Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

196S. június 10. 3 Vasárnap Munkában a kultivátor Wagner József, a Hidasháti Állami Gazdaság traktorosa és Fodor Sándor munkagépkezelő már hetek óta kultivátorozzák a külön­böző növényeket. Képünk egy szójababbal vetett silókukorica-táb­­lán készült a kultivátorozókról. Szocialista szerződést kötött az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat és a Békési Nyomda MSZMP-aíapszervezeie Tegnap, június 9-én a Békési Nyomda pártalapszervezete és az ÉM Békés megyei Állami Épitő­­ipari Vállalat pártalapszervezete szocialista szerződést kötöttek. A két pártalapszervezet a termelés pártellenőrzési feladatának meg­felelően vállalta, hogy a Békési Nyomda 1961—63. évi beruházásá­nak építési jellegű kivitelezési munkáit program szerint végre­hajtják. Az Építőipari Vállalat vállalta, hogy 1963 május elsejéig, az eredeti határidő előtt két és fél hónappal az épületeket olyan állapotban adja át a nyomdának, hogy oda a külföldről importált nyomdagépeket fel lehessen sze­relni. Az Építőipari Vállalat a határ­idő betartásával, a hiány nélküli műszaki átadás mellett vállalta az építési munkák 100 százalékos mi­nőségben való elvégzését. A szerződés jelentőségé az lesz, hogy 1963. december 31. helyett már 1963. június 30-án a Békési rnnnál és más könyvkiadóknál dolgozott. Lektor volt, szerkesztő, esztéta. Egy azok közül, akikre Fenyő László — a későbbi már­tírtárs — gondolhatott amikor azt írta: „Hová lettek a költők, a bará­taim, akikkel együtt indultunk az úton — daloló szájak, éne­kes sebek —, ó hallgatás nehéz pecsétje forrt rátok... csönd­­kényszerű hegedés.” „Ehhez a munkához elszántság, erős természet szükségeltetik” — mondja rideg hivatalossággal a főnök. Tudom, tisztában vagyok ezzel. Az élet eléggé megedzett, hogy ezekkel a tulajdonságokkal ren­delkezzem. Hiszen alig tipegtem, amikor már félárva lettem, s hogy élek, azt hiszem, tényleg csak az erős természetemnek és azoknak az embereknek köszönhetem, akiknél anyám elrejtett, akik magúkénak mondtak azokban a napokban, amikor a hozzám ha­sonló gyerekeket Auschwitzban teherautókról lángoló máglyák­ra szórták, mint az aprófát. Bir­­kás tiszteletes úr és a felesége voltak a megmentőim — szüleim — a halálos veszedelem idején. Ma is ragaszkodással gondolok rájuk... Igaz, ötvenhatban már a nagytiszteletű úrral is sok tekin­tetben differenciáim támadtak. Egyszer, amikor meglátogattam őket, némán hallgatta szenvedé-Nyomda új részlege is belép a ter­melésbe. A szerződés megkötésekor jelen voltak Korek Ferenc elvtárs, az ÉM. Békés megyei Építőipari Vál­lalat főmérnöke és Botyánszki Pál elvtárs, a Békési Nyomda igazga­tója, Sitz György elvtárs, a városi pátbizottság munkatársa, Három­­széki Pál, Fazekas Tamás elvtár­sak, a Békési Nyomda műszaki vezetője, illetve beruházási elő­adója, valamint a pár (vezetőség több tagja. A szerződést Medo­­varszki Mátyás elvtárs, az ÉM. Építőipari Vállalat MSZMP-csúcs­­alapszervezetének titkára és Gera Lajos elvtárs, a Békési Nyomda pártalapszervezetének titkára ír­ták alá. Hol tart as állat felvásárlás as első félév végén? Jó három hét múlva eltelik ez év első fele, amikor összesítik fel­vásárló szerveink, hogy darab­számra és mázsatételekben ho­gyan tettek eleget megyénk ter­melőszövetkezetei, háztáji gazda­ságai a szerződésben vállalt állat­nevelési és hizlalási tervüknek. Most az úgynevezett „finisben” arra voltunk kiváncsiak, hogy a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok megtesznek-e tőlük telhetőén mindent, s a szerző­döttnél inkább többet, mint ke­vesebbet adnak-e baromfiból, sertésből és vágómarhából? E kérdéssel Szabó László elvtársat, az Élelmezésügyi Minisztérium megyei felvásárlási kirendeltsé­gének vezetőjét kerestük fel. A párnapos összesítés szerint, amely a vállalatok gyors jelen­tése alapján készült el, megyénk termelőszövetkezetei és háztáji gazdaságai eddig 72 491 hízott ser­tést adtak át az Állatforgalmi Vállalatnak, a félévi terv 62,4 százalékát, vágómarhából 12 237 darabot, a félévi terv 83,2 száza­lékát. Baromfiból 7847 mázsát, a féléves terv 76,9 százalékát, to­jásból pedig csaknem 30 millió darabot, a féléves terv 67,4 szá­zalékát értékesítették. KÉRDÉS: Biztosítottnak látja-e Szabó clviírs a fenti számok alap­ján a féléves terv maradéktalan teljesítését? VÁLASZ: Egyik -másik cikkből, például sertésből aligha teljesíti megyénk a felvásárlási tervet. En­nek egyrészt oka a tavalyi gyenge takarmánytermés, de oka a hizlalá­si alapanyag nélküli szerződéskötés is. Közudomású az, hogy a népgaz­daság takarmányjuttatással igye­kezett segíteni a termelőszövetke­zetek állattartási és hizlalási gond­ját. Megyénkben eddig 1185 vagon Féléves ellenőrzés A termelőszövetkezetek gazdál­kodását időszakonként alapos el­lenőrzésnek vetik alá a békési já­rásban. A járási 'tanács mezőgaz­lyes hitvallásomat a demokráci­áról, aztán meglepetésemre így csillapított: „Vigyázz kisfiam, ez az egyébként rokonszenves és a hasonlókorú fiatalokra annyira jellemző lobogás megfoszt téged a nyugodt szemlélődés és megfon­tolt ítélet biztonságától. Légy óvatos, nehogy elhamarkodj va­lamit. Világok harca a földön fo­lyik, földi eszközökkel. Eszmények és érdekek küzdelmét emberek vívják, s az emberek sehol sem mentesek a gyarlóságtól.” Birkás nagytiszteletű úr béke­pap, kollaborál a kommunisták­kal. Én többé nem tudok megal­kudni, sem másokkal, sem ma­gammal... Ez a színtiszta igaz­ság. Az anyám akkor, negyvennégy­ben, a Pozsonyi út 35. számú vé­dett házból a Duna-partra került. Súlyos sebbel — három golyót ka­pót, mielőtt a vízbe zuhant — kórházba vitték, aztán állandó életveszedelemben bujkált a nyi­lasok elől. Apám nem a Don­­kanyarban — ezt csak a főnök ta­nácsára a legutóbbi életrajzom­ban írtam így —, hanem Fertő­rákoson pusztult el. Kálváriás útját, anyámnak írott leveleiből és néhány életben maradt társá­nak elbeszéléseiből még gimnázi­umi éveimben rekonstruáltam. Utolsó levele Lébény községből kelt, negyvenöt elején. (Folytatjuk) dasági osztálya és a Magyar Nem­zeti Bank járási fiókja féléven­ként meglátogatják a körzetükbe tartozó szövetkezeteket, hogy a termelési tervben foglalt gazdál­kodási mutatók valóra váltását el­lenőrizzék, s ugyanakkor segítsé­get adjanak a további termelési célkitűzések megvalósításához. Az eddig megtartott ellenőrzések azt tanúsítják, hogy a járás szövetke­zeteiben egyre szilárdul a gazdál­kodás. Helyenként viszont a tava­szi nagy szárazság miatt kisebb bevételi kiesést fednék fel, ame­lyek pótlására — pénzbevételi egyensúly biztosítására — év vé­géig megtérülő kisebb termelési beruházások megtételét javasol­ják. Új óvoda Eleken Elek külső kerületében igen nagy probléma a gyermekek óvo­dai elhelyezése. A tanácshoz már többször jöttek kéréssel a környék lakói, hogy létesítsenek óvodát, mert a gyermekeknek több mint egy kilométert is kell gyalogol­­niok a községi óvodába. A tanács eleget téve a kívánságnak, 90 ezer forintos költséggel még ebben az évben átalakíttat egy régi épületet óvodának. Hasonlóan az újtelepi ó>voda bővítésére is sor került. Itt a korábbi 40 gyermek elhelyezése helyett 80 gyermeknek biztosítot­tak ellátást az óvodában. Az újte­lepi óvoda bővítésére a községi ta­nács 40 ezer forintot fordított, s ezen kívül a község lakói 20 ezer .forint értékű társadalmi munká­ival segítették az átépítést. takarmányt adtunk ki részben ál­latfenntartási céllal, részben pe­dig a hizlalás biztosítására. Egyes termelőszövetkezetek enyhén szól­va visszaéltek ezzel: csak azért kötöttek hizlalási szerződést az el­ső félévre, hogy takarmány jutta­tásban részesüljenek, holott olyan alappal rendelkeztek, amelyből legfeljebb július végén, de inkább augusztusban lehet kész hízott ser­tés. A csak takarmányjuttatásban részesülni akarást bizonyítja az is, hogy a termelőszövetkezetek a ter­vezett 70 ezer hízott sertés helyett 78 653 darabra kötöttek szerződést, de ebből május 31-ig csak 49 317 darabot adtak át az Állatforgalmi­nak, s szinte kizártnak látszik, hogy a még hátralévő három hét alatt át tudják adni a féléves terv teljesítéséhez szükséges mennyisé­get. KÉRDÉS: Van-e valamilyen in­tézkedés folyamatban, hogy a ki­esést a lehető legkisebb számra csökkentse? VÁLASZ: Pillanatnyilag azt tartjuk legjobb megoldásnak, hogy azoknak a termelőszövetkezetek­nek, amelyek 90 kilogramm körüli hízósertés-állománnyal rendelkez­nek, s nincs megfelelő mennyisé­gű takarmányuk, sertésenként újabb egy mázsa takarmányt adunk, hogy a kívánt súlyra fel tudják hizlalni sertéseiket, s még a félév vége előtt át tudják adni őket a , felvásárlási szerveknek. Számításunk szerint ezzel mintegy 6500 darab hízósertéssel csökkent­jük a félévi kiesést. Természete­sen csak akkor, hogyha a termelő­­szövetkezetek ezt az újabb takar­mányjuttatást valóban a hízóser­tésekkel etetik fel. Ezt azért emlí­tem meg, mert a tapasztalat az, hogy a nem megfelelő alapanyagra szerződő termelőszövetkezetek nem arra használták fel a takar­mányjuttatást, amire kapták. Ez tanulságul és figyelmeztetésül kell szolgáljon a jövőre vonatkozóan: a termelőszövetkezetek csak akkor szerződjenek meghatározott időre, ha valóban megvan hozzá a meg­felelő súlyú alapanyag, de az Ál­latforgalmi Vállalat dolgozói is fo­kozottabban győződjenek meg er­ről, mint eddig. KÉRDÉS: A háztáji gazdaságok­ból sikerül-e felvásárolni azt a mennyiséget, amennyire az év ele­jén számítottak? VÄLASZ: A múlt évi gyenge takarmány termés következtében előállott magas szabadpiaci takar­mányárak miatt többen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ér­demesebb a kukoricát eladni, mint sertést hizlalni. Természetesen, hogy ezek az emberek nem az ön­költség. hanem a szabadpiaci árat vették figyelembe. Szabadpiacon ugyanis 400—500 forintra emelke­dett egy mázsa kukorica ára, az önköltsége viszont bőven számol­va is, alig éri el a 80—100 forintot. Ha így számolnak — márpedig így kell számolni—.akkor kiderül, hogy kifizető a sertéshizlalás. Azt az el­méletet, hogy érdemesebb a sül­dőket eladni, mint meghizlalni, többé-kevésbé az szülte, hogy ál­lami takarmányt biztosítottunk a süldőnevelési szerződéskötés után. Most, miután megszűnt ilyen cí­men a