Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-27 / 174. szám

1962. Július 27. 3 Péntek — Naponta indítják útnak friss uborkával, zöldséggel a tehergépkocsikat — ÜZEMLÁTOGATÁS Háromszázötven asszony szorgoskodik az eleki Lenin Tsz földjén Ezenkívül megkapálták a koráb­ban vetett másodnövényeket, a tarlóba ültetett takarmánykáposz­tát, gazolókapálást végeztek azo­kon a nagy táblákon, amelyeken aratás idején némi gyom fejlődött Naponta indítják útnak az ubor­kával megrakott tehergépkocsikat és szedik a kertészet egyéb friss zöldségeit. Az eleki asszonyok többsége kettőszáz munkaegysé­gen felül teljesített ebben az év­ben. Ezenkívül minden területen számíthatnak prémiumra, mert a gondosan művelt nagy táblák ter­ven felüli átlagterméssel „hálálják meg” a jó munkát. Az eleki asszo­nyok általában bútorra, függöny­re, szőnyegre és egyéb lakberende­zési tárgyra gyűjtik keresetüket s s ezért szívesen dolgoznak az év minden szakában. Nyugodtan le­hetnek a mezőn, mert gyermeke­ikre napköziben és óvodában vi­gyáznak. Az eleki Lenin Tsz csaknem ki­lencezer holdas határában kora tavasztól késő őszig sokat dolgoz­nak az asszonyok. A kertészetben és a szántóföldeken rendszerint háromszázötvenen szorgoskodnak. Az ő helytállásuknak köszönhető nagyrészt, hogy tiszta a határ és az aratás idején is jut idő egyéb munkára. A Lenin Tsz-ben befeje­zéshez közeledik az aratás. A férfi­munkaerőt a gép körüli tevékeny, ség és a keresztek hordása, az asz­­tagok rakása foglalkoztatja. Az asszonyokból tellett a hat cséplő­géphez pelyvahordó, kévevágó. Meggyorsít a tarlóhántás, másodvetés a mezőkovácsházi járásban A Mait Köztársaság hazánkban tartózkodó parlamenti küldöttsége Maha­­mane Alassane Haidara vezetésével látogatást tett az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban, A képen: gyárlátogatás közben. (Mn-foto—BartaJ Ferenc felv.) Ezen a héten a mezőkovácsházi járásban is meggyorsult a ke­nyér- és takarmánygabona aratá­sa, cséplése. Az őszi árpa betaka­rítását már tegnap befejezték a Ünnepélyes keretek között búcsúztatták a Békéscsabai Kenyérgyár nyugdíjba menő dolgozóit termelőszövetkezetekben. A búzá­ból is alig több mint tíz-egyné­­hány százalék áll lábon. A beta­karítással egy időben az utóbbi napokban meggyorsult a tarló­hántás és a másodvetés is. Tegnap estig több mint három és fél ezer holdon végezték el a tarlóhántást és 3200 holdon tették a földbe a másodvetést. Ugyanakkor 1100— 1200 holdon végezték el a nyári mélyszántást, melynek jó részére a trágyát is kiszórták. A mezőgazdasági szaktanácsadó írja: A lucernamag termesztésének növényvédelmi feladata Szerdán délután ünnepélyes ke­retek között elbúcsúztatták a Bé­késcsabai Kenyérgyárban a nyug­díjba menő idős munkásokat. A vállalat kultúrtermében a válla-A köndorosi Dolgozók Tsz tag­ságának évről évre magas jövedel­met biztosít a virágkertészet. Húsz holdon termesztenek exportra kü­lönféle virágmagot, de nagyon kedvelik az illatos nemes rózsát is. Kora tavasztól késő őszig több tízezer szál rózsát szállítanak a fővárosba és máshova. Jelenleg három holdon mintegy 45 000 tő nemesített rózsa virágzik s a fé­ltőn érezték magukat Szabadka­­pusztán. Innen már gyorsan pe­regnek az események. (Már félúton vagyunk, a város talán még 4 kilométer.) Újjáválasztották a szülői mun­kaközösséget. Pár nap múlva már a szülők forszírozták: is­merkedési estet kéne rendezni a tsz kultúrtermében. Mit szól hozzá tanító úr? Megszervezte, sőt még több kosár szőlőt is ke­rítettek, és az ismerkedési es­tet határra szóló szüreti bállal ragasztották össze. Aztán a KISZ-be kezdtünk járni — em­lékeznek — unszoltuk a fiatalo­kat: csináljunk egy műkedvelő csoportot! Húzódoztak. Máskor se sikerült — emlegették a ré­gebbi kudarcokat. Dehogynem, csak bele kell vágni! — makacs­­kodott a tanító és a felesége. Belevágtak. Jeleneteket tanultak meg, aztán előadás lett az egész­ből, az már több határra szóló. A csoport tagjai valamicskét összeforrták, kezdtek jobban örülni a közös sikernek. — Most, augusztusban újra próbálni kezdünk. Valami jó egyfelvonásost, így beszéltem meg Bíró Gyuszival, a K1SZ- tit kárral — kínál meg egy Ezüst-Kossuth-tal közben, rá is gyújtunk, Imre gyerek pedig le­kúszik a mama öléből, eszébe jutott, hogy odakinn az udvaron remekül lehet pancsolni a tek­­nőben. Imre tehát kitotyog, mi meg szőjük tovább ennek a nem mesének néhol majdnem mesé­be illő történet-szálait... lat vezetősége, a pártszervezet, a KISZ, a nőtanács, a szakszervezet küldöttei között ült Igricz György bácsi, aki 12 éves kora óta süti a kenyeret, itt volt Altman hér, rózsaszín, sárga és bársonyos­piros színekben pompázó rózsá­kért illata messzire terjed. Úgy tervezik, hogy ősszel legalább 25 000 tő rózsát értékesítenek. He­lyettük újabb vadalanyokat olta­nak, hogy'jövőre még több rózsa­tövet és vágott rózsát adhassanak el. A kondorosi Dolgozók Tsz-ben több mint félmillió forint bevé­telre számítanak virágokból. — Tervszerűséget akarok... So­kan még lámpalázasak, minek csapjunk neki valami nagy há­­romfelvonásosnak? Majd eset­leg jövőre... Szívjuk a cigarettát, a kis Imre a mamáért kiabál, a mama ki­megy, majd visszajön és — tel­nek a lapok a krónikás füzeté­ben. Januárban újjászerveztük a nőtanácsot... Engem választot­tak az asszonyok titkárnak. Elő­ször egy szabás-varrás-tanfo­­lyam volt, itt, nálunk a másik szobában, húszán jártak rend­szeresen, minden szerdán, több kilométerről is. A záróünnepélyt tea-esttel kötöttük össze. Márci­us 10-én a nőnap is jól sikerült, a tsz kiszesei szerepeltek, meg há­rom asszony itt kapta meg a tsz ajándékát, egy-egy gyönyörű damaszt-terítőt... Jutalombői, a jó munkájukért. — És most nyáron1 — Most? Fülledt a levegő odakinn. Fura nyár az idei, de azért nyár a javából. Most aratnak, kör­ben, mindenütt. — Most? El se hiszi, amit mondok. A szomszédok minden este noszogatnak bennünket: rendezni kéne valamit! Még most is, nyáron! Hát nem szép ez? Gyoma-ugaron nem így volt. Vagy azóta ott is változott? — kérdi, inkább önmagától. Ez mind — valóban szép. De az élet nemcsak műkedvelöskö­­désből, iskolából meg tea-dél­utánból all. Géza bácsi, a tésztagyár nyugal­mazott vezetője, Sváb Rudolf bá­csi, Styop Györgyné, aki a válla­lat alapítójának és első igazgató­jának özvegye, Pallér István bácsi és Kocziszki János. Hajdú Antal elvtárs, a vállalat igazgatója ünnepi beszédében méltatta a fiatal gyár idős mun­kásainak érdemeit. Beszélt arról, hogy még megérték a most nyug­díjba menők, hogy a nehéz, fárasz­tó kézá munka helyett a kenyér­sütés majdnem valamennyi folya­matát már géppel végzik a mo­dem üzemben. Megható jelenet volt, amikor átadták a nyugdíjba menőknek a? oklevelet és a törzsgárda-jelvé­­nyeket. A kiszesek vörös szekfű­­csokorral kedveskedtek a legidő­sebbeknek, majd hosszan elbeszél­gettek sörözés közben a hajdani inasévekről, a mostaniról, a mun­káról, a régi és az új életről. — Könnyebb a városban — mondja a tanító, és megtörli a szemüvegét, mert bepárásodott talán. — Könnyebb —, sóhajt alig hallhatóan a feleség, de amikor azt mondják, hogy „könnyebb” egy szóval sem említik, hogy rohannának oda. Itt, tanyán, a széles térségek, a termő préri birodalmában eresztettek ők gyökeret, és nem könnyű feltép­ni azt. Pedig van gondjuk. Or­vos csak 9 kilométerre, Gyulán, bolt a köves út mellett, 4—5 kilo­méterre az iskolától. — Tudja — szólal meg a háziasszony—a csar­­nokos kocsi vezetője hoz nekünk mindennap kenyeret. Télen másnaponként. Megkértük, szí­vesen teszi. Ha meg friss kenyér van, minden van — és kimutat a ház előtti kertbe, ahol a zöld­paprikától a karfiolig minden­minden megterem. Kibállagunk. Imi pancsol, az­tán a kutyával játszik. Amikor jöttem, a kutya vicsorgott. Most a farkát csóválja, de azért tisz­tes távolból kikerülöm, mert tanyai kutyáknál sose tudni... A magasra nyúló szőlőlugasok között jöttünk ki a házból. Szép termést ígér a szőlő... A fe­leség hószirmú margarétákat tépdes, és aztán az egész csokrot nekem adja. Olyanok, mintha városi kertben szedték volna, ta­lán valamivel erősebbek, húso­sabbak a szálak, és nagyobb, rikítóbb sárga a virág középső pöttye. Tanyai margaréták... Sass Ervin A magyar lucerna magja világ­hírű. Éppen ezért mint értékes ki­viteli cikket érdemes termelni. Az évelő pillamgósvirágok sike­res termesztését igen sok esetben gátolják a különböző rovarok és gyomnövények. Ezért vizsgáljuk meg, milyen agrotechnikai, bioló­giai és kémiai védekezési módokkal kell a lucernarovarok gyomvllágá­­nak szaporodását úgy irtani, hogy minél több magot biztosíthassunk. Hasznos rovarok A pillangósok kártevői elleni vé­dekezésnél soha nem szabad meg­feledkezni arról, hogy a lucerna ál­latvilágának egy része hasznos. Kü­lönösen fontos szerepet játszanak a virágtermékenyítö rovarok, melyek virágzáskor látogatják. A virágzás­kor a hasznos rovarok munkáját lehetőleg ne akadályozzuk. A lucer­namag termékenyítésénél igen fon­tos szerepet játszanak a különböző vadméhek, így a fehér, csíkos méh, földi méh és a poszmóhek. A lucer­na virágzásának látogatása közben nemcsak a virág megtermékenyíté­sét biztosítják, hanem virágról vi­rágra repülve valóságos virágpor­keveréket juttatnak egyes bimbóra, és így heterózls-hatást biztosítanak. Kártevő rovarok A magtermés szempontjából leg­veszedelmesebb kártevők a virágo­kat és magokat közvetlen pusztító rovarok. Ezek közül leggyakoribb kártevő a luoernabimbó-gubacslégy és lucernapoloska, valamint a lucer­­namag-ormányos. Agrotechnikai védekezés Lucernát lucerna után vetni nem szabad legalább 4 évig, az öreg lucerna mellé fiatal lucerna telepí­tése megengedhető. A bimbógu­­bacslégy miatt 500 méterre, a mag­­ormányos miatt legalább 1000 mé­terre szükséges elszigetelni. Általá­ban az a lucerna ad jó terményt, ahol a talaj jól fel tud melegedni, és a növények számára száraz kör­nyezetet biztosít. Azt a lucernaföldet kell magter­melésre kiválasztani, amelyről az előző évben zölden használták fel a lucernát. A kiválasztott lucerna­­területet egész terjedelmében hagyjuk meg maghozásra, ment a tábla egy részének meghagyása odacsalogatja az egész tábláira a kártevőket, és ezzel meghiúsítjuk a maghozást. Biológiai védekezés A lucernakártevők pusztításában igen nagy szerepet játszanak a ba­romfifélék. A lucernakártevők., a magormányos és ápionok ellen ko­ra tavasszal lehetőleg járassuk a lucernaföldet gyöngyösökkel, puly­kákkal. Ezzel a módszerrel meg­akadályozhatjuk a piílangóstakar­­mánynövényeiniket a kártevők je­lentős részétől. Kémiai védekezés Leggyakrabban a magkárt evők ellen HCH (Agnitox) alporozunk. Csak olyan HCH-port használha­tunk, melyről tudjuk, hogy megfe­lelő hatóanyagot tartalmaz: A HCH-port főleg esti, kora reggelt órákban, vagy eső után szórjuk ki, ment a napfény könnyen hatástala­nítja. HCH-porozást adhatunk ka­szálás után kh-ként 8—10 kg-ot, esetleg műtrágyával együtt szórjuk ki. A lucemamag-kártevök ellen a legfontosabb védekezési időpont a zöldbitmbós állapot. Ekkor 20—25 kg HCH-port szórjunk ki kh-ként. Ezt a porozást az összes magkárte­vők ellen adjuk, de a lucemabim­­bóigubacslégy rajzásához időzítjük. Tehát a lucernabimbó-gubacslégy rajzását kísérjük figyelemmel. Virágzáskor a hasznos, terméke­nyítő rovarok miatt nem szabad HCH-val porozni. Ha elmulasztottuk volna a zöldbimbós állapotban a po­rozást, abban az esetben zöldcsigás állapotban is porozhatunk 20—25 kg HCH-val. A kis és nagy aranka irtására, mely e gazdasági évben igen elter­jedt, jó eredménnyel használhat­juk a Kresonít E 0,5 százalékos ol­dattal, melyhez még szükséges ad­ni vagy 1 kg káliszappant 100 li­ter vízhez, vagy 25 dkg Mavepont. A lucemamagtermelés igen fon­tos népgazdasági érdek, az állam a tiszta vetőmagot igen magas áron vásárolja meg. A vetőmag egy ré­szét hazai szükségletre használjuk fel, a másik részét pedig exportra szállítjuk. Baranyai Dezső mg. mérnök Félmillió forint bevétel virágból Negyvenötezer tő nemes rózsa virágzik a kondorosi Dolgozók Tsz rózsakertjében

Next

/
Thumbnails
Contents