Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-06 / 130. szám
1963. Június 6. 3 Szerda 50—60 centis kukorica a végegyházi Szabadság Tsz földjén „Visszaszerezzük a zászlót! A május végi csapadék után — bár nagyon egyenlőtlenül hullt a termelőszövetkezeti földekre — meggyorsult a kapásnövények fejlődése. A végegyházi Szabadság Tsz határában például — a több mint tíz év óta nagyüzemi módszerekkel művelt táblákon — 50— 60 centi magasak, haragoszöldek a kukoricák, a cukorrépa dús levelei pedig teljesen beborították a földet. Negyedszer és egyben utoljára kapálnák a cukorrépalöldön, amely bő termést ígér. Szépen sorolnak a kapásnövények a jégverte területek friss vetésében. Megyénkben csaknem 3000 holdat kellett felszántani és újból vetni a jégverés után. Az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben — ahol több mint ezer holdat szántottak-vetettek vihar után — nyolc gép és kétszáz kézi kapás már a friss vetésű kukorica és napraforgó földjén gyomtalanít. Szépen sorolnak a friss vetések a medgyesegyházi Béke és a pusztaottlakai Egyetértés Tsz jégverte tábláin is, fl nyári munkákra vain felkészülés! beszélték meg a Gyomai Gépállomás párt- és KISZ-tagjai Május 31-én a Gyomai Gépállomás párt- és KISZ-tagjai összevont taggyűlésen értékelték az erő- és munkagépek javítási munkálatait. A kombájn, az arató- és cséplőgépek javítása június 7-ére, a szemle napjára készen lesz, de maradnak még kij avítatlan erőgépek, mert sem a C—80-as, sem a C—100-as traktorokhoz nem tudnak alkatrészt beszerezni. Az anyagalkatrészek ellátásában az elmúlt évekhez viszonyítva még most sem mutatkozik jelentős javulás! A gabona gyors betakarítását és cséplését fogja elősegíteni a 16 darab arató- és a 39 cséplőgép. Különös gonddal készülnek az intenzív búzafajták aratásához. Ha az időjárás kedvezően alakul, akkor az idén az elvetett kalászosoknak 83 és fél százalékát már géppel takarítják be. Kilátás van azon- < ban arra is, hogy mind az 5400 holdat géppel aratják majd le. Lesznek termelőszövetkezetek, mint például a gyomai Győzelem, a Dózsa, az Alkotmány, valamint a Zöld Mező, ahol valamennyi gabonaféleséget géppel fognak levágni . A gépállomás jó felkészüléséhez azonban szükség van arra is, hogy az említett munkák ideje alatt a szövetkezetek tagjai és a vezetői is mindent megtegyenek a cél érdekéért! D. J. Harmmcnyolcezer új szakmunkás kerül az iparba, mezőgazdaságba és a kereskedelembe Az i pari tanuló-intézetek ben megkezdődtek az év végi összefoglalók és a most végző tanulók szakmunkás-vizsgái. Előrelátható, lag több, mint 38 ezer új szakmunkás kerül néhány héten belül az iparba, a mezőgazdaságba és a kereskedelembe. Több, mint 17 ezer a vasipari, négyezer az építőipari, másfélezer a bányászati, majdnem kétezer a mezőgazdasági szakmunkákban végzők száma, a kereskedelem 3500 új, jól képzett dolgozót kap. A vizsgákkal egyidejűleg megkezdődött a beiratkozás is. A vállalatoktól érkezett igények alapján az idén 62 ezer fiatalnak biztosítják a szakma tanulási lehetőségét. írtunk. Ismételd. Tart® ki mellette. Abból ne engedj.. Ez az Ilyés Zoltán egy senkiházi. Idétlen vidéki ipse. Egyetemire járt. Azzal dicsekszik, hogy orvosnak: készült. El