Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
1992. július 29. 2 Vasárnap A Szovjetunióban új mesterséges holdat lőttek ki szolgáló rádióberendezés, valamint egy rádiótávmérési készülék, amelynek feladata, hogy a mesterséges holdban elhelyezett műszerek és tudományos készülékek munkájáról adatokat továbbítson a földre. A földre érkezett első adatok elemzése azt mutatja, hogy a mesterséges holdban elhelyezett készülékek megfelelően működnek. A földön, a Szovjetunió területén elhelyezett vezérlőmérő-állomások segítségével figyelik meg a mesterséges holdat és veszik a távmérési adatokat. Moszkva (MTI) A TASZSZ jelenti: A Szovjetunióban szombaton »ikerrel fellőtték a Kozmosz—7 mesterséges holdat. A műholdban az előre meghatározott programnak megfelelően a kozmikus térség további kutatására szolgáló tudományos felszereléseket helyeztek el. Az előzetes adatok szerint a föld körül keringő műhold pályájának adatai: egy teljes föld körüli fordulat ideje 90,1 perc a pályának a föld felszínétől legtávolabbi pontja (apogeum) 369 kilométer, legközelebbi pontja (perigeum) 210 kilométer, a műhold pályája a föld egyenlítőjével 65 fokos szöget zár be. A mesterséges holdon elhelyezett rádióadó a 19 994 megahertz frekvencián dolgozik. A műholdon nyert elhelyezést egy másik, a pályaelemek pontos mérésére A Kozmosz—7 tudományos a korábbi mesterséges — Az lonoszf érában található, töltésekkel ellátott részecskék koncentrációjának megismerése, a rádióhullámok terjedésének tanulmányozása céljából; — A korpuszkuláris áramlatok és kis energiájú részecskék tanulmányozása; — A föld sugárzási övezetei energetikai összetételének tanulmányozása a hosszabb ideig tartó kozmikus repülések során fellépő sugárzási veszélyek értékelése céljából; — A kozmikus sugárzások elsödkutató-programjónak célja holdakéhoz hasonlóan: leges összetételének és intenzivltásuk változásának tanulmányozása; A föld mágneses erőterének tanulmányozása; — A nap és más kozmikus égitestek által kibocsátott rövidhullámú sugárzás tanulmányozása; — A légkör felső rétegeinek tanulmányozása; — A meteorok anyaga által a kozmikus testek szerkezeti elemeire gyakorolt hatás tanulmányozása; — A föld légkörében található felhő-rendszerek kialakulásának és megoszlásának tanulmányozása. Ma megszólalnak a harsonák a finn fővárosban Amikor három esztendővel ezelőtt a bécsi Rathaus előtt ünnepélyes keretek között bevonták a VIT zászlaját, sok száz fiatal búcsúzott egymástól azzal az Ígérettel, hogy 1962-ben újra találkoznak. Ezer nap szaladt el közben, kerek három esztendő. Most ezrek sietnek ide, Suomi fővárosába, erre a régen várt izgalmas randevúra. Pár nappal ezelőtt Helsinki külső képén még csak kevés jel mutatta, hogy az Olimpiai Stadionban hamarosan megszólalnak a harsonák és kezdetét veszi immár nyolcadszor a világ ifjúságának e nagy találkozója. Egyébként 140 ország küldötte, 1400 ifjúsági szervezet képviselteti magát, még olyan apró államok, mint Lichtenstein és Monaco is. kát, műsorokat. Helsinkin kívül Tamperében, Lahtiban és más finn városokban is lesznek rendezvények, Űj vonást jelent a fesztivál programjában az úgynevezett „szabad fórum” is, ahol a fiatalok az őket érintő politikai, gazdasági, kulturális és oktatási kérdésekről fejthetik ki a legszélesebb nyilvánosság előtt véleményüket. A fesztivál tehát ' kezdetét veszi. A magyarok egyébként igen nagy népszerűségnek örvendenek. Küldöttségünk, mint általában a legtöbb delegáció, iskolában lakik. A magyarok otthona Lauttaesaari. ban van. A sziget lakói nagy örömmel vették tudomásul, hogy ők lesznek a házigazdáink. A magyar delegáció programjában a Finn—Magyar Társaság is közreműködik. A főként fiatalokból álló Petőfi-klub 30-án, 31-én és elsején is műsoros esten látja vendégül a magyar fiatalokat a társaság helyiségében. Ezenfelül az összes finn ifjúsági szervezet részvételével augusztus 3-án este nagy baráti találkozót rendeznek. A Finn—Magyar Társaság felvette egyébként azokat a műsorokat is, amelyeken magyar művészek lépnek fel különböző vidéki városokban, így például a pécsi balett tagjai Lahtiban, az Állami Népi Együttes pedig Y vaeskyla-ban. Tulajdonképpen