Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-24 / 171. szám
196*. július 24. 3 Kedd Szócsaták helyen távolba látást... — Megszünik-e a takarmánygond a mexőherényi Dózsa Tsz-ben?— A mezőberényi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke és főállattenyésztője panaszolta, hogy a szövetkezeti gazdák többsége minden évben heves szócsatát vív a vezetőkkel, amikor a közös állatállománynak szükséges takarmány meghatározására sor kerül. A legtöbben mindig sokallják azt az abrak- és szálastakarmányt, amit a' vezetők szükségletként, esetleg tartalékként javasolnak meghagyni. Így volt ez tavaly is. (Igaz, hogy a 140 hízott sertés, s a 20 hízott szarvasmarha, melyet a múlt év decembere helyett az idén januárban és februárban adtaik le az Állatforgalmi Vállalatnak, már az idei takarmányt fogyasztotta.). Ha nem a legszűkösebben szabják meg az átteleltetéshez szükséges abrak- és szálastakarmányt, sőt arra is gondolnak, hogy az időjárás is okozhat gondot (mint az idén), akkor jóllehet nem kellett volna az államtól kölcsönt kérni, ami most a szövetkezet adósságaként jelentkezik. _ 11 takarmánygond úgy jelentkezik évek óta a mezőberényi Dózsa Termelőszövetkezetben, mintha a közös gazdáinak többsége nem látta volna még be. hogy a közös állatállomány részére félretett takarmány sokszoroson kamatozik a sertés- és szarvasmarha-hizlalásnál, a baromfinevelésnél s az állati termékek hozamának növelésénél. Itt van például az idei első félév. A leszerződött és leadott sertésekért 474 ezer, a hízómarhákért több mint 200 ezer, a 4700 baromfiért csaknem 90 ezer, a gyapjúért 81 ezer. a beszállított 64 ezer liter tejért 129 470 forintot kapott a szövetkezet. Csak a jellemzőbbeket említettük. Az sem lényegtelen, hogy aZáilatállomány az utóbbi két hónapban. elsősorban is a szakszerű etetés és gondozás következtében a szűkös takarmányozás dacára is sokat javult. Braun Péter főállattenyésztő újságolta: a 8.5 literes fejési átlag lényeges változást jeman mentünk. Tartottak egy szép ünnepélyt, utána meg mindenki kapott ajándékot. Én egy szép fehér damaszt abroszt 6 szalvétával. — Jó lesz a stafirungba — mondja a nagymama, aki időközben uborkát kezdett hámozni az ebédhez. Manyi nem pirul el, mint a régi idők leányai, de nem is tiltakozik a házasság gondolata ellen. Olyan természetesen vesz mindent, mint amilyen természetes a külseje, az egész lénye, mentes minden álsze. mérem tői, nagyképűségtől. Ifjú szívében a sport, az úszás foglalja ed az első helyet. Ezért nincs frizurája, nem kell a rúzs, a púder és a fiúk csak pajtások. De azért örül az abrosznak és annak, hogy a nagymama mindig olyan ajándékot vesz neki, amit egyszer a saját otthonában használni tud. Most egyelőre élvezi a jól megérde melt 30 nap „szabit”, segít otthon az édesanyjának és úszótréningre jár. Tervei is készen vannak a jövőre. Továbbtanul az esti tagozaton, érettségizni akar. — Ügye, milyen jó a mai gyerekeknek — mondom a nagymamának —, tanulhatnak, utazhatnak előttük van az egész világ! — Én is utaztam ám fiatal kolent ebben a tsz-ben a korábbi hónapokhoz viszonyítva. Igen jónak mondható a 70 anyakoca fialási átlaga is. S biztatónak ígérkezik az is, hogy legalább harminccal több hízott sertést tudnak átadni az Állatforgalmi Vállalatnak az év végéig, mint amennyire szerződésileg vállalkoztak. Az állattenyésztésben részleteiben is teljesítik a tervet, nemcsak darabszámra, hanem forintértékben is. S ez a szövetkezetiek közös hasznát szolgálja. Braun Péter korábban állami gazdaságban dolgozott. Képzettségén kívül magával hozta a mezőberényi Dózsa Termelőszövetkezetbe azokat a jól bevált módszereket, amelyek egy részének bevezetésén már dolgozik. Azt akarja, hogy ne csak számszerűen növekedjék az állatállomány, hanem minőségileg, és hozamukat tekintve is jusson előbbre a sertés-, szarvasmarha-, juh- és baromfiállomány. Ebben azonban az egész tagság előrelátása, egységes állásfoglalása szükséges. Jusson ez majd kifejezésre különösen az őszi betakarításkor, amikor a téli és tavaszi hónapok takarmányszükségletének megállapítására kerül sor, s ne szűkmarkúskodjanak. Mert több és jobb állatállományt felnevelni, s a közös gazdaságot fellendítő bevételre szert tenni, ebben a termelőszövetkezetben is csak a megfelelő feltételek biztosításával lehetséges. Megvannak az adottságok a mezőberényi Dózsa Termelőszövetkezetben ahhoz, hogy az állattenyésztés már az idén szép eredménnyel zárjon. De adva van a lehetőség ahhoz is, hogy az idén lerakják az állattenyésztés jövő évi főbb alappilléreit, s megteremtsék a takarmánybázist. Persze csak úgy lehetséges ez, ha a szócsatákat felváltja a távolba látás okos vitája. Balkug Imre Építkeznek a csorvási Ady Tsz gazdái Szép állatállománnyal rendelkezik a csorvási Ady Termelőszövetkezet. Az évről évre szaporodó állatállomány egyre több férőhelyet igényel. Ezért az idén is jelentős építéséket bonyolítanak le a szövetkezetben. Az idei tervek szerint 251 ezer forint költséggel — melyből 154 ezer forint a hitel — felépül egy 450—500 férőhelyes, kétoldalt kifutóval ellátott sertéshizlalda. Ugyanakkor teljesen saját erőből 200 ezer forint beruházással létesítenek egy 50 férőhelyes növendékszarvasmarha-istállót. Hetvenezer forint hitellel pedig hamarosan hozzáfognak a hizlalda körül egy 500 négyzetméter területű betonpiac létesítéséhez, mely etetésre is alkalmas lesz. Disztiller és állatmérleg vásárlására 40 ezer forintot költöttek. Amíg a múlt évben 340 ezer forintot fordítottak saját erőből romban — mosolyog a néni. — A Wenckheim gróféknál dolgoztam a konyhán. Minden télen felvittek Pestre az ottani palotájukba. Nyáron meg Ausztriában voltunk lsch_ liben. Még Ferenc Jóskát is láttam, nem is egyszer! — És mit látott Pestből meg az ausztriai szép tájakból? — Nem sokat. A pesti palotából ki sem mertünk mozdulni mi falusi libák. Egyszer színházba küldött bennünket a grófnő a főkomornyi' kíséretében. Máskor a konyhában meg a szobában éltünk és „csak azt néztük, merre van Kígyós...” Manyi mosolyog ezeken a történeteken, tudja, hogy így volt, igaz volt, mégsem jelent többet számára, mintha egy régi filmet látna a moziban, amit nem ért meg, s mire kiér az utcára, el is felejti. A nagymama sem mereng sokat a múlton, ö ama ritka öregek közé tartozik, aki nem lát mindent szépnek, ami régen volt. Manyi pedig nemcsak külsejében hasonlít hozzá. Higgadt, nyugodt, tárgyilagos és nagyon elégedett. Nem nyafog, hogy ma egy kicsit náthás és rossz az idő. A betegség elmúlik, a nap kisüt, elvégre nyár van és ő 16 éves és nagyon jókor született.- Sándor Magda beruházásra a csorvási Ady Termelőszövetkezet gazdái, az idén ez az összeg 597 ezer forintra emelkedett. A BRIGÁD A brigád 12 tagú. Küzdenek a szocialista cím elnyeréséért, s munkájukat úgy végzik, hogy rászolgáljanak a kitüntető cím elnyerésére. Az Orosházi I. számú Téglagyár vezetői, a pártszervezet sok gondot fordít a Borosbrigádra, figyelik munkájukat, életüket, s ha kell, segítenek nekik. Boros Sándor brigádvezető horgászfelszereléssel a kezében még egyszer visszanéz a brigádra. Rendben lesz minden, nyugodtan töltheti szabadnapját, ülhet a régi bánya partján, melynek vizét a téglagyáriak telepítették be hallal, azóta már jókorára, 7—8 kilósra is megnőttek a „potykák”. A téglagyáriak meg is érdemlik a mesterséges tó partján a pihenést, mert bizony a kemencében ki- és berakodásnál néha 80 fok melegben kell dolgozniok. Képeink a téglagyári munkásokról, a Boros-brigád néhány tagjának munkájáról számolnak, be, hozzátéve azt a reményünket, hogy december 3I-én, amikor majd értékelni fogják munkájukat, megkapják és aztán büszkén viselik a szocialista címet. —kis— Kocziszky László felvételed A kombájnos-házaspár Az elmúlt kedden olyan elvekről beszélgettünk, amelyekhez korábban még nagyon csökönyösen ragaszkodtunk, s amelyeket aztán az élet parancsára sutba kellett dobálni. Ilyen volt többek között a gyapot meghonosításához való görcsös ragaszkodás, aztán meg az, hogy legyen minél több babosken. dós traktoroslány. Hol vannak már ezek az elvek? ... Szerdán reggel aztán megszó. Iáit a telefon: Halló, a Mezőkovácsházi Gépállomásról beszélek. Az volna a kérésünk, hogy keressék fel és írjanak a kaszaperi Lenin Tsz-ben arató kombájnos-házaspárról. — Tessék megismételni, nem értettem jól — hebegtem az azelőtt napi