Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-24 / 171. szám
1952. július 24. 4 Kedd Utcáink festője Ne fogadj el édességet idegentől — Angol film — A film cselekménye kitalált történet, de megírhatták volna rendőrségi akták alapján is. Az ilyen tragédiák megtörténhetnek és meg is történnek. Főszereplője egy kis pletykás városka, egy mosolygó, barátságos öregember, aki régebben elmegyógyintézetben volt, de előkelő rokonsága erről mélyen hallgat, és szerepel még benne két élénk kislány, akiket soha nem figyelmeztettek, hogy „ne fogadjanak el édességet idegentől...” (1862. július 21—25-ig a békéscsabai Brigád Filmszínház mutatja be.) Hasznosan félik az idő a gyulavári általános iskola napközijében Sülé István mindössze huszonöt esztendős. Földrajz- és rajz_ szakos tanár Békéscsabán, az I. számú általános iskolában. Mint festőt ismertem meg. Az egyik csabai képzőművészeti kiállításon ötlöttek szembe Orosháza, Békéscsaba házait, utcáit ábrázoló képei. Egy alkalommal megkért, látogassak el hozzá, szeretné megmutatni legújabb festményeit és elbeszélgetni kicsit. A Körös-él ővízcsatoma partján áll az a villatomyú ház, melynek műteremszerű emeleti szobácskájábán lakik albérletben a fiatal festő. A helyiség döbbenetesen hasonlít azokra a párizsi padlásszobákra, amilyenek egyikében magam is laktam. A szűk helyet még szűkebbé teszi a ferde tető, mely egyik oldalfalát alkotja. Ennek ellenére bax'átságos, otthonos, a kilátás pedig nem kormos tűzfalakra, sivár háztetőrengetegre, hanem zöld ruhájában pompázó nyári tájra nyílik. Amint helyet foglalok, a beszélgetés menten a festészetre, s egyenesen Sülé István munkásságára terelődik. Orosházi születésű. Már általános iskolás korában szeretett rajzolgatni. Kerti Károly Munká. csy-cbjas festő vette annak idején pártfogásába. Később a tehetséges növendék Pestre került, ott elvégezte a képző- és iparművészeti gimnáziumot. Mint mondja, nagyon használt, hiszen erős rajzképzés folyt, heti 18 órás. A következő állomás Szeged, pedagógiai főiskola. Pedagógusnak készült, de az ecsethez nem lett hűt. len. Olyan mesterei voltak, mint Budai Lajos és Winkler László, ismert) festők. Különösen Winklerre emlékszik vissza szívesen, külföldet járt, kulturált festőnek tartja, aki nagy hatással volt fejlődésére. Onnan került először művésztelepre, Mecseknádasra. „Mecseknádasdi táj” című festménye volt első kiállítási sikere. 1961-ben pedig a csabai képzőművészeti kiállításon az „Orosházi városkép” és az „Udvar” keltette fel a nézők és a műbírálők érdeklődését. A kritika szerint: Kellemes meglepetés mindkettő. A festő világos pasztellszíneivel konstruktív hatású, derűs hangulatot tud teremteni. A III. tiszántúli képzőművészeti kiállításon az egyhangú bírálat szerint Sülé István művei kiemelkedőek mind témaválasztásukban, mind a színeket illetően, mind pedig mondanivalójuk maiságában és őszinteségében. Szegedi városképe nemrég került a csabai Képzőművészeti bolt szalonjába, Téli táj című alkotása pedig most kelt el Gyulán. Az ősszel járt a román tengerparton: Constantában és a nemzetközi fürdőhelyen, Mamaiában. Kikötőket, tengert és strandot ábrázoló színes vázlatokkal tért haza. Ezek a képek technikában és színkeverésben elütnek utcaképedtől. Merészebbek, impresz. 