még rengeteg hírről lehetne beszámolni. Szinte minden perc egy új hír forrása. Az izgalmas, színes kavargás, ami minden fesztivál velejárója, lassan elkezdődik. De erről talán a legközelebb... Á felébe tört szó... — Sallai és Fürst meggyilkolásának harmincadik évfordulójára — 1932. július 15-én nagy napja volt Horthy rendőreinek. Elfogták Sallai Imrét, Fürst Sándort és Karikás Frigyest, a párt vezető harcosait és — néhány nappal később — Kilián Györgyöt, a KIMSZ fiatal titkárát. Eredetileg mind a négy elfogott kommunistát a csak halálos ítéletet kiszabó statáriális bíróság elé akarták állítani. Amikor azonban Sallaiék lefogása kitudódott, mind az országban, mind külföldön olyan nagy lett a felháborodás, hogy ezt a lépést Horthyék nem merték megkockáztatni. Az 1919-es Tanácsköztársaságban szerepet játszó Sallai Imrét és a kommunista szervezkedésért már elítélt Fürst Sándort választották ki. Július 29-én — egy forró pénteki napon — teljesedett be Sallai Imre és Fürst Sándor drámája, ez a „modem” népballada, amelynek során két igazat és jót akaró embert él veszej tettek. Minden jogszokást felrúgva, Sallai és Fürst egyetlen percig sem beszélhettek védőikkel, akik csak az utolsó percben kapták meg az értesítést, hogy „védhetik” a vádlottakat. A tárgyaláson az ügyész nem meggyőző érvekre épített, hanem a 4500 budapesti rendőrre, a fővárosban állomásozó és készenlétbe helyezett katonaságra és a vidék, ről Budapestre vezényelt csendőrzászlóaljakra. Még a polgári sajtó képviselőinek körében is tiszteletet parancsolt az, ahogyan a két testileg megtört, de lelkében megtörhetetlennek maradt kommunista a tárgyalásnak nevezett komédián viselkedett. Egy pillanatra sem bánták meg „bűnük”-et, kommunistáknak, magyar hazafiaknak érezték és vallották magukat, akik biztosak voltak abban, hogy a magyar nép — kiszabadulva a törvényszéket és az országot körülvevő csendőrgyűrűből és a testilelki nyomorúság gyűrűjéből is — végül is azok mellé áll, akik tiltakoztak az igazságtalanság ellen. Nem kívántak az utolsó szó jogán felszólalni, a siralomházban töltött két óra alatt az volt a fő gondjuk, hogy hozzátartozóikat vigasztalják. Arról pedig, hogy a kivégzés előtt miként viselkedtek, hadd idézzük az illegális párt megbízottjának sók év után csodával határos módon előkerült jelentését: ... A bitófához közel a hóhér tagbaszakadt alakja mozgott, mellette a két hóhérsegéd. Várni kellett. Hosszúnak rémlett az idő. — A fogház ajtaján kilépett Sallai magas, vékony alakja. Két őr az asztalhoz vezette. Ott az ügyész felolvasta a rendelkező végzést és befejezte: „Az ítélet végrehajtandó”. Sallait megragadták, a kezét összekötözték, vitték a bitófához. Ugyanakkor Sallai elkezdett erős hangon kiabálni: Éljen a proletár világforradalom! Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja! Éljen a nemzetközi... Itt megszakadt a hangja. Az arca egy pillanat alatt mozdulatlanná vált. A hóhér a szemét fogta le. A két hóhérlegény teljes erőből húzta a lábához kötött kötelet. Többé nem tudott semmiről. Mikor az ajkán megakadt a szó, a nézők közül egy gúnyos hang szólalt meg: „Na most kiabálj!” — de a felébe tört szó már elszállt, túlment a gyűjtőfogház falán, kihangzott a Maglódi útra és tovább. Akik messze kívül álltak, azok is hallották ... Messze állunk már — harminc esztendő annyi pusztulást látó, de győzelmet is hozó távolában — attól a perctől, amikor Sallai Imre, majd Fürst Sándor torkán megszorult a gyilkos kötél. Felébe tört szavuk azonban ott visszhangzik szívünkben és fülünkben. A. G. Pisztolyt akartak — kaptak A nyolcadik fesztiválon újat ad az, hogy most első ízben rendezik úgy a fesztivált, hogy nemcsak egy városban tartanak taláilkozó-Sok gondja, baja volt a tanyákról Kevermesre bejáró kisiskolásoknak, még az elmúlt iskolai évben is. Tavasszal vagy ősszel még nem is olyan nagy dolog naponta 8—10 kilométert gyalogolni, a tanyai gyereksereg szereti a határt, elsétálgat jókedvűen hazáig (persze, a hosszú séták miatt aztán a tanulásra már édeskevés időcske jut), de télen? Az illetékesek azt mondják, régi gond ez. Pénz azonban nem terem a fán, így aztán a gond jó darabig megmaradt gondnak. Szeptembertől azonban más világ köszönt a Kevermes-tanyai gyerekekre! Olyan gyermekotthon épül a faluban, hogy hét határra száll a híre már most is, pedig még el sem készült egészen! Egy régi laktanya emeletes épületét alakítják át — 800 ezer forintot költ erre államunk! — és teremtenek meleg otthont 80 kis tanyasi iskolásnak. Amint hallottuk, az avatásra máris nagy a készülődés. Hogy ne volna, hiszen Kevermes egyik büszkesége lesz ez az iskolai gyermekotthonígy is gazdagodunk... .