Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-25 / 172. szám
1962. Július 25. 4 Szerda „Semmit sem tudtak az égboltról és fölrepültek a csillagok közé” KELEMEN LÁSZLÓ EMLÉKEZETE születésének 200. évfordulóján „te vele’ HazaárulŐ! A nemzetből csúfot, komédiást akar csinál-Apát keresünk — Csehszlovák film — Standa Hurych katonaidejének letöltése után egy Prága -melletti gyermekotthonban vállal állást> mint gépkocsivezető. Standa megtermett fiatalember, nagyon jólelkű, lelkiismeretes, csak az a hibája, hogy szeret nagyokat mondani. Különösen ott, ahol sok csinos fiatal lány hallja... Ez az új csehszlovák film megkapó szépséggel, és költői erővel mutatja be egy gyermekotthon mindennapi életét, melyben az új sofőr is nagy szerepet játszik, mint az később kiderül... (1962. július 26-27-ig a gyomai Szabadság Filmszínház játssza.) oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo A filmszínház munkájáról tanácskoztak Gyulaváriban A gyulavári községi tanács végrehajtó bizottságának hétfőd ülésén megvitatták a községi filmszínház tevékenységét, valamint a munkaerőgazdálkodás és munkásvédelem helyzetéről tanácskoztak. A filmszínház munkájáról többek között megállapították, hogy amíg az előző évben minden eset-25 éves találkozó mind a M-en beszámoltak egy negyed« Kedves ünnepség színhelye voü vasárnap, július 22-en. a békési n. számú általános iskola. A 26 évvel ezelőtt végzett polgárt iskola tanulói találkozóra jöttek, hogy diákéveikre a felnőtt ember szemével emlékezzenek. A délután 3 órakor kezdődött ünnepségen hí? A magyart bukfenceztetni akarja! Bolondokházába vele!” — Ezekkel a kifakadásokkal fogadták a nemes „karok és rendek’’ azt a beadványt, melyet Kelemen László terjesztet az országgyűlés elé, hogy támogatást nyerjen egy Magyar Játszó Társaság megaipításához. A leabcugoTt „hazaáruló” azóta elnyerte méltó helyét a magyar nép emlékezetében — és mint a magyar színjátszás megteremtője előtt hajtunk ma fejet, születésének 200. fordulóján. Kelemen László 1762. július 26- án született Pesten. Jogot végzett, majd herceg Grassalkovich Antal gödöllői uradalmának lett ügyésze. Sokat utazott külföldön, s így összehasonlítva világosan látta hazája elmaradottságát a gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyokat illetőleg egyaránt. Külföldi példák nyomán rádöbbent, hogy a — nálunk nem is létező — színművészet mekkora segítség egy nemzet kultúrájának kialakításában. Ezért fordult beadványnyal az országgyűléshez, hogy segítséget kapjon egy magyar színtársulat létrehozására. Ezt hurrogták le stupid reakciósságukban a „tisztelt karok és rendek” a fentebb idézett megbélyező szavakkal. Kelemen energiája azonban nem lankadt. Néhány főúri és nemesi ifjúban lelkes megértésre talált. Ráday Pál gróf és Kazinczy Ferenc támogatásával maga köré gyűjtött tíz férfit és négy nőt, és hosszú huzavona után játszási engedélyt kapott, hogy a német színészek színpadán eljátsszák Simái Kristóf' „Igazházi, egy kegyes jó atya” című vígjátékát. Kelemen László színjátszó társasága 1790 október 25-én tartotta első előadását. Simái darabja csupán két előadást ért meg. A társulat együtt marad ugyan, de következő bemutatójukra csupán 1792. május 5-én kerül sor, mikor is Brühl „Táléit gyermek” c. németből fordított vígjátékával megindul az előadások sorozata. TV — tányérozással A csárdaszállási kultúrházban egészen az elmúlt hétig agregátorral működött a TV. Köztudomású, hogy ez az áramfejle&ztőgép elég sok benzint fogyaszt, s ezért a látogatók minden alkalommal 1—1 forintot tettek az ajtóban álló önkéntes pénzszedő tányérjába. Nemrégiben azonban Csárdaszállás is villanyt kapott, és most már mindenki azt gondolta, hogy megszűnik a fizetési kötelezettség, hiszen a kultúrház mindennemű kiadására — a takarítástól a villanyszámláig — megvan a fedezet a községi tanácson. Ennek ellenére a tányér és a tányérozó továbbra is ott maradt a bejáratnál, és követeli az 1 forintokat a TV-nézőktől. Még visszatetszőbbé teszi a helyzetet az, hogy semmilyen jegyet nem adnak a pénzükért a belépőknek, s így a befolyt összeg mennyiségét lehetetlen ellenőrizni. Mivei államunk a kultúrházakat azért építteti, és azért vállalja a kiadásokat, hogy a dolgozóknak ingyen biztosítsa a művelődési lehetőségeket, enyhén szólva furcsálljuk a eaárdaszállási esetet. A budai Duna-parton bérlik ká Reischl ácsmestertől azt a faszínházat, mely az 1784-i első magyar nyelvű színielőadás színhelye is volt. A köztudat Kelemen László nevéhez fűzi a színjátszó társaság vezetését, őt tartja számom, mint első magyar színigazgatót. Valójában ő azonban csak a kezdeti harcokban visz irányító szerepet. Az első előadást tartó társaságot csupán 1792. április 26-ig vezeti. De nevével és munkálkodásával szorosan összeforr a magyar színjátszás kialakulása. Ott van minden harcban: ha kell lent, ha kell, az élen. Ö adja be az első beadványt az országgyűléshez, követségbe megy, pénzt gyűjt, könyörög és verekszik, ír, fordít és játszik. Felismeri a magyar nyelvű színjátszás nemzeti jelentőségét, és úgy vág neki a „színházcsinálásnak”, hogy lényegében semmit nem tud műhelytitkairól. Kelemen és lelkes társai minden tudás és tapasztalás nélkül, mint műkedvelők vágták neki a színház művészetének. „Milyen megrázó és félelmetes lehetett, amikor annyi könyörgés, koldulás, hivatalos akadékoskodás után végre ott állhatták az áhított színpadon, indulásra készen, és egyikük sem tudta, miképpen is kell egy színházi előadásra felkészülni” írja Kelemenekről Gyárfás Miklós, aki azt csodálja bennük a legjobban, hogy „semmit sem tudtak az égboltról, és fölrepültek a csillagok közé”. Kelemen Lászlótól as úttörés nehéz munkája idején Protasevitz József Benedek pesti borkereskedő veszi át a gyakorlati igazgatást, aki 400 forint tőkével is „belép” a vállalkozásba. Utána maga Ráday Pál igyekszik betölteni az igazgatói posztot. De senkinek sincs valódi tudása egy társulat irányításához, így a magyar színészek is a német színház igazgatójának, Busch Jenőnek igazgatása alá kerülnek. Ebben az időben Kelemen László a társaság A kicsiny várószobában már csak öten üldögéltek. Lassan pe. regtek a percek, egy fiatal legény az ablakban állt, onnan figyelte a szomszédos iskolaudvarban labdát rugdosó gyerekeket. Nyílt a rendelő ajtaja, hervadtbajszú öreg lépett ki rajta, mögötte síz örvöse — Kérem a következőt. Féketekendős néni állt fel a pádról, kicsit eligazította a szoknyáit és indult befelé. Az orvos rácsodálkozott: — Mari néni, maga már megint itt van? De a néni csak egy pillantással jelezte, hogy hallotta a kérdést, elment az orvos mellett, megállt a rendelő közepén, s szó nélkül vetkőzni kezdett. Az orvos becsukta az ajtót. — Várjon csak, Mari néni, ne vetkőzzön még'. Előbb hadd hall. jam, ml a panasza. Mert hiába nem vizsgálom meg, tudja-e. Hi. szén maga egyebet sem csinál egy év óta, mint hogy idejár a rendelőbe, panaszkodik erre-arra, aztán kiderül, hogy kutyabaja. Az orvosnak a betegekkel kell törődnie, Mari néni! A néni pillantása, amely eddig nyugtalanul repdesett a csillogó műszereken, most megpihent a röntgen fogantyúján. aligazgatója. Miután a * német színház gazdájának nem lehetett szívügye a magyar színészet: sok belső viszály és elégedetlenség után 1795-ben Busch lemond az igazgatóságról. Az ügyeket egy három tagú igazgatóság viszi tovább, melynek Kelemen Lászlón kívül egy Váraidy és Rózsa nevű színész a tagja. Egyre szaporodnak a belső bajok, szélesednek az ellentétek. Az ellentétek fő élesztője, valóságos méregkeverő Sehy Ferenc színész, aki feltehetően titkos megbízatást is kapott a társulat szétzüllesztésére. Ez annál is inkább feltehető, mert Sehy Ferenc színész azonos azzal a Sehy Ferenccel, aki Martinovicsék agent provocateurje volt, s akinek a magyar jakobinusok lebuktatása személy szerint köszönhető. Sehy aknamunkája következtében a társaság 1796. április lfl-én végleg feloszlik, öszszes adósságuk 1774 Ft 56 krajcár, melyet úgy fizetnek ki, hogy a színházi felszerelést és Kelemen és társai személyes ingóságaikat is zálogba csapják. A magyar nemzeti játékszín gondolata azonban már soha többé nem