Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-08 / 132. szám

jünms 8. Péntek Tíz év múlva Hogy milyen izgalmas egy érett­ségi, azt leírni nem könnyű. De átélni sem! Gyula, gimnázium, déli 12 óra. A földszint egyiik termében reg­gel óta tart a IV. d. osztály szóbe­lije. A naptár keddet mutat Jeges Sándor igazgató pedig megemlíti: pénteken hirdetjük ki az ered­ményt Tehát ma, amikor ez az teás már megjelenik a lapban, és a IV. d. osztály 43 nagylánya (csupa leány az egész osztály!) tatán már megnyugodva olvas­sa.­De »górjunk csak vissza az iöö'oen megint három napot — tehát dél van, pontosan 12 óra, és a második csoport (szigorúan névsor szerint!) jelentkezik szóbe­li««- A lányok izgatottak. Nem is jó ez a szó; belső láz „emészti” okét, a felhúzott íj állapotában Reszketnek, és amikor FrolyóRóza lenyomná a kilincset, megállítom egy fél percre. Ritka interjú — Várjon egy pillanatra. Ha már bemegy, nincs visszakozz! Rám néz, legalábbis úgy. mint­ha Mars-lakó lennék (az igazat megvallva, én meg őt néztem an­nak, hogy mit csodálkozik, mért néz rám úgy, mintha én volnék a bizottság elnöke, és nem en ged­ném szóbelizni...), aztán sóhajt egy Retteneteset, és vége. Más nincs. Kérdezek újra. — Mitől fél-? Valamelyik tárgy­ira! „valami van?!” Helyeséi. — A magyar... a magyar­örömmel nyugtázom az értel­mes választ, és mar lépnék be vele együtt a terembe, amikor rohanva érkezik a hatodik magas, bodri­hajú kislány: Gaái Kati. Az első kérdést neki is én teszem fel: — Tud? Liheg. Szaladt. (Hogy neki mennyire hiányzott ez a szóbeli!) Szók — Nem tudok én semmit. Ez aztán az önbizalom! Mert tudvalevő, hogy aki vizsgák előtt ágy érzi, hogy tud, mindent hen­gerel, az legtöbbször csődöt mond. Aki meg izgul, és olyan ifcsesnek érzi a fejét, mint a mag­deburgi félgömbök együtt és be­lül —, az aztán kivágja a rezet. Majd meglátjuk! Mindenesetre 12 óra 5 perc az idő, az első csoport már túl van a nagy izgalmak és a tudás próbá­ján, boldogan mosolyognak és át­adják helyeiket a fancsali arcú újaiknak, akik reszketve húzzák ki a magyar tételt hogy aztán magukba zárkózva apró jegyzet­papírra írják a válasz skicceit. Boldog ördögfiókák — Hatan vannak, no lám, egy hiányzik, hogy stimmeljen a mon­dás: heten, mint a gonoszok. Nem gonoszok, persze, hogy nem, de boldog kis ördögfióka mind a hat: (lapozzuk csak a láthatatlan tanári noteszt!) Balázs Ilona— — Igen. Én vagyok. Az első! Nagy szó, hogy ő, Ba­lázs Ilona az első, a legeslegelső, aki leérettségizett a gyulai gimná­zium 143 végzős diákja közül. Persze a névsornak és a bö-betú­­nek köszönheti ezt az elsőséget, az szentigaz. Ha most rajzban foly­tatnám, akkor a kiabálóan mo­solygó szemét rajzolnám először, és még azt a láthatatlan sugár­zást is megpróbálnám lerögzíthető morzejelekké átvarázsolni, mely minden szavából, mozdulatából tündököl. Hogyne tündökölne, amikor nincs több öt peronéi, hogy azt mondta neki Nagy Fe­renc elvtárs, a bizottság elnöke: — Köszönöm, Ilonka, elég. És Ilonkában hetek feszültsége oldódott fel ettől a három szótól. Lapozzunk tovább! Bencze Má­ria. Fekete hajú, fekete szemű kétegyházi kislány. Az öröm per­ceiben már új terveket sző. — Taní­tónő akarok lenni, és a falunkban tanítani. A tanácstól kapok ösz­töndíjat. Ez nagyon jó... Bíró Má­ria. ö is itt van már az igazga­tód irodában, ahová a „frissen éretteket” invitálom. Megköny­­nyebbült sóhajjal ül le, és amikor a terveiről faggatom, kacsát ki­pirulva mondja: —Férjhez megyek. De aztán tanulni is szeretnék to­vább, levelezőn, vagy ahogy sike­­rüL A negyedik Cseke Magda. Azt hajtogatja: — Jói sikerült a tör­Jogtanácsosunk válaszol ÖZV. LANDERBERG BÉLÁNÉ OL­VASÓNK KÉRDEZI REF. KOVÁCS­HOZ ABÖL: Milyen területű háztáji föld illeti m&g mint termelőszövetkezeti taget a nyugdíjon felül? A közgyűlés döntésétől függően a termelőszövetkezet 800-től 1600 négy­szögöl területig