Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-07 / 131. szám

1962. június 7. 3 Csütörtök A gyomai Járásban 1001 tsz-fiatal versenyez az idei jobb termésért Közös beruházások —kölcsönös haszon Az elmúlt napokban a gyomai járási KISZ-bizottsúg kibővített vezetőségi gyűlésen értékelte az eddig végzett KISZ-munkákat, majd ismertette a nyári hónapok­ra váró feladatokat is. Békési elvtárs, a KISZ járási titkára a beszámolója elején az idei munkaversenyekről szólott. Elmondotta, hogy a járás területén összesen 1001-en neveztek be ter­melési versenyekbe. Ez a s^ám a megyei benevezet­tek egy negyedét adja. A falusi KISZ-szervezetek ku­koricatermesztési mozgalmában kilenc munkacsapatban 294-en vesznek részt. A silókukorica ter­mesztésére is versenyt kezdemé­nyeztek. A benevezettek közt van­nak a hunyai Hunyadi, a gyomai Győzelem Tsz és a Körösi Állami Gazdaság munkacsapatai, mintegy 71 résztvevővel. A gyomai és a Dévavámyai Gép­állomásokon 89-en vesznek részt ifjúsági traktoros versenyben. A Hétfőn délelőtt nagy üggyel-baj­­jal próbáltunk megszámolni az el oki határban a borsószedöket Turóczfci Géza, Bótyik András brigádvezetők­kel. m-eg Szatmári Elek üzemegy­­sóg-agronómussal. Végül 'ráfogtuk, hogy háromszáz körül vannak. Ám­bár az le lehet, hogy borsószedönek néztük a borsó közt álló zsákokat is. Ugyanis az egyes üzemegység 23 holdas tábláján szóródtak el az asszonyok és a férfiak. Az össz-bonsóvetés 96 hold az eleki Lenin Tsz-ben, ebből mintegy 40 hold termését zölden szállítják a múlt hét közepe óta a csabai és a Pásteleki Konzervgyárba. A szállí­tást a Il-as üzemegység 7 hold ko­rai vetésű bonsójáról kezdték a múlt héten, s első szedésre mintegy 80 mázsa gyűlt össze. Most az utolját szedik, s mindjárt felhúzzák a bor­sótöveket is, hogy a helyét pár na­pon belül bevethessék rövid^ te­nyészidejű kukoricával. Ez lesz a többi zöldbarsóföld sorsa is. Tehát két jó termést vesznek le a földről, mert amellett, hogy holdanként 14—18 mázsa zöldborsót eladnak, mázsánként 570 forintért, s ezenkí­virág, jöttünkre felvetette fejét a vad éjjeli viola és a tűzliliom. A határőr-élet — így mondtuk és . hittük is — szépség, büszke­ség. Járőrszolgálat nappal és éj­szaka. Ez nem könnyű. Figyelő­­állásban órákon át. „Állj, ki vagy?” „A jelszót!” Mégis, mi volt az ebhez, az itteni „életbennvaradási kikép­zésihez képest? „Most Jelly Roll Morton szá­mát hallják — mondja a rádió. — The King of New-Orleans”. Megfojtasz te fülledt okinawai éj. Védőm vagy-e valóban, vagy börtönöm? A nyugati végeken térdig jár­tunk a tündérkert virágaiban: rózsaszínű ciklámen, mérges gyű­szűvirág, vörös szappanfü a páf­rányok zöldjében. Szépséges, me­sebeli magyar erdők... A fejed fölött kakuk kiált, gerle válaszol, fülemüle csattog. — Egek, gon­dolod, milyen jó, hogy holnap­után szabadnapos leszek. „A kocsik hercege a Prince Skyline. Gyártja a japámi Fuji cég, Kyobashi, Tokio.” Csendes, meleg délután... A fák levele se mozdul, a fű se rez­zen. Fegyvered az avarban la­pul. A kristályos ragyogásban megfigyelheted a fészekrakó ten­­gelicét, a költést, a fiókák érzé­sét, látod a repülés tanulását, lélegzeted is visszafojtod, amikor brigádok versenyébe 67-en, az egyénibe 12-en, míg a kombájno. lási versenybe 10-en neveztek be. Tizenegy fiatal benevezése a tsz-ektől történt. A húsz órás tár­sadalmi munkából mintegy 800 fiatal veszi ki részét a nyári mun­kák idején. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalomról Békési élvtárs meg­állapította, hogy az 1352-es KISZ létszámhoz viszonyítva az 1390 be. nevezett nem éppen kielégítő, mert kevés a KISZ-en kívüliek száma. Szervezett KISZ-oktatáson 308- am, propagandista és politikai ok­tatásokon pedig 470-en vettek részt. A nyári hónapok kiemelkedő eseményei lesznek a spartakiád, valamint a KISZ vezetőképző tá­borok rendezése. Békési elvtárs beszámolóját az alapszervi titká­rok értékes hozzászólásai egészí­tették ki. Dobi János, Gyoma vül a borsó szárából kitűnő és elég sok takarmányt nyernek, a kukori­ca is könnyen megterem 20 mázsát holdanként. A szövetkezeti gazdák nagy kedvvel szedik a borsót, mert min­dén mázsa terven felüli termés után 40 forint készpénz-prémiumon osz­tozhatnak. Bár azt tartják, hogy az asszonyok és a lányok fürgébb ke­­zűek, mint a férfiak, itt a valóság az, hogy Marosán György és Juhász Béla csaknem ugyanannyi borsót szed le, mint Borbiró Báüntné és Nagy Irén. Az igyekezetei persze diktálja az i6, hogy nemcsak bor­sóból, hanem sokminden másból is prémiumot akarnak elérni. Az I-es üzemegységben még van egy kevés kapáinivaló kukorica, s közben megkezdődik a lucerna második ka­szálása is. De sok kapálást igényel a 201 hold; cukorrépa, a 30 hold sárgarépa, a 8 hold petrezselyem és a 30 hold cukorrépadugvány. Ezen­kívül még többféle jól jövedelmező növényt termelnek a Lenin Tsz-ben. Többek között 45 hold ikersoros kukorica közé babot, 13 hold közé pedig sárgarépát vetettek. K. I. a növendék leesik a fészekszél rői és riadtan csapkod. Jön érte az anyja, segít neki: felrepülnek, visszatérnek. Mindig visszatér­nek ... A határőrnek jó ismerőse min­den fa, minden bokor, még a fűszálak rendje is bevésődik em­lékezetébe ... Elárult, vert hadak módjára csellengtünk azokban az őszi na­pokban. Előbb még kurucok sza­vát idéztük: „Sárgul már a levele a sűrű Bakonnak, hervad szerencséje szegény kurucoknak! Meddig áll fönn fejünk? Csak az Isten tudja. Csak az Isten tudja — senki nem mondhatja: Mi piros vérünknek hol lesz kiontása, fáradt tete­münknek földben nyugovása... Végső pusztulása!” ... A hazánk felszabadulása ti­zenegyedik évfordulójának tiszte­letére rendezett ünnepi estünket megnyitom — mondotta a kősze­gi őrsön Pásztor hadnagy, az egy­ség politikai tisztje. — Dávid Mi­hály tizedes szavalt. Én szavaltam. Dávid Mihály tizedes ón voltam. Én idéztem A bujdosó kurucok szavát. „Szórakozzon Monte-Carlóban — aáztat a rádió. — Szálljon meg a Hotel Hermitage-ban. Szolid árak az Old Beach Hotelben.” Már mindenki megbolondult akkor körülöttem. „Nem hagyják „1962 májas 10-én kapcsol­ták össze a Barátság kőolajvezeték csehszlovákiai és magyarországi szakaszát, 6 május második fe'óben már feltöltik a magyar vezeték­szakaszt a Csehszlovákián keresztül érkező szovjet olajjal.” A néhány­­soros hír jelentősége sokkal na­gyobb