lankad el. 1799-ben Kelemen új társulatot szervez, mely minden nehézség ellenére lelkes előadásokat tart Debrecen, Nagyvárad, Szeged, Kecskemét, Nagykőrös, Losonc közönsége előtt. Kelemen László végül is belefáradva a sok gondba, megaláztatásba, küzdelembe, elhagyja a színészetet. Ráckeviben lesz kántor, és ügyvédi gyakorlatot is folytat. Majd 1812-ben Csanádpalotán választják meg kántortanítónak, s itt is hal meg 1814. december 24- én. 1888-at írunk, mire a nemzeti hála felébred, s sírja fölé a Színészegyesület emléket emel. De Kelemen László emléke, a kezdet kezdetén való fáradozása — emlékműnél maradandóbban — máig hatóan éi a nép szívében. Máté Lajos a TIT művészeti szakosztályának tagja. — Drága doktor ár, amikor még fizetni kellett a gyógyításért, bizony, nem jártam én ide sohanapján. Dehát ha már egyszer ingyenbe van az orvos a téesztől, hát ami jár, az jár. Nekem is. Azért, mert én már elhagytam a hatvanat, lehetek beteg, nem igaz? József-napkor voltam itt utoljára, azóta megint érizek valamit. Az orvos sóhajtott, s »kezdte beírni a könyvbe Mari néni adatait. Már fejből tudta. Aztán rávillantotta szemüvegét Mari nénire. — Akkor hát halljuk, mi a panasz? Mari néni rákezdte: — Nehezen kapok levegőt, doktor úr. A múltkor is, amikor csirkét akartam sütni ebédre, egy fél órát hajkurásztam azt a büdös dögöt, míg elkaptam a szárnyát, hát utána bizony hevesen dobogott a szívem. Gondoltam,' itt nagy baj lehet, Mari, ha neked már egy fél óra szaladgálás után is kapkodni kell a levegőt. Meg aztán három hónapja a kamrában odébb hajintottam egy ötvenkilós zsákot, liszt volt benne, aztán képzelje doktor ár, megroppant a derekam, kicsit még most is sajog. De az semmi. Kukoricát morzsolgattam tegnap a kocának, mondom, legyen neki több napra, s leültem a sámlira, úgy csináltam. Hanem egy jő óra múlva fel akarok kelni, hogy adjak már valamit a kacsáknak, aztán képzelje, vissza kellett ülnöm. Nem bí rtam a lábamra állni. Biztosan valami allegiabetegség vagy mi a kórság ütött belém, a minap hallottam a rádióból, hogy ez valami igen divatos városi nyavalya, biztosan elhozták falura is. A doktor elnyomott egy mosolyt, aztán tessék-lássék nekifogott a vizsgálatnak. Megkopogtatta az öreg hátát, meghallgatta a szívet, megnyomkodta a deréktájon is, Mari néni nyögés nélkül állta. Kis kalapáccsal megütötte a térdét is, de félre kellett ugrania, úgy kirúgott Mari néni. Majd visszaült az íróasztalához, s amíg Mari néni felszedte a ködmönöket és lélekmelegítőket, megadta a diagnózist. — Jól figyeljen rám, Mari néni. Örülnék, ha nekem olyan haben túltel jesitették a tervet, 1962- ben már nehézségek keletkeztek a terv teljesítésében. A végrehajtó bizottság a tervlemaradás okai között elsősorban említette, hogy a községben nincs megoldva a közönségszervezés. Elhatározták; hogy ezután a termelőszövetkezeti üzemegységeknél közönségszervezőket bíznak meg. század történetéről; életűik; hajdani terveik atokulásáróJ; mai munkájukról. A beszélgetést este 7 órakor fejezték be, majd a 30 éves találkozóra készülés jegyében búcsúztak egymástól) bétlan lenne a szívem, mint a magáé. Nincs anngk semmi baja, ha fél óráig tudja kergetni a csirkét az udvaron. Húszéves világbajnokok is lihegnek, ha ennyit futnak egyhuzamban, higgye el. Zsákot meg máskor ne dobáljon ide-oda, mert az nem magának való, szerencséjére most megúszta egy kis izomlázzal. Ami pedig a lábát illeti, egy kis zsibbadás volt az, amitől úgy megijedt, allergiáról szó sincs, az egészen másfajta betegség, jobb, ha nem is tud róla, mert még megjön hozzá a kedve. Mari néni merőn nézett az orvos szemébe. — Azt akarja mondani, hogy nincsen semmi bajom? — Pontosan, Mari néni. Maga olyan egészségest mint a makk! Ezért nem tudom megérteni, hogy egy ilyen erős, remek szervezetű asszony, mint maga, miért jár nyolc-tíz naponként hozzám. Nem akarja elhinni, hogy magának semmi baja nincs? Az öregasszony hálásan pislantott a doktorra. — Dehogyisnem, drága doktor úr, dehogyisnem. Tudom én azt magam is. De mikor olyan jólesik hallani! Marthy Barna
