Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-21 / 169. szám

1962. július 21. 2 Szombat Érdemes jól dolgozni A mezőkovácsházi Uj Alkotmány Tsz-ben anyagi erővé válik a politikai munka — Hé, hallja-e!? Álljon meg mester! Sokat szór ez a masina... — kiabál Varga János zsákos, majd előre szalad a kombájnve­zető mellé és leállíttatja gépet. A hatalmas arató-cséplő elcsendese­dik ... — Mi a baj? — kérdezi a veze­tője. — Sok mag szóródik el... így nem mehetünk tovább ... — Na várjon, majd csökkentjük a szelet... Most elindulok, fi­gyelje erősen... A kombájn nagy bakugrás­sal (lehetett volna jbbban is indí­tani) nekiiramodik. Varga János, a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz pártonkívüli aktívája árgus szemekkel figyeli, használt-e az igazítás. Néhány perc múlva meg­nyugodva csap fel a hangja. — Jó már, így nagyon jó!... Most nem pereg a szem ... Varga is jelen volt azon a meg­beszélésen, amelyen Dinya Lajos párttitkár és Báli István elnök tájékoztatót adott a rossz időjárás * okozta kiesésekről és a pótlásuk­ból eredő fokozott feladatokról, 160 párttag és 120 pártonkívüli aktíva előtt hangzottak el a sza­vak: — Négyszázezer forint kárt csi­nált nekünk a gabonában a rossz idő... Ami megmaradt kalászos­ból, arra nagyon kell vigyázni. Egy szemet se hagyjunk veszen­dőbe menni! Ha valahol hiba van, azonnal állítsuk le a gépet, előz­zük meg, hogy a vigyázatlanság, figyelmetlenség fokozza a szem­veszteséget ... — ... De a kapásoknál is még Jobb minőségű munkát kell csi­nálnunk. Megvan a lehetősége, hogy kukoricából, répából, cirok­ból és dohányból is túlszárnyaljuk a betervezett mennyiséget. A ré­pát legalább 100 holdon öntözni fogjuk. így a 160 mázsás átlagot — amit eredetileg vártunk — 200 fölé növelhetjük ... persze mind­ehhez több és jobb munka szük­séges. Ezt kell megértetni minden­kivel ... De nem is tartotta magát sokáig az olyan híresztelés, hogy: „au­gusztusban nem kapunk előleget a kiesések miatt”. Az Üj Alkotmányban garantált munkaegységfizetés van. A köny­velés már kiszámította: a híresz­telésekkel szemben az eddigi 30 forint helyett augusztusban 32 fo­rintot kapnak egy munkaegység­re a gazdák. Ezt természetesen szintén tudatták az aktívák min­denkivel. A gabonakiesés pedig nem olyan mértékű, ahogyan azt az előzetes becslések mutatták. Vannak olyan táblák, amelyeken 16 mázsa az átlagtermés. Másutt viszont a tervezett 14,5-del szem­ben csak 11—13 mázsa az átlag, tehát a kiesés azért így is nagy. Mindemellett az állammal kötött szerződést nem kurtítva is, szű­kösen, de meg lesz a szükséglet szerinti gabonaosztás ... Jellemző arra, hogy a szö­vetkezetben anyagi erővé vált a kiesések pótlására mozgósító jó felvilágosító munka, a következő eset. A hét közepén csibéket kellett átadni s a válogatásukhoz (1—1,10 kilós súlyban adják át a csibéket) még délelőtt négy lányt kértek segítségül a kertészetből. A teher­autó egyszer elment, de a lányok nem ültek le várni, ahogyan ko­rábban tették volna. — Feri bácsi! — javasolta Kos­­tyálik Erzsébet KISZ-tag — amíg visszajön a kocsi, ne álljunk, vá­logassunk addig is és tegyük kü­lön a csibéket. Akkor délután fél napot még kapálhatunk ...’ Egyébként, amikor a baromfite­nyésztők értesültek a forintkiesés mértékéről, azt mondták: — Mi is tudunk adni a pótlásá­hoz... — Török Gyuláné, Králl Jánosné, Lajkó Jánosné és a négy tanuló örömmel fogadta, hogy a vezetőség számításba vette ezt és gondoskodik arról, hogy újabb tíz­ezer csibe nevelésével 80 mázsával többet adjon át a Barneválnatk a telep, mint amennyi az ez évi ter­vezés volt. Ugyanígy a szarvasmarhagon­dozók sem idegenkedtek a plusz­munkától, amikor közölték velük, hogy 36 darabbal több saját neve­lésű sőrét kell hizlalni és eladni. Szedlacsek Márton pártcsoport-bi­­zalmi és Szikszai Ferenc főállat­tenyésztő beszélt a megnövekedett feladatokról. Mindegyikük megér­tette, ha a tervből akár a növény­­termelésben is, valami „kicsi” ki­esik — csorbát szenved a garan­tált munkaegységből bent maradt 25 százalék. Ezért nem kellett so­kat magyarázni itt sem. hiszen a több munka egyúttal több jöve­delmet is jelent. Hogy ezt megér­tették az Űj Alkotmány gazdái, bizonyítják a következők: A ku­koricát eddig háromszor kapálták meg, a répában az egyeléssel és porozással együtt ötször jártak, a cirkot és a 36 hold dohányukat háromszor kapálták meg. Egyszó­val biztosították, hogy ezek a nö­vényeik holdanként többet adja­nak a tervezettnél. Sokat kellett ezért fára-1 dozniuk? Ez igaz. De megérte már eddig is, mert jó munkájukkal ők maguk garantálták, hogy a veze­tőség 800 tagnak havonta mintegy 900 ezer forintot fizethessen ki előlegként. Nem akármilyen ez az előlegezett jövedelem. Kanász Já­nos például, alkd feleségével és két lányával együtt dolgozik a növénytermesztésben, a legutóbbi hónapra 7800 forint készpénzt ka­pott. Ö az egyes üzemegységben van. A kettesből Bakó Pál két lá­nyával vesz részt a közös munká­ban. Hárman 4600 forint előleget kaptak. Búza Mihály pedig, aki csak másodmagával dolgozik. 3800 forint előleget vitt haza a múlt hó­napban szerzett munkaegységeire. Van-e jobb agitációs érv a párt­tagoknak és a pártonkívüli aktí­váknak, amikor a jobb munkára mozgósítanak, mint az ilyen példa, amely azt bizonyítja, hogy érde­mes jól dolgozni. Varga Dezső Miért nem játszhat velük? Mehetnnk is az Űj Alkot­mány Tsz valamennyi brigádjá­hoz, munkacsapatához — minde­nütt ismerik a problémákat s az ebből eredő feladatokat. A párt­tagok és a pártonkívüli aktívák nem fojtották magukba a hallot­takat, hanem elbeszélgettek arról munkahelyeiken a dolgozókkal. Fogas dolgok Fogorvos-kongresszus ült össze Kölnben. Mindenfelől érkeztek a fogak gyógyászai, szám szerint 12 ezren. Monstre-program várta őket. Nem véletlenül, hiszen a fo­gakkal mindenfelé baj van, van, aki nem tud rágni, mások pedig ugyancsak harapósak. Ami azt il­leti, van is elég probléma, amin rágódhattak a fogorvosok, akiknek feltehetően jók a fogaik. A kong­resszus jelentőségét a politikusok is felismerték, s maga a nyugatné­met államelnök, Lübke jelent meg a megnyitón, hogy beszédben méltassa a gyűlés jelentőségét, fontosságát. Hogy Lübke beszédében vagy a többi előadásban volt-e szó a nyu­gatnémet politika méregfogainak eltávolításáról, nincs tudomásunk. Pedig ez a téma is megérne egy kongresszust... (bur—J A gépkocsivezető a motoron igazít valamit. A fiú mellette áll és kíváncsiskodva nézi. Mel­lé