bezárólag terjedelmű főiket köteles adni háztáji földként tagjai részére. Természetesen ez vonat­­jgjflk az ön esetére is, vagyis a terme­lőszövetkezet közgyűlése által megáiEa­­mjtott, és fenti kereten belül meghatá­rozott földterületet az ön részére is te^tosítani kell. 8 A. L. BÉKÉSCSABAI OLVASÖ KÉR­DEZI: Jogos volt-e a vállalat eljárása, ami­ért tízperces késés miatt havi ebéd­­pénzét megvonta, és figyelmezetetés­­ben részesítette? Amennyiben a vállalat intézkedésé­vel nem ért egyet, a vállalati egyez­ted bizottsághoz kell fordulni, és ha ezzel a határozattal sincs megeléged­ve, a területi egyeztető bizottsághoz lehet fellebbeznie A magunk részéről a vállalat intéz­kedését túlzottnak tartjuk, mivel az ebédtérítés megvonását általában csak igazolatlan távolmaradás esetén szok­­té&c Alkalmazni. A vállalat figyelmezte­ténelem, attól féltem a legjob­ban... Csergő Éva és Erdődi Er­zsébet is itt; van mór: Sikerült! Sikerült... A kísértő-kérdés 12 óra 40 perc... A második cso­port szóbeli zik. K. Tóth György tanár úr fizikából vizsgáztatja a lányokat. A bizottság előtt Gaál Kati felel. A tétel égjük pontja: a mágneses és elektromos erőterek tulajdonságai... Kicsit nehezen in­dul, de aztán nincs semmi baj. Máris Hargittai Márián a sor, aid a táblánál kitünően oldja meg a fizika-példát. K. Tóth tanár úr kérdez: — Mit tud a hőelektromosság­ról? Mari összecsapja a kezét (micso­da kislányos mozdulat!), aztán, mintha nem is az érettségi vizs­gabizottság előtt ülne, elszólja ma­gát: — Jaj, ez végigkfeértett egész évben!... A bizottság tagjai mosolyognak. Milyen más a hangulat, a légkör ezen az érettségin, mint régeb­ben volt! Feloldódott. A bizottság meg akar előzni minden görcsös izgalmat, hogy a diák valóban azt adhassa elbírálásra, amit töd. Mari észreveszi magát, rettentő komoly lesz — és jói felel a „kí­sértő” kérdésből is. Fizika után történelem, aztán matematika, és a délután közepé­re ők is megkönnyebbülnek, vége, vége... — Nem is olyan nehéz ez az érettségi, amilyennek először gon­dolja az ember. De ezt a szóbeli után jegyzik meg a lányok, visz­­szanézve tényleg: „Kár volt iz­gulni annyit...” Két nap múlva, vasárnap este, az Otthon étteremben rendezik meg a bankettet. Aztán kit merre visz az útja, de azt megfogadták, nevetve és könnyesen is kicsit, hogy: — Lányok, 1972-ban — talá&o­­zunkí Saes Ervin Kilenc gyermek névadó ünnepsége Békéscsabán A legkisebb ünnepeltek a névadó szülőkkel. Június 3-án Békéscsabán a fegyveres erők klubjában két igen szép és emlékezetes ünnep­ség zajlott le. Emlékezetes a szülőknek, hozzátartozóknak, Győztes szeretnék lenni én is. akik a kilenc ifjú honpolgár névadó ünnepségén jelentek meg. Emlékezetes lesz ez a nap azoknak a gyermekeknek is, akik részére a klub vezetősége gazdag programú gyermeknapot rendezett. A névadó ünnepsé­gen Pethő László, Kovács Lajos, Biri Sándor, Tömő Sándor, Do­hányos János, Fazekas Ferenc, Huterják János, Kovács András és Kéri György gyermekét ün­nepelték a részvevők. A hivata­los aktus után szebbnél szebb ajándékokkal és virággal hal­mozták el a kicsinyeket. A gyermeknapi programban filmvetítés, fagylalt-délmán, kerékpár- és rollerverseny, sza­valóverseny és szellemi fejtö­rő szerepelt. A győztesek játé­kokat és csokoládét kaptak ju­talmul. Képeink a családi ünnepség­ről és a gyermeknapról készül­tek. Kasnyik Judit Foto: Kocziszky László 0 FagylaJtozás a klub egyik termében. © rövidebb kalászok lengenek. A föld már nagyon megszomjazott ebben az agyat tikkasztó meleg­ben. A múlt hetekben találkoztam néhány idősebb tsz-gazdával. Két­ségbe esve majdnem sírtak: — Mi lesz velünk? — vetették egjmtiósra bevörösödött szemüket Máskor még egyéni korukban ilyen esetlen tavaszon mindig fel­tették a kérdést; hogyan élnék majd az új termésig? Vajon most is ilyen kilátástalan a helyzetük? Nem! Az az ember, aki az imént motorján ment, segítséget vitt ma­gával. Erőt a bizakodáshoz, kedvet a munkához. Ki ez az ember? Egy a sok közül. Az öntözés egyik meg nem értett úttörője a Horthy-kor. szaíkból, egy életerős és megér­tett férfi a mai korból. Olyan em­ber, akinek serdülőkori törekvései most, a két évvel ezelőtt alakult szövetkezetben valósulnak meg. Régen azt vallja: „Köröstarcsa nem azért Köröstarcsa, hogy a Körös ne tarcsa el, hanem az emberek­nek a Körös segítségével ezen a tájon Kánnaánt kell varázsolni.” Utána megyünk. (A tsz elnöke jön velem.) A felvert út eltakarja motorja nyomat. Feje felett to­ronymagasra szökik a por. — Amoda megy — mutat Szőke Károly a második dűlőre. Ahogy folytatjuk utunkat, fag­gatom az elnököt, milyen ember­nek ismeri Mező Antalt, vagyis Tónit, akit keresünk. —- Rendesnek, becsületesnek. Mindemellett igyékvőnek. Nem sokat beszél, de ha valamire el­szánja magát, akkor mindjárt számol. Azután fanatikusan védi álláspontját, de ha valaki bebizo­nyítja, hogy nincs igaza, elfogadja, azután az igazság talaján újabb variációkba kezd. Ügyes ember. Nagy álmait most igyekszik va­lóra váltani — így ismerjük — mondta. Közben megérkezünk a répatáb­­iára. Hosszú tábla. A vége beleol­vad a horizontba, s hogy ne tud­jon elfutni, a félkörbe ölélő öreg­gát északi oldalához ragasztották. A táblán egy lélek sincs. Egye­­lés után vannak. A tábla hosszán ezüstös cső kígyózik. Egyszer csak valami susogás töri meg a csendet. Az aprócska növények felett tüll­­ruhás, bóbitás tündérek jelennek meg. Mintha az operaház színpada előtt állnánk. A zenekar lágy ak­kordjai messze zengnek, ahogy duruzsol a háromhengeres Diesel. Fehaaífcatn motorjára és elmegy. Az ötezer hóid valamelyik zugába siet. Oda tart, aliol éppen legjob­ban kell a segítség. Szomjas a ha­tár. Öntözni kell. A kánikulának is beütő hőségben bágyadtan te­rülnek él az emberek, növények. Van ki árnyékot keres, odabúvik, hogy az istentelenül forró naptól meneküljön. A föld vastag hasa­­dékai az égnek merednek, jajgatva eső után. A felhőtlen égen, mint a májusi Hold, süvöivényként ro­han a Nap. Ismét nem lesz eső. Ez mór 60 napja megy így Körös­­tárcsán. Békés, Berény, Ladány, Csárdaszállás, Vizesfás ez idő alatt kapott valami esőt, de Tarcsa sem_ mit. Most is felhőtlen az ég. Min­den áll. A fák lombja alig moccan. A hőmérő 30 fok körüli meleget mutat. Micsoda idő?! De miért? Vajon van-e magyarázata ennek? Talán a falu bölcse, az öreg Dobsa sem tudja, aki különben még már. eiusban megmondotta, május 27-ig nem lesz számottevő eső. A jósá­gos öreg most fekszik. Beteg. A határ az eső hiánya ellenére elég szép. A búzatáblák virágba borultak, s a tavalyinál valamivel tése egyébként alaki hibáiban is szen­ved, mivel nincs a jogszabályra hivat­kozás és indoMáSj O D. NAGY FERENC ÚJKÍGYÓS! OL­VASÓNK KÉRDEZI: Pártoló tagnak jár-e háztáji földte­rület, és visszatartható-e az általa tsz-toe bevitt földből? A földdel belépő tag a háztáji föl­det — a közgyűlés hozzájárulásával — az általa bevitt földből tarthatja visz­­sza, ha az a közös tábla kialakítását nem gátolja. A saját tulajdonban lé­vő visszatartott háztáji földnek a bel­területen, tanyai belsőségben, vagy zárt kertben fekvő részével, mint sze­mélyi tulajdonnal szabadon rendelke­zik, de ha azt elidegeníti, a tsz-től háztáji földet nem kap. A pártoló tag részére, ha háztáji föl­det az általa bevitt földiből nem tart­hat vissza, kérelmére — a törvényes kereten belül legfeljebb a bevitt föld mértékéig — a közös használatban álló földből kell háztáji földet kijelöl­ni. Ha a pártoló tag földet nem vitt be a tsz-be, háztáji földet nem kaphat. ön tehát a termelőszövetkezetbe be­vitt földterületéből a közgyűlés hozzá­járulásával és a közgyűlés által meg­állapított földterületet, amely 800—1600 négyszögöl lehet, visszatarthatja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents