Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-27 / 174. szám

19tSZ. Julius 27.

2

Péntek

Az alkotmánybeliek kulcsa

Elutazott as Argentin Béketanács titkára

— Tíz ország békeharcosai tartózkodnak hazánkban —

Megfontoltan buggyantak. a

szavak Báli István elvtárs, a mezőkovácsházi Űj Alkotmány elnö. kének ajkáról. Kibontakozott egy nagygazdaság fejlődése, állapota. És még valami: mi a kulcsa a gazdaság fejlődésének. Különböző jelekkel rögzítettem füzetemben e szavait: Mindig a kivezető utat kell keresni. S meggyőződéssel fűzte tovább: Nem a vélt vagy a tényleges ellentéteken kell rágódni, hanem a megoldást kell keresni.

Refrénként buggyant a szó az ajkán: keresni. És mindig. Mégis, minden gazdasági évben van a keresésnek egy kezdő forrása, ez pedig a tervezés. Ilyenkor szükséges számba venni minden erőt Leglényegesebb ebben a realitás, a valóságos helyzet elemzése. Vegyük a jelenlegi időszakot. Még csak aratunk, de máris előterveket kell csinálni. A vetésforgót már alakítjuk.

Mindez egyszerűen hangzik, a valóságban persze Sok összefüggő, bonyolult számítást igényel. Ha a számítások pontosak, akkor, és csakis akkor van mód jó tervet csinálni. Tavaly Báli elvtárs meglátogatta a medgyesbodzási Egyet, értést és csak természetes, hogy betekintett a tervekbe. S meglepetten látta, hogy kukoricából 15 q májusi morzsoltat, búzából 8 mázsát irányoztak élő holdanként. Szóvá is tette, hogy nem jó a terv, hiszen Bodzáson ugyanazok a lehetőségek, mint Mezőkovácsházán.

— Könnyű nektek — mondták azok —, jobbak a feltételeitek.

Ez nem állja meg a helyét,

mert a bodzási föld ugyanolyan, mint a mezőkovácsházi. Ezért mondta nekik Báli elvtárs, hogy ő az egy munkaegységre jutó 23 forintos oszthatóságból 33-mat. csinált volna és nem hat forint előleget osztott volna, hanem tízet. A nem megfontolt tervezésnek meg is volt az árnyoldala, mert az anyagi eszközök fecsérléséhez is vezetett. Egy negyedév alatt 13 ezer forint értékű prémiumot adtak ki, olyan módon, mint aratáskor, amikor mindenki kapott és nem pedig csak az, aki jobban dolgozott. De hát már a tervezésnél baj volt, és így az anyagi ösztönzést sem tudták megfelelően hasznosítani, mert nem volt olyan cél kitűzve, amelyért érdemes jobban dolgozni. Az alkotmánybeliek miért tudnak a tavalyi kétezerkétszáz sertés helyett az idén 3250-et meghizlalni? Mert keresik a lehetőségeket, hogyan lehet ma jobban gazdálkodni, mint tegnap, és holnap jobban, mint ma. Nevezetesen 1960 januárjában ötezer 800 holdjukon hetven kocájuk volt, ma pedig 6200 holdjuk van és minden száz holdra öt és fél koca jut.

Miből ered ez?

OlYaSmibÖl, hogy náluk ma már nem 800—1000 holdat irányít egy brigádvezető, hanem 1600— 1800-at. Mert a tervezésnek nagyon lényeges vonása a jó üzemszervezés. A 6200 holdon két üzemegység van, s mind a kettőben egy-egy növénytermesztési és egy-egy állattenyésztési brigádvezető. A brigádokban pedig 10— 15 tagú munkacsapat. Szóval: a jó gazdasághoz a megfelelő munkarend kialakítása szükséges, ami kulcsa a munkaerő gazdaságos elosztásának, a tervek jó végrehajtásának. Az anyagi ösztönzés is ennek van alárendelve.

Például a hizlalók a ráhízott súly után kapnak prémiumot. Szóval: a terven felüli teljesítményért.