lépek. Megszólítom. Kérdé­semre nem felel, karjával fél­kört ír le, a távolba int a lege­lésző csikók felé. Újra kérdezem, hogy mi a munkája. Válaszként ajkára, fülére, homlokára mu­tat... Néma! Sü’ketnéma! A felisme­rés úgy csap arcul, hogy belefor. rósodik a bőröm. Életemben elő­ször állok szemben olyan em­berrel, aki nem hall, és nem tud beszélni. Tizenhat év körüli fiatalem­ber. Barna szemei érdeklődve és kissé szomorúan tekintenek rám. Talán azt kutatja, vajon mit akar­hat itt ez a városi ember, ezen az isten háta mögötti pusztán. Itt nincs műút, nincs telefon, az itteni tanyákon este még a lámpagyújtás járja. Nézem a fiút, s nem tudom, mit tegyek. Tulajdonképpen az keltette fél iránta az érdeklődé­semet, hogy ide jövet, a nagy legelő szélén egy kislány talp­raesetten magyarázta meg a ta­nyasi iskolához vezető utat. Bát­ran, határozottan beszélt. Amíg kollégám az iskolában dolgozott, beszélni akartam a lánnyá) meg azzal a fiúval is, aki mellette ült a gyepen. A legény ott áll előttem, szörnyű némaságban. Vajon- hogy hívják? Hogy ke­rült ebbe a helyzetbe? Milyen az élete itt a pusztán? A kérdé­sek özöne rohan meg, de csak hallgatok, fájdalmasan süllyed­nek el bennem a szavak. Ahol némák az ajkak és a hangra nem rezdül a dobhártya, mit tehet az ember? Papírt veszek elő, intek neki, hogy majd leírjuk a szavainkat. Fejével nemet int. Ismét állunk ott egymás mellett tehetetlenül, végtelennek tűnő pillanatokig. S akkor a távolban meglátom a kislányt. Igen. Csak ő segíthet. S amikor odajön, magam sem tudom miért, de mint felnőttel, úgy fogok vele kezet, s ő termé­szetesnek veszi ezt, nyújtja apró tenyerét. Kedves kislány Kovács Etel­ka, mindössze 11 éves, most megy majd ötödikbe. Orrocská­ja körül alig észrevehető szep­­lőcskék teszik napbamította ar­cát még rokonszenvesebbé. Tisz­ta kék szeme értelmesen ragyog. Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Taná­csa pénteken ülést tartott. Megtár­gyalta és elfogadta az alkoholisták elleni intézkedésekről szóló tör- szinten történő felvételét, vényerejű rendelet-tervezetet. Az Elnöki Tanács végül egyéb Az Elnöki Tanács elhatározta ügyeket tárgyalt. (MTI) a Magyar Népköztársaság és Da­homey Köztársaság közötti diplo­máciai kapcsolatok nagykövetségi Hírek a nagyvilágból Kádár János és feleségének látogatása a bolgár tengerparton Szófia (MTI) Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára, a Mi­nisztertanács elnöke és felesége jú­lius 19-én Anton Jugovnak, a bol­gár Minisztertanács elnökének kísé­retében látogatást tett a neszebari „Napos part” üdülőtelepen és Bur­­gaszban. Kádár János és felesége, akik rendes évi szabadságukat töl­tik Bulgáriában, megtekintették az üdülőtelepet és találkoztak Nesze­­ber lakóival, valamint a világ min­den tájáról itt üdülő nyaralókká.. Kádár János és felesége megláto­gatta a primorszkoi nemzetközi if­júsági tábort is, ahol a fiatalok nagy lelkesedéssel és ünnepléssel fogadták a magyar vendégeket. Ülést tartott o genfi értekezletnek az atomfegyverkísérletek megtiltásáról szóló egyezmény kidolgozásával foglalkozó albizottsága Genf (Renter) Több, mint egyhónapos szünet után péntek délelőtt Genfben ösz­­szeült a leszerelési értekezletnek az atomfegyverkísérletek