annál, mint amit első hallás­ra mond. Igaz, már önmagában is Igen jelentőé, hogy a nemzetközi köo'ajvezeték 140 km-es magyar­­országi szakaszán rövidesen megin­dul a népgazdaságunk szempontjá­ból olyan fontos olaj áramlása ha­zánkba. Az olajvezeték azonban már a szocialista országok közötti együttműködés új szakaszának egyik fontos mérföldköve, amikor a távlati fejlesztési tervek- összehan­golása nyomán egyre inkább előtér­be tolódnak az együttműködés o’yan fejlett formái is, mint a kö­zös beruházások. Mint ismeretes, a szocialista világrendszer kialakulása után a fejlődés első szakaszában az együttműködés formál közül a fő­szerep a külkereskedelemé volt. a jelenlegi második szakaszban ezt a szerepet fokozatosan a nemzetköz! munkamegosztás fejlettebb formái kezdik betölteni. A közöis beruházások fejlesztésé nek szükségessége különösen a kö­vetkező 20 év egyik döntő megol­dásra váró problémájával összefüg­gésben vetődik fel. Ez a feldolgozó­ipari kapacitás és a nyersanyagbá­zis fejlődése között fennálló arány­talanság, amely ma még valamennyi szocialista ország, de különösen az európai népi demokratikus orszá­gok állandó gondja. Ennek az aránytalanságnak létrejötte szoro­san összefügg azzal, hogy míg a legfontosabb nyereanyagaink fel­­használása különösen az ötvenes években jelentősen, gyakran ug­rásszerűen megnőtt, azok termelése lényegesen lassabban fejlődött, IS szocialista Világ lényegé ben valamennyi fontos és szüksé­ges ipari és mezőgazdasági nyers­anyaggal jend'elkezik, az arányta­lanság felszámolása tehát pusztán a termelés növelésével megoldható. Az európai népi demokratikus or­szágokban a problémát gyakran az okozza, hogy a beruházások a nyersanyagtermelésben, különösen a bányászatban, igen nagy össze­gekbe kerülnek, és hosszú idő alatt térülnek meg, s egy viszonylag ki­sebb országban gyakran még ak­kor sem lehetne biztosítani a meglé­vő természeti kincsek teljes kihasz­nálását, ha mindazt az összeget, amelyet beruházásra szánnak, erre a célra fordítanák. Nyilvánvaló azon­ban. hogy ez nem is lenne helyes, hiszen a szocialista országok közötti munkamegosztás egyik döntő alap­elve az egyes országok érdekeinek, és az egész szocialista világrendszer szükségleteinek összhangja. A meg­oldás ilyen esetekben az, hogy az egyik szocialista ország hozzájárul a másik ország nyersanyagtermelő sének fejlesztéséhez, hitelek útján, gépekkel, műszaki segítséggel. Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK között megállapodás jött létre, amely szerint a három ország együttműködik a Lengyelországban feltárt ásványi kincsek'kitermelésé­ben. Egyebek között az NDK 400 millió rubel, Csehszlovákia 250 millió rubel hitellel segíti Lengyel­­ország széntermelésének és szénex­portjának fokozását. Lengyelország k'éntermelésének növeléséhez Cseh­szlovákia 250 millió rubeles hitelt nyújtott, s részt vesz a lengyel réz­bányászat fejlesztésében is. A szocialista országok közötti együttműködés egy másik kiemel­kedő példája a Duna deltájában épülő cellulóze-kombinát, amelyben a Duna-deltában nagy mennyiség­ben található nádból készítenek cel­lulózét. Szinte kimeríthetetlen nyersanyagforrás ez. Egy hektárról minden évben mintegy 7—10 tonna nyersanyagot gyűjtenek össze, míg az erdők ugyanilyen területről csak 1,7—1,8 tonna nyersanyagot bizto­sítanak, s a felújításuk 12 évet igé­nyel. A kombinátban a cellulózéból nemcsak papírt gyártanak, hanem műszálakat, lakkokat és egyéb ve­gyipari cikkeket is. Ezt a gyárat Románia, a Német Demokratikus Köztársaság. Cseh­szlovákia és Lengyelország közösen építik fel. Mindbgyik ország saját tapasztalataival, technikájának leg­újabb eredményeivel járul hozzá a létesítményhez, a Román Népköz­társaságnak nyújtott hitelek formá­jában. A papír, műszál. valamint egyéb vegyianyagok gyártásának' technológiáját az NDK dolgozta ki, s 5 szállítja a gépi berendezések je­lentős részét is. A berendezések másik részét csehszlovák és román vállalatok készítik. Lengyel mérnö­kök dolgozták ki a nyersanyagszál­lítási és raktározási rendszer mű­szaki dokumentációját, ők irányít­ják a dunai kikötő építését. A Ro­mán Népköztársaság végzi az építő­munkát, és biztosítja a szükséges munkaerőt. Románia a kapott hite­leket a kombinát termékeivel tör­leszti majd1. II RfflZÖS beruházások megva­lósítása természeteseti sok közgaz­dasági és műszaki problémát vet fel. Megoldásukat elősegítheti a közös beruházások eddigi példáinak elemzése. Már az eddigi közös beruházások tapasztalatai is ezek kölcsönös hasz­nosságát bizonyítják. A csehszlo­vák—lengyel együttműködés egyik területének, a lengyelországi kén­­termelés finanszírozására nyújtott cseh hiteleknek a közelmúltban el­készült pénzügyi elemzése azt bizo­nyítja, Csehszlovákia számára Is hasznosabb, ha hitelt nyújt Lengyel­­országnak a bőséges kénlelőhelyek fejlesztésére, mintha a maga kis ha­tásfokú hazai nyersanyagai terme­lésének fejlesztésére fordította vol­na ugyanazokat a beruházásokat. A Barátság olajvezetéknek csupán magyarországi szakasza tonnánként mintegy 170 forintos megtakarítást jelent majd népgaz­daságunknak és közgazdasági szá­mítások szerint a beruházási költ­ség kb. egy év alatt teljes egészé­ben megtérül. A közös beruházások alapvető kérdése, hogy hol, melyik ország­ban legyenek a létesítmények. A válasz látszólag egyszerű, ott, ahol a Ieggazdaságosabbak. Gyakorlati­lag sokkal bonyolultabb. Ennek meghatározásához ugyanis többek között módszereket kell kidolgozni e közös beruházások gazdaságossá­gának elemzésére, figyelembe véve a szállítási költségeket és más té­nyezőket. A távlati tervek kétség­kívül számos közös létesítményt, közös beruházást, . intézkedést irá­nyoznak majd elő. A Duna menti államok pl, kö­zös beruházásokat vettek tervbe a Duna energetikai forrásainak komp­lex felhasználására, nagy teljesít­ményű vízierőművek és elvezető­­csatomák építésére is. A nemzetközi munkamegosztás tudományos elvek alapján kidolgo­zott átfogó rendszerének megvaló­sítása fontos feltételét jelenti a szo­cialista világgazdaság gyorsított fejlődésének, országaink gyors elő­retörésének a két rendszer verse­nyében. A közös beruházások, a szocia­lista nemzetközi munkamegosztás más, rejlett formáival együtt ugyanakkor magasabb szintre eme­lik oszágaink együttműködését. Elő­mozdítják az egész szocialista világ­­rendszer fejlődését a Lenin által zseniálisan megjövendölt közös terv szerint szabályozandó egy séges szocialista világgazdaság irányába. Dr. Simái Mihály Újabb hárommillió forint tiszta nyereségért Egy kis rövid ideig tartó határ­járásra indultunk Juhász István­nal, a Bán kúti Állami Gazdaság lőkösházi kerületének vezetőjével. Szép, tiszta, gyommentes a kerület 2700 hold földje. A kukoricát mér másodszor büntetlenül hogy nyitva hagytuk a határt” — ijesztgettük egymást. „Felpakolnak valamennyiünket, és usgyi Szibériába...” Hidegségben voltam két nap, két éjszaka. Bújtam. Többször is felzörgették Kisséket. „Az Erzsi vőlegényét keressük, az ávóst!” Erzsi nem félt. Biztatott: marad­jak. „El tudnál menni? — kérdez­te. — Apád is megtagad, ha ezt mered tenni” — súgta. Takarókat hozott a padlásra, forró teát, jó falatot. „Maradj!” ” ... ha ezt megteszed.” Munkás az apám a győri gép­gyárban. Becsületre nevelt. Mű­szerész technikus vagyok magam is. A gyárban szerettek. Mindig a repülés izgatott. A Szabadsághar­cos Szövetségben vitorláztam. Ugrottam is. Egy ideig bejártam a DISZ-be. Erőltettem az apám ked­véért. De nem találtam ott abban a csoportban semmit. Merő una­lom volt, meddő tétlenség. Kíváncsi voltam a világra, kí­vánkoztam idegenbe. Jöttek ismerősök, századbeliek. Sapkarózsa és rangjelzés nélkül vagy egészen civilben. „Hallottad, mi történt Moson­nia gyaróvárott ? — Hallottad, hogy Stefkó főhadnagyot megöl­ték?” (Folytatjuk.) kultivátorozzák, s megkezdték a cukorrépa második kapálását is. Nagyon szép minden növény, bár április eleje óta itt nem volt eső. A bénkúti gazdaság lökösházi kerületének fő profilja az állathiz­lalás. Főleg erről beszélgetünk. Juhász István elsorolja, hogy ta­valy is ezer hízott marhát adtak le, 95 százalékban extrém minő­ségben. Az idén is ezer darab szarvasmarhát hizlalnak meg, fő­leg exportra. Június 11-én, 12-én várják a külföldi vevőket. Van mi­ből válogatniuk: ki tudják elégí­teni a svájciakat nagyszerűen hiz­lalt tinókkal, a nyugatnémeteket hízott bikákkal. — Honnan szerzik az alapanya­got? — Erre a kérdésre az a vá­lasz, hogy a kerületnek 160 tehene van, de van vagy kétszáz a bán­kúti gazdaságban is, s ezek sza­porulatát hizlalják, meg vásárol­nak is. Amikor mindezt Juhász István elmondja, az a kérdés kí­váncsiskodik elő, hogy honnan ve­szik a takarmányt? A válasz az, hogy egyetlen szem takarmányt sem hoznak. Csupán az alomnak való szalmával van haj, most is kifogyott szinte egy szálig, úgy próbálnak beszerezni a környező gazdaságoktól. A 613 hold intenzív­­búza erre az évre sem ígér sok szalmát, de szemet annál többet. Juhász István 17—18 mázsát vár holdanként, de kacsint és azt mondja, hogy inkább több lesz. Ezen nem is igen lehet vitatkozni, mert szépen fejlett mindegyik bú­zatábla. És az is hihető, hogy a banküti gazdaságnak ez a kerü­lete tavalyelőtt 2,5, tavaly pedig 3 millió forint tiszta nyereséget ért el, s az idén ... A növényápo­lásból, a terméskilátásokból és a hízóállományból ítélve az idén sem adják alább hárommillió fo­rint tiszta nyereségnél. Zöldborsó-s&üret Eleken

Next

/
Thumbnails
Contents