beszélgetésre gondolva. — Hir György kombájnosnak felesége a segéd vezetője — hangzott határozottan a vonal másik végéről. — Jól dolgoznak, megérdemlik, hogy írjon róluk az újság ... Tollal és fényképezőgéppel felszerelve indultunk el azzal a céllal, hogy a kombájnon munka közben készítjük el a riportot. De hát az ember tervez, az eső pedig esni kezd és Hir Györgynét a sparhelt mellé, férjét pedig egy stampedli pálinka mellé zavarja... Középtermetű karcsú fiatalasszony tessékel a pörkölt szagú konyhába. Bemutatkozik: ő Hir György kom. báinosnak a felesége. Csendre inti 7 éves kisfiát, fedőt tesz a rotyogó pörköltre, aztán kérésünkre elmondja kombájnosságuk és a házasságuk történetét: — Egerben tanultam lakatosszakmát. De miután segéd lettem, hazavágytam Debrecenbe. Hiába kértem, nem engedtek él. Végül 1953-ban önkényesen kiléptem és hazamentem. Csakhamar felvettek a Debreceni Gépállomásra szerelőnek. Egy idő múlva megkérdezték: volna-e kedvem elmenni Kétegyházára egy öthónapos kombájnvezetői tanfolyamra. Volt kedvem, hiszen alig töltöttem be huszadik évemet. Kialakult terveim még nem voltak, meg aztán jött velem egy másik debreceni lány is. — Kétegyházán az iskolán ismerkedtem meg férjemmel. Az öthónapos tanfolyam után, 1954 nya. rán már kombájnoltam Debrecen környékjén. ősszel aztán meges. küdtünk és Kaszaperre költöztünk. Akartam dolgozni, de a férjem nem engedett. Azt mondja: azért nősült meg, hogy legyen, aki rend. ben tartsa a házat, meg aki meleg mosdóvízzel és meleg vacsorával várja haza, az egésznapi munka után. Nem vitatkoztam véle annál is inkább, mert aztán csakhamar jelentkezett a gyerek... — Hanem 1959-ben addig győzködtem, amíg elfogadott segédvezetőnek az aratási idényre. Nem bánta meg, mert második helyen végeztünk a kovácsházi kombájnosok között és 700 forint jutalmat kap! tunk. Meleg étel is volt, mert én estefelé mindennap hazajöttem főzni. Zsibrita András, a magyar, bánhegyesi Zalka Tsz brigádveze. tője fülem hallatára mondta a körülöttem lévőknek: lám mennyit beszélnek, hogy így, meg úgy, nem valók a nők gépre és íme, milyen szépen levágta még a dőlt gabonát is Hir Györgyné. — A következő nyáron is mentem volna kombájnolni, de a férjem nem engedett. Ez év tavaszán aztán rávettem, és beleegyezett, hogy a helyi Rákóczi Tsz-ben vállaljak egy fél területet. Éppen kint kapáltam, amikor arra jött Kovács András gépállomási brigádvezető és megkérdezte: mondja Hirné, nem volna kedve kombájnolni? Azt válaszoltam, hogy ha férjem beleegyezik, akkor örömmel. — Beleegyezett. Július 9-én dél. után álltunk be a refkovácsházi Dózsa Tsz gabonájába. Másnap két órát, harmadnap négy óra hosszat álltunk zsákhiány miatt. Akkor át. jöttünk a kaszaperi Rákócziba. Ott meg először zsákkötő zsineg, aztán meg az esőzések miatt álldogáltunk. A múlt héten péntek óta a Lenin Tsz-ben aratunk, de nem mindig engedi az idő. Pedig vágnánk ám! — meg most is tűzött ki célprémiumot a gépállomás ... Ezeket mondta él az igen temperamentumos asszonyka. Hir Györgynek, akit fiával együtt kerestünk meg — a feleségének bejelentett helyen — az italboltban, már csak egy kis kiegészíteni valója maradt. Többek között az, hogy 62 éves édesapja is az ő kom. bájnján dolgozik, szalmaigazítóként. — Jól jártam vele, mert sokat tud segítem. Valamikor gőzekével és műhelyben is dolgozott apám, ért a dolgokhoz. — És a felesége? — Ö is ért hozzá, jó segédvezető Három-négy forduló után váltjuk egymást. Estefelé, mielőtt a karbantartásra kerülne a sor, mindig hazaküldöm főzni. A karbantartást még őrá sem bízom. — De hiszen tanulta... — Régen volt az már. Én egy évig tiszti iskolán voltam, aztán mikor leszereltem, a kombájnvezetői iskola után, 1958-ban, 59-ben egy 6 hónapos traktorgépész-tanfolyamot, most az idén pedig egy ugyancsak hathónapos mezőgazdasági gépszerelő-iskolát végeztem. De ha küldenek, megint szívesen elmegyek valamilyen tanfolyamra. Szeretek tanulni, most is a között a négy között voltam a 122 hallgató közül, akik piros, vagyis jeles oklevelet kaptak. Most csak ennyit a kombájnosházaspárról, s ha előbb nem. majd jövőre mutatjuk be őket fényképen is, stílszerűen: kombájnolás közben. Kukk Imre