megtil­tásáról szóló egyezmény kidolgo­zásával foglalkozó háromhatalmi albizottsága. A bizottság tagjai — a Szovjet­unió, Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok képviselői — ameri­kai javaslatra a nukleáris kísér­letek észlelésével kapcsolatos problémákat tárgyalták a leg­újabb tudományos eredmények fényében. Az atomfegyverkísérleték eltil­tásának problémája valószínűleg napirendre kerül a Laoszról szóló nemzetközi megállapodás aláírá­sára Genfbe érkező szovjet, angol és amerikai külügyminiszternek az elkövetkező napokban sorra kerü­lő magánjellegű megbeszélésein is. A szocialista országok Iraknak nyújtott ipari segítsége Bagdad (ADN) Kasszem iraki miniszterelnök Kerbalában felavatott egy új, a szovjet—iraki gazdasági és műsza­ki együttműködés keretében épült konzervgyárat. Az üzem gépeinek egy részét a Német Demokratikus Köztársaság szállította. Kufa városában ugyanakkor Leül a keskeny vízmosás másik oldalára. Lábát maga alá húzza, s kérdéseimre szaporán felel. Időnként feláll, hogy a távolabb legelő állatokat se veszítse szem elől. — Ottlakán Péternek hívják a fiút — mondja. Megtudom, hogy a Zöld Mező Termelőszövet­kezet állatait gondozzák. Szüle­ik termelőszövetkezeti gazdák. egy csehszlovák segítséggel léte­sült cipőgyár kezdte meg műkö­dését. Kerbalában egy másik üzemben a Német Demokratikus Köztársa­ságban gyártatott két datolyafel­dolgozó- és csomagolóberendezést szereltek fel. (MTI) beszélni, és nem hallja szava­inkat. — Mióta ismered? — fordulok a kislányhoz. — Öt éve — feleli. — Itt a gye­pen jól megvan velünk. Ját­szunk és beszélgetünk is. Szó­rakozni nem jár el... — Hogyan beszélgettek? — Mutogatással... — Péter nagyon jól tud lova­golni — újságolja kedvesen. A ménesre tekintek, s csak .most veszem észre, hogy a csikók kö­zött egy felnyergelt hátasló is legelészik. Az tehát Péter lova... — Péter csak azt tudja leírni, hogy Budapest, és azt, hogy bé­ke-barátság, meg a nevét — folytatja a kis Eta. — Sokat dol­gozik. Vasárnap és ünnepnapo­kon is kint van a csikókkal. Ejnye de rossz, hogy az a fiú nincs itt velünk, amikor róla van szó — gondolom —, és hát­ranézek ismét a gépkocsi felé. Barátságosan intek, hogy jöjjön közelebb. Odajön, illedelmesen leül mellénk. Tekintetünk ismét találkozik. Megint azok a szomo­— Miért nem jár a fiatalok­kal? — Fél. Vannak, akik csúfol­ják, gúnyolják és bántják is. Pe­dig jó munkás ... A kislány természetes hangon beszél, de szavai megdöbbente­nek. Bántják?!... Hogyan ...? Gondolatom megszakad. Peter felugrik mellőlem. A távolba te­kint, a zöld csalamádés felé, ahol egy csikó éppen behatolni készült a tiltott területre. Néhány öles ugrás, a követ­kező pillanatban már a nyereg­ben ül. Megérinti a ló farát, vágtába csap át. A nyeregben kissé előredől, minden porciká­­jával együttrezdül a lóval. Lát­hatóan mindketten élvezik a se­rú barna szemek. Csak nagy erőfeszítéssel tudom legyűrni nyomasztó érzéseimet, melyek megrohannak, és sehogy sem akarnak elmúlni, pedig meg kell szoknom, hogy ő nem tud bes vágtát. Tényleg kitűnően lo­vagol ... — Miért bántják? Kik csúfol­ják? — fordulok ismét a kis­lány felé. — Avramucz János és Seres

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents