Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

1962. Július 25.

3

Szerda

Megkezdődött a gabonafelvásárlás a békési járásban- A kamuti Béke Tsz szállította az első szerződött búzát —

A Malomipari és Terményforgalmi Vállalat békési tárházában éjjel-nappali üzemeléssel naponta 600 mázsa gabonát szárítanak, a környékbeli állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek. Többek között a Vizesfási Állami Gazdaság 11 vagon, a kamuti Béke két és fél vagon búzát hozott szárítani, s ez a szárítás után a tárházban is marad. A Terményforgalmi Járási kirendeltsége ugyanis megkezdte az adó- és a cséplőrészgabona átvételét, de a szállítási szerződésre lekötött kenyérgabona felvásárlását is. A muronyi Lenin Tsz 520, a békési Október 6 Tsz 365 mázsa búzát szállított be eddig. A kirendeltség 634 vagon búzára kötött szállítási szerződést a járás termelőszövetkezeteivel. Eddig csak néhány termelőszövetkezet közölte, hogy aszály és jégkár miatt nem tud teljes egészében eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségének. A kamuti Béke Tsz, amely 90 vagon kenyérgabonára kötött szállítási szerződést, elsőnek szállított be 20 vagon búzát értékesítésre.

Vihar” után Körösnagyharsányban

Esti csend borult Körösnagy harsányra. Csak imitt-amott látni a kiskapuk előtt beszélgető asszonyokat, munkából hazatérő férfiakat. A legtöbben már nyugovóra tértek. Nem így volt ez néhány hónappal ezelőtt, mikor még a késő esti órákban is vitatták a két szövetkezet dolgait. Ma már azonban valamennyien csak rossz emlékként gondolnak a heves vitákra. Mint vihar után a tenger vize, a harsányi emberek is megnyugodtak. Elszállt bensőjükből a bosszankodás, az értetlenség, ami nemegyszer egymás ellen fordította őket. Pedig néhány parasztember kivételével mindannyian a község két termelőszövetkezetében keresték — sokan több mint tíz éve — a boldogulást.

A község parasztsága közé 1960 őszén fészkelődött be az ellentét, amikor az akkor már egy évtizedet maga mögött hagyott 1200 holdas Kossuth Termelőszövetkezet vezetőségi üléseiről olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy ismét gyenge eredménnyel zárják az évet. Vagyis újra messze lemaradnak a község másik határrészét felölelő Új Élet Termelőszövetkezet gazdáitól, akik jóval kevesebb ideje léptek az új paraszti élet útjára. Sokan irigykedő, sőt gúnyolódó megjegyzésekkel illették a hasonló minőségű földön jóval eredményesebben gazdálkodó Új Élet tagságát, vezetőségét. S csak kevesen látták tisztán, hogy nem mások eredményein kell bosszan. kodniok, hanem saját portájukon kell keresni a gazdálkodás sikertelenségének okait. ,

Végső soron azonban csak a tavaly decemberben, lábra kapott hír „józanította ki” teljesen a Kossuth-bdieket. Vagyis, amikor meg. tudták, hogy afníg náluk a 16 forintot csak éppen hogy déri egy munkaegység értéke, az Új Életben, ahol sémmivd sem jobb az adottság, 27,38 forint jut minden munkaegységre. E „hideg zuhany” után mind többen követeltek magyarázatot a sorozatos sikertelen-1 ségre.

S azoknak lett igazuk, akik már egy éwd ezelőtt itt-ott szóvá tették: az elnök és még néhány vezető túlzottan belemerült az italozásba s nemtörődömségük útvesztőbe vezette a Kossuth Termdöszövetkezetet. Mert amint az elnök, s a vele egy húron pendülő beosztott vezető az alkohol rabjai lettek, úgy hanyagolták el a közös dolgait, s vert mind nagyobb hullámokat a munkafegyelem sorozatos megsértése és a fejetlenség. Munkaegységet például annyit írt itt mindenki magának, amennyit akart, vagy amennyit nem szégyellt. Az ellenőrzés még fogalomként sem volt ismeretes a Kossuth Termelőszövetkezetben. így aztán jutott bőven közös takarmány a háztáji sertéseknek, teheneknek, miközben a közös állatállomány hétről hétre romlott. A leszerződött bikaborjúk például annyira silányak voltak, hog£ nem vette

át az Állatforgalmi Vállalat A múlt évi zárszámadás után, amikor az 1800 holdas Új Élet Tsz-szel való egyesülésre sor került, száz mázsa kukoricán kívül alig volt más takarmány a Kossuth-ban. De szégyenszemre magukkal vitték a szövetkezet gazdái az adósságot.

