Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

1962. június 10. 4 Vasárnap Július 21-én kapják meg diplomájukat a szarvasi felsőfokú óvónőképző végzős hallgatói — Tízmillió forint költséggel 200 személyes kollégium épül az intézet számára — Ä szarvasi felsőfokú óvónő­képzőben az idén már a második végzős csoport kapja meg diplo­máját július 21-én. A nappali ta­gozaton 70 hallgató vizsgázik ezek. ben a napokban, a levelezőn pedig ötven. Tóth Lajos, a főiskola igaz­gatójának tájékoztatója szerint pénteken zajlott le az elosztó bi­zottság ülése, melyen öt megye és a minisztérium képviselői Me­gyeri György tanár elnökletével minden végzős hallgatóval külön megbeszélték az elhelyezkedés le­hetőségeit. Mint az igazgató mon­dotta, a 70 új óvónő az öt tiszán­túli megye 102 óvónői állása kö­zött választhatott, tehát vala.meny. nyien a számukra legmegfelelőbb városban, községben, vagy üzem­ben, termelőszövetkezetben he. lyezkedhetnek el. A bizottság munkájában a családi körülmé­nyek mérlegelését is fontosnak tartotta és az új óvónők által meg­pályázott állások elnyerésénél nem is adódott semmi különösebb probléma. Békés megye 19 új óvó. nőt kap, ezek közül Orosházán 4, Nagyszénáson, Nagybánhegyesen, Mezőkovácsházán, Okányban, Bu­­csán és más községekben egy-egy óvónő kezdi meg munkáját szep­temberben. Tóth Lajos igazgató megelége­déssel állapította meg, hogy a most végze'.t óvónők tanulmányi átlaga jobb, mint a tavalyiaké volt. Ez természetesen annak is betudható, hogy ennek az évfo­lyamnak a kiválasztása már za­vartalanabb körülmények között történt meg két esztendővel eze­lőtt. Az új első évfolyamra 70 hall­gatót vesznek fél ebben az évben. Nagy esemény lesz a felsőfokú óvónőképző életében az, hogy 1963-ban, tehát jövőre tízmillió fo­rintos költséggel két esztendő alatt felépítenek egy 200 személyes kol­légiumot. Az új kollégium lehe­tővé teszi majd, hogy minden év­folyamra száz-száz hallgatót ve­hessenek fel. Ez a még mindig ta­pasztalható óvónő-hiány mérsék­lésén nagymértékben segít Pénteken történt meg az iskola tanárai számára épült 16 lakásos bérház műszaki átadása is. Az új bérházban az intézet eddig külön, böző vidéki városokból bejáró ta­nárai kapnak modem lakást. A műszaki bizottság megállapította, hogy a Békés megyei Építőipari Vállalat által kivitelezett épület igen körültekintő munkával ké­szült és minőségileg elsőrangú. — ser — Friss erők áramlanak a mezőgazdaságba Tudták ezek a grófok, mi a I jó, például a Wenckheim József is, tudta, aki a szabadkígyós! — meg a többi határt felölelő hitbizomá- 1 nyának a közepén lévő ősparkba olyan szép kastélyt építtetett, mint amilyenben most a mező­­gazdasági technikum él és műkö­dik. Gyönyörű szép itt minden, ráadásul azzal a gyönyörűséggel gyönyörűbb, amit a már tizen­hetedik esztendeje gróf-mentes világ nekünk jelent. Egy díszes, faberakásos meny­­nyezetű, csilláros teremben, ahol valamikor a gróf számadói, kasz­­nárjai, gazdatisztjei hajbókolását fogadta, s parancsait osztogatta, most az iskola igazgatója. Timkó Béla siet elénk, s barátságosan kezet rázunk. De mi ez? Jól lá­tunk? Mögöttünk ápolt arcú, an­golos bajuszú. bricsesznadrágós, csizmás gazdatiszt-forma lép be, csak éppen a lovaglópálca hiány­zik a hóna alól. Igenis, hogy jól látunk. A külseje uras ugyan, de a magatartása, a hangja és a témája az mai. Az érkezett jó is­merősként siet az igazgató felé, S ezeket mondja: — Igazgató elvtárs! Megérkez­tem a Körösi Állami Gazdaság­ból a tíz juhásszal, akik most szakvizsgát kívánnak tenni. Két év ezüstkalászos tanfolyam meg három esztendei szakmunkás-elő­készítő van a hátuk megett... Hallgatjuk csak, s úgy érez­zük, igen jól hangzik az egész; az elvtársi hang is, meg a sokat tanult és ismét csak vizsgázni kész juhászokról való bejelentés is. Közli velünk Timkó igazga­tó, hogy nagyon érdekes, sokol­dalú intézet ez az övék. Eredeti­leg négyéves mezőgazdasági tech­nikumként indult. A szövetkeze­tire váltott mezőgazdaság azon­ban sürgette a szakemberek kül­dését. Mit lehetett tenni, a négy év­folyamú technikumról átnyergel­tek a két évfolyamú szakiskolára, melyben szakképzett állattenyész­tőket neveltek. 