—ser— A váróteremben hangosabb lett a lárma. Kivágódott az ajtó, s az utasok rohantak a már éppen fékező vonathoz. A két katona ugyancsak fürge volt. Szinte elsőnek ugrottak fel. Lerakták a szerelvényüket és kényelmesen elhelyezkedtek. — No, Karesz, mondtam, mi jó helyre ülünk ugye! — szólalt meg a pad szélén ülő katona. — Jó, jó — torkolta le a másik — majd később kiderül. A pad túlsó végén egy jól öltözött fiatal nő ült. Alacsony volt és molett, de a szemében valami furcsa nyugtalanság vibrált. Csak jóval később tudták meg, hogy mi az. A nő kihívóan visszanézett rájuk, aztán tüntetőén elfordult. — Afene! — tört ki a katonából és már a száján volt a többi, amikor Villási őrvezető, a Karesz megszólalt: — Már megint zsebre vágtad az öngyújtómat. Hányszor mondtam már, hogy vegyél magadnak egyet. Most pedig adj tüzet! A bőbeszédű katona, aki most a szerencsés letelepedés elismerését várta, a kiábrándító hangra csalódottan nyúlt a zsebébe. Ekkor történt valami ... Gyufa lobban Villási arca előtt. A katona automatikusan tartotta oda a cigarettáját. Már a harmadik szippantásnál tartott, amikor rádöbbent: a tüzet a nő adta. Még a társa is meghökkent egy kicsit, de alighogy felocsúdott, már le is csapott rá: — Hová utazik, szép leány? :.. A vonat rohant és rázott, de azért a kártya feküdt az aktatáskán. A negyedik partiba már a nő is „beszállt”. Közben néha „fölösleges” dolgokat kérdezgetett. Legalábbis így gondolták a katonák. Mert mi a csudának kell egy nőnek tudni azt, hogy miért vannak ők új ruhában, hogy az egységnél, ahol szolgálnak, sokan vannak-e vagy kevesen, hogy mit jelent az a „villámforma” a gallérjukon, meg hogy hogyan lőnek a géppisztollyal... Amikor Pestre ért a vonat, ügyesen elküldték a nőt és utaztak tovább. Teltek a napok és el is feledkeztek az egészről. Villási őrvezető egyik délelőtt, úgy egy hónap múlva, a fejhallgató membránját cserélte ki, amikor felkiáltottak hozzá a kocsiba, hogy egy nő keresi. Kicsit meglepődött, mert őt csak a felesége szokta keresi. A „vonatos nő” Kilépett a kocsiból, de gyorsan vissza is ugrott. — A mindenét, ez a „vonatos nő”! Hogy került ez ide? Hiszen én mindenféle rossz címet adtam meg neki. Mégis megtalált? ... Aztán ahogy a kapuhoz ért, a nő végtelenül örült, hogy végre megtalálta és azt kérte, szeretne vele közelebbről is megismerkedni. — Itt semmi esetre sem! — mondta az őrvezető. — A többit majd meggondolom... — Azzal otthagyta. Másnap este moziban volt, amikor beszóltak neki. — Villási, keres a feleséged! — Ne tréfáljatok — ugrott fel. — Este kilenckor?... Csak nincs baj otthon?... Kirohant a kapuhoz. Amikor meglátta a nőt, már majdnem a rzáján volt a káromkodás. Aztán mégis kiváncsi volt rá, mit is akarhat tőle. Pár percig beszélgettek, aztán Villási felment — Te, Feri — van itt egy nő! — szólt barátjához, Novák őrvezetőhöz — eredj, menj le hozzá, próbáld meg „lebeszélni” rólam. Tudod, az asszony miatt... Aztán ha nem sikerül, küldd el. De vigyázz, mert nagyon kiváncsi természetű. Novák lement, aztán haragosan feljött ő is. Lala felbukkan Másnap megint jött a nő. De már csak Novák ment le hozzá. Reggel találkozott Novák Villásival. Novák rákacsintott a barátjára és bólintott. De egyikük sem tudta, mi lesz ennek a vége. Szombaton megint keresték Novákot. ö csak a fejét csóválta. Nem tetszett neki ez a dolog, ez a nagy ismerkedés. Meg hogy a nő tegnap furcsa dolgokat kérdezett. Hogy milyen kocsik meg rádiók vannak náluk... Hányán vannak egy kocsiban?... Hány fő egy szakasz?... Ezért hagyta ott tegnap is, s most megint itt van. — Jó, hogy jön — fogadta örömmel a nő. „Ni csak, már hárman vannak” — vette észre ' Novák.