6zionistábbak. — Még fiatal vagyok, keresem igazi stílusomat — ez a válasza a kérdésre, hogy miért e változás. Az iskolaév alatt délutánonként festeget. Mint mondja, iskolájának igazgatója minden lehető támoga. Láíogató rekord a lipcsei színházakban 1962 első negyedévében a térőhelykapacitás 97 százalékos kihasználásával. a lipcsei színházak rekorderedményt értek el a Német Demokratikus Köztársaságban. A különböző egyéb kulturális és szórakozási lehetőségek ellenére a város öt színháza estéről estére jóformán teljesen megtelt. Lipcsében ez idő szerint 93 090-en rendelkeznek színházi bérlettel, s komi 2000 fiatalnak van bérlete az Ifjúsági Színház előadásaira, tást megad művészi fejlődésének biztosítására. De a nyár az igazi szabadideje. Most is megy művésztelepre, Veszprémbe s a Bakonyba. Mire e sorok napvilágot látnak, már ott festeget. Onnan Csesznek vidékére, s a Szuha völgyébe látogat, úttörőtáborok életét festi vászonra. Szenvedélye iskolaidőben politechnikai órán részt vevő gyerekek megfestése. Sokféle téma, mozdulat, szín kelléktára az iskola. Az idén, november 7-én megnyíló megyei festőkiállításon már ebből a repertoárból szeretne kiállítani, meg amiket a Dunántúlról hoz. Egyébként is tevékeny természetű. „Teljes gőzzel” vett részt a megyei rajzmódszertani kiállításon. Jövőre Csabán gyűjteményes kiállítást tervez. Augusztus 20-án nyílik az orosházi festők hagyományos kiállítása, arról sem akar lemaradni. Orosházához, szülővárosához most is ragaszkodik. Lelkesen beszél róla, iparosodásáról. Az üveggyári építkezések izgatják különő. sem. — Valahányszor hazautazom, mindig látom, ahogy egyre nő, magasodik. Megkapó és ihlető valami! A hangyaként nyüzsgő sok ember ott az építKezésen és mégis óriásnak látszik mind!... INTem kétséges, hogy Sülé István egy napon megjelenik, s a házak, utcák, majd pedig tengerpart, kikötő, úttörőtábor és még sok szép téma megfestője vásznára álmodja az üveggyári valóságot is úgy, ahogy csak igazi művész képes azt színekbe álmodni és megmutatni nekünk, a szépre éhezőknek. Innen — onnan Az alkoholellenes propaganda ma már olyan széles mereteket ölt, hogy a szesztestvérek még az italboltokban sem lehetnek biztonságban. Régóta figyelem az ide elhelyezett józanságra biztató plakátokat, de eddig egyetlen esetben sem tapasztaltam, hogy hatásukra valaki is magába szállt volna. * A család szemefénye úttörő-táborozásra indult. Búcsúzáskor a sok egyéb mellett vagy tízszer külön is a lelkére köti az aggódó mama, hogy: — De aztán Írjál ám! Aztán megjött az első boríték, benne egy étlappal: Reggeli: Kakaó, zsíros kenyér, zöldpaprika. Tízórai: Sajt, kenyér. Ebéd: Meggyleves, sült hús burgonyával, torta. Uzsonna: Keksz. Vacsora: Szalámi, zöldpaprika, kenyér, narancsszörp. A levél tartalma a mamát teljesen megnyugtatta..„ * A mezőmegyeri fmsz-kisvendéglő udvarán kedves kis kerthelyiség szolgálja a dolgozók nyári szórakozását. Egy hiba van csak: túl közel van hozzá a wc, "amelyet egészségügyi szempontból máshova kellene helyezni. Az fmsz ez ügyben meglepő határozatot hozott: A wc marad, a kerthelyiség megszűnik! Lapzártáig az fmsz vezetősége még egyetlen elismerő levelet sem kapott... • A pozsonyi magyar étteremben csehszlovák étlapot tettek elébem. Gondosan mérlegeltem a megnevezés hoszszúsága szerint a felsorolt ételeket, majd rámutattam egy rövidebb és egy hosszabb kiírásra: Fazulová polievka. Hovádni vígvar s másovymi knedlikami. A pincér — mint aki már megszokta a külföldiek hóbortjait — szemrebbenés nélkül felvette a rendelést és nem telt bele öt perc, máris az asztalomon párolgóit a tányér zöldbableves és egy tányér húsleves májgombóccal... A gyulavári általános iskolában a nyári napközi otthonos foglalkozásokat az idén úgy szervezték meg, hogy a napközis tanulókkal változatosabban, hasznosabban foglalkozhassanak a nevelők, A azonban rajtavesztenek. Van egy hai-madik eset is, amely talán a legkellemetlenebb. Ezzel járta meg a mi hősünk is, aki mezőgazdasági technikumban géptanból vizsgázott és — rossz napja lévén — a neki legnehezebb tételt húzta. Egy kis töprengés után úgy érezte, hogy baján csak a régi, jól bevált, élesre töltött puska segít. A szemüveges tanár éles tekintete figyelmeztette őt a csata elvesztésének elkerülhetetlenségére. A gyenge szerepléstől való alaptalan f élelem azonban még erősebbnek bizonyult. Egy jól időzített pillanatban zsebre nyúlt és a pus_ ka máris a pádon volt. Minden ment a maga rendjén. A felelet négyes volt. A puskának főleg bátorító szerep jutott. Következett a vizsgák utáni bankett. A hallgató éppen a géptan tanárral szemben ült. Nagy dicsekedve meséli, hogy felelés közben szigorúan csak a témához tartozó dolgokról beszélt, nem tért el sem jobbra, sem balra. Egyébként szokása a sok beszéd. A tanár megértő, de leleplező mosollyal az arcán igy válaszol: — És honnan vette a logikusan felépített feleletet? — Természetesen a fejemből — sietett válaszolni a megszeppent hallgató." — És még honnan? — vágta oda most már félre nem érthető módon a tanár. A leleplezés hidegzuhanyként hatott. Az egyébként jeles tanuló megfogadta, hogy máskor még ilyen esetben sem nyúl a hagyományos — most már mondhatjuk — nem korszerű harci fegyverhez ... Higgyünk neki? Kondacs Pál közösségi szellem további mélyítése a cél ezeken a foglalkozásokon, természetesen a játékra is jut bőven idejük. Az iskolában már ebben a hónapban megkezdték — tanulópárok beállításával — a bukott tanulók felkészülésének ellenőrzését, a rendszeres korrepetálás pedig augusztusban kezdődik, heti 1—2 foglalkozáson. A napokban olvastam egy jelentést. Ebben a jelentésben egy művelődési ház munkáját elemzi a részletes ellenőrzést végrehajtó brigád vezetője, a járási tanács művelődésügyi osztályának főnöke. A jelentés Mezőkovácsházán készült, így tehát azonnal világos, hogy tárgya a kovácsházi művelődési ház munkája volt, A brigád megállapításai — sajnos — nem hízelgőek. Az ellenőrzés bizonyára tanulság lesz számukra, de tanulság mások számára, más művelődési házak és otthonok részére is. Sok hibát talált a művelődési házban az ellenőrző brigád. • Elsősorban azt, hogy ötletszerűen és eléggé tervszerűtlenül dolgoztak e kultürcentrum vezetői. Sőt: ,,a művelődési ház járást irányító módszertani tevékenysége időszakos, látszatszerű, tartalmilag nem kielégítő.” Baj van a műsorok koordinálásával, a rendszerességgel. a nevelési céltudatossággal. A szakkörök — a bábosok kivételével — különösebb tevékenységet ez idő tájt nem fejtenek ki. Irodalmi színpaduk — egy kis kezdeti sikertelenség miatt — lemorzsolódott, a megmaradt ma gocska az fmsz égisze alatt éldegél tovább ... Sok a hiba, és az eredmény kevés. Pedig egy járási székhelyen a kulturális góc kialakítása kötelező erejű feladat. Igaz, hagyományaik alig vannak, hiszen a művelődési ház is két esztendeje épült, azelőtt ami volt, az a kultúra csúfolása volt, nem más — mindez azonban már nem mentség. Hogy miért írtunk róluk, e rovatunkban, ilyen röviden? Csupán azért, hogy öntő példa legyen: így nem szabad ' sehol és bizonyos hogy a kovácsházi művelődési ház vezetői is 180 fokos fordulatot vesznek — ser — Huszár Rezső O. Kovács István A harci eszközök tárából.. Nemrégiben nagy izgalmakkal volt telítve a szarvasi felsőfokú óvónőképző intézet. Másodéves levelező hallgatók kollokváltak és szigorlatoztak másodéves anyagból. Többek között gyakorlati vizs_ gát is tettek. Minden óvónő különböző tárgyú foglalkozást vezetett le az intézet gyakorló-óvodájában. Volt, akinek kevésbé, volt akinek egészen jól sikerült. Az egyik óvónő-jelölthez foglalkozás után odalopakodott egy szemfülesnek látszó kisfiú és a következőket kérdezte: — Tessék mondani óvó néni, sikerült a foglalkozás, meg tetszett kapni az ötöst? A kérdést öndicsérő mosoly követte. Az óvónő meglepetten nézett a kis rövidnad. rágósra. Honnan e nagy bátorság? Természetesen nem lehetett kitér_ ni az igaz válasz elől. Indulatszó Egyik technikum matematikatanára mesélte az általa megtörténtnek mondott esetet. — Ma már igen nagy gondot fordítunk a technikumok levelező tagozatain is az anyanyelv helyes használatára és a helyesírás begyakorlására. A negyedik osztály félévi vizsgáin minden hallgatónak otthonosan kell mozognia a magyar grammatika tudományában, hisz az utolsó félév már a képesítőre való előkészületek jegyében folyik. A fogalomzavarok azonban így is előfordulnak. így történt többek között, hogy az egyik levelező hallgató magyar nyelvtanból jól vizsgázván, a következő utolsó kérdést kapta a tanárnőjétől: — Mondjon nekem kérem né— Sikerült kisfiam, mondhatom elég jól sikerült. Jók voltatok és szépen tornásztatok. Belenézett a kisfiú tágra nyílt, érdeklődő szemébe és elismerően megsímogatta a torna hevében összekuszálódott haját. E váratlan, új „pedagógus”-élmény foglalkoztatta az óvónő-jelöltet. Elmondta kolléganőinek és egyik tanárának, aki a következőket fűzte az általa már jól ismert óvodástrükkhöz: — Kérem, ne csodálkozzanak ezen, többször volt szerencsénk megtudni, hogy a gyakorló-óvoda óvodásai mondhatni összeesküvést szőttek egy-egy nekik nem szimpatikus gyakorló óvónő-jelölt ellen és sokat tettek annak érdekében, hogy ne legyen ötös a foglalkozás... — Hja kérem, ilyenek a mai óvodások... hány indulatszót és altkor minden rendben lesz. A hallgató izgatottan gyűrögeti a kezében már átnedvesedett papírdarabot, töprengő fejét hol előre-, hol hátracsapja. Egyszer csak nekibátorodva kivágja. — Az istenit... A vizsgabizottság összenéz és a jó, szellemes bemondáson jót derülve, megadja a megérdemelt osz_ tályzatot. A hallgató jaj, jaj felkiáltásokkal hagyja el a vizsgatermet. A puska Atomkort élünk, de a puska az puskának marad. Az iskolákban is. Legalábbis még az idős levelezők is gyakran hozzányúlnak, hogy elűzzék maguktól a pillanatnyi zavart. Hatha sikerül... Sokszor A MAI OYODASGIK
