla-ban. Tulajdonképpen még rengeteg hírről lehetne beszámolni. Szinte minden perc egy új hír forrása. Az izgalmas, színes kavargás, ami minden fesztivál velejárója, lassan elkezdődik. De erről talán a legközelebb... Á felébe tört szó... — Sallai és Fürst meggyilkolásának harmincadik évfordulójára — 1932. július 15-én nagy napja volt Horthy rendőreinek. Elfogták Sallai Imrét, Fürst Sándort és Karikás Frigyest, a párt vezető harcosait és — néhány nappal ké­sőbb — Kilián Györgyöt, a KIMSZ fiatal titkárát. Eredetileg mind a négy elfo­gott kommunistát a csak halálos ítéletet kiszabó statáriális bíróság elé akarták állítani. Amikor azon­ban Sallaiék lefogása kitudódott, mind az országban, mind kül­földön olyan nagy lett a felhábo­rodás, hogy ezt a lépést Horthy­­ék nem merték megkockáztatni. Az 1919-es Tanácsköztársaság­ban szerepet játszó Sallai Imrét és a kommunista szervezkedésért már elítélt Fürst Sándort válasz­tották ki. Július 29-én — egy forró pénte­ki napon — teljesedett be Sallai Imre és Fürst Sándor drámája, ez a „modem” népballada, amely­nek során két igazat és jót akaró embert él veszej tettek. Minden jogszokást felrúgva, Sallai és Fürst egyetlen percig sem beszél­hettek védőikkel, akik csak az utolsó percben kapták meg az ér­tesítést, hogy „védhetik” a vádlot­takat. A tárgyaláson az ügyész nem meggyőző érvekre épített, hanem a 4500 budapesti rendőrre, a fővá­rosban állomásozó és készenlétbe helyezett katonaságra és a vidék, ről Budapestre vezényelt csendőr­­zászlóaljakra. Még a polgári sajtó képviselői­nek körében is tiszteletet paran­csolt az, ahogyan a két testileg megtört, de lelkében megtör­­hetetlennek maradt kommunista a tárgyalásnak nevezett komédián viselkedett. Egy pillanatra sem bánták meg „bűnük”-et, kommu­nistáknak, magyar hazafiaknak érezték és vallották magukat, akik biztosak voltak abban, hogy a magyar nép — kiszabadulva a tör­vényszéket és az országot körül­vevő csendőrgyűrűből és a testi­lelki nyomorúság gyűrűjéből is — végül is azok mellé áll, akik tilta­koztak az igazságtalanság ellen. Nem kívántak az utolsó szó jogán felszólalni, a siralomházban töl­tött két óra alatt az volt a fő gondjuk, hogy hozzátartozóikat vi­gasztalják. Arról pedig, hogy a ki­végzés előtt miként viselkedtek, hadd idézzük az illegális párt meg­bízottjának sók év után csodával határos módon előkerült jelenté­sét: ... A bitófához közel a hóhér tagbaszakadt alakja mozgott, mel­lette a két hóhérsegéd. Várni kel­lett. Hosszúnak rémlett az idő. — A fogház ajtaján kilépett Sallai magas, vékony alakja. Két őr az asztalhoz vezette. Ott az ügyész felolvasta a rendelkező végzést és befejezte: „Az ítélet végrehajtan­dó”. Sallait megragadták, a kezét összekötözték, vitték a bitófához. Ugyanakkor Sallai elkezdett erős hangon kiabálni: Éljen a proletár világforrada­lom! Éljen a Kommunisták Magyar­országi Pártja! Éljen a nemzetközi... Itt megszakadt a hangja. Az arca egy pillanat alatt mozdulat­lanná vált. A hóhér a szemét fogta le. A két hóhérlegény teljes erőből húz­ta a lábához kötött kötelet. Töb­bé nem tudott semmiről. Mikor az ajkán megakadt a szó, a nézők közül egy gúnyos hang szólalt meg: „Na most kiabálj!” — de a felé­be tört szó már elszállt, túlment a gyűjtőfogház falán, kihangzott a Maglódi útra és tovább. Akik messze kívül álltak, azok is hal­lották ... Messze állunk már — harminc esztendő annyi pusztulást látó, de győzelmet is hozó távolában — at­tól a perctől, amikor Sallai Imre, majd Fürst Sándor torkán meg­szorult a gyilkos kötél. Felébe tört szavuk azonban ott visszhangzik szívünkben és fülünkben. A. G. Pisztolyt akartak — kaptak A nyolcadik fesztiválon újat ad az, hogy most első ízben rende­zik úgy a fesztivált, hogy nemcsak egy városban tartanak taláilkozó-Sok gondja, baja volt a tanyák­ról Kevermesre bejáró kisiskolá­soknak, még az elmúlt iskolai év­ben is. Tavasszal vagy ősszel még nem is olyan nagy dolog napon­ta 8—10 kilométert gyalogolni, a tanyai gyereksereg szereti a ha­tárt, elsétálgat jókedvűen hazáig (persze, a hosszú séták miatt aztán a tanulásra már édeskevés időcs­­ke jut), de télen? Az illetékesek azt mondják, régi gond ez. Pénz azonban nem terem a fán, így aztán a gond jó darabig megmaradt gondnak. Szeptembertől azonban más vi­lág köszönt a Kevermes-tanyai gyerekekre! Olyan gyermekotthon épül a faluban, hogy hét határra száll a híre már most is, pedig még el sem készült egészen! Egy régi laktanya emeletes épületét alakítják át — 800 ezer forintot költ erre államunk! — és teremte­nek meleg otthont 80 kis tanyasi iskolásnak. Amint hallottuk, az avatásra máris nagy a készülődés. Hogy ne volna, hiszen Kevermes egyik büszkesége lesz ez az iskolai gyer­mekotthon­így is gazdagodunk... .