Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

1*82. június 14. 2 Csütörtök A népgazdaság helyzetéről, az életszínvonal alakulásáról Békéscsabán vendégszerepeit a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese és az üzemi demokrácia fejlesztéséről Beszélgetés Gáspár Sándor elv társsal Szondán este Gáspár Sándor elv­­társ. az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi Bizott­ság titkára a televízióban gazdasá­gi kérdésekről beszélgetett Földes Istvánnal, a Népszabadság szer­kesztő bizottságának tagjával, Tim­­mer Józseffel, a Népszava fő­szerkesztőjével és Megyeri Károly­­lyal, a televízió riporterével. Az alábbiakban némileg rövidítve is­mertetjük Gáspár Sándor elvtárs­nak az újságírók kérdéseire adott válaszait. Népgazdaságunk tervszerűen, arányosan fejlődik Mi jellemzi népgazdaságunk helyzetét? — Közismert, hogy tavaly nép­gazdaságunk fejlesztésében sok Vá­ratlan nehézséget kellett leküzde­­níirik. A mezőgazdaság szocialista átalakulásának meggyorsulása kö­vetkeztében többet kellett költeni a mezőgazdaság fejlesztésére. Az >s ismert — és ebből sem os mákunk soha titkot—, hogy a berlini kérdés körül kiéleződött nemzetközi hely­zetiben a tervezettnél kicsit gyor­sabban keltett fejleszteni véderőn­ket. Mindehhez járult az aszály okozta terméskiesés. Mind e nehéz­ségek ellenére azonban mind beru­házási. mind fogyasztási elképzelé­seinket realizálni tudtuk, az 1961-es tervet jól teljesítettük. A jő tendenciák az 1962-es év el­ső négy hónapjában is tovább erő­södtek. Tavaly az volt a központi célunk, hogy még tervszerűbben fejlesszük a népgazdaságot. Az idei első 3—4 hónap tapasztalatai alap­ján elmondható, hogy e célt idén is sikerült megvalósítanunk. Az ipar 8 százalékkal termelt többet január­­tőn áprilisig, mint a tavalyi év el­ső négy hónapjában. Ez megfelel a tervnek. Hogyan alakult a munka termelékenysége, megvaló­sult-e az a célunk, hogy a termelés emelkedésének két­harmadát a termelékenység növelésével fedezzük? A termelés tervszerűségéről te­hát el lehet mondani, hogy jól ala­kult, ami az ütemességet illeti, erről azt lehet mondani, hogy az pem jó. A gazdaságosságot illetően pedig azt lehet mondani, hogy az egy ki­csit rossz. Az első négy hónap ta­pasztalata alapján legalábbis így jellemezhető a helyzet. Minden re­ményünk megvan azonban annak feltételezésére, hogy az év végéig a termelékenységgel kapcsolatos év eleji elmaradást pótolni tudjuk, és az ütemesség tekintetében is to­vább tudjuk javítani e munkát. Jobban használjuk ki a nemzetkö­zi együttműködés lehetőségeit. Milyen előrehaladás várható a szocialista országok gazda­sági együttműködésében a KGST most lezajlott érte­kezlete után? ják ki eléggé azt a lehetőséget, amelyet a nemzetközi együttműkö­dés jobb megszervezése nyújthat számunkra. A KGST legutóbbi ülésszaka azt a célt szolgálta, hogy jobban összehangoljuk a tervfeladá­­tokat és így még eredményesebben, még hatékonyabban dolgozzunk, hogy még jobban kihasználjuk az együttműködés lehetőségeit. Ez ma a központi kérdés, s az ülés­szak megfelel ennek a feladatnak. A kormány nem tervez árintézke­dést. 196í-ben viszonylag cse­kély mértékbn növekedett az életszihvonal és az idei terv is csak szerény emel­kedést irányoz elő. Eredmé­nyeink ismeretében várha­tó-e, hogy az ötéves terv további éveiben e téren is meggyorsul a tempó? A második ötéves terv első két esztendejére az életszínvonal növe­kedését nagyon szerényen kellett tervezni. Ezekben az években ugyanis az a fő feladat, hogy meg­szilárdítsuk a hároméves tervben elért, adottságainkhoz képest vi­szonylag magas életszínvonalat, és szilárd! alapot teremthessünk ahhoz, hogy az ötéves terv korábbi évei­ben gyorsabban emelhessük. 1961-ben a reáljövedelem vala­melyest — körülbelül másfél szá­zalékkal — emelkedett. Figyelem­be véve az 1961-es aszályt, a párt és a kormány eredménynek tartja, hogy ilyen viszonyok között 6em csökkent az életszínvonal. Egy tőkés országban ilyen aszá­lyos esztendő után automatikusan 8—10 százalékkal csökken a bér­ből és fizetésből élők. és a paraszt­ság életszínvonala. Mi ezt elkerül­tük. Azt viszont nem titkoljuk, hogy csak szerény mértékben nö­vekedett az életszínvonal, és így tervezzük erre az esztendőre is. A termelés, a termelékenység növelé­sével azonban szilárd1 alapot te­remthetünk ahhoz, hogy a továb­bi esztendőkben nagyobb lépéssel haladhassunk. A közvéleményt foglalkoztatja az ának alakulása. Elmondhatjuk-e, hogy az árszínvonalban is stabili­tásra törekszünk? — Ebben a kérdésben is jó a gyakorlatra hivatkozni. 1956 óta két alkalommal volt — nem nagyon jelentős árkorrekció. Mint minden vonatkozásban, a kormány itt is stabilitásra törek­szik. 1962-re semmiféle elképzelés nincs a fogyasztói árak rendezésére. Nem tervezi ezt a kormány, mert nincs is rá szükség. A szabadpiaci árak, persze rész­ben az időjárás, részben a munka egyes fogyatékosságai miatt inga­doznak. A kereslet és kínálat törvé­nye ezen a területen a szocialista termelési viszonyok közepette is érvényesül. 1961 második felében például a zöldségfélékből a kínálat alacsony volt, a kereslet pedig nagy, és ez felemelte az árakat. Ami azonban az állami árakat ille­ti, árintézkedéseket a kormány nem tervez. Erőforrásunk: a tömegek támogatása Mi a véleménye Gáspár elvtárs­nak az üzemi demokrácia fejlődé­séről és arról, hogyan lehetne eb­ben a vonatkozásban is gyorsab­ban előbbre haladni? — Gazdasági építőmunkánk eredményességének három elenged­hetetlen feltétele: a helyes politiká­ra épített jó gazdaságpolitika, a jó vezetés, amely ennek végrehajtását megszervezi, és a lelkes tömegtá­mogatás. E három elem nálunk együtt van. Gazdaságpolitikánk va­lóban jó, ezt most már az élet iga­zolta néhány év óta. Egy időben divat volt szidtii a gyárigazgatókat, üzemvezetőket — sokszor nem is indokolatlanul —, általában azon­ban el lehet mondani, hogy a ma­gyar munkásosztály a többi között azzal is büszkélkedhet, hogy néhány óv alatt olyan vezetőgárda alakult ki soraiból, amely ma már eredmé­nyesen dolgozik, érti a szakmáját. A vezetés tehát jó, legalábbis ami az üzemi vezetőket illeti. Javítani persze itt Is lehet. A szocialista brigádvezetők nem régen tartott országos értekezlete Is mutatta a dolgozók növekvő termer lés! aktivitását. A tömegek aktivitása mutatkozik meg a mind szélesebb alapokon ki­bontakozó kongresszusi munkaver­senyben is. A dolgozók jobb mun-Népgazdaságunk — mondoüi. befejezésül Gáspár elvtárs — tehát egészségesen fejlődik. Ha hasonlat­tal akarunk élni, egy növekvőben lévő, . fizikailag, szellemileg egész­séges gyermekhez hasonlíthatnánk. A gondos szülő persze azért helyen­ként aiz ilyen gyerekkel sincs meg­elégedve — sok cipőt rúg szét, a főzeléket nem szereti, a húst szere­ti. így vagyunk mi is a népgazda­sággal. Meg vagyunk vele eléged­ve, egészségesen fejlődik, de javí­tanivaló azért van. Ezen kell dol­goznunk együttesen. (MTI) Vadász Ferenc: A<Z OWÍhty Ti, átkozott Katona Sanyi halottsápadt lett. A szája remegett, hang nem jött a torkából. Vándor felháborodott: — Ronda, közönséges szád van Berci — kiabált és kievickélődött az ágyból, a takaró alól. — Ha A szocialista országok gazdásági eredményeiben hallatlanul nagy je­lentősége van országaink gazdasági együttműködésének, kölcsönös se­gítségének. A mi fejlődésünk szem­pontjából is felmérhetetlen ennek az együttműködésnek az értéke. Az élet azonban újra és újra felvet megáldandó kérdéseket. így vető­dött fel az utóbbi időben, hogy a szocialista országok nem hasznai­kéval készülnek az MSZMP Vili. kongresszusára. Nem formális fel­ajánlások vagy ellentervek szület­nek, hanem sokoldalúan, praktiku­san megvizsgálják az üzem konkrét problémáit, és ezek megoldását vál­lalják a versenyben. Az önköltség csökkentése, a termelékenység nö­velése, a jobb minőség, min­denekelőtt ezek szerepelnek a versenycélok között. F I G Y E L E M I A Gyulai Cipész Ktsz értesíti a város lakosságát, hogy Kálvin utca 9. szám alatt új cipőjavító részlegét megnyitotta és egyben azt is közli, hogy július hó elején Kossuth La­jos u. 20. szám alatt is ŰJ CIPÖJAVÍTÖ-RÉSZLEGET NYIT Mindennemű lábbeli-javítással a legnagyobb kész­séggel áll a lakosság rendelkezésére. 334 Gyulai Cipész Ktsz vezetősége nem vigyázol rá jobban, megtaní­tunk... — Árpira nézett, aki az asztalnál ült és a levetett bakan­csát vizsgálgatta. Vándornak jó a szeme, a keze se remeg. De az izmai vékonyak. Egyenesen az iskolapadból jött ide. Sokszor meglep, hogy olyan hangosan beszél, mintha Toldi Miklós ereje feszülne a karjaiban. Mi bátorítja? Azt hiszem, valami­féle politikai elmélet. Gyerek még félig-meddig, de élénken levelez innen is — a sanfranciscoi posta­fiókunk közvetítésével — Angliá­ba, Kanadába, Frankfurt am Main­ba, Münchenbe és Becsbe. Min­denhol vannak ismerősei. Berci észrevette Vándor tekin­tetét. Megérezte, hogy Pityu és Árpád egyek ellene. — Megtanítotok? — kérdezte fenyegetően és olyan mozdulatot tett. mintha rá akarna rohanni a fiúra. — Az ávóssal? A Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttese rövidesen háromhe­tes lengyelországi turnéra indul. A külföldi utak előtt már rend­szeressé vált az együttesnél, hogy több vidéki városban bemutatják műsorukat. A lengyelországi út előtt is ezt teszik, s ez alkalom­mal, június 13-án a ligeti szabad­téri színpadon, Békéscsabán is felléptek. A 63 tagú énekkar, a 32 tagú tánckar és a 33 tagú szimfo­nikus zenekar műsorszámai igen nagy sikert arattak a békéscsabai közönség körében. Különösen szép volt és sok tapsot kapott a tánc­­együttes műsora. Ezek közül is a legszebb volt a vidám szüreti mu­latságot bemutató táncjáték. Sok derűt és mosolyt fakasztott a Be­vonulás című táncjáték, mely a bevonuló fiatalokat ábrázolta és bemutatta a különböző jellemű embereket. Színpompás volt az ukrán tánc, mely szemet gyönyör­ködtető látványt nyújtott. Az együttes ezúttal teljesen új mű­sort mutatott be és ezt jellemezte az is, hogy az énekkar eltért az eddigi hagyományoktól, amikor is csupán katonadalokat, népdalokat és a komoly műfajból opera-rész­leteket adott elő. Most bizonyos fokig áttértek a könnyebb műfaj­ra is. így került műsorra Horváth Jenő: De szép Budapest című szerzeménye, melyben Sárosi Éva és Molnár Kálmán énekelt szólót. Az énekkar ezenkívül az „Arany­­ezüst-keringőt” is bemutatta, de most is szerepeltek a műsorban magyar és szovjet katonadalok. Az énekkart Kiss István őrnagy vezényelte. A tánckart és a szóló­számokat Görgei György alezre­des irányította. Az együttes június 14-én, ma este Gyulán, a szabad­téri színpadon mutatja be műso­rát. A francia karhatalmi erők újabb támadásai az algériai munkások ellen Párizs (MTI) A franciaországi arabokkal szemben tovább tartanak a rend­őrség kegyetlenkedései. Kedden a kelet-franciaországi Briey város­ban (Meurethe-et-Moselle megye) mintegy ezer algériai csendes tüntetéssel tiltakozott az egyik arab munkás letartóztatása ellen. A helyszínre vezényelt csendőrök puskatussal rontottak neki a tün­tetőknek. A támadásnak mintegy száz sebesült áldozata volt. Töb­bet közülük kórházba kellett szállítani. Mint a l’Humanité tu­dósítója jelenti, a csendőrök tá­madása ellen tiltakozó kommunis­ta törvényhatósági képviselőket a rohamrendőrök halállal fenyeget­ték. A Francia Kommunista Párt Szajna megyei szervezete nyilat­kozatban tiltakozott az algériaiak üldözése ellen. Franco fokozza a terrort London (TASZSZ) Amerikaellenes tüntetés Salvadorban San Jose (Űj-Kína) Tomboló tüntetés fogadta a salvadori fővárosban azt a diplo­matát, aki Kennedy ..Szövetség a haladásért” programjának ügyeit vezeti. A salvadori demokratikus szervezetek nagyszabású tiltako­zó-hadjáratot kezdtek az amerikai propaganda ellen. (MTI) A Daily Mirror madridi tudósí­tója jelenti, hogy Franco spanyol diktátor újabb „tisztogatást” kez­dett az országban. A rezsim po­litikai ellenfeleit vagy a Kanári­szigetekre küldik száműzetésbe, vagy kénytelenek elhagyni Spa­nyolországot. A börtönök zsúfo­lásig teltek Franco ellenfeleivel. (MTI) 10 uiss&at+fe megfékezzük. Fújt, mint a bika. A kését Seres András vette el, Ber­ci lerázott bennünket sorjában. Kiszabadult, kezével végigsöpört az asztalon. Felkapta az ébresztő­órát. patkányok! Árpi felugrott az asztal mellől. — Ne félj, a főnök tudja, hogy ki vagy — mondta Berci. — Kémkedni küldtek ide kö­zénk a kommunisták. Engem nem ejtesz át, megnyugtatlak. Ismerem az ilyen okosokat. A végén felló­gatnak, öregem. Azaz pardon... Itt villamosszék dukál. Valentin meglóbálta a bakan­csát és egyenesen Sulyok Berci arcába vágta. Kis híja, hogy nem ütötte ki a szemét. Berci megvadult. — Az anyátok jóistenit — üvöltötte. — Te vörös kutya, te... megállj... Te is belém akaszkodsz, nyamvadt zsidókölyök? Elkapta Pityu torkát. De Seres András a háta mögött termett és úgy vágta tarkón, hogy rögtön el­engedte. Sulyok Berci az ajtóhoz hátrált. Szék állt ott, megragadta és célba vette Valentint. Elugrott a repülő szék elől, amely útjában elsöpörte az asztali lámpát. Berci kezében patenbkés villant, hallottuk a kattanását, amint a pengéje kiugrott. A sötétben le­fogtuk. Mind rámentünk, hogy — Te határőr, zöldávós bandita — lihegte. A kintről beszűrődő fényben meglátta Valentint. Az ébresztő­óra nagy csörömpöléssel zúzta szét az ablaküveget. Berúgták az ajtót. Kigyúlt a mennyezetlámpa. Donlan őrmes­ter állt előttünk. Pislogott a fény­ben és vadul káromkodott. — Damned rats! — kiáltotta. — Átkozott patkányok! — Pisztolyt szögezett ránk. — Mozdulni ne merjen egyik se. Frank Pollack gondjaira bízott bennünket. Ö a legharapósabb. Mindig tudja, mit kell csinálni, mi a legrosszabb nekünk. Zuhogott az eső. Álmunkból rá­zott fel engem is, Serest is a ve­szekedés. Pollack — furcsa kiejté­sével „tencsen”-t, vigyázz-t or­dított. Aztán „pihenj”-t — rest! —, majd újra „vigyázz”-t. Tízszer egymás után. Elrendelte: öltöz­ködjünk. Teljes felszerelés. Dik­­ciózásba kezdett, de nem nagyon értettük. Annyit csupán, hogy a felesleges energiánktól akar meg­szabadítani bennünket. — Sorakozó a barakk előtt! — dta ki a parancsot. Esett.

Next

/
Thumbnails
Contents