Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-28 / 175. szám
(M2, július 28. 3 Szombat A szakma dicsérete Amíg a kohósalakból lakóház lesz Ülünk a Békéscsabai Kenyérgyár kultúrotthonának olvasótermében. A jófajta sajtos tésztát — saját készítmény — ízlelgetjük, meg a hideg családi üvegből öntött sört, s aztán beszélgetünk sok mindenről itt az ünnepségen, ahol az idős kenyérgyári munkások nyugdíjazásuk alkalmából ünnepélyesen búcsúznak. Sok mindenről esik szó, de legtöbb a szakmáról. Jó hallgatózni. Igricz György bácsié a szó: — Tudjátok, gyerekek, az volt az igazi, amikor egy perc alatt 100 kiflit kellett megsodorni. Egyenesen szemfényvesztés volt, úgy mozogtak a kezek, s az ember lába mellett tócsában állt a víz, csörgött az izzadság, de csinálni kellett, mert a mester nem ismert tréfát. így volt, ahogy mondom. Zöld inges, fürge szemű fiatal mosolyogva húzza el a száját. — Azért mégse hinném Gyuri bácsi, hát számoljon csak: egy másodperc alatt másfél kiflit kellett sodorni. Létezik ez? Azt hiszem nem. Kontrázik Gyuri bácsi, a többiek is mellette állnak az idősek közül, s a fiatalok hitetlenkedve hallgatják a történeteket. Aztán valamelyikőjük a nyugdíjba menők közül megszólalt: — Nem tudjátok ti, nem is tudhatjátok, mit jelentett régen a pék munkája. Benneteket már annyira kiszolgál a gép, hogy lehetetlennek tartjátok azt, amit mi inaskorunkban vagy fiatal segédként véghezvittünk. Most jó. Csak irányítanom kell a masinát, és dagasztja a tésztát, szaggatja a kenyeret, jobb is a kenyér, egyenletesebb a bélzete. De hajdanán a szakma szívet és kart követelt. És megadták, amit követelt a szakma. Valóban odaadták a szívüket, vissza sem kapták egészségesen. Igricz Gyuri bácsi szívbeteg maradt, de azért dolgozott, szerette a gépeket, megszerette őket, mert okosak, és mégis 60 éves fejjel a kenyérgyár egyetlen olyan helyén dolgozott, ahol még kézi erővel folyik a munka: a vetésnél. Itt finnek körben az asztalnál. Altman Géza bácsi, ő a volt azoknak, akik a kezükbe kerültek. Az emberbörbe bújt farkasok, Héjjasék és alvezére: Franczia Kiss Mihály, aki az 1956- os ellenforradalom idején vérszagot érezve nyomban kibújt odújából, nem ismertek kegyelmet. Tanya látszik az egyik képen. A szikrai Dömötör-tanya, Franczia Kiss Mihály bandája gyilkosságainak színhelye. Űjabb tabló, újabb képek. Az 1930-as gazdasági világválság esztendei következnek. A nyom.or, melyből azelőtt sem volt hiány, szinte fojtogatja a parasztokat, munkásokat és az értelmiségieket. A Horthy-korszak diplomásai közül sokan örültek, ha havat lapátolhattak, vagy villamoskalauznak szegődhettek. Nem kínálták tálcán a jó állásokat. Pedig lett volna képzettségüknek megfelelő munka is. Ha ... ha a nép sorsa olyan fontos lett volna az uralkodó osztálynak. De hát tőlük nyugodtan pusztíthatott ezernyi népbetegség, s az sem fájdította szívüket, ha egyáltalán volt nekik, hogy mihasznára mennyi tehetség kallódik el a nép fiai közül. A párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja ismerte csak igazán a nép szenvedéseit és nyomorát. Legjobbjai az első sorokban harcoltak a sötét ellenség, a fasizmus ellen. Sokan életüket áldozták. Űjabb képek. Zalka Mátét, tésztások mestere, bejárta Itáliát, ott tanulta meg, hogy kell az igazi spagettit készíteni. Megtanulta? Büszkén mondja, hogy bizony a magyar péknek nagy tekintélye volt ott, sokat kellett tanítania is. Aztán Sváb Rudolf emlékezik a csabai kifli porhanyósságáról, hírességéről. Styop Györgyné kenyérgyári munkás nem pék, de pótolja erős akarattal, szívvel, amit a gyár férjében, az első igazgatóban veszített. Sok emberrel, szakmunkással, iparossal beszéltem már, de soha olyan elragadtatással a szakmáról, mint a pékek beszéltek, még nem hallottam. Valaki közülük — nehéz lenne most megmondani, hogy ki, hisz egymás szavába vágnak — összefoglalja a véleményeket. — Szív és lélek kell, erős kar, ügyesség meg tüdő, ez a pék munkája. Most már csak az első kettő, a szív és a lélek, a többit már gép végzi. De ismerni kell a lisztet, tudni kell az adagolást, ezt nem lehet megtanulni. Másodszor kell születni — péknek. Az előbb említettem, hogy a fiatalok fenntartással fogadták a mesterek régről mondott élményeit. De aztán, mint mindig a pékek között a nagy tisztelet hangján tudtak csak beszélni. Pedig kevés inas kapott annyi pofont, mint a pékek annak idején. Gyorsan eljárt a mester keze. Ma már más a szakma .megszerzésének minden körülménye, csak egy maradt meg: szív kell hozzá és nagyon kell szeretni, ennyi az egész. Kiss Máté Nem bömbölhetnek a villamosokon, az autóbuszokon, a HÉV- és vasúti szerelvényeken a táskarádiók, magnók, a rögtönzött zenekarok — Intézkedések a „hangzavar os’’ ügyben — Az utóbbi hónapokban rendkívül megszaporodtak a panaszok, hogy sokan — semmibevéve az együttélés szabályait — úton-útfémegtiltja a rádió használatát arra az esetre, ha az utasok többsége ezt követeli. (MTI) Miskolcon a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztóiból kikerülő kohósalakot az utóbbi évekig jóformán semmire sem tudták használni. Ma már majdnem hiánycikknek mondható. A Lenin Kohászati Művekben külön üzemág foglalkozik a kohósalak habosításával, őrlésével és osztályozásával. Az ipari félkész-terméknek feldolgozott, különböző szemnagyság szerint osztályozott, habosított kohósalakot hosszú vasúti szerelvények szállítják a tiszaszederkényi, a miskolci és a tiszapalkonyai lakóházépítkezésekhez és jelentős mennyiséget exportálunk Csehszlovákiába is. ______ Sistereg, fortyog a forró salak a babositó medencében. (MTI-foto—Birgés Árpád felv.) A szaktudás és szeretet meghozza gyümölcsét — Látogatás a gerlai Magvető Tsz baromfitelepén — len bömböltetik a táskarádiókat, a magnókat. Gyakran az autóbuszokon, villamosokon, különösen pedig a HÉV- és a MÁV-szerelvényeken „koncerteznek”, sőt egyegy szombat délutáni — vasárnap délutáni utazásnál alkalmi zenekarok is csillogtatják „művészetüket”. A panaszok áradata nyomán a közlekedési vállalatok hozzáláttak az ügy rendezéséhez. A Fővárosi Autóbuszüzem és a Fővárosi Villamosvasút már kiadta a rendelkezést, hogy tilos szólaltatni a táskarádiókat a villamosokon és az autóbuszokon. A HÉV-en is érvényben van az a rendelkezés, amely tiltja a hangoskodást, a zenélést, az éneklést a kocsikban. Most intézkednek: az utasok felszólítására a táskarádiókat is el kell zárni. A MÁV-on eddig nem volt ilyen rendelkezés, az életbelépő új díjszabás azonban már a spanyol földön hősi hálált halt, legendás hírű Lukács tábornokot látjuk. Mellette harcostársa, az azóta elhunyt Szalvai Mihály, az ezer nyelvű, egyszívű brigád utolsó parancsnoka. A munkásmozgalom történetét írták tetteikkel. Filmszerűen peregnek tovább a képek. Hitler és vezérkara tűnik fel az elfoglalt Párizs Eiffel-tornyának tövében. Fasiszta csizmák tapossák Európa földjét. Semmi sem szent előttük, halomra gyilkolják a védtelen aggokat és gyermekeket. Tombol a fasizmus. A világot akarja lenyelni. Torkán akad a falat. Keletről seregek jönnek, vöröskatonák, a szovjet nép fiai. Ott látjuk őket, amint Budapestért harcolnak. Menekülnek a fasiszták, mindent elvisznek, elrabolnak, ami csak kezükbe kerül. A szovjet katonák meg a legdrágábbat, a szabadságot hozzák. Felszabadul az ország. Amerre a szem ellát, rom és rom. Ám szorgos kezek szerszámot fognak, hogy begyógyítsák a háború ütötte sebeket. A reakciós cselszövések, összeesküvések sem állják útját a nép alkotó vágyának. A harc, az építőmunka szervezője a Magyar Kommunista Párt. Hidak épülnek, járnak a vonatok, csinosadnak a házak. Épül az ország és vele együtt nő az ember. Amott földet oszt a határban a munkás. Azé már a föld, aki megműveli. — Eredj már te nagy kamasz, ne hagyd el úgy magad! Ez meg azért mazmálkodik, mert félszemére vak és mindig lemarad az evésnél, de majd én gondoskodom róla! Sánta Imréné