se hiszem. Honnan tudhatta meg azt a gellérthegyi izét? A harmadik, aki az idegeimre megy, ez az ifjú miszter: Vándor Pityu. Húszéves. ... Nemrég élelem nélkül két napig gyalogoltunk, kúsztunk, bukdácsoltunk, undorító lapos ingoványbán szuszogtunk. Ez még nem volt elég; műszaki zárral; szöges drótsövénnyel sűrűn teleszőtték. Káromkodtam cefetül; pedig legjobban én bírtam. „Igaz, vacak dolog ez — szól egyszer csak Vándor —, dehát ha komolyan gondoltad, hogy ezt a küldetést vállalod, akkor ne ugass, éppen te, aki a legerősebb vagy!” Nem csoda, hogy ekkora pimaszságtól megbokrosodik az ember. — Unlak — mondom neki. — Utálom a fogadatlan prókátorokat. Neked talán szükséged van arra, hogy hozzászoktassanak a kínlódáshoz, mert jó anyád tejszínhabon tartott, de nekem nincs rá szükségem... Később aztán négyszemközt megmondtam neki: a „ne ugass”ért majd számolunk. Még néhány mérföldet kellett másnap gyalogolni, nagy forróságban. Áz útra térképet kaptunk, rádió adó-vevöt. Pénz nem maradhatott senkinél. Anélkül kellett élelmet szerezni, hogy bárkivel szóba állhattunk volna. Édes burgonyát zabáltunk! Fuj! Itt csupa olyan növény van, ami nekünk ismeretlen: batáta meg basó, pizangrozs és más furcsaságok. Nyakoncsíptem egy kacsát, főzőcskéztünk. De nem volt sónk, ízetlen, ehetetlen lett a lakoma. Még jó, hogy volt a zsebemben egy kevés csokoládé. Az is szétolvadt. Hogy az a... Vándor Pityu „csillapított”. Finomságra intett. Ö akar okos lenni, aki negyvenben jött a világra. Annyit már tudok róla, hogy valami tudósféle volt az apja, negyvenkettőben büntetőszázadban veszett el a Donnál. Gyanítom, hogy vagy zsidó, vagy kommunista, vagy valami ilyesféle lehetett. De a fiúcskát ez nem zavarja. Művészettörténész — így szólítjuk, mert most folytonosan egy ilyenfajta könyvet szorongat a kezében. Én az ilyen balhét csak akkor birom, ha komolyan megy a játék, sportból nem strapálom magamat. Nincs igazam? Senki se tud rávenni, hogy örüljek, amikor hentergünk a sárban, mint a disznók. Az Andrássy úton eszpresszóban dolgozott az anyja. Akkor — azon a puskaporos napon, november elsején — az eszpresszó zárva volt. A srác — így mesélte — s lakásukból lement kenyérért. Akkor is könyvet vitt magával ez a Sokáig büszkélkedett a zászló a Sarkadi Kendergyár igazgatójának irodájában. Ez volt ráírva; „A Délrosit legjobb üzeme”. Nagy szó volt (fi Sarkadon. A Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalatnak nyolc üzeme közül nem a legnagyobb, de a legjobb a sarkadi volt. Tudták, hogy megérdemelt munkájuk jutalma^ ként őrzik a vándorzászlót, s erre büszkék voltak. Egyszer aztán elvándorolt a a zászló. Jöttek érte a vállalattól. — Jobb üzemet találtunk nálatok, elvisszük. Rosszul esett. No, de a sarkadiak azért úgy csináltak belőle problémát, hogy összeszorították a kezüket és azt mondták: „Viszszaszerezzük”. Most azután folyik a harc a Legjobb üzem címért. Rossz leírni általában ezt a fogalmat, hogy „folyik aharc”, mert az sokszor Kődmön István emlegetett, de sokat nem jelentő fogadom. A saricadiak munkáját mégis így kell jellemezni. Harc kérdése, hogy visszakerül-e a zászló vagy nem, s az üzem dolgozói, élükön a kommunistákkal, küzdenek is ezért. Harc kórnyápic« könyvmoly; hátha sokáig kell állni a sorban. Valahol a Szinyei Merse utcában laktak. Teherautó jött fiúkkal. Köztük volt egy osztálytársa az István-gimnáziumfoól. Csak Becs mellett szálltak le a kocsiról. Az anyja féltette, utánaeredt. Persze a hadsereg gyorsabban mozog. Ott már nem tudta követni. Valahová Brooklynba került a jóasszony, rokonokhoz. Leveleznek. Hol is hagytam abba? Ja, igen. Iszonyatos volt a nyomás a pokoli mocsárban. A felszerelés: egy iránytű, a patentkés és az alumíniumedény. A sár mégis húzta az embert lefelé, mintha vasőv lett volna a derekán. Az átkozott szúnyogok meg csíptek, akár a moszkitók. Lehet, hogy zsákban szállították őket ide, kizárólag a mi kedvünkért... Éjszaka lett, amikorra kikecmeregtünk az ingoványból. A száraz terepre aknát telepítettek. Hogyan kutassuk fel ezeket? — tudakoltuk. A félsz már benne volt mindenkiben. „A patentkés mire való?” — méltatlankodott Doulan őrmester, a kiképzőnk. dése azért is, mert a kendergyárnak viszonyait tekintve komoly, nagy feladatai vannak. Aztán meg nehéz is a munka itt, rengeteg izzadságba kerül, amíg a kenderkóróból puha érintésű, feldolgozható anyag lesz. Járjuk az üzemet Ködmön István pártvezetőségi taggal, aki Ebben kifárad a kéz. Azt hiszem az egyik legnehezebb munka itt a gyárban. Sokan próbálták, aztán mégis elmentek. Pedig látja, asszonyok, lányok is dolgoznak itt, hozzászoktak, akaratuk volt hozzá. Az asszonyok nagy része a turbinánál dolgozik. Juhász Im-Kender szárítók régóta dolgozik az üzemben, ismer minden embert. Kiss János technikus nemrég van itt. ö a vállalatot ismeri, s tud összehasonlítani, példákat mondani, amikor arról a lehetőségről beszélünk, hogy vajon elnyeri-e a kitüntető címet a Sarkadi Kendergyár. — Hogy elkerült tőlünk a zászló — mondják —, annak elsősorban az volt az oka, hogy nem teljesítettük az áztatási tervünket. Az áztatásban segítő baktériumok nem szeretik ezt a vizet. Gondolkoztunk, törtük a fejünket, hogy mit lehetne csinálni, s aztán rájöttünk a megoldásra. Levegőt fúvatumk az áztató vizébe, s ez segíti az aerobaktériumok tevékenységét. Az eredmény máris kecsegtető. Gyorsabban ázik a kender, s ha min-Í1 den jól megy, teljesítjük a tervet. — No, de mi kell még ahhoz, hogy visszajöjjön a zászló? Ködmön István hátratolja fején a sapkát. — Az emberek akarata. Sokan vannak nálunk jól dolgozók, hirtelen nem is tudom, kit mondjak magának. Nagy István, Klemréné meg a társai nyelik a port, nehéz munkájuk van, de büszkélkednek ők is. Kiváló dolgozóknak könyvelik el őket. Széplaki Lajos, a tilos Három műszakban dolgozik a gyár. Mindenki tudja itt, hogy a zászlót vissza kell szerezni, s Kúsztunk. Alig hittem, hogy ép bőrrel megússzuk. Vándor újra prédikált. Nagy farizeus. Katona Sándornak a hangját se hallottam. Láttam, nagyon ki volt dőlve. Valentin nem hagyta el magát. Ment neki. (Folytatjuk) Asszonyok a turbinánál bucz János, Sárközi Lajos meg a többiek. Azután itt van Széplaki Lajos tilos. Kilenc éve dolgozik a gyárban. Serény kézzel huzgálja a gép korongján át a jókora kóccsomó<kat. mindenki — csak ezt kell leírnunk — harcol is érte. Legyenek mielőbb a zászló tulajdonosai. K. M. Foto: Kocziszky László