Az egyesülés a Kossuth. bélieik közül azonban nem mindenkinek tetszett. Akadtak néhányan, akik előre megérezték, hogy az Új Élet Tsz elnökét — akit a két szövetkezet tagsága az egyesített gazdaság élére állított

— nem lehet „zsebre tenni”, s egy-két pohár borral „megvásárolni”. Az ilyen emberek nehezen tudták megérteni, hogy munkafegyelem is van a termelőszövetkezetben. így aztán a tavaszi munkák megkezdésekor — bár az Egyetértés nevet kapta a két tsz

— még nem mindenki értett egyet azokkal az intézkedésekkel, melyek a veztőségi üléseken, s a közgyűléseken határozattá lettek.

És amíg így forrt az új helyzet a körösnagyharsányi Egyetértés Termelőszövetkezetben, s fokozatosan gyorsult a tavasziak vetése és kezdődött a növényápolás, úgy találták meg helyüket a nagy családban azok is, akik két hónappal ezelőtt még kevesellték az egy hold kukorica elvetéséért járó munkaegységeket. Az elnök pedig türelmesen ismételgeti most is, ha elvétve zúgolódókikai találkozik a határ valamelyik szögletében: „Inkább most szidjatok, mint

Péntek délután van. A kamuit! Béke Tsz székhazának udvarán annyi a motor és a kiskerékpár, mint Csabán, a Luther utcai megőrzőhelyen egy-egy piaci napon.

— Talán valami megbeszélés van? — kérdezem a pénztár előtt álló fiataloktól, akik lassú, kimért mozdulattal számolgatják át a százasokat, mintha csak tüntetnének vele, hogy sok munkaegységet teljesítettek, amelyre most 10 forint előleget kaptak.

— Igazgatósági ülés van — válaszolják halkan, hogy a nyitott ablakon át ne zavarják a bent vitatkozókat. Én is csak a fejemmel intek Őri Imrének, a főagronómusnak, hogy jöjjön ki egy pillanatra. Miután elsorolja, hogy az 1960 hold kalászost szombat délre learatják a zab kivételével, az őszi árpa 16—18 mázsájával, a Bezosztája búza (700 hold) 14—16 mázsájával fizet holdanként — megkérdeztem tőle, hogy hol találok egy cséplőcsapatot.

— Egy itt csépel mindjárt a központban, napi 250 mázsa körüli teljesítménnyel. De van egy ifjúsági brigádunk is, amely a szocialista címért versenyez, annak a teljesítménye is ...

Nem engedtem befejeznie a [mondatot, egyrészt azért, hogy ne

a zárszámadáskor...” S ma már alig akad a harsányi emberek közül, aki ne értené e tömör mondat értelmét.

A múlt évben az új Élet Tsz-ben 27,38 forintot ért egy-egy munkaegység. Most az Egyetértés tervében 30 forintot jegyeztek be. Amikor a szövetkezetiek arról érdeklődnek az elnöktől, hogy meglesz-e, így válaszol: „Olyan a cukorrépánk, a napraforgónk, a kukoricánk, s a silókukoricánk, amilyen évek óta nem volt. A tervezett mindegyikből meglesz... Kenyér- és takarmánygabonából is elérjük azt, amire számítottunk... Az első félévben hízott sertésből és hízott marhából is többletbevételünk van...”

Még alig fél év telt el az egyesülés óta. Ez az idő azonban elegendő volt ahhoz, hogy kialakuljon az a vezetőgárda, mely képes eredményesen gazdálkodni a harsányi földeken, ahol adva van a lehetőség, csak élni kell vele. Az állattenyésztők is sokra képesek. Ezt bizonyították a baromfigondozók is, akik 2500 naposcsibét neveltek fel alig öt százalékos elhullással. S a 294 szövetkezeti gazda most már nem azt latolgatja: melyik termelőszövetkezetnek volt előnyös az egyesülés, hanem azt, hogy milyen új módszerek, termelési eljárások bevezetésével lehet gazdagabb szövetkezetét, még jobb életet teremteni e határmenti kis község aranyat érő földjein. Balkus Imre

Óránként 11 mázsa lucernát őröl

— Üzemel az új mezőhegyesi lucernaliszt-készítő —

A több mint 6 millió forint költséggel felépített új mezőhegyesi lucernaliszt-készítő üzemről készített felvételeket mutatjuk be. Első képünkön a két szecskatűztérből egy harmincezer köbméteres teljesítőképességű nagy ventillátor szívja át a forró levegőt, s ugyanez a szívó erő húzza reteszről reteszre a mindjobban

vágógép látható, melyekből csak az egyikbe hányják a nyers lucernát. A másik nagy kapacitású gép tartalékban van, arra az esetkiszárított szecskázott lucernát a két negyvennyolc kalapácsos darálómalomba. Második képünkön ez a nagy teljesítményű ventillátor látható.