takarmányjuttatás, csök­kent a süldőnevelési szerződéskö­tés is. KÉRDÉS: Miután a félévi vágó­­•narhafelvásárlási tervet május 31-íg 83,? százalékra teljesítették ternielészövotkezeteink, ez arra enged, következtetni, hogy vágó­marhából nem lesz lemaradás. VÄLASZ: Nekünk is ez a véle­ményünk, bar vágómarha-felvá­sárlásnál is vannak problémák. El­sősorban az, hogy megyénk terme­lőszövetkezetei erre az évre 20 958 darab szarvasmarha hizlalását és átadását állították be üzemtervük­be, jóval többet, mint amennyit leszerződtek. Nem azért nem szer­ződték le, mintha nem akarták volna, hanem várják, amíg a 40 vagy 60 hizlalni való marha össze nem gyűlik, és csak aztán akarják a szerződést megkötni. A háztáji gazdaságok sokkal rugalmasab­bak: már borjúkorban leszerződte­tik állataikat, s így mire a terme­lőszövetkezetek szerződni akar­nak, már betelt a negyedévi vagy félévi keret. Ezt az állításomat azzal is alátámasztom, hogy a ház­táji gazdaságokból az 1963-as évre hatezer hízómarhára kötöttek szerződést, a termelőszövetkezetek pedig mintegy háromezer darabra, holott ennél jóval több hízóba fogható szarvasmarhával rendel­keznek. KÉRDÉS: Végül arról kérnénk tájékoztatást, hogy milyen arány­ban van megyénkben a baromfi, keltetés mennyisége, az állami ba­romfit etvásárl ássál?' VÁLASZ: Nehéz erre röviden választ adni. De megpróbálom. Megyénk keltetőállomásai ez év első öt hónapja alatt kétmillió 800 ezer darab naposcsibét keltettek, s ebből másfél milliót a termelőszö­vetkezetek vittek ki, a többi a háztáji gazdaságokba került. Ezen­kívül kikerült a tsz-ekbe és ház­táji gazdaságokba csaknem 200 ezer kiskacsa, több mint 300 ezer kisliba és 110 ezer kispulyka. A pulyka nagy részét, a liba kéthar­madát, kacsának pedig egyharma. dát a termelőszövetkezetek kap­ták. A termelőszövetkezetek szer­ződést kötöttek a kivitt naposba­romfi 80—90 százalékára, viszont a háztáji gazdaságok csak a 20—22 százalékára. Ebből nem nehéz ki­számítani, hogy az eddig kikelte­tett és nevelésre kiadott naposba­romfinak megyei viszonylatban csak mintegy 66 százalékát vásá­rolják fel az állami felvásárló szer­vek. a többi pedig' szabadpiacra kerül. Különösen sok kerül sza­badpiacra a háztájiba nevelésre kivitt naposbaromfifoól, nyilván­való nyerészkedési megokolások. ból, hiszen mint mindent, a to­jástermelést, s a kotlós baromfi­­keltetést is hátráltatta a kedve­zőtlen időjárás. Mivel késett a piacon a primőr csirke, ezért ma­gas árak alakultak ki a szabad­piacon, s ezt a háztáji gazdaságok igyekeznek is kihasználni. A föld­művesszövetkezeti dolgozókon mú­lik, hogy az ezután nevelésre kike­rülő naposbaromfiból minél több kerüljön az állami felvásárlási szervekhez, vagyis csak azoknak adják a naposbaromfit, akik lega­lább 30 százalékára nevelési és ér­tékesítési szerződést kötnek — fe­jezte be nyilatkozatát Szabó László elvtárs. Gyógynövényt gyűjtenek a dévaványai asszonyok A száraz, hűvös idő következté­ben buján nőtt és teljes pompájá­ban virágzik a szarkaláb a dévavá­nyai földeken. Szemre szép ez a lila virág, de a vetésnek nem hasz­­nál. Számos dévaványai háziasszony — és az iskolai szünetben a gyerekek — zsákszámra szedik, s hordják be a gyógynövényt felvásárló telepre Szerdán délig mintegy 30 mázsái szarikaláb virágot vásárolt fel Szűcs Imre telepvezető. Brikics Antalné­­tól például 30 kilót vett át, s 90 forintot fizetett érte.

Next

/
Thumbnails
Contents