1955—56 óta hat­szor rajzottak ki a technikum fa­­tei közül friss erők a mezőgazda­ságba. Csak ily módon lehetett a tsz-eket gyors ütemben ellátni a legszükségesebb szakkáderekkel. Hogy nem végeztek gyorstalpaló munkát mégsem, azt bizonyítja az is, hogy a múlt évben 26 társ­iskola közül országosan elsők, az idén másodikok lettek. — Hány végzős lesz a most zá­ródó tanévben? — kérdezzük Tim­kó igazgatót. — Harminckilencen végeznek — hangzik a válasz. Zömmel Bé­kés megyei tsz-tagok, vagy ilye­nek családtagjai, 18-tól 28 évesig. Nyolc általános végzettséggel ke­rültek ide. Egyébként tegnap kaptam egy levelet — folytatja az igazgató —, melyben az egyik termelőszövetkezet az iránt érdek­lődik, hogy Szabó János nevű, most végző tagjukat javasoljuk-e továbbtanulásra? A tsz-ek leg­többje ugyanis érzi, hogy az ál­lattenyésztés a gyenge pontja, s szükség van magasabb képzettsé­gű szakemberekre. — Milyen az intézetben a kol­lektíva? — ICfen JÓ közösségi élet alakult ki. A KISZ és a diákön­kormányzat sokat segít a nevelő­­testületnek. A szakiskolások, mint felnőttebb diákok, példát mutat­nak a munka, a tanulás és fegye­lem dolgában a fiatal technikus­tanulóknak. Ugyanis közben is­mét megkezdődött az iskola régi, eredeti rendeltetésének megfele­lően a négy évfolyamú techniku­mi képzés, oktatás, mind állatte­nyésztési, mind pedig növényter­mesztési szakon. A 2 éves szak­iskola feladatát ugyanis már be­töltötte. Az elején bizony féltünk, hogy mi lesz ebből a kettősségből, a kétéves szakiskolából, meg a négyéves technikumból, sőt a hármasságból, mert működik ná­lunk egy brigádvezető továbbkép­ző iskola is, mely kétszer öthóna­pos, bentlakásos. Sőt mezőgazda­­sági tanulóképzést is csinálunk. Ezen azok az általános iskolát végzett gyermekek vesznek részt, akik termelőszövetkezettel vagy állami gazdasággal kötöttek szer­ződést, melynek alapján nyolc hónapig kint a gazdaságban, szö­vetkezetben, szakmunkás mellett gyakorlati munkát végeznek, utána három hónapig itt bent, a technikumban elméleti és gyakor­lati képzést kapnak, egy hónapig pedig szabadságon vannak. Mind­ezeken az oktatási formákon kí­vül, nyaranként kéthetes szak­tanfolyamot tartunk pedagógusok részére, a mezőgazdaságtan poli­technikai oktatásának az elsajá­títása érdekében. Nem panasz­képpen, csak tényként közlöm, hogy ennyiféle igénybevétel bi­zony alaposan próbára teszi tech­nikumunk tantestületének mun­kabírását. Majd elfeledtem, van levelező tagozatunk 'is és ennek van egy kihelyezett osztálya Ele­ken, s a hódmezővásárhelyi felső­fokú mezőgazdasági technikum részére egy hathónapos előkészítő tanfolyam tartása is a mi felada­tunk. Mint láthatják, nincs ná­lunk „üzemszünet”, pillanatig sem unatkozunk. Még szombat este is égnek tantermeinkben a villanylámpák. — Mi lesz azokkal, akik okle­véllel a kezükben elhagyják az intézetet? — Nem mi helyezzük el őket. Nekik maguknak kell meglelni a munkahelyet. A rátermettség, a szakmaszeretet, a helytállás és áldozatvállalás az, ami szelektál­ja a végzetteket. A többség köny­­nyen elhelyezkedik, hiszen a szö­vetkezetek és állami gazdaságok éhezik a szakembert, s mi sem engedünk ki senkit úgy a világba, hogy ne tanulná meg, amit kell. A java rendszerint továbbtanul; agráregyetemre, akadémiára, ál­latorvosi, kertészeti vagy peda­gógiai főiskolára iratkozik, hogy még színvonalasabb tudással szol­gálja majd szocialista mezőgaz­dálkodásunk oly közhasznú ügyét. Huszár Rezső Most tísztíttassa ruháit a Békéscsabai Patyolat Válla, latnál, mert a vállalási idő csak két hét. 321 A lázmérő 42 fokot mutat’ Szalajka-völgy, víz­esés, erdő, sok-sok fá­rasztó túra a vadre­gényes Bükk-fennsí­­kon, és egy jó sza­kácsnő. Kell-e más