Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-28 / 175. szám
1962. július 28, 2 Szombat Heti nemzetközi szemle Hat külügyminiszter — Lemondott Norstad DIPLOMATÁK A. Gromiko szovjet és D. Rusk amerikai külügyminiszter sorozatos megbeszélést folytatott Genf ben. Elsősorban a berlini kérdésre vonatkozó nézetei két cserélték ki. (MTI Külföldi Képszolgálat) A francia parasztság tiltakozik a kormány agrárpolitikája ellen Jói kezdődött a hét, jó hír járta be a világot: a laoszi válsággal foglalkozó 14-hatalmi tanácskozó, sok méltó befejezéseképpen aláírták a Laosz függetlenségét és sem. legességót deklaráló okmányokat. Az egész világsajtó a jelenlévő szovjet, angol és amerikai külügyminiszter csak megfogalmazásban eltérő nyilatkozatát ismételte; íme, őszinte tárgyalások útján a legnehezebb, legproblematikusabb, legválságosabb nemzetközi kérdésekben is meg lehet egyezni, el le. hét űzni a fegyveres konfliktus ré_ mót Genfben az ENSZ-közgyűlés határozata alapján megalakult 18- .hatalmi leszerelési bizottság már lényegesen, kevesebb eredményt tud felmutatni — jóformán semmit. A laoszi okmányok aláírása után az értekezlet keddi plenáris ülésén a Genfben tartózkodó hat külügyminiszter is megjelent, köztük Gromiko, Rusk és Home. Érdemben azonban még mindig nem tárgyal a konferencia, az ötödik hónapban mindössze annyira jutottak, hogy az értekezlet munkamódszerében egyeztek meg Az értekezletek szünetében Rusk és Gromiko többször folytatott különmegbeszélést a legégetőbb nemzetközi kérdésekről, így a nyugatnémet, illetve a berlini kérdésről is, de az ellentétes nézetek most sem kerültek közelebb egymáshoz. Az amerikai fegyverkezési hajsza felfokozott üteme ismételten rákényszerítette a Szovjetuniót, hogy maga is új atomfegyvereket pórbáljon ki. Az ilyen bejelentések mindig nyugtalanítóan hatnak a világközvéleményre, azonban a — nyugati teóriákból vett kifejezéssel élve — az „erőegyensúly” biztosítása megköveteli ezt a lépést a szovjet kormánytól, hiszen az amerikai kísérletek száma jelenleg mintegy háromszorosa az eddigi szovjet kísérleteknek. A Kennedy-kormány még most sem áll el a további atomkísórletektől. A Szovjetunió azonban változatlanul odanyújtja nyugati partnereinek a kísérlet eltiltásáról szóló Felelőtlenség A hangos gymmekcsivitelést hirtelen sírás, és a gyorsan pirosodó víz szakította meg a minap a békéscsabai Árpád-fürdőben. A nagymedence sekélyebb részén négy gyermek vidáman hancűrozott a vízben és mintha öszszebeszéltek volna, egymás után másztak ki a vízből és lábuk véres nyoma igazolta sírásuk jogosságát. Az egyiknek a kis lábujja félig elvágva, a másik talpán centi mélységű seb. A fürdő két ifjú mestere azonnal a víz aiá szállt, s miközben a gyermekek sebeit tisztították, kötözték, üvegdarabkát búvárkodtak ki a vízből. Üvegdarab a vízben? Hogyan került oda? Gyermekcsíny? Nagyon durva. Felelőtlenség? Teljesen mindegy. Az eltört üveget bedobták a vízbe. Vajon az Illető nem gondolt arra, hogy komoly balesetet okozhat? A gyermekek hetekig nem fürödhetnek, fájdalmat okozott nekik, s szerencse, ha nem kapnak fertőzést. Annyit már igazán megkívánhatunk embertársainktól, hogy készakarva ne tegyenek nyomorékká senkit. De ha nem akarta ezt, felelőtlensége komoly következményekkel járhatott volna. —aj okmány tervezetét, ha ők készek aláírni, bármelyik nap hajlandó lemondani a most bejelentett új kísérletekről is. Norstad amerikai tábornok „atomibetegségéhez” sok kommentárt fűztek a héten a világsajtóban. Norstad megromlott egészségi állapotára hivatkozva nyújtotta be lemondását az amerikai elnöknek. A tényleges ok más: Norstad tábornok azt vallja, hogy a Nyugat védelme szempontjából nélkülözhetetlenül szükséges egy független európai atamhaderő megszervezése. Éppen ez a gondolat az, amelyet a Kennedy-kormányzat nem volt hajlandó elfogadni. Washington ezért Norstad akcióit barátságtalan tettnek tekintette és át is alakította a katonai vezérkart a Kennedy-kormány politikájának megfelelően. A nyugatnémet lapok feltűnően fájlalják Norstad távozását és mint a Welt írja, „Ezzel a sírba rakták a NATO-atomerő tervét”. Lemnitzer tábornok kinevezésével Washington szorosabbra akarja fogni a gyeplőt Európában, más szóval Washingtonban akarják összpontosítani a döntés hatalmát. Algéria a polgárháború szélére sodródott, egy második Kongó veszélye fenyegeti az új köztársaságot. A hét első felében még biztató jeleket olvashattunk arról, hogy Ben Khedda és Ben Bella között komp. romisszumra kerülhet sor. Szerdán és csütörtökön azonban kimélyült a válság az algériai politikusok között, az ideiglenes kormány voltaképpen szétesett, a fővárosban, Algírban már csak Ben Khedda tartózkodik. Az FLN Politikai Bizottsága, amelynek megalakulását vasárnap este jelentették be, nyilatkozatában megállapítja, hogy a Politikai Bizottság kezébe veszd Algéria jövőjének irányítását. A felhívás rámutat, hogy mivel az Elcsigázott parasztok. Vállukon kasza. Mellettük élettársaik állnak. Az asszonyok gyenge hátát súlyos gereblye nyomja. Tekintetük a semmibe réved. Kilátástalan a sorsuk. Osztályrészük a robot. A kövér kalászok számukra szegényesen fizetnek. Nekik csak a morzsa jut, még jó, ha az élet ezt sem tagadja meg tőlük. Ismerős a kép. Nem is olyan régen hány és hány parasztcsalád sínylődött hasonló sorban. A földbirtokosok nem voltak bőkezűek, ha fizetni kellett a részes-aratónak, a cselédnek. Pedig míg ők dorbézoltak, a paraszt görnyedt, verejtékezett a forró napsütésben, hogy learassa a termést. Ha meg nem volt munkája, nyakába szedte a lábát, hogy valahol megkeresse a betevő falatot. Ismét felelevenedik az elcsigázott parasztokat és parasztasszonyokat ábrázoló kép. Felirata mindössze enynyi: A föld rabjai. S hozzá a magyarázat — egykorú rajz. A kép a Békéscsabán megnyílt Magyar Munkásmozgalom Története SZOT-vándorkiállítás egyik tablóján látható. Nem az egyedüli, amely a nép tengernyi szenvedését idézi a múltból. Csillések — olvasható egy másikról. A szénnel púposra rakott nehéz csillét Genfben tábornok algériai ideiglenes kormány egyes tagjai önkényesen kivonultak a Forradalmi Tanács Tripoliban tartott üléséről és ezzel lényegében lábbal tiporták az algériai forradalom legfelső fórumát, az általuk hozott határozatok semmisnek tekinthetők. Ilyen körülmények között törvénytelennek minősül a vezérkari főnökség feloszlatása is. A nyilatkozat elemzi a belpolitikai helyzetet, majd tömörülésre szólítja fel az algériai népet a függetlenség megszilárdítása és a polgári szabadságjogok biztosítása végett. A munkanélküliséggel és az anarchiával küszködő Algériában most mindenki a katonai vezetők állásfoglalására figyel és a katonai körzetekben, a vilajákban alakul ki az egymással szemben álló politikai csoportok erőviszonya is. Láthatóan a hadsereg egyre nagyobb része Ben Bellát és híveit támogatja. A Tunéziából érkezett egységek szerdán Bonéban és Constantdneban átvették a hatalmat a Ben Kheddával lojális katonai egységektől. Jelenleg Ben Bella Oranban tartózkodik, míg a Ben Kheddát támogató Krim Belkasszem Tizi Ouzouban szervezkedik a harmadik katonai körzet támogatásával. Ben Bella legutolsó nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a felszabadító hadsereg katonái nem fognak egymásra lőni, utasította is az őt támogató körzetek katonai egységeit, hogy ne lépjenek túl körzetük határán. A belpolitikai válság kritikus pillanatához érkezett el és a veszély, amelyre az Algériai Kommunista Párt nyomatékosan felhívta a politikai és katonai vezetők figyelmét, nemcsak a polgárháború kitörésével fenyeget, hanem azzal is, hogy a gyarmatosító francia erők „a francia érdekek védelme” címén beleavatkoznak, ami beláthatatlan következményekkel sújtaná az ifjú Algériát. főkötös munkásasszony görgeti a síneken, előtte munkásember húzza a terhet. Robotolnak. Ök a gyárak rabjai. A tőkéseké, akik a földbirtokosoknál szemernyivel sem emberségesebbek. Miért is lettek volna? Hiszen egy dolog a fontos nekik is: a haszon, vagy a politikai gazdaságtan terminológiája szerint a profit. A profit, amelytől dagadtra híztak a munkások véres verejtékén. A pénznek nincs szaga — vallották. Mindegy ix>lt hát, hogyan jutottak hozzá, úgy, hogy halálra dolgoztatták a munkásokat, vagy úgy, hogy a minimumra csökkentették a bért. Kivetkeztették emberi mivoltából, állattá süllyesztették, igavonó barommá. Peregnek a képek. A tablók megidézik a múltat. Kőbányai barlanglakok — látszik egyiken a felirat. Munkások hajléka volt ez valaha. Hányán éltek ilyen sorban, annak a jó ég a megmondhatója. Bizony, nem sokban különböztek ezek a szegény páriák a villámok és az időjárás viszontagságai elől a barlangokban oltalmat kereső ősemberektől. Pedig azóta sok ezer esztendő lepergett az Idő homokóráján. Ám a kapitalizmus nem ismert irgalmat. A rózsák a tőkéseknek illatoztak. A szegény-Párizs (TASZSZ) A francia parasztok, hogy kifejezésre juttassák a kormány agrárpolitikájával szembeni elégedetlenségüket, egyre gyakrabban fordulnak a tömeggyűlések és tiltakozó tüntetések eszközeihez. Auxerre városkában csütörtökön másfél ezer ember követelte, hogy a kormány változtassa meg nek csak a tövise jutott, hogy kiserkentse vérét, öntözze vele a földet, a gyár és az utca kövét. Vér! Mennyi vér folyt. Menynyi véres napot idéznek a hallgatag tablók. Az agrárproletárok és a szegényparasztok mozgalma 1891-ben Orosházán véres május elsejével írta be magát a történelembe. A szikra röppent. Másnap, május 2-án véres összetűzés támad a békéscsabai szegénység és a fegyveres alakulatok között. Megmozdul a Viharsarok. Halált okádva' dörrennek a fegyverek, ömlik a parasztok vére, akikből kitört az évezredes keserűség. A történelem színpadára új erő lép: a munkásság. Ahogy erősödik, úgy próbálja szárnyait. 1904- ben országosan vasutas-sztrájk robban ki. Katonaság szállja meg a pályaudvarokat. Forrong a világ, 1905 elején kitör az első orosz forradalom. A magyar munkások is harcba indulnak. 1905 szeptember 15-én százezer budapesti munkás egynapos általános sztrájkkal és tüntetéssel harcol az általános választójogért. Ez a nap „vérvörös péntek” néven vonult be a történelembe. Újabb kép villan, 1912. május 23-a. A „vérvörös csütörtök” a magyar proletariátus addigi legnagyobb forradalmi tömegmegmozdulása. Ontja vérét a paraszt, a munpolitikáját, amelynek eredményeképpen a kisbirtokosok tönkremennek. Hasonló jellegű megmozdulásokra került sor Mayenne és Loire-Atlantique-megyékben. A Lot*et-Garonne megyei paraszttömörülés nyilatkozatban tiltakozik a kormánynak a nagy földbirtokosokat támogató politikája ellen, s követeli annak megváltoztatását. kás. S a történelem lapjai újabb véres napokkal telnek. Kitör az első világháború. Szedi áldozatait. A katonaruhába bújtatott munkások és parasztok a harctereken „védik” a tőkések gyárait, a földbirtokosok földjét. Minden ami jó, az uraké, minden ami rossz, a népé: a fronton harcoló katonáké, az itthon hagyott nyomorgó (saládoké. Ennyi borzalom láttán a tablók szinte vitustáncot járnak a néző előtt. Egymásutánban peregnek a képek és az események. Megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja, az az erő, mely képes győzelemre vinni a népet. Végeláthatatlan sorokban felszabadult, boldog emberek vonulnak Budapesten és a vidék városaiban. Az imént még a háború borzalmai martak bele az emberbe, s most szinte jólesik látni az önfeledt mosolyt az emberek arcán. A dátum mindent megmagyaráz: 1919. május elseje. A dicső Tanácsköztársaság eme felejthetetlen napjáról készült lényképek magával ragadják a szemlélőt. Rövid ideig tart a látomás. Az örömet újból elűzi a zord valóság. A kegyetlen fasizmus diadalittas hóhérai tűnnek fel. Nyomukban Orgovány, Siófok és számtalan friss sír csendje kiált az égbe. A halált osztogató Héjjas-különítmény tagjai néznek le ránk. Jaj Megelevenedik a történelem