Csak így lehet év közben is felmérni, elemezni, hogyan alakult a gazdálkodás, mit kell tenni, hogy az esetleges év l^>zi csorbákat kiköszörüljék.

— így volt módunk — buggyantak tovább Báli elvtárs ajkán a szavak —, hogy a tavaszi aszály miatt a tervnél kevesebb gabonatermést pótoljuk. Ebben az évben 20 ezer baromfival többet nevelünk a tervezettnél. Azután aratáskor 500 holdat másodszor is bevetünk.

Igen. Ez a keresés lényege. Igaz, hogy tavaly ősszel 20 vagon takarmányt eladhattak olyan szövetkezetnek, ahol arra szükség volt, dehát abból soha sincs

mánybeliek a kölcsönös támogatást veszik. Valahogy így fejezik ezt ki: ez az egyik erőforrása annak, hogy az egész mezőgazdaság fejlődését meggyorsítsuk. Az ilyen előrelátás kristályosította ki a járásban, hogy szövetkezetközi hizlalási vállalkozást valósítanak meg. És amit nagyszerűnek tartok, az alkotmánybeliek nem tévesztenek szem elől olyanokat sem, akik bajba jutottak. Tavasszal a magyarbánhegyesieknek a jég elverte a búzájukat. Rögvest küldtek egy lánctalpast, hogy mielőbb bevethessék a jégverte földet kukoricával...

Hiába is törekednék arra,

hogy teljes képet adjak az Üj Alkotmányról. Aligha volna lehetséges. De sok mindent elárulnak Báli elvtárs szavai, s még egyszer ide írom: mindig a kivezető utat

Csütörtökön elutazott hazánkból Ricardo Sanguinetti író, az Argentin Béketanács titkára és felesége Annemarie Heinrich fotoművésznő, akik az Országos Béketanács meghívására, a moszkvai leszerelési és béke-világkongreszszusról jövet látogattak hazánkba.

• i

A moszkvai leszerelési és békevilágkongresszuson részt vett delegátusok közül jelenleg tíz ország

49 képviselője tartózkodik hazánkban. A brazil, az uruguayi, az argentin, a paraguayi, a mexikói, a holland, a nyugatnémet, a kongói, a kanadai és a siera leonei békeharcosok számára változatos programról gondoskodott az Országos Béketanács. Vendégeink országot járnak, s találkoznak a társadalom különböző rétegeinek kép. viselőivel is. (MTI)

sok. S hogy így gondolkodnak, ezért jut a több baromfinak, a több sertésnek és még másokat is segíthetnek. Ez pedig nagy dolog. Nagy dolog az, ahogyan az alkot-Az Építésügyi Minisztérium országos nyilvános tervpályázatot

hirdet panelszerkezetű, 12 tantermes felső tagozatú általános iskola és 100 gyermeket befogadó óvoda terveinek tervezésére. A pályaművek díjazására 90 ezer forint áll rendelkezésre. A legnagyobb díj 30 ezer forintnál nagyobb, a megvásárolandó művek vételára pedig ötezer forintnál kevesebb nem lehet.

A pályázati kiírás az ÉM Tervezési Főosztályán (Bp. V. Beloiannisz u. 2/4, 5. em. 5.) e hó 25- től kezdve 30 forint lefizetése ellenében vehető át. (MTI)

kell keresni. És ez minden szövetkezet miatyánkja. Saját gazdaságukban és más szövetkezetek iránt is.

Cserei Pál

* Ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága

Az országgyűlés külügyi bizottsága csütörtökön Kiss Károly elnoklésével ülést tartott, amelyen részt vett a hazánkban tartózkodó lengyel parlamenti küldöttség is.

A lengyel vendégeiket a bizottság nevében Kiss Károly elnök köszöntötte, majd a bizottság meg-Az olasz kormány elutasítja a parasztok követeléseit

Róma (MTI)

Szerdán a kormány a képviselőházban nem volt hajlandó megvi_ tatni a CGIL részéről az elmúlt napokban beterjesztett javaslatokat a mezőgazdasági munkások problémáinak rendezésére. Az olasz Általános Munkásszövetség egyebek közt javasolja a felesbérlők helyzetének javítását, a földreform kiterjesztését, a napszámosok és felesbérlők szövetkezeteinek támogatását és mezőgazdaság, fejlesztési intézmények létesítését stb.

Több mint egy hónapja a félesbérlők, napszámosok és más mezőgazdasági munkások összpontosított harci akciókba kezdtek, hogy

kikényszerítsék e javaslatok képviselőházi megvitatását. A napok, ban a mezőgazdasági munkások több mint ezer képviselője ment Rómába és nyújtotta be az említett követeléseket a képviselőház elnökének, s a parlamenti csoportok vezetőinek. A középbaloldali kormány ennek ellenére sem volt hajlandó beleegyezni a javaslatok megvitatásába. A kommunisták és szocialisták élesen bírálták a kormány magatartását.

A szóban forgó követelések alátámasztására Olaszország különböző tartományaiban sztrájkba léptek a mezőgazdasági munkások. A parasztok eltökélten folytatják harcukat.

hallgatta és tudomásul vette Rónai Sándornak, az országgyűlés elnökének beszámolóját a magyar parlamenti küldöttség szovjetunióbeli útjáról.

A bizottság megtárgyalta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlésének a világ összes parlamentjeihez intézett felhívását és elfogadta a felhívásra adandó választ. Ezt követően az állandó bizottságoknak az ülésen részt vett képviselői kötetlen beszélgetés formájában válaszoltak a lengyel vendégek kérdéseire és tájékoztatták őket az állandó bizottságok munkájáról. (MTI)

Hármas ikrek születtek Szegeden

A Szegedi Orvostudományi Egyetem szülészeti klinikáján Dorogi Sándomé, a helyi Dobozkészítő Ktsz dolgozója hármas ikreknek adott életet.

A gyerekek közül kettő fiú és egy lány. Klárika, Tamás, Zsolt, valamint édesanyjuk jó egészségnek örvend. (MTI)

Tanyai margaréták

Magasra nyúló szőlőlugasok között jöttünk ki a házból. Szép termést ígér a szőlő, balról a szagos, sok pici szem a fürtökön,

— Jobbról az eltennivaló — mondja a feleség, közben nagyfejű, hószirmú margarétákat tépdes egy csokorba, ott van az a margaréta-sor a szőlő előtt, és aztán 1 az egész csokrot nekem adja. A férj is nyújtja a maga csokrát, és a hároméves kis Imre is ad egy szálat, a másikat meg a száránál fogva a szájába veszi, és vígan trombitál.

— Tudsz-e pacsit adni? — kérdem, mire a pöttöm szőke emberke nem ad pacsit, hanem kezet nyújt. Akár egy felnőtt. Megrázom a kezét, aztán a mamáét, majd a papától búcsúzom. Viszem a csokrot, mely ugyanolyan, mintha városi kertben szedték volna, talán valamivel erősebbek, húsosabbak a szálak, és nagyobb, rikítóbb sárga a virág középső pöttye.

Tanyai margaréták.'. 1

Teremtek, növekedtek Gyula határában, a szabadkai részen, Bácsi Imre tanyai tanító iskolájának kertjében, igen, a szőlőlugasok árnyékában.

—• Szép csokor — mondja a sofőrünk, amikor becsapom magam után az autó ajtaját —, szeretnek itt?

Nem is említi, de tudom, hogyan érti. Gyulától csak a kétegyházi köves úton 9 kilométer a szabadkai dűlő, az úttól pedig legalább három Bácsi Imre iskolája.

— Préri — vált sebességet egy kanyar után, és már a földút vége felé kavarjuk a porfelhőket.

Hát az. Préri. A szabadkai préri, ahol százévesnél öregebbnek tudják az iskolát, Bácsi Imre egy éve lakja, előtte pedig 15 esztendőn át Végh Sándor faragta többet tudó emberré a határ gyerekeit. Préri, ahoi — még most is! — egy kicsit lassabban jár az óra ...

Baloldalt aratógép dobálja a kévéket (a Zöld Mező Tsz földjei vannak itt), jobboldalt meg cukorrépatábla haragos zöldje. Száz méter még, és a porfelhőt már a köves útról nézzük, a távolból Gyula tornyai hívogatnak. Ott a város. Kilenc hosszú kilométer.

Az autóban végiggondolom azt a néhány órát, amit Bácsi Imre tanító házában töltöttem. Fiatal, erős fiatalember Bácsi Imre, és kedves, szíves-hangú a felesége. A kis Imre pedig huncut gyerek, de amint beszélgetünk, csendben ücsörög a mama ölében.

— Szeretnek itt? — kérdezem én is önmagámtól, mert így kerek-perec nem kérdeztem tőlük. Csapongtunk erre-arra, oly igen

megeredt közöttünk a szó, hogy az elröppent időt észre sem vettük, és a végén már egészen jó ismerősök voltunk. A jó kedélyű ember szívesen beszél, és Bácsiék életerős, jókedvű emberek.

Lássuk csak!

— Szeretnek itt?.

A Gyoma-ugari tanyai iskolából jöttek. Ott három évig tanította az ugari gyerekeket. Gyulán járt képzőbe, és utána azonnal tanyára került. Megszokta. Megszokta? Nem is jó ez a szó, inkább: ott érzi jól magát, ahol tág a térség, zöld lombú fák integetnek, és esténként kártyapartikra jönnek össze a szomszédok, az asszonyok meg tereferére, különösen ősszel meg télen.

— Költözködésünk, amikor ide jöttünk, az volt csak izgalmas! (Felteszi a szemüvegét: romlik a szemem, hiába, nincs villany, aztán esténként, meg kora reggel készülök az órákra, a gázlámpa nem a legjobb. Három éve még feles üveget hordtam, most hármast.) Szóval a költözködés! összenéz a feleségével, mosoly bújkál az arcukon, aztán mesélik. Együtt mesélik.

— Teherautóra pakoltunk Ugaron. Jöttünk. Bicerénél defektet kapott az egyik kerék, zuhogott az eső, a sofőr azt mondta: ilyen esőben nem tud bemenni a földútra. Lepakoltunk a bicerei iskolánál. Másnap bútor nélkül jöttünk ki. Kifestett, rendbe hozott lakás fogadott bennünket, meg az elődöm, Végh Sanyi bácsi. — Hát a bútor? — kérdezte. Mondom, hogy Bicerén ragadt. — Gyere, vizitáljunk le a tsz-nél, hívott, és mentünk. Ott ért az első meglepetés.

Megint összemosolyognak. — De kellemes ám!...

Mi volt ez a meglepetés? Rövid a sora, de nagyon emberi. Akkor, amikor Bácsiék költöztek, Steigerwald József, a Zöld Mező elnöke zetorokkal, gumikerekű kocsikkal váratta az új tanítót (zuhogó esőben!) a köves útnál, a földút végén, hogy behozhassák a bútorokat a sáros, csúszós dűlőn.

Az elnök, amikor a „vizitáláskor" először rázott kezet Bácsi Imrével, újra kiadta a zetorosoknak: „Gyerünk Bicerére, a tanító úr bútoraiért. Mentek és elhozták.

— Így kezdődött az ismerkedésünk Szabadkán — simítja hátra a haját a feleség —, aztán sorra bekopogtunk minden szomszédos tanyába; itt vagyunk, mi jöttünk, szeretnénk mindenkit megismerni és segíteni, ahol tudunk.

A szabadkai szomszédság, az egész határ befogadta az új tanítót. Ez tavaly augusztusban történt. Szeptemberben pedig 19 kisebb-nagyobb gyerek állított be az iskolába, és megkezdődött a tanítás ... Néhány hét sem telt el, Bácsi Imréék máris ott-