Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-10 / 134. szám
1962. június 10. 4 Vasárnap Július 21-én kapják meg diplomájukat a szarvasi felsőfokú óvónőképző végzős hallgatói — Tízmillió forint költséggel 200 személyes kollégium épül az intézet számára — Ä szarvasi felsőfokú óvónőképzőben az idén már a második végzős csoport kapja meg diplomáját július 21-én. A nappali tagozaton 70 hallgató vizsgázik ezek. ben a napokban, a levelezőn pedig ötven. Tóth Lajos, a főiskola igazgatójának tájékoztatója szerint pénteken zajlott le az elosztó bizottság ülése, melyen öt megye és a minisztérium képviselői Megyeri György tanár elnökletével minden végzős hallgatóval külön megbeszélték az elhelyezkedés lehetőségeit. Mint az igazgató mondotta, a 70 új óvónő az öt tiszántúli megye 102 óvónői állása között választhatott, tehát vala.meny. nyien a számukra legmegfelelőbb városban, községben, vagy üzemben, termelőszövetkezetben he. lyezkedhetnek el. A bizottság munkájában a családi körülmények mérlegelését is fontosnak tartotta és az új óvónők által megpályázott állások elnyerésénél nem is adódott semmi különösebb probléma. Békés megye 19 új óvó. nőt kap, ezek közül Orosházán 4, Nagyszénáson, Nagybánhegyesen, Mezőkovácsházán, Okányban, Bucsán és más községekben egy-egy óvónő kezdi meg munkáját szeptemberben. Tóth Lajos igazgató megelégedéssel állapította meg, hogy a most végze'.t óvónők tanulmányi átlaga jobb, mint a tavalyiaké volt. Ez természetesen annak is betudható, hogy ennek az évfolyamnak a kiválasztása már zavartalanabb körülmények között történt meg két esztendővel ezelőtt. Az új első évfolyamra 70 hallgatót vesznek fél ebben az évben. Nagy esemény lesz a felsőfokú óvónőképző életében az, hogy 1963-ban, tehát jövőre tízmillió forintos költséggel két esztendő alatt felépítenek egy 200 személyes kollégiumot. Az új kollégium lehetővé teszi majd, hogy minden évfolyamra száz-száz hallgatót vehessenek fel. Ez a még mindig tapasztalható óvónő-hiány mérséklésén nagymértékben segít Pénteken történt meg az iskola tanárai számára épült 16 lakásos bérház műszaki átadása is. Az új bérházban az intézet eddig külön, böző vidéki városokból bejáró tanárai kapnak modem lakást. A műszaki bizottság megállapította, hogy a Békés megyei Építőipari Vállalat által kivitelezett épület igen körültekintő munkával készült és minőségileg elsőrangú. — ser — Friss erők áramlanak a mezőgazdaságba Tudták ezek a grófok, mi a I jó, például a Wenckheim József is, tudta, aki a szabadkígyós! — meg a többi határt felölelő hitbizomá- 1 nyának a közepén lévő ősparkba olyan szép kastélyt építtetett, mint amilyenben most a mezőgazdasági technikum él és működik. Gyönyörű szép itt minden, ráadásul azzal a gyönyörűséggel gyönyörűbb, amit a már tizenhetedik esztendeje gróf-mentes világ nekünk jelent. Egy díszes, faberakásos menynyezetű, csilláros teremben, ahol valamikor a gróf számadói, kasznárjai, gazdatisztjei hajbókolását fogadta, s parancsait osztogatta, most az iskola igazgatója. Timkó Béla siet elénk, s barátságosan kezet rázunk. De mi ez? Jól látunk? Mögöttünk ápolt arcú, angolos bajuszú. bricsesznadrágós, csizmás gazdatiszt-forma lép be, csak éppen a lovaglópálca hiányzik a hóna alól. Igenis, hogy jól látunk. A külseje uras ugyan, de a magatartása, a hangja és a témája az mai. Az érkezett jó ismerősként siet az igazgató felé, S ezeket mondja: — Igazgató elvtárs! Megérkeztem a Körösi Állami Gazdaságból a tíz juhásszal, akik most szakvizsgát kívánnak tenni. Két év ezüstkalászos tanfolyam meg három esztendei szakmunkás-előkészítő van a hátuk megett... Hallgatjuk csak, s úgy érezzük, igen jól hangzik az egész; az elvtársi hang is, meg a sokat tanult és ismét csak vizsgázni kész juhászokról való bejelentés is. Közli velünk Timkó igazgató, hogy nagyon érdekes, sokoldalú intézet ez az övék. Eredetileg négyéves mezőgazdasági technikumként indult. A szövetkezetire váltott mezőgazdaság azonban sürgette a szakemberek küldését. Mit lehetett tenni, a négy évfolyamú technikumról átnyergeltek a két évfolyamú szakiskolára, melyben szakképzett állattenyésztőket neveltek. 1955—56 óta hatszor rajzottak ki a technikum fatei közül friss erők a mezőgazdaságba. Csak ily módon lehetett a tsz-eket gyors ütemben ellátni a legszükségesebb szakkáderekkel. Hogy nem végeztek gyorstalpaló munkát mégsem, azt bizonyítja az is, hogy a múlt évben 26 társiskola közül országosan elsők, az idén másodikok lettek. — Hány végzős lesz a most záródó tanévben? — kérdezzük Timkó igazgatót. — Harminckilencen végeznek — hangzik a válasz. Zömmel Békés megyei tsz-tagok, vagy ilyenek családtagjai, 18-tól 28 évesig. Nyolc általános végzettséggel kerültek ide. Egyébként tegnap kaptam egy levelet — folytatja az igazgató —, melyben az egyik termelőszövetkezet az iránt érdeklődik, hogy Szabó János nevű, most végző tagjukat javasoljuk-e továbbtanulásra? A tsz-ek legtöbbje ugyanis érzi, hogy az állattenyésztés a gyenge pontja, s szükség van magasabb képzettségű szakemberekre. — Milyen az intézetben a kollektíva? — ICfen JÓ közösségi élet alakult ki. A KISZ és a diákönkormányzat sokat segít a nevelőtestületnek. A szakiskolások, mint felnőttebb diákok, példát mutatnak a munka, a tanulás és fegyelem dolgában a fiatal technikustanulóknak. Ugyanis közben ismét megkezdődött az iskola régi, eredeti rendeltetésének megfelelően a négy évfolyamú technikumi képzés, oktatás, mind állattenyésztési, mind pedig növénytermesztési szakon. A 2 éves szakiskola feladatát ugyanis már betöltötte. Az elején bizony féltünk, hogy mi lesz ebből a kettősségből, a kétéves szakiskolából, meg a négyéves technikumból, sőt a hármasságból, mert működik nálunk egy brigádvezető továbbképző iskola is, mely kétszer öthónapos, bentlakásos. Sőt mezőgazdasági tanulóképzést is csinálunk. Ezen azok az általános iskolát végzett gyermekek vesznek részt, akik termelőszövetkezettel vagy állami gazdasággal kötöttek szerződést, melynek alapján nyolc hónapig kint a gazdaságban, szövetkezetben, szakmunkás mellett gyakorlati munkát végeznek, utána három hónapig itt bent, a technikumban elméleti és gyakorlati képzést kapnak, egy hónapig pedig szabadságon vannak. Mindezeken az oktatási formákon kívül, nyaranként kéthetes szaktanfolyamot tartunk pedagógusok részére, a mezőgazdaságtan politechnikai oktatásának az elsajátítása érdekében. Nem panaszképpen, csak tényként közlöm, hogy ennyiféle igénybevétel bizony alaposan próbára teszi technikumunk tantestületének munkabírását. Majd elfeledtem, van levelező tagozatunk 'is és ennek van egy kihelyezett osztálya Eleken, s a hódmezővásárhelyi felsőfokú mezőgazdasági technikum részére egy hathónapos előkészítő tanfolyam tartása is a mi feladatunk. Mint láthatják, nincs nálunk „üzemszünet”, pillanatig sem unatkozunk. Még szombat este is égnek tantermeinkben a villanylámpák. — Mi lesz azokkal, akik oklevéllel a kezükben elhagyják az intézetet? — Nem mi helyezzük el őket. Nekik maguknak kell meglelni a munkahelyet. A rátermettség, a szakmaszeretet, a helytállás és áldozatvállalás az, ami szelektálja a végzetteket. A többség könynyen elhelyezkedik, hiszen a szövetkezetek és állami gazdaságok éhezik a szakembert, s mi sem engedünk ki senkit úgy a világba, hogy ne tanulná meg, amit kell. A java rendszerint továbbtanul; agráregyetemre, akadémiára, állatorvosi, kertészeti vagy pedagógiai főiskolára iratkozik, hogy még színvonalasabb tudással szolgálja majd szocialista mezőgazdálkodásunk oly közhasznú ügyét. Huszár Rezső Most tísztíttassa ruháit a Békéscsabai Patyolat Válla, latnál, mert a vállalási idő csak két hét. 321 A lázmérő 42 fokot mutat’ Szalajka-völgy, vízesés, erdő, sok-sok fárasztó túra a vadregényes Bükk-fennsíkon, és egy jó szakácsnő. Kell-e más egy alföldi úttörőcsapatnak, ha a nehéz összefoglalók után kirobban a nyári szünidő. Táborunk ott feküdt a Bükkbe vezető szerpentin tövében, a Tótfalusi völgy jéghideg forrása mellett, A patak félkörben csobogta körül a tisztáson meghúzódó sátrakat. Az úttörők az ebéd fáradalmait pihenték ki sátraikban, az ügyeletes őrs kivételévell amelynek tagjai még a mosogatás örömeit élvezték. Mi pedagógusok a futball-labdát kergettük. Éppen az ózdiak vezettek 3:2-re és erősen rákapcsoltunk. Az egyenlítő gól mármár a levegőben lógott, amikor... — Tanár bácsi kérem! Nagyon magas a láz! Tessék azonnal jönni! A láz, a tábor legnagyobb ellensége, még az ózdiaknál is több borsot tört az orrunk alá. Orvos■■■? A szilvásváradi éppen szabadságon van, a legközelebbi... Bélapátfalván. Gyógyszer az van bőségesen — gondolkozom futás közben. „Nagyon magas a láz!” — cseng a kis pajtás hangja a fülembe. Mennyi? Harminckilenc? Negyven? Vagy... Megfázás, mandula-, vagy tüdőgyulladás? A vékony szalmazsák, vagy a hideg víz? Vagy csak egyszerű gyomorrontás? — pereg végig bennem. Vajon melyik a száz közül? Fiú vagy lány? Kicsis nagy? — hisz úgy aggódtak értük a szüleik, a lelkemre bízták őket. Rohanok, mintha csak a saját gyermekem láztól égő szeme hívna, segítséget kérőén... Az én sátramnál áll a tanári konzílium. Oda vitték a kis beteget — gondolom. Vagy!?... A sátorlap alól a kislányom néz rám ijedt szemekkel és lázrózsás arccal. — Negyvenegy kilenc tized — mondja valaki elcsukló hangon. — Úristen — bénulok meg egy pillanatra és szemem a gyermek szemébe mélyed. Negyvenkét fok. Agyam lázasan kutatja a leggyorsabb lehetőségeket, de reménytelen. Orvosi segítségre nem lehet számolni. Szétnézek az arcokon. Tanárok, kollégáim. Szemükben ugyanaz a kérdés, mint az enyémben; a tanácstalanság végzetes lehet. Újra a kislányom szemébe mélyed tekintetem, és ö... szelíden, kissé ijedten néz vissza rám. Ezek a szemek! Nem! Nem lehet! így nem nézhet senki 42 fokos lázzal! Mellé térdelek, homlokára teszem a kezem és... és valami rettenetes nyugodtság száll meg. — Rosszul vagy? — kérdem még elszorult torokkal. de azért mosolyogva. Ő csak gyengén megrázza a fejét, közben két könnycsepp szalad végig az arcán. — A torkod... fáj? — Fáj... egy kicsit — suttogja. — Nyisd csak ki a szádat. Belenézek. Igen. Duzzadt mandulák, élénk vörös torok. A baj már megvan, de a láz...? Megnézem a lázmérőt, 41,9-et mutat még most is. Viszont a gyereknek nincs magas láza. Éreztem. Lerázom a gonosz higany-oszlopot és a kis üvegtokot elhelyezem újra a hóna alatt. Közben a kollégáim tekintete a gyermek és közöttem ugrál. — Nincs komoly baj — jelentem ki nyugodt hangon, de... szívszorongva. Csak egyet nem értek... Tekintetem a magasba szalad, mintha az égből akarnám leolvasni a rejtélyt. A nap vakítóan tűz a szemembe, úgy, ahogy csak júliusban tud... ha megerőlteti magát. — Hol volt a lázmérő — fordulok meg hirtelen. — A bőröndben. A papírmasé táskára nézek. — A ruhák alatt? — Nem, fölötte. Gyorsan a gyerekhez lépek és kiveszem a lázmérőt. Még nem mehetett fel teljesen, de biztos akarok lenni. 37,8. — A Nap. A Napnak a lázát mérte meg valaki — fordulok hátra. Felhevült, a bőröndre tűző Nap hevétől, és aki betette, nem látta a higanyoszlop végét. Azt hitte. le volt rázva. Szétnézek az arcokon. Mindegyikre visszatért a pír, egyikmásikén halvány mosoly is játszadozott. Beteg Kislányom könnyes szemmel még, de úgy nevetett ránk, mint aki valami rettenetes veszélytől szabadult meg. (Kollárik) Békés megyei Tanács építőipari és Tatarozó Vállalat Békéscsaba pártszervezete, vállalatvezetősége, üzemi bizottsága meleg szeretettel köszönti és üdvözli összes dolgozóját és további munkájukhoz sok sikert, erőt és egészséget kíván as építők napja alkaltnával a vállalat vezetősége, pártszervezete és üzemi bizottsága 319