egy alföldi úttörőcsa­patnak, ha a nehéz összefoglalók után ki­robban a nyári szün­idő. Táborunk ott fe­küdt a Bükkbe ve­zető szerpentin tövé­ben, a Tótfalusi völgy jéghideg forrása mel­lett, A patak félkör­ben csobogta körül a tisztáson meghúzódó sátrakat. Az úttörők az ebéd fáradalmait pihenték ki sátraikban, az ügyeletes őrs kivéte­lévell amelynek tag­jai még a mosogatás örömeit élvezték. Mi pedagógusok a futball-labdát kerget­tük. Éppen az ózdiak vezettek 3:2-re és erő­sen rákapcsoltunk. Az egyenlítő gól már­­már a levegőben ló­gott, amikor... — Tanár bácsi ké­rem! Nagyon magas a láz! Tessék azonnal jönni! A láz, a tábor legna­gyobb ellensége, még az ózdiaknál is több borsot tört az orrunk alá. Orvos■■■? A szilvás­­váradi éppen szabad­ságon van, a legköze­lebbi... Bélapátfalván. Gyógyszer az van bőségesen — gondol­kozom futás közben. „Nagyon magas a láz!” — cseng a kis pajtás hangja a fü­lembe. Mennyi? Har­minckilenc? Negy­ven? Vagy... Megfázás, mandu­la-, vagy tüdőgyulla­dás? A vékony szal­mazsák, vagy a hideg víz? Vagy csak egy­szerű gyomorrontás? — pereg végig ben­nem. Vajon melyik a száz közül? Fiú vagy lány? Kicsis nagy? — hisz úgy aggódtak ér­tük a szüleik, a lel­­kemre bízták őket. Rohanok, mintha csak a saját gyermekem láztól égő szeme hívna, segítséget ké­rőén... Az én sátramnál áll a tanári konzíli­um. Oda vitték a kis beteget — gondolom. Vagy!?... A sátorlap alól a kislányom néz rám ijedt szemekkel és lázrózsás arccal. — Negyvenegy ki­lenc tized — mondja valaki elcsukló han­gon. — Úristen — bé­nulok meg egy pilla­natra és szemem a gyermek szemébe mé­lyed. Negyvenkét fok. Agyam lázasan ku­tatja a leggyorsabb lehetőségeket, de re­ménytelen. Orvosi se­gítségre nem lehet számolni. Szétnézek az arco­kon. Tanárok, kollé­gáim. Szemükben ugyanaz a kérdés, mint az enyémben; a tanácstalanság vég­zetes lehet. Újra a kislányom szemébe mélyed tekintetem, és ö... szelíden, kissé ijedten néz vissza rám. Ezek a szemek! Nem! Nem lehet! így nem nézhet senki 42 fokos lázzal! Mellé térdelek, homlokára teszem a kezem és... és valami rettenetes nyugodtság száll meg. — Rosszul vagy? — kérdem még elszo­rult torokkal. de azért mosolyogva. Ő csak gyengén megrázza a fejét, köz­ben két könnycsepp szalad végig az arcán. — A torkod... fáj? — Fáj... egy kicsit — suttogja. — Nyisd csak ki a szádat. Belenézek. Igen. Duzzadt man­dulák, élénk vörös to­rok. A baj már meg­van, de a láz...? Megnézem a lázmé­rőt, 41,9-et mutat még most is. Viszont a gyereknek nincs magas láza. Éreztem. Lerázom a gonosz higany-oszlopot és a kis üvegtokot elhelye­zem újra a hóna alatt. Közben a kollégáim tekintete a gyermek és közöttem ugrál. — Nincs komoly baj — jelentem ki nyugodt hangon, de... szívszorongva. Csak egyet nem ér­tek... Tekintetem a magasba szalad, mint­ha az égből akarnám leolvasni a rejtélyt. A nap vakítóan tűz a szemembe, úgy, ahogy csak júliusban tud... ha megerőlteti ma­gát. — Hol volt a láz­mérő — fordulok meg hirtelen. — A bőröndben. A papírmasé táská­ra nézek. — A ruhák alatt? — Nem, fölötte. Gyorsan a gyerek­hez lépek és kive­szem a lázmérőt. Még nem mehetett fel tel­jesen, de biztos aka­rok lenni. 37,8. — A Nap. A Nap­nak a lázát mérte meg valaki — fordu­lok hátra. Felhevült, a bőröndre tűző Nap hevétől, és aki betet­te, nem látta a hi­ganyoszlop végét. Azt hitte. le volt rázva. Szétnézek az arco­kon. Mindegyikre visszatért a pír, egyik­másikén halvány mo­soly is játszadozott. Beteg Kislányom könnyes szemmel még, de úgy nevetett ránk, mint aki vala­mi rettenetes veszély­től szabadult meg. (Kollárik) Békés megyei Tanács építőipari és Tatarozó Vállalat Békéscsaba pártszervezete, vállalatvezetősége, üzemi bizottsága meleg szeretettel köszönti és üdvözli összes dolgozóját és további munkájukhoz sok sikert, erőt és egészséget kíván as építők napja alkaltnával a vállalat vezetősége, pártszervezete és üzemi bizottsága 319

Next

/
Thumbnails
Contents