Innen a megőrölt, szárított lucerna-liszt a zsákoló ciklonokba kerül, s végül mint a harmadik képünkön látható: öt csövön át hullik le a zsákokba.

A nyers lucerna átfutási ideje az etetőtől a zsákolóig mindössze

re, ha az üzemelőnek valami hibája történik.

Naponta 5—600 mázsa friss lucernát nyel él a gép, s ennek egy harmadából lesz a liszt.

A szecskavágóból csöveken át az adagoló, és félhordó-berendezésbe jut a lucerna, innen a szárítódobba kerül. A hatalmas, henger alakú, sokreteszes dob előtt van a tüzelőtér, melyben a lucerna nedvességének százalékától függően állítják be a hőfokot A

Vetélkedik

az iíik cséplőcsapata

tartsam sokáig távol az igazgatósági ülésről, másrészt azért, mert a fiatalok úgyis elsorolják majd, hogy mennyit csépelnek naponta.

Jobbra-balra kanyargó dűlőkön, a szarvasi betonút közelében találjuk meg őket. Semmi más zajt nem hallani, csak a dob búgását, amint egymás után nyeli az árpakévéket. A cséplőszekrényt ugyanis egy 24 lóerős villanymotor üzemelteti.

— Ez a legcsendesebb és a legolcsóbb cséplőgép-üzemelő — mondja idős Püski Imre, a motor kezelője. Csakhamar megismerkedem a cséplőcsapat vezetőjével, Apáti Nagy Károllyal, a KISZ Központi Bizottságának tagjával és a csapat többi tagjaival. Csak négy idősebb, vagyis negyven éven felüli ember van: a kazalrakó-mesterek, a többiek jóval 30-on aluliak, öt lány és egy fiatalaszszony is van a csapatban, ők a törekhordók. Csapó Mihály és Kovács János vágja és adja a kévéket, a két etető: Vicián János és Ancsin R. György keze alá.

— Mióta csépelnek? — kérdezem a csapat vezetőjétől, és azoktól, akik éppen pihenőben vannak.

— Hétfőn délután 2-kor kezdtük, s azóta nem volt lényeges kényszerállásunk.

— Milyen a napi teljesítmény?

Hétfőn délután száz-valahány

mázsa volt — kezdi a cséplőcsapatvezető, de aztán megkéri ifjú Darvas Istvánnét, hogy hozza el a nyilvántartó füzetet. Pár pillanat, és már diktálja is: hétfőn 136, kedden 248, szerdán 254, csütörtökön 264 mázsa. Pénteken is lement már 200 mázsa, de még van hátra vagy három óra hossza sötétedésig.

— Ez igen szép teljesítmény ezzel a keskeny dobszélességű géppel — mondom elismeréssel —, talán alaposan megnyújtják a napokat?

— Nem nagyon, 12—13 órát dolgozunk naponta, de úgy ám, hogy haladjon a munka.

— A szocialista cím elnyeréséért tett versenyfelajánlásukban benne van a cséplés is?

— Nincs, mert akkor még nem tudtuk, hogy csépelni fog a bri6—7 perc. A teljesen hibátlanul működő üzem óránként 11 mázsa lucernát őröl, s mindössze 13 ember szükséges az üzemeltetéséhez.

gádunk. Ellenben verseny van a tsz-ben cséplő csapatok között, céljutalomért. Az első díj 2000, a második 1200, a harmadik 600 forint. Mi a kétezer forintot szeretnénk megnyerni, és egy közös vacsorát rendezni belőle. Ezért is igyekszünk, meg azért is, mert ilyen teljesítmény mellett naponta négy munkaegységet is megkeresünk, ami 160 forintot ér nálunk. i

— Ezek szerint van serkentő bőven. De most már azt is árulják el, hogy milyen felajánlást tettek a szocialista cím elnyeréséért?

— Egy harminc tagú növénytermesztő brigádból alakult ez a cséplőcsapat, amely többek között azt vállalta, hogy a kiosztott területen cukorrépából a tervezett 140 mázsa helyett 160 mázsát, kukoricából a tervezett 25 mázsa morzsolt helyett 30 mázsát takarít be.

— Szeretnénk kijönni a kétezer forintból rendezett vacsorájukra — mondom búcsúzóul, csak úgy biztatásképpen.

— Azon leszünk, hogy megnyerjük — válaszolják —, ha a fogatosok is rajta lesznek, akkor vasárnap is csépelünk, legalább délig-Kukk Imre