Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-28 / 175. szám

1962. július 28, 2 Szombat Heti nemzetközi szemle Hat külügyminiszter — Lemondott Norstad DIPLOMATÁK A. Gromiko szovjet és D. Rusk amerikai külügyminiszter soroza­tos megbeszélést folytatott Genf ben. Elsősorban a berlini kérdésre vonatkozó nézetei két cserélték ki. (MTI Külföldi Képszolgálat) A francia parasztság tiltakozik a kormány agrárpolitikája ellen Jói kezdődött a hét, jó hír járta be a világot: a laoszi válsággal foglalkozó 14-hatalmi tanácskozó, sok méltó befejezéseképpen aláír­ták a Laosz függetlenségét és sem. legességót deklaráló okmányokat. Az egész világsajtó a jelenlévő szovjet, angol és amerikai kül­ügyminiszter csak megfogalmazás­ban eltérő nyilatkozatát ismételte; íme, őszinte tárgyalások útján a legnehezebb, legproblematikusabb, legválságosabb nemzetközi kérdé­sekben is meg lehet egyezni, el le. hét űzni a fegyveres konfliktus ré_ mót Genfben az ENSZ-közgyűlés ha­tározata alapján megalakult 18- .hatalmi leszerelési bizottság már lényegesen, kevesebb eredményt tud felmutatni — jóformán sem­mit. A laoszi okmányok aláírása után az értekezlet keddi plenáris ülésén a Genfben tartózkodó hat külügyminiszter is megjelent, köz­tük Gromiko, Rusk és Home. Ér­demben azonban még mindig nem tárgyal a konferencia, az ötödik hónapban mindössze annyira ju­tottak, hogy az értekezlet munka­­módszerében egyeztek meg Az értekezletek szünetében Rusk és Gromiko többször folytatott kü­­lönmegbeszélést a legégetőbb nemzetközi kérdésekről, így a nyu­gatnémet, illetve a berlini kérdés­ről is, de az ellentétes nézetek most sem kerültek közelebb egy­máshoz. Az amerikai fegyverkezési haj­sza felfokozott üteme ismételten rákényszerítette a Szovjetuniót, hogy maga is új atomfegyvereket pórbáljon ki. Az ilyen bejelenté­sek mindig nyugtalanítóan hatnak a világközvéleményre, azonban a — nyugati teóriákból vett kifeje­zéssel élve — az „erőegyensúly” biztosítása megköveteli ezt a lé­pést a szovjet kormánytól, hiszen az amerikai kísérletek száma je­lenleg mintegy háromszorosa az eddigi szovjet kísérleteknek. A Kennedy-kormány még most sem áll el a további atomkísórletektől. A Szovjetunió azonban változat­lanul odanyújtja nyugati partne­reinek a kísérlet eltiltásáról szóló Felelőtlenség A hangos gymmekcsivitelést hirtelen sírás, és a gyorsan piro­sodó víz szakította meg a minap a békéscsabai Árpád-fürdőben. A nagymedence sekélyebb részén négy gyermek vidáman han­­cűrozott a vízben és mintha ösz­­szebeszéltek volna, egymás után másztak ki a vízből és lá­buk véres nyoma igazolta sírá­suk jogosságát. Az egyiknek a kis lábujja félig elvágva, a másik talpán centi mélységű seb. A für­dő két ifjú mestere azonnal a víz aiá szállt, s miközben a gyerme­kek sebeit tisztították, kötözték, üvegdarabkát búvárkodtak ki a vízből. Üvegdarab a vízben? Hogyan került oda? Gyermekcsíny? Na­gyon durva. Felelőtlenség? Tel­jesen mindegy. Az eltört üveget bedobták a vízbe. Vajon az Ille­tő nem gondolt arra, hogy ko­moly balesetet okozhat? A gyer­mekek hetekig nem fürödhet­nek, fájdalmat okozott nekik, s szerencse, ha nem kapnak fer­tőzést. Annyit már igazán megkí­vánhatunk embertársainktól, hogy készakarva ne tegyenek nyomorékká senkit. De ha nem akarta ezt, felelőtlensége komoly következményekkel járhatott vol­na. —aj okmány tervezetét, ha ők készek aláírni, bármelyik nap hajlandó lemondani a most bejelentett új kísérletekről is. Norstad amerikai tábornok „atomibetegségéhez” sok kommen­tárt fűztek a héten a világsajtó­ban. Norstad megromlott egészségi állapotára hivatkozva nyújtotta be lemondását az amerikai elnöknek. A tényleges ok más: Norstad tá­bornok azt vallja, hogy a Nyugat védelme szempontjából nélkülöz­hetetlenül szükséges egy független európai atamhaderő megszervezé­se. Éppen ez a gondolat az, ame­lyet a Kennedy-kormányzat nem volt hajlandó elfogadni. Washing­ton ezért Norstad akcióit barát­ságtalan tettnek tekintette és át is alakította a katonai vezérkart a Kennedy-kormány politikájának megfelelően. A nyugatnémet la­pok feltűnően fájlalják Norstad távozását és mint a Welt írja, „Ez­zel a sírba rakták a NATO-atom­­erő tervét”. Lemnitzer tábornok kinevezésével Washington szoro­sabbra akarja fogni a gyeplőt Eu­rópában, más szóval Washington­ban akarják összpontosítani a dön­tés hatalmát. Algéria a polgárháború szélére sodródott, egy második Kongó veszélye fe­nyegeti az új köztársaságot. A hét első felében még biztató jeleket olvashattunk arról, hogy Ben Khedda és Ben Bella között komp. romisszumra kerülhet sor. Szer­dán és csütörtökön azonban ki­mélyült a válság az algériai poli­tikusok között, az ideiglenes kor­mány voltaképpen szétesett, a fő­városban, Algírban már csak Ben Khedda tartózkodik. Az FLN Politikai Bizottsága, amelynek megalakulását vasár­nap este jelentették be, nyilat­kozatában megállapítja, hogy a Politikai Bizottság kezébe veszd Algéria jövőjének irányítását. A felhívás rámutat, hogy mivel az Elcsigázott parasztok. Vállukon kasza. Mellettük élettársaik áll­nak. Az asszonyok gyenge hátát súlyos gereblye nyomja. Tekinte­tük a semmibe réved. Kilátásta­lan a sorsuk. Osztályrészük a ro­bot. A kövér kalászok számukra szegényesen fizetnek. Nekik csak a morzsa jut, még jó, ha az élet ezt sem tagadja meg tőlük. Ismerős a kép. Nem is olyan régen hány és hány parasztcsalád sínylődött hasonló sorban. A föld­­birtokosok nem voltak bőkezűek, ha fizetni kellett a részes-arató­nak, a cselédnek. Pedig míg ők dorbézoltak, a paraszt görnyedt, verejtékezett a forró napsütésben, hogy learassa a termést. Ha meg nem volt munkája, nyakába szed­te a lábát, hogy valahol megke­resse a betevő falatot. Ismét fel­elevenedik az elcsigázott parasz­tokat és parasztasszonyokat ábrá­zoló kép. Felirata mindössze eny­­nyi: A föld rabjai. S hozzá a ma­gyarázat — egykorú rajz. A kép a Békéscsabán megnyílt Magyar Munkásmozgalom Története SZOT-vándorkiállítás egyik tab­lóján látható. Nem az egyedüli, amely a nép tengernyi szenvedé­sét idézi a múltból. Csillések — olvasható egy másikról. A szén­nel púposra rakott nehéz csillét Genfben tábornok algériai ideiglenes kormány egyes tagjai önkényesen kivonul­tak a Forradalmi Tanács Tripo­­liban tartott üléséről és ezzel lé­nyegében lábbal tiporták az algé­riai forradalom legfelső fórumát, az általuk hozott határozatok semmisnek tekinthetők. Ilyen kö­rülmények között törvénytelen­nek minősül a vezérkari főnökség feloszlatása is. A nyilatkozat elemzi a belpolitikai helyzetet, majd tömörülésre szólítja fel az algériai népet a függetlenség meg­szilárdítása és a polgári szabad­ságjogok biztosítása végett. A munkanélküliséggel és az anar­chiával küszködő Algériában most mindenki a katonai vezetők állásfoglalására figyel és a kato­nai körzetekben, a vilajákban ala­kul ki az egymással szemben álló politikai csoportok erőviszonya is. Láthatóan a hadsereg egyre na­gyobb része Ben Bellát és híveit támogatja. A Tunéziából érke­zett egységek szerdán Bonéban és Constantdneban átvették a hatal­mat a Ben Kheddával lojális ka­tonai egységektől. Jelenleg Ben Bella Oranban tartózkodik, míg a Ben Kheddát támogató Krim Belkasszem Tizi Ouzouban szer­vezkedik a harmadik katonai kör­zet támogatásával. Ben Bella leg­utolsó nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy a felszabadító had­sereg katonái nem fognak egy­másra lőni, utasította is az őt tá­mogató körzetek katonai egysé­geit, hogy ne lépjenek túl körzetük határán. A belpolitikai válság kritikus pillanatához érkezett el és a veszély, amelyre az Algériai Kommunista Párt nyomatékosan felhívta a politikai és katonai ve­zetők figyelmét, nemcsak a pol­gárháború kitörésével fenyeget, hanem azzal is, hogy a gyarmato­sító francia erők „a francia érde­kek védelme” címén beleavatkoz­nak, ami beláthatatlan következ­ményekkel sújtaná az ifjú Algé­riát. főkötös munkásasszony görgeti a síneken, előtte munkásember húz­za a terhet. Robotolnak. Ök a gyárak rabjai. A tőkéseké, akik a földbirtokosoknál szemernyivel sem emberségesebbek. Miért is lettek volna? Hiszen egy dolog a fontos nekik is: a haszon, vagy a politikai gazdaságtan terminoló­giája szerint a profit. A profit, amelytől dagadtra híztak a mun­kások véres verejtékén. A pénz­nek nincs szaga — vallották. Mindegy ix>lt hát, hogyan jutottak hozzá, úgy, hogy halálra dolgoz­tatták a munkásokat, vagy úgy, hogy a minimumra csökkentették a bért. Kivetkeztették emberi mi­voltából, állattá süllyesztették, igavonó barommá. Peregnek a képek. A tablók megidézik a múltat. Kőbányai barlanglakok — látszik egyiken a felirat. Munkások hajléka volt ez valaha. Hányán éltek ilyen sor­ban, annak a jó ég a megmondha­tója. Bizony, nem sokban külön­böztek ezek a szegény páriák a vil­lámok és az időjárás viszontagsá­gai elől a barlangokban oltalmat kereső ősemberektől. Pedig azóta sok ezer esztendő lepergett az Idő homokóráján. Ám a kapitalizmus nem ismert irgalmat. A rózsák a tőkéseknek illatoztak. A szegény-Párizs (TASZSZ) A francia parasztok, hogy kife­jezésre juttassák a kormány ag­rárpolitikájával szembeni elége­detlenségüket, egyre gyakrabban fordulnak a tömeggyűlések és til­takozó tüntetések eszközeihez. Auxerre városkában csütörtö­kön másfél ezer ember követelte, hogy a kormány változtassa meg nek csak a tövise jutott, hogy ki­serkentse vérét, öntözze vele a földet, a gyár és az utca kövét. Vér! Mennyi vér folyt. Meny­nyi véres napot idéznek a hall­gatag tablók. Az agrárproletárok és a szegényparasztok mozgalma 1891-ben Orosházán véres május elsejével írta be magát a történe­lembe. A szikra röppent. Másnap, május 2-án véres összetűzés tá­mad a békéscsabai szegénység és a fegyveres alakulatok között. Megmozdul a Viharsarok. Halált okádva' dörrennek a fegyverek, ömlik a parasztok vére, akikből kitört az évezredes keserűség. A történelem színpadára új erő lép: a munkásság. Ahogy erősö­dik, úgy próbálja szárnyait. 1904- ben országosan vasutas-sztrájk robban ki. Katonaság szállja meg a pályaudvarokat. Forrong a vi­lág, 1905 elején kitör az első orosz forradalom. A magyar mun­kások is harcba indulnak. 1905 szeptember 15-én százezer buda­pesti munkás egynapos általános sztrájkkal és tüntetéssel harcol az általános választójogért. Ez a nap „vérvörös péntek” néven vonult be a történelembe. Újabb kép vil­lan, 1912. május 23-a. A „vérvörös csütörtök” a magyar proletariátus addigi legnagyobb forradalmi tömegmegmozdulása. Ontja vérét a paraszt, a mun­politikáját, amelynek eredménye­képpen a kisbirtokosok tönkre­mennek. Hasonló jellegű megmoz­dulásokra került sor Mayenne és Loire-Atlantique-megyékben. A Lot*et-Garonne megyei paraszttö­mörülés nyilatkozatban tiltako­zik a kormánynak a nagy föld­­birtokosokat támogató politikája ellen, s követeli annak megváltoz­tatását. kás. S a történelem lapjai újabb véres napokkal telnek. Kitör az első világháború. Szedi áldozatait. A katonaruhába bújtatott mun­kások és parasztok a harctereken „védik” a tőkések gyárait, a föld­­birtokosok földjét. Minden ami jó, az uraké, minden ami rossz, a né­pé: a fronton harcoló katonáké, az itthon hagyott nyomorgó (sa­­ládoké. Ennyi borzalom láttán a tablók szinte vitustáncot járnak a néző előtt. Egymásutánban pe­regnek a képek és az események. Megalakul a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, az az erő, mely képes győzelemre vinni a népet. Végeláthatatlan sorokban felszabadult, boldog emberek vo­nulnak Budapesten és a vidék vá­rosaiban. Az imént még a háború borzalmai martak bele az ember­be, s most szinte jólesik látni az önfeledt mosolyt az emberek ar­cán. A dátum mindent megma­gyaráz: 1919. május elseje. A di­cső Tanácsköztársaság eme felejt­hetetlen napjáról készült lényké­pek magával ragadják a szemlé­lőt. Rövid ideig tart a látomás. Az örömet újból elűzi a zord valóság. A kegyetlen fasizmus diadalittas hóhérai tűnnek fel. Nyomukban Orgovány, Siófok és számtalan friss sír csendje kiált az égbe. A halált osztogató Héjjas-különít­­mény tagjai néznek le ránk. Jaj Megelevenedik a történelem

Next

/
Thumbnails
Contents