egy seprűvel terelgeti be a rétről a 2000 kispulykát, közbe-közbe felkap egyet és beszél hozzájuk. — A pulyka sokbajú állat — magyarázza munka közben —, különösen ilyenkor, kamasz korában, amikor hányja a „borsó, káját”. Bár érdemes velük foglalkozni, azért mégsem ők a kedvenceik. Ugyanis minden évben más-A paraszt előveszi a féltve őrzött vetőmagot. Kell a kenyér a családnak, a gyárban dolgozó munkástestvéreknek. Múlnak az évek, behegednek a háború sebei. Hirtelen azonban ismét elsötétül az ég alja. Ősz win. 1956. Tűz gyűl. Nem pásztortűz. A fasiszták, régi szokásukhoz híven, könyveket égetnek, hogy utána kommunistákat gyilkoljanak. A kép — irtóztató. Űjból kísért a fasizmus. S aztán eltűnik, mint egy rossz álom. Visszaérkezünk a jelenbe. Milyen jó érzés széjjelpillantani. Az egykori nyomortanyák helyén óriási háztömbök magasodnak az ég felé. A hajdani barlanglakok és leszármazottjaik lakják. Amott egy üdülő látszik. Pihenő emberek a lombos fák árnyékában. Gyermekek mosolyognak le a következő képről. Be jó a napközis óvodában — árulkodnak a pillantások. Tárcsát húz amoda a közös földön a traktor, nyomában szétomlik a rög. Egy mosolygó szemű parasztember óriási dohánylevelet tart a kezében. önkéntelenül is az első kép tolakszik elő az elcsigázott parasztokkal. A múlt és a jelen. A kettő között egy jó emberöltő telt el. A föld rabjai eltűntek. A mai parasztok már teljes jogú gazdái a vérrel áztatott és verejtékkel öntözött földnek. Podina Péter más kedvencei vannak a telepnek. Tavaly a gyöngyösök, az idén a kacsák, tessék megnézni őket is! A még sárgapelyhes kacsák 2200-an vannak és egy elkerített udvarrészen várják vízrebocsátásukat. Ezernyolcszáz pecsenyekacsát, úgyneveztett 56 naposat már leadtak az idén. Sántáné reméli, hogy ez az újabb transzport is készen lesz idejében. — Már alig várom, hogy kiengedhessem a kacsákat a vízre — mondja —, mert a kacsának nyugalom kell, itt pedig folyton átugrálnak hozzájuk a tyúkok, csirkék, azokból is 4000 darabot nevelünk. Lesétálunk a kacsák jövendő paradicsomába, a Körös-csatorna egyik elkerített részébe. Jó nagy víz, árnyas, füzes búvóhelyek várják jövendő lakóikat. A part egyik része azonban teljesen kopár, vastag, száradt trágyarétegen állunk. — Ezt is felszedjük és kiviszszük a földekre — mondja Sántáné. —• A többi mellett ez is nagy haszon a baromfitartásból. S ha már a haszonnál tartunk, elmeséli, hogy ő és Sütő Ilona fejen, ként 2500 forint prémiumot kaptak most is, amikor leadták a kacsákat. Sántáné 12 éves kora óta dolgozik a „szakmában”. Libapásztorként kezdte a grófnál. Pár évvel ezelőtt a tsz elküldte tanfolyamra a Felsőnyomási Állami Gazdaságba és azóta is képezi magát. — Sokmindent szeretnék itt megvalósítani — mondja, és látszik rajta, hogy fáj a szíve egy modem, gépesített baromfitelep után. — Változatosabb takarmányozással, korszerűbb épületekkel még jobb eredményeket tudnánk elérni. Remélem, hogy hamarosan megvalósul, hiszen nyilvánvaló, hogy a baromfitartás nemcsak az ott dolgozóknak jövedelmező, hanem az egész szövetkezetnek. A pulykák bánatosan csipognak, a kacsák és a tyúkok követelik az ebédet. Nagy lajtkocsi fordul be az udvarra, fölözött tejet hoz a jószágoknak. Sántáné és munkatársai hozzáfognak az etetéshez. Huszár Istvánná Felhívás a földadóíizetési kötelezettség teljesítésére A megyei tanács vb. pénzügyi osztálya felhívja a földadóíizttésre kötelezetteket, hogy a cséplós befejezése után az 1962. évi adófizetési kötelezettségüknek haladéktalanul tegyenek eleget A földadó július 1-én esedékes. Teljesítése állampolgári kötelesség. Ha a terményben fizetésre kötelezett földadó-tartozását önhibájából nem terményben egyenlíti ki, a q-ként 220 forintos búzaáron felül bírság címén földadóhátralékának minden búzakilogrammja után 1 forintot köteles fizetni. Emellett a behajtás költségei is terhelik. Megyei Tanács VB Pénzügyi Osztálya *«^ ___________________ 410