—ser— A váróteremben hangosabb lett a lárma. Kivágódott az ajtó, s az utasok rohantak a már éppen fé­kező vonathoz. A két katona ugyancsak fürge volt. Szinte első­nek ugrottak fel. Lerakták a szerelvényüket és kényelmesen elhelyezkedtek. — No, Karesz, mondtam, mi jó helyre ülünk ugye! — szólalt meg a pad szélén ülő katona. — Jó, jó — torkolta le a má­sik — majd később kiderül. A pad túlsó végén egy jól öltö­zött fiatal nő ült. Alacsony volt és molett, de a szemében valami furcsa nyugtalanság vibrált. Csak jóval később tudták meg, hogy mi az. A nő kihívóan visszanézett rá­juk, aztán tüntetőén elfordult. — Afene! — tört ki a katoná­ból és már a száján volt a többi, amikor Villási őrvezető, a Karesz megszólalt: — Már megint zsebre vágtad az öngyújtómat. Hányszor mondtam már, hogy vegyél magadnak egyet. Most pedig adj tüzet! A bőbeszédű katona, aki most a szerencsés letelepedés elismerését várta, a kiábrándító hangra csaló­dottan nyúlt a zsebébe. Ekkor történt valami ... Gyufa lobban Villási arca előtt. A katona automatikusan tartotta oda a cigarettáját. Már a harma­dik szippantásnál tartott, amikor rádöbbent: a tüzet a nő adta. Még a társa is meghökkent egy kicsit, de alighogy felocsúdott, már le is csapott rá: — Hová utazik, szép leány? :.. A vonat rohant és rázott, de azért a kártya feküdt az akta­táskán. A negyedik partiba már a nő is „beszállt”. Közben néha „fölösleges” dolgo­kat kérdezgetett. Legalábbis így gondolták a katonák. Mert mi a csudának kell egy nőnek tudni azt, hogy miért vannak ők új ruhában, hogy az egységnél, ahol szolgál­nak, sokan vannak-e vagy keve­sen, hogy mit jelent az a „villám­forma” a gallérjukon, meg hogy hogyan lőnek a géppisztollyal... Amikor Pestre ért a vonat, ügyesen elküldték a nőt és utaz­tak tovább. Teltek a napok és el is feled­keztek az egészről. Villási őrveze­tő egyik délelőtt, úgy egy hónap múlva, a fejhallgató membránját cserélte ki, amikor felkiáltottak hozzá a kocsiba, hogy egy nő ke­resi. Kicsit meglepődött, mert őt csak a felesége szokta keresi. A „vonatos nő” Kilépett a kocsiból, de gyorsan vissza is ugrott. — A mindenét, ez a „vonatos nő”! Hogy került ez ide? Hiszen én mindenféle rossz címet adtam meg neki. Mégis megtalált? ... Aztán ahogy a kapuhoz ért, a nő végtelenül örült, hogy végre megtalálta és azt kérte, szeretne vele közelebbről is megismerked­ni. — Itt semmi esetre sem! — mondta az őrvezető. — A többit majd meggondolom... — Azzal ott­hagyta. Másnap este moziban volt, ami­kor beszóltak neki. — Villási, keres a feleséged! — Ne tréfáljatok — ugrott fel. — Este kilenckor?... Csak nincs baj otthon?... Kirohant a kapuhoz. Amikor meglátta a nőt, már majdnem a rzáján volt a káromkodás. Aztán mégis kiváncsi volt rá, mit is akarhat tőle. Pár percig beszélget­tek, aztán Villási felment — Te, Feri — van itt egy nő! — szólt barátjához, Novák őrveze­tőhöz — eredj, menj le hozzá, pró­báld meg „lebeszélni” rólam. Tu­dod, az asszony miatt... Aztán ha nem sikerül, küldd el. De vi­gyázz, mert nagyon kiváncsi ter­mészetű. Novák lement, aztán haragosan feljött ő is. Lala felbukkan Másnap megint jött a nő. De már csak Novák ment le hozzá. Reggel találkozott Novák Villási­­val. Novák rákacsintott a barátjá­ra és bólintott. De egyikük sem tudta, mi lesz ennek a vége. Szombaton megint keresték No­­vákot. ö csak a fejét csóválta. Nem tetszett neki ez a dolog, ez a nagy ismerkedés. Meg hogy a nő tegnap furcsa dolgokat kérdezett. Hogy milyen kocsik meg rádiók vannak náluk... Hányán vannak egy kocsiban?... Hány fő egy szakasz?... Ezért hagyta ott tegnap is, s most megint itt van. — Jó, hogy jön — fogadta örömmel a nő. „Ni csak, már hár­man vannak” — vette észre ' No­vák.

Next

/
